Fordulatok.

Sziasztok! Ismét itt vagyok egy újabb résszel remélem örültök neki, bár ez megint egy eléggé rövid rész lett és el is mondom az okát. Szeretnék kicsit javítani a történet minőségén és gondoltam arra, hogy kicsit jobban belemegyek az "iskolai élet" témába, persze ha titeket nem zavar. Szeretnélek megkérni titeket, hogy kommentben írjátok meg nekem, hogy mit szóltok az ötlethez! :) Igen és ez abban befolyásolta a rész hosszát, hogy már inkább ráhangolódtam a változtatásra és szerettem volna minél hamarabb befejezni ezt a részt! :) Remélem azért fog tetszeni nektek és megírjátok nekem a véleményeteket az ötletről is!:) Jó olvasást!

- De figyelj Petra, én nem..ő a - megráztam a fejemet jelezve neki, hogy hagyja abba.

- Először mondd el, hogy mi történt tegnap este!

- Az a srác akit megütöttem annak a csajnak a bátya volt akivel láttál. - Amikor kimondja a szavakat látom, hogy Rita ledöbben Dávid pedig fokozatosan megy át idegesbe. - A húga hetedikes é tegnap eléggé berúgott - ennél a résznél kicsit megrázza a fejét. - és mivel Krisz egy jó haverom volt ezért gondoltam, hogy a nem hagyom a hugicáját részegen senkivel kavarni, de rám mászott a kis csaj és te pont azt láttad. - Végighallgatom amit mondd és pár perc gondolkodás után bólintok egyet, mire bizonytalanul elmosolyodik.

- Oké, hiszek neked. - mosolygok rá biztatóan. Amit mondd annak van értelme és mivel szeretem őt, ezért el is hiszem amit mond. Bizalom. Tegnap túlságosan feldúlt voltam ahhoz hogy tisztán gondolkozzam és ezért Balázs verekedett és meg is sérült hála a hülyeségemnek, meg hogy nem gondolkodom mielőtt csinálok valamit. - Sajnálom! - nyögöm ki, de ő nem szól semmit csak megölel. Kis ideig így maradunk aztán Balázs elneveti magát.

- Mi történt? - nézek rá kíváncsian.

- Miért nem kérdezed őket? - int a fejével Ritáék párosa felé, mire kérdően fordulok feléjük Balázs pedig hátulról átölel. Mind a ketten fülig vörösek.

- Hát tegnap mi.. nem... - nyökög Rita kínosan, mire Dávid elvigyorodik és átkarolja a vállát.

- Együtt vagyunk - jelenti ki vidáman nekem pedig hatalmas vigyor kúszik az arcomra.

- Igen? Szóval meséljetek csak! - direkt húzom az agyukat, mire Rita csak még vörösebb lesz.

- Hát..öhm..

- Megölöd a barátnőmet? - nevet rám Dávid. Petra egyre vörösebb lesz.

- Na jó ne hagyjunk magatokra titeket? - száll be Balázs is. Kész vagyunk mindannyian fetrengünk a röhögéstől. Annyira jó, hogy négyen ennyire jól kijövünk egymással és olyan nagy megkönnyebbülés, hogy Balázsnak volt magyarázata a tegnapi dologra. Nem tudom mit csináltam volna, ha szakítunk esetleg, de hála Istennek szó sincs ilyesmiről.

- Na még a mai esténk szabad, mit csináljunk? - nézek körbe, aztán eszembe jut valami. - Persze az után, hogy segítettetek nekem rendet rakni meg elpakolni a cuccokat.

- Neee! - kezdenek el egyszerre nyafogni, én pedig felnevetek.

- De-de! - miközben felállok magammal húzom Balázst is aki ugyan kelletlenül ,de feláll. Pár perc kínlódás után Dávidék is felkecmeregnek és megadják magukat.

- De mit kell takarítani? - néz körbe Dávid kérdően, mire Ritával egymásra nézünk és kitör belőlünk a nevetés. Ezt még ő se gondolhatja komolyan. A két fiú szerencsétlenül áll egymás mellett még mi ketten teljesen őrültek módjára nevetünk.

Mikor végre abbahagyjuk és már csak a szemünket törölgetjük elindulunk a konyhába szemeteszsákért meg takarító eszközökért. Balázs kezébe nyomom a zsákot, mire kérdőn néz rám.

- Szedjétek össze Dáviddal a szemetet és minden gusztustalan kajamaradékot is, ha végeztetek vigyétek ki a zsákot - magyarázom, neki mire megvilágosodva bólogat.

- Rita, segítesz nekem?

- Persze! - jön oda hozzám rögtön.

- Mi meg pakoljunk össze a konyhában meg fel is kéne mosni. Eléggé retek van.

- Jól van, gyerünk.

Miután hozzákezdünk röpke három óra alatt rendet is varázsolunk, de a végére mindenki hulla fáradt és az idő is elment kint már sötétedni is kezd. Tél van már négykor sötét, ezért is utálom annyira ezt az egész évszakot. Ráadásul hiába lesz holnap szenteste egy kicsi hó sem esett egyáltalán. Már pár éve ez van és egyre jobban idegesít pedig már nem vagyok öt éves, hogy várjam a hóesést, de mostanában van kedvem a hóban kézen fogva sétálgatni. Nem is tudom ki miatt.

- Mi lelépünk. Hazakísérem Ritát aztán én is megyek, oké?

- Persze menjetek csak, köszi, hogy segítettetek! - mosolygok rájuk ők pedig miután felveszik a kabátjukat már mennek is. Balázzsal leülünk a nappaliba és én az ölébe hajtom a fejem amit mosolyogva fogad és elkezdi simogatni a hajamat.

- Na mit csináljunk? - hallom még a kérdést, de már nincs erőm válaszolni, mert a megnyugtató simogatása és a fáradtság miatt elnyom az álom.

Verekedés.

Sziasztok! Sajnálom, hogy tegnap nem tettem fel a részt, de sajnos könyvel a kezemben aludtam el és hát amikor hajnal kettőkor arra ébredtem, hogy leejtettem a könyvet akkor nem volt túl sok erőm még nekiállni felrakni a részt. Szóval most itt van remélem nem haragszotok kicsit rövidre sikerült ( Mostanában nem megy nekem ez a történet, de próbálok kitartani, mert tudom, hogy vannak akik olvassák és tudom, hogy rossz amikor bezárják vagy befejezik azt a blogot amit éppen olvasunk ) viszont annak ellenére, hogy rövid azért történik benne pár dolog és új szereplő is képbe kerül. Próbálok igyekezni és ötletes maradni, remélem tetszeni fog a rész! :) Várom a kommenteket! :) Jó olvasást! u.i.: elnézést a kisregényért, de gondoltam, hogy ezt a kis infót leírom nektek!

- Nem érdekel Balázs! - csattanok rá, de a hangom remeg. Egyszerűen csak sok ez az egész nekem mára túl sok. Nem akarok róla beszélni csak sírni akarok a szobámban és kialudni ezt az egész napot. - Ha vége a bulinak akkor csak ti hárman maradhattok. A többieket küldjétek haza! - bólintok jelentőségteljesen. Balázs csak szomorúan bámul rám és mielőtt még bármit is szólhatna hozzá teszem - Holnap megbeszéljük, most hagyj! - rántom ki a vállam a kezéből és bezárkózom a szobámba. Átöltözök a pizsimbe, leszedem a sminkem a hajam egy laza copfba fonom és lefekszem aludni. A könnyek már csak az ágyban törnek rám.

Balázs

Ideges vagyok és csalódott, de mindenek előtt meg kell találnom Niki bátyját, hogy beverjem a fejét. Lesietek a lépcsőn és a tömegben keresem Krisztiánt az egyik régi haveromat. Eszméletlenül dühös vagyok rá, ez az egész az ő hibája.

Megállok a második lépcsőfokon és onnan nézek körbe. Próbálom átlátni az egész helyiséget, de megakad valamin a szemem. Rita és Dávid. Egymás mellett ültek a kanapén és mindketten vigyorogtak. Dávid előrébb hajolt, hogy megcsókolja a lányt, de az elhúzódott és incselkedve nézett rá, mire elnevették magukat és szorosan egymáshoz bújtak. Ettől a látványtól csak még inkább felidegesítettem magam és meg akartam találni Kriszt. Pár perccel később pillantottam meg a barna haját a tömegben é azonnal odafurakodtam hozzá. Láttam rajta, hogy már nem teljesen józan, de ebben a pillanatban nem érdekelt semmi csak, hogy a húga tönkretette a kapcsolatomat.

- Krisz! - szólítom meg mire hatalma vigyorral a képén fordul felém.

- Mizu haver?

- Tudod mizu? A kis picsa húgod felidegesített!

- Ne nevezd picsának a húgomat! - ordított rám, de közben megtántorodott.

- NEM NEVEZNÉM ANNAK, HA NEM LENNE AZ! - ordítok vissza rá, de a riadalom miatt kicsit visszaveszek. - Nem kéne hetedikes korában ennyit innia és nem kéne rám másznia részegen!

- Mi van? Hazudsz te szemét! A húgom nem mászna rád! - és a következő pillanatban az ökle csattan az arcomon. Elpattan bennem valami és reflexszerűen visszaütök, pedig tudom hogy nem kellne. Rézeg és azt se tudja mit csinál, de teljesen ki vagyok akadva, ha miatta összeveszek Petrával én megölöm. A földre esik, de valahogy felkecmereg és megint megpróbál megütni, de ezúttal már számítok rá és könnyen kitérek előle és már csattan is a következő ütés az állán. Megint a földre kerül, de ezúttal mellét térdelek és behúzok neki még párat és még ütném tovább, ha valaki nem rángatna le róla. Dávid hangját hallom halványan aztán minden elsötétül.

Petra

Rita kopogására ébredek fel.

- Nem tudom mi történt tegnap este, de be kell engedned! - hallom a kétségbeesést a hangjában úgyhogy egyből kiugrom az ágyból és kinyitom neki az ajtót. Idegesen száguld be a szobába és levágódik az ágyamra.

- Le kéne inkább ülnöd. - bólint maga elé az ágyra. Nem tudom mire érti, de engedelmeskedem és leülök vele szemben.

- Mi történt? - kérdezem aggódva.

- Hát ezt én is kérdezhetném. - húzza el a száját. - Miután Balázs lejött gondolom tőled az emeletről tiszta idegbeteg volt. Elkezdett ordibálni valami csávóval végül a srác megütötte - amikor meglátta az arcomat egyből nyugtatólag felemelte a kezét. - de Balázsnak nel lett komoly baja, sőt. Úgy kiütötte a csávót, hogy a haverjai cipelték ki a házból. Egy gond van, hogy Balázs elájult vagy nem tudom mi lett vele és nem akartuk kihívni a mentőket vagy ilyesmi mert azt se tudtuk, hogy ivott-e ráadásul ott van az ütés nyoma az arcán és mi nem akartuk, hogy vaja legyen. Nem jönnél le megnézni? - nem kellett kétszer mondani ahogy meghallottam, hogy nincs valami rendben Balázzsal már rohantam is. A kanapén fekve találtam meg sápadtan. Gyorsan leültem mellé a kanapéra és elkezdtem óvatosan pofozgatni az arcát. Megrebbentek a szempillái és végül rém emelte a tekintetét, olyan nagy kő szakadt le a szívemről. Örültem, hogy jól van.

- Minden oké? - kérdeztem azért meg olyan biztosításképp.

- Sajnálom, de nem úgy.. - tudom, hogy miről beszél.

- Shh! - simítom meg a homlokát, mire lehunyja a szemét és élvezi az érintésemet. - Majd megdumáljuk, ha jobban leszel.

Nem történhet meg!

Sziasztok! Ne haragudjatok a rengeteg késés miatt. Elsősorban az ihlethiány volt az ok amiért nem érkezett a rész és tényleg nagyon sajnálom, hogy így alakult, de most megpróbálom összeszedni magam és rendszeresen hozni újra a részeket! Remélem maradtatok még páran akik olvastok és megírjátok nekem, hogy tetszett ez a rész! :) Jó olvasást! :) És persze mindenkinek nagyon-nagyon Boldog Új Évet

- Azt mondta.. - neveti el magát. - Mindegy, nem számít. - fejezi be végül, mire úgy döntök, hogy inkább feladom és nem faggatom tovább, ha akarja majd elmondja.

- Oké, felőlem. - emelem fel a kezem nevetve. Még mindig kicsit nevetve bólint egyet. Elindulok fel az emeletre, de közben eszembe jut valami, ezért megtorpanok a lépcső kellős közepén Rita meg nekem jön.

- Bocsi, ne haragudj! - fordulok hátra rögtön, de látom, hogy nevetve ingatja a fejét.

- Nem, gond. Mi jutott eszedbe? - teszi fel a kérdést, mire elmosolyodom. Ismer engem.

- Hááát.. arra gondoltam, hogy ha már holnap úgy is bulizunk meg ilyeneeeek.. akkor mit szólnál ahhoz, ha most elmennék hajat mosni és te utána kivasalnád nekem a hajam?

- Megcsinálom, de te nem tudod?

- De, persze csak olyan sok idő és idegbajt kapok mire végzek. - röhögöm el magam, mire megértően bólint egyet. - És esetleg én is megcsinálhatom neked, már ha szeretnéd. - kacsintok rá.

- Végül is bulizunk, nem? - von vállat és belemegy az ötletembe.

Felrohantunk mindketten a lépcsőn. Én a fürdőszoba felé vettem az irányt ő meg a szobám felé. Gyorsan hajat mostam és már igyekeztem is a szobámba a hajszárítóval a kezemben.

- Szerintem te is menj el hajat mosni a még én megszárítom a hajam, oké?

- Persze - mondja Rita és most ő indul a fürdő felé.

Kezembe veszem a hajszárítót és húsz perc kínlódás után száraz hajjal és leégetett füllel várom, hogy Rita is végezzen.

- Imádlak, de miért vörös a füled? Eléggé bizarr - jön be a szobába nevetve.

- Persze! Röhögj csak ki! Kit érdekel, hogy leégettem a fülemet. - biggyesztem le a számat játszva a sértődöttet.

- Jaj, te! - ugrik rám Rita nevetve, mire mindketten az ágyon hemperegve kezdünk el csikizni a másikat. Végül Rita kerekedik felül én pedig visítva kérem, hogy hagyja abba.

- Neeee! Nem bírom, légyszi!

- Na jó! - kászálódik fel ülőhelyzetbe. Mindketten csodálatosan nézünk ki. Nekem már nem csak a fülem vörös, hanem a sok nevetéstől az egész fejem is. Ritának pedig összekócolódott a még vizes haja. Hát nem lennék a helyében, egy élmény lesz kifésülni és megszárítani.

Miután végre Rita megküzdött a hajával és azt is sikerült megszárítani nekikezdtünk a hajvasalásnak. Eléggé viccesre sikeredett. Az elején rettegtem, hogy Rita esetleg megéget. Nem nagyon szerettem, ha más valaki birizgálja a hajamat vagy fest ki, persze ez alól kivétel volt anya aki sokat szokott nekem segíteni, ha van ideje, de az más. Ritának kb negyed órájába tellett mire nem húzódtam el, ha meg akarta próbálni elkezdeni a hajvasalást, mikor lenyugodtam és hagytam magam megkönnyebbülten vettem észre, hogy Rita nagyon ügyes és eléggé odafigyel szóval a további egy órát még a hajammal küzdött már nyugodtan ültem végig. Azután ő következett, aki szintén tartott tőle, hogy esetleg én égetem meg őt, szóval miután vele én kínlódtam majdnem ugyanannyit mint ő velem kiegyeztünk abban hogy legalább én is visszakapom amit ő átélt miközben próbálta kivasalni a hajam. Két óra múlva pedig mindketten szögegyenes hajjal és hatalmas vigyorral néztünk a telefonom kamerájába és a kép márt ment is fel facebookra és instagramra.

Másnap reggel időben keltünk, de mindketten izgultunk az este miatt. Eddig még nem, hogy nem rendeztem ilyen bulit, de nem is nagyon vettem részt rajta, Rita pedig ugyan így van ezzel, és ez látszik is rajta.

- Na, hol kezdjük akkor a mai napot? Akarsz majd menni valami ruhát nézni? - kérdezem tőle.

- Szerintem menjünk el vegyük meg a kaját meg ami szükséges és utána tegyük fel a díszeket. Nézzünk zenéket és utána akár mehet is a készülődés és ha lehetne róla szó akkor inkább kölcsönkérnék tőled egy ruhát - húzza el a száját. - nincs semmi kedvem ma nagyon vásárolgatni.

- Oké, ahogy akarod. - bólintok beleegyezően. Igazából nekem sincs túl sok kedvem most azzal kínlódni, hogy külön vegyek valamit, ezért jó ez ahogy Rita mondta.

A dél előttött hamar letudtuk. Elmentünk a boltba és vettünk egy csomó egészségtelen "bulikaját" ahogy Ritával hívtuk. Mire megjártuk a boltot és hazacipeltük azt a rengeteg cuccot már dél is elmúlt. Szerencsére semmi kelléket nem kellett vennünk ugyanis kislány koromban volt egy olyan őrületem, hogy olyan bulit akartam mint amilyenbe a "nagyok" járnak ezért szülinapomkor anyáék bevásároltak egy csomó mindent ledes fényektől kezdve minden baromságot és őszintén az volt életem legjobb szülinapi bulija és most pedig jól jönnek azok a cuccok. Ritával mindent felpakoltunk a helyére kikészítettünk egy csomó műanyag tálat meg papírpoharakat. A törékeny cuccokat az emeleti zárható szobákba tettük. Hálát adok anyáéknak, hogy minden fenti helyiségen van zár így nem kell aggónom miattuk. Miután kész voltunk azzal is, besötétítettünk és felsiettünk a szobámba, hogy elkészüljünk. Nem tudom ,hogy más hogy van ezzel ,de én imádok készülődni. Egyáltalán nem nyűg ként tekintek rá, egyenesen imádom és szerencsére ezzel Rita is így van.

Mehetett újból a hajvasalás mindkettőnknek amit most már nyugodtan tűrtünk, utána pedig sminkeltünk. Rita fekete füstös szemeket varázsolt magának és még egy kis csillámot is tett fel a végeredmény csodás lett. Rita amúgy is szép lány, de most egyszerűen ragyogott én a másik végletet választottam a szememre egy kis halványbarna festéket tettem és még feltettem egy vörös rúzst. Eléggé jól mutatott a fehér bőrömön a halvány szemfesték és az erős vörös rúzs. Már csak a ruhák hiányoztak. Ritának hamar meg is találtuk a neki valót. Egy méregzöld pántos majdnem térdig érő ruha volt ami teljesen rátapadt és kiemelte az alakját. Az ő ruhája volt teljesen illett hozzá nem is értettem, hogy régebben hogy tudtam megvenni ezt a ruhát hozzám egyáltalán nem illik. Szerintem neki is fogom adni. Miután Rita elkészült én következtem. Végül a bordó pánt nélküli A vonalú ruhám mellett döntöttem ami kb addig ért mint Ritáé. Nem csak jól néztünk ki mindketten, de olyan volt mintha csak egymáshoz öltöztünk volna.

Szerencsére pont belefért minden az időbe és a fiúk is betoppantak nem sokkal az után, hogy teljesen elkészültünk.

- Sziasztok - esett le az álluk, mikor megláttak minket. Vicces volt látni a reakcióikat. Balázs tátott szájjal bámult majd büszkén elmosolyodott és odajött hozzám.

- Gyönyörű vagy! - és a legszebb az volt, hogy érezni lehetett a hangján, hogy komolyan így gondolja.

Dávid pedig szintén leesett állal bámult aztán összeszedte magát és zavartan nézett Ritára. Mindkettőnket megdicsért, de láttam rajta, hogy zavarban van. Na igen az én legeslegeslegjobb barátom teljesen oda van Ritáért. Nem csodálom.

A fiúkat az alatt a fél óra alatt ami még maradt eligazítottuk, hogy mi hol van. Minden teljesen jól ment és az emberek is kezdtek szállingózni. Este hétre már megtelt a ház olyan emberekkel akiket ismertem, de olyanok is voltak közöttük akiket még életemben nem láttam. A két fiú rögtön vegyülni kezdett és mindenkivel dumált egy kicsit. Ritával először csak szerencsétlenül álltunk, de aztán végül elkezdtünk táncolni. Feloldódtunk és nevetgéltünk jól éreztük magunkat. Ritához odajött Dávid és magával húzta a tömegbe ahol ár nem is láttam őket. Egy darabig bámultam utánuk aztán. Elindultam a konyhába, mert csörömpölést hallottam. Mikor beléptem a konyhába két srácot találtam ott. Mindketten totál részegek és ismeretlenek.

- Hé-hé! Fiúk! Először is kik vagytok és.. - de nem tudtam befejezni a mondatot, mert egyre közelebb jöttek hozzám és én pedig leblokkoltam. Teljesen meg voltam ijedve. Az egyik idegen hozzáért az arcomhoz és idétlenül vigyorogva megsimogatta. Hánynom kellet, de egyszerűen annyira féltem, hogy nem tudtam mozdulni csak összeszorítottam a szememet és halkan Balázs nevét nyöszörögtem hátha segít. Pár perc múlva dulakodást hallottam és a simogató kéz eltűnt. Félve nyitottam ki a szememet és megláttam Márkot amint a két srácot kitessékeli az ajtón és bezárja utánuk az ajtót. Szerencsére az emberek nem figyeltek fel arra a két baromra Márk pedig visszatért hozzám és aggódva nézett végig rajtam.

- Minden oké Petra?

- Ne-hem.. - vettem mély levegőket, mire magához húzott és megölelt. - Köszönöm én.. nem tudom..én

- Sss.. semmi baj! Elmentek, minden oké! - simogatta a hátamat.

Eltelt egy kis idő, mire megnyugodtam és mondtam Márknak, hogy menjen vissza nyugodtan. Kicsit nehéz volt elhitetnem vele, hogy most már jól vagyok, de meg kellett találnom Balázst azt akartam, hogy megvigasztaljon és megöleljen, hogy hozzábújhassak.

Elindultam megkeresni őt, de ami a nappaliban fogadott arra nem számítottam. Balázs nyakát egy hosszú szőke hajú lány karolta át és egészen közel voltak egymáshoz. Leblokkoltam és csak álltam ott és tátott szájjal bámultam. Balázs mintha csak megérezte volna, hogy nézem felém fordult. Ijedtséget láttam a szemében, majd ellökte magától a lányt és felém indult, de nekem csak csorogtak a könnyek az arcomon és elindultam a lépcső felé. Nem futottam vagy ilyesmi csak nehézkesen és szomorúan vánszorogtam a békét nyújtó szobám felé. Balázs pedig utolért és megragadta a vállam.

- Petra..