A békülés.

12. fejezet.

A békülés.

Pár hét telt el azóta, hogy Rita nálam aludt. Ahogy teltek a hetek Balázs és Márk lassan kibékültek, de én még mindig nem beszéltem azóta Márkkal. Kezd hiányozni.  Hülyeség, mert tényleg nagyon megbántott, de azért mégis. Kérdeztem Ritát mit gondol, mert mielőtt ez az egész dolog történt ő eléggé jól összebarátkozott Márkkal, de azt mondja nem tudja, hogy most mi van vele nem szokott ilyen lenni. Balázsnál is próbálkoztam, hogy kiszedjek belőle valamit Márkról, de eléggé felidegesíthette a kérdés, mert még csak nem is válaszolt. Annyira hiányzik Márk! Nemrégen hívtam fel Dávidot, hogy elmondjam neki, hogy Állandóan Márkon agyalok és mikor azt mondta nem zavarja csak legyek jól akkor teljesen meglepődtem. Nem kedveli Márkot mégis velem törődik nem a köztük lévő ellentéttel.

Amikor Dávid elmondta, hogy nem haragszik rám, mert hiányzik nekem Márk, akkor felhagytam azzal, hogy elkerüljem. Nem kerültem szinte már követtem mégsem futottam össze vele sehol az órákon kívül ahonnan mindig kirohant.

Szünetben kapok egy sms-t Balázstól, hogy az udvar hátuljánál szeretne velem találkozni. Nem értem, de elindulok ki az udvarra. Miközben lefelé sétálok a sulirádióban bemondják, hogy jövő pénteken Halloween-i Bál lesz. Belépés párokban. na ennél a résznél páran lányok összenéztünk mindannyian arra gondolva, hogy na remek nem mehetünk, mert nincs barátunk, de mielőtt még komolyan kiakadhattunk volna bemondták azt is, hogy lányoknak barátnőkkel, fiúknak pedig haverral is lehet jönni. Megkönnyebbült sóhajokat hallottam magam körül és nekem is vissza kellett fognom magam, hogy nehogy én is hangosan felsóhajtsak. Tehát a buli jövő pénteken lesz és bemenni csak párral és jelmezben lehet. Remek! Most azon is gondolkodhatok, hogy mit vegyek fel, majd megkérdezem Ritát van-e ötlete.

Megyek tovább az udvarra, mert közbe eszembe jut, hogy Balázs lent vár. Odaérek a megbeszélt helyre és szóhoz sem jutok annyira meglepődöm. Márkkal állok szemben.

- Szia! - kicsit félénken mosolyog rám.

- Öööö.. szia! - mint valami bolond. Össze kell szednem magam.

- Ne haragudj, hogy Balázs telefonjáról küldtem sms-t, de nagyon szerettem volna beszélni veled és Balázs azt mondta kerülsz engem. - Aha Balázsnak nem mondtam, hogy oda vagyok Márkért, ezért már nem haragszom rá.

- Kerültelek.

- Már nem? - felvonja az egyik szemöldökét.

- Nem.. - nem nézek a szemébe.

- Sajnálom amiket mondtam, hülye voltam! - megfogja a kezem.

- Márk én csak...

- Ne! Várj egy kicsit! Tényleg nagyon sajnálom és szeretnék kibékülni. Hoztam neked egy sütit! - az orrom alá nyom egy sütit amin egy szomorú pofi van. Nem bírom tovább, elnevetem magam és elveszem tőle a sütit.

- Ugye nem te csináltad? - nevetek, mert nem nézem ki belőle, hogy otthon sütöget.

- Nem, egy cukrászdában vettem, mert téged juttat az eszembe. - rám mosolyog és kitárja a karját.

- Mi az? Mit szeretnél?

- Nem is kapok még egy ölelést sem?

- Nem tudom, hogy megérdemled-e..

- Naaa!! - elkap és megölel.

-Hééé összenyomod a szomorú sütimeet!

- Bocsi!

Nevetgélünk még egy kicsit, de aztán eszünkbe jut, hogy csak mi vagyunk kint és valószínűleg már becsöngettek. Mindketten, mint az őrültek elkezdünk rohanni fel a terembe.

Megkérdezem Ritát, hogy megyünk-e együtt a bulira pénteken. Nem szmítok nemleges válaszra.

- Mi, miért?

- Bocsi meghívott egy fiú az évfolyamról.

- Ne máár! Tényleg? - már egyáltalán nem érdekel, hogy nem tud velem jönni a bálra.

- Igen Bence. - szégyenlősen mosolyog.

- Miért nem hallottam még róla?

- Mert elfoglalt voltál és gondterhelt..

- Az mindegy el kellett volna mondanod! - már épp kezdenék kérdezősködni, amikor valaki megelőz.

- Mit kellet volna elmondania? - néz rám Márk és mellette Balázs is kérdőn. Ritára nézek, de csak óvatosan megrázza a fejét.

- Csak azt, hogy meghívták a pénteki bulira és így nekem nincs kivel mennem. - szomorúan nézek.

- Ja, engem is meghívtak. - mosolyog Márk Ritára. Micsoda? Meghívták?

- Ki?

- Egy lány a c-ből.

- Értem. Akkor Balázs gondolom téged is meghívtak.

- Nem engem  még nem és amúgy se mondanék igent, mert barátnőm van, de téged elvihetlek ha szeretnéd. - vigasztalóan néz. Mindig segít rajtam.

- Tényleg?

- Igen te bolond! - mióta elkezdett Dáviddal barátkozni elkezdett ő is bolondnak hívni ami első pár alkalommal zavart, de rájöttem, hogy nem rossz szándékkal mondja.

- Oké! Hétvégén Átjössz és megbeszéljük minek öltözzünk be? - nézek Ritára

- Igen az jó lesz!

Utolsó óra után rohanok haza, hogy mindent elmeséljek Dávidnak. Rengeteget beszélgetünk és van egy jó híre is. Pont a buli utáni hétvégére jön haza. Már várom azt a hétvégét. Ki kell derítenem, milyen a csaj aki Márkkal megy, de jön haza Dáááviiid!! Alig várom!

Balázs és Márk.

11. fejezet

Balázs és Márk.

Reggel arra ébredek, hogy anya kelteget engem és Dávidot. A tegnap este egyszerűen fantasztikus volt. Eddig is nagyon-nagyon közel álltunk egymáshoz Dáviddal, de  amióta  nem találkozunk olyan sokszor azóta kezdtem egy picit úgy érezni mintha eltávolodtunk volna egymástól. Hát igen a tegnap este után már egyáltalán nem aggódom e miatt. Felvidított és hát itt volt mellettem amikor szükségem volt rá, ezért annyira jó barátom.

- Szia! - mosolyog rám álmosan. Aztán elkezd nevetni. - A hajad..khmm.. vicces. - Gyorsan  a hajamhoz kapok, de aztán én is nevetni kezdek.

- Dávid nem tudom, hogy mondhatnám el neked, de a tied rosszabb! - nevetek eszeveszetten a haján, ugyanis teljesen elaludta egy kis fekete tincs teljesen elállt oldalra és hiába próbálta lelapítani mindig visszaugrott a helyére. Egy kis idő után feladja a próbálkozást, rám ugrik az ágyon és elkezdi az oldalamat csikizni. Próbálok kiszabadulni, de nem megy. Úgy teszek mintha feladtam volna, de csak várom a pillanatot, hogy visszaadhassam neki a csikizést. Ahogy Dávid elenged és fel áll az ágyról már mennék is utána, hogy letámadhassam ahogyan ő engem, de mielőtt útól érném hátra se fordulva megszólal

- Eszedbe se jusson!! - nevetek.

- Ne máár! Honnan tudtad? - megfordul és mosolyogva válaszol.

- Hát az osonás nálad eléggé nagy zajjal jár, úgyhogy inkább azt nem értem te, hogy nem tudtad, hogy meghallottalak.

- Jól van.. egyszer visszakapod. - ráugrom a hátára ő pedig elindul a fürdőszoba irányába. Hülye fejeket vágunk fogmosás közben és sokat nevetünk. 

