Sziasztok! Nagyon-nagyon sajnálom, hogy csak most tudok résszel érkezni, de az órarendem rosszabb mint, gondoltam volna... számítottam legalább egy napra amikor hat órám van és előbb sikerül hazavergődnöm, de minden nap hét órám lesz szóval ez után heti egy maximum kettő résszel tudok majd jönni, remélem megértitek és nem haragszotok rám! A mostani részről pedig annyit, hogy nem túl hosszú, de remélem érdekesre sikeredett igyekszem a következővel ahogy tudok! :) Örülnék pár kommentnek, hogy lássam, hogy még itt vagytok és érdekel titeket a történet! :) Egyébként már sokszor szerettem volna megköszönni a sok feliratkozót és a rengeteg oldalmegjelenítést! :) Nagyon jól esik, hogy érdekel titeket a történetem! :) Jó olvasást! :)
45. fejezet
Megrángatom a vállát, mire álmosan ugyan,
de kinyitja a szemeit én pedig rá mosolygok.
- Szia! Kelj fel egy óra van.
- Egy óra? - kerekedik el a szeme
- Aha - nevetem el magam.
- Mikor jönnek a fiúk?
- Csak hatra úgyhogy van időnk -
nyugtatom meg.
Lemegyünk reggelizni vagy inkább már
ebédelni az időt nézve. Ritán már látom, hogy sokkal jobban van, de még mindig
nem teljesen önmaga. Talán, ha majd átjönnek a fiúk és leszervezzük a bulit
akkor jobb kedve lesz holnap úgy is kell mennünk vásárolni talán beugorhatunk
valamit ruhát is venni attól tuti jobb kedve lesz, mert ahogy magunkat ismerem
el fogjuk az egészet röhögni. Még jó, hogy pont most mentek el anyáék, mert ez
az egész buli elég jó "felvidító program" úgyhogy anyáéknak remek az
időzítésük, mint mindig. Rita pedig hátha megismerkedik valakivel, mert
valószínűleg egy csomó embert fogunk összehívni és biztos lesznek helyes és
normális fiúk. Talán majd ettől az önbizalma meg a kedve is helyre jön.
Ritával már csak azt vesszük észre, hogy
eldumáltuk az időt és csengetnek és mi még mindig béna pizsiben ülünk. Egymásra
nézünk idegesen utána pedig elnevetjük magunkat és felrohanunk az emeletre.
Magunkra rángatjuk az első kezünkbe akadó ruhadarabot. Mindketten farmerban és
pulcsiban rohanunk le ajtót nyitni.
A fiúk eléggé idegesek az ajtóban vagy
tíz percet biztos ácsorogniuk kellett a hidegbe, de az biztos, hogy én le nem
jövök Balázs elé cicás pizsiben.
- Sziasztok! - köszönnek kicsit
dideregve, mire visszaköszönünk.
- Kértek egy kis teát?
- Jó lenne! - bólintanak egyszerre én
pedig kimegyek a konyhába hogy hozzak nekik. Meglepődöm, mert Balázs utánam jön
és hátulról átölel.
- Hiányoztál! - hajtja bele a fejét a
nyakhajlatomba, mire teljesen libabőrös leszek.
- Te is nekem! - fordulok meg a karjában
és ölelem át. Egy jó hosszas csók lesz a válasza az ölelésemre ami boldogsággal
tölt el, mint minden egyes alkalommal.
Végül tíz perc ölelkezés után
visszamegyünk a nappaliba a teákkal és meglepődve látjuk, hogy Rita
röhögőgörcstől fuldokolva fekszik a kanapén Dávid pedig mosolyogva nézi ahogy a
lány kínlódik a nevetéstől. Kapkodom kettejük között a fejem és látom ahogy Rita
kezd megnyugodni, de újra Dávidra néz és megint elkapja a nevetés.
- Mi olyan vicces? - kérdezem miközben
Balázzsal leülünk a velük szemben lévő kanapéra. Rita felül és próbálja
elmondani min nevet, de Dávid lecsap rá és egyik kezével átöleli a másikkal
pedig befogja a száját, mire Rita küzdeni kezd, hogy kiszabaduljon Dávid
szorításából, de nem nagyon jön össze neki Dávid pedig csak mosolyog a szenvedésén
és felén fordul.
- Semmin, csak bolond szegény, de nincs
semmi! - mondja ki nevetve, mire Rita hevesen rázni kezdi a fejét tiltakozás
képpen, mert még mindig nem sikerült megszabadulnia Dávidtól.
- Jóól van, gyerekek! - ingatom meg a
fejemet.
- Lehet, hogy inkább nem is vagyunk rá
kíváncsiak. - dobja át a karját Balázs a vállam felett és közelebb húz magához.
Mikor végre lenyugszik a két bolond és
képesek egymás mellett ülni a nélkül, hogy
próbálják egymást lebirkózni, rátérünk a lényegre. A bulira és, hogy
kiket hívjunk.
- Oké, mi megvesszük a kaját feldíszítjük
a házat és megcsináljuk a zenét, ti fiúk? - nézek Dávidékra.
- Mi hívunk embereket - neveti el magát.
- De sok mindent csináltok - kezd el Rita
Dáviddal kötözködni, mire Dávid csak megrázza a fejét és elneveti magát.
- Jól van, nyugi van! - ülök be kettőjük
közé. - Akkor ti hívtok embereket. Megbeszéltük, ti gyertek holnap délután ötre
de a többieket csak hatra hívjátok, oké?
- Oké
Miután megbeszéltük, hogy lesz a holnap,
a fiúk elköszönnek és átmennek Dávidékhoz. Mi Ritával pedig felmegyünk a
szobámba, hogy megbeszéljük a mi programunkat. Reggel: kaja, innivaló és pár
dísz vásárlása a bulira. Miután hazaértünk feldíszíteni a házat, aztán elmenni
ruhát venni és mikor onnan is hazaérünk kipakolni a cuccokat beállítani a zenét
és elkészülni aztán várni a fiúkat.
- Mi volt ez az egész Dáviddal?
- Azt kérdezte tőlem...