Dávid előbb végez a fogmosással, ezért mondom neki, hogy menjen és öltözzön fel addig a még én végzek. Pár perc múlva felöltözve jön vissza a fürdőbe, hogy engem piszkáljon. Komolyan, ha tovább hülyéskedik, akkor soha nem leszek kész!

- Dáviiid! El fogok késni. Lécci!

- Jó.. oké kimentem - emeli fel védekezően a kezét, mert közben a kezembe kaptam egy törülközőt erősen azzal a szándékkal, hogy megcsapom vele, ha nem megy ki rögtön, de hát mit is mondjak Dávid nem teljesen hülye és ért a törülközőből. 

Nevetve indulok vissza a szobámba, hogy találjak valami jó ruhát mára, ugyanis péntek van és pénteken szeretek jól kinézni, mert hétvéégee! Végül egy szürke csőgatya és egy fekete ing mellett döntök.

- Dáviiiiid! - kiabálok le a földszintre.

- Igen? - lép be Dávid a szobámba.

- Szerinted jól nézek ki? - Mutatok végig az öltözékemen mire ő végigmér tetőtől talpig.

- Bolond te mindig jól nézel ki, aki mást mond hazudik. - kacsint egyet.

- Köszi! - nevetek a "bókján" 

- Ha már úgyis itt vagyok nem szeretnéd, hogy befonjam a hajad? - mosolyog rám. Eszembe juttatja, hogy mikor egy vagy két évvel fiatalabbak voltunk addig nyúztam, hogy tanuljon meg valami fonást és fonja be a hajam ameddig meg nem tanulta és be nem fonta a hajam. Hát első pár alkalommal elég furán sikerült neki, de egy idő után belejött és akkor állandóan azt szerettem volna, hogy fonja be a hajam. Örömmel bólintok és letelepedek elé az ágyra.

Amikor Dávid a hajam legvégére ér csöngetnek és anya fel szól, hogy engem keresnek.

- Szerinted ki az? - nézek csodálkozva Dávidra.

- Nem tudom. - von vállat. - Nézd meg!

Felugrom az ágyról és lerohanok a lépcsőn. Meglátom, hogy Balázs van az ajtóban és megtorpanok előtte.

- Szia! Te mit keresel itt? - nézek rá

- Szia! - rám mosolyog majd felemeli a fejét és elneveti magát. - Szia Dávid! - megfordulok és látom, hogy Dávid jön le a lépcsőn. Kezet fog Balázzsal, aki nem látszik meglepettnek, hogy itt találja Dávidot. Éppen rákérdeznék, de csörög a telefonom. Rita az. Bemegyek a konyhába anyuhoz, mert ott nyugodtan tudok beszélni vele.

- Szia! 

- Szia Rita! Mi a baj, miért hívsz?

- Csak szólni akartam, hogy anyum reggel eldobott a suliba úgyhogy én már itt vagyok és nem tudok veled együtt menni, bocsi!

- Semmi baj, de ha beértem majd mesélek egy-két dolgot. - mondom neki izgatottan

- Oké siess a suliba már most kíváncsi vagyok!

- Okés, de most megyek sziia! - lerakom a telefon és anyu felé fordulok.

- Anya nem úgy volt, hogy apu ma reggel itthon lesz? - nézek körbe a konyhában - Hol van?

- Elküldtem boltba, biztos mindjárt itt lesz. - végszóra apa lép be a konyha ajtón.

- Szia apa!

- Szia kincsem! - megölel engem majd anyut is. - Mi ez a tinifiú tömeg az előszobában? - néz vissza felhúzott szemöldökkel az ajtó irányába, mintha maga előtt látná Balázsékat. A fejemet ingatva válaszolok. 

- Apa! Nem tömeg összesen ketten vannak! Dávid és az osztálytársam Balázs.

- Jól van na! Egyébként szimpatikus ez a Balázs gyerek - mondja apa. Nem lepődöm meg ezen, mert Dávidot imádja és mivel szerintem látta, hogy milyen jól kijön Balázzsal, neki is szimpi lett Balázs.

- Oké apa, de nekem szólnom kell Balázsnak, hogy induljunk, mert elkésünk a suliból. Sziasztok - intek a szüleimnek és kimegyek az előszobába a fiúkhoz, akik még mindig beszélgetnek és nevetgélnek.

- Hé! - nézek rájuk mire mindketten felém fordulnak.

- Neked indulnod kell. Te meg és elkésünk a suliból. - sorban Dávidra, Balázsra és magamra mutatok a szavaim  megerősítése képpen, ha nem szólok nekik egész nap itt beszélgetnének!

- Jaj! Nekem rohannom kell! - Dávid megölel, megütögeti Balázs hátát és már ki is rohan az ajtón.

-Na akkor mehetünk suliba? - fordulok Balázs felé.

- Igen persze! - bólogat miközben kifelé tolom az ajtón.

Már egy ideje szótlanul sétálunk az iskola felé, és még mindig nem tudtam meg, miért jött reggel Balázs. Nem bírom tovább megkérdezem tőle.

- Hogy hogy reggel átjöttél? - felém fordul és kicsit meglepett arcot vág a hirtelen kérdésem miatt.

- Ja! Hát szerettem volna elköszönni Dávidtól.

- Értem. - bólogatok, aztán hirtelen abbahagyom. - Várj! Mégsem. Honnan tudtad, hogy nálunk lesz reggel?

- Tegnap beszéltünk telefonon és akkor mondta, hogy nálad alszik. 

- Értem. Szóval nemcsak, hogy előbb tudtad, hogy nálam alszik, mint én, de még csak nem is miattam jöttél reggel? - felhúzom az állam, mintha meg lennék sértődve. Átöleli a vállam.

- Sajnálom, de így van.

- Hah! Vérig vagy sértve! - folytatom a színészkedést, mire nyom egy puszit az arcomra és elnevetem magam.

- Héé! Nem tudsz ezzel lekenyerezni! 

- Nem? - totál ártatlanul bámul rám hatalmas barna szemeivel.

- Na jó, de! - kicsit meglököm a vállát, mire csak nevet.

Balázsnak csörög a telefonja és látom, hogy a kijelzőn Márk neve áll, de Balázs épp, hogy rá néz ki is nyomja.

- Ez mi volt?

- Márk, de nem vagyok kíváncsi rá a még be nem látja, hogy barom volt.

- Hmm értem. - Balázs nevetve meglöki a vállam az előbbit viszonozva.

A suliba csak becsengetésre érünk be Balázzsal, mert egész úton egymást lökdöstük. Egyszer majdnem el is estem, de szerencsére elkapott. Sajnos, ezért Ritával nem tudtam beszélni csak első szünetben.

- Szia! - ölel meg. - Olyan vidám vagy! Mi történt? - és akkor elmesélem neki,hogy:

- Tegnap Dávid este átjött és, olyan aranyos volt! Mindent átbeszéltünk és megnyugtatott. Nálunk is aludt.

- Tényleg? 

- Igen. Balázs felhívta, hogy Márk kiakasztott és Dávid, pedig rögtön jött is.

- Örülök! Már hiányzott, hogy csak úgy nevessünk együtt, mint eddig! - megint megölel.

- Tudom! Nekem is! - örülünk még egy sort becsengetésig aztán leülünk a helyünkre és várjuk az óra végét. 

Kicsengetéskor elindulunk le a büfébe és mindenféle érdektelen dologról beszélgetünk. Helyes fiúkról a suliban meg ilyenek. Visszafelé jövet a büféből látunk meg pár fiút és Balázs meg Márkot, akik verekednek. VEREKEDNEK! Teljesen ledermedek és semmit nem tudok csinálni. Rita rohan oda a fiúkhoz és suttog valamit Balázs fülébe mire Balázs egyből abbahagyja a verekedést és rám néz. Nem értek semmi és inkább berohanok a terembe mielőtt Márk is észrevenne.

A helyemen ülve azon gondolkodom, miért álltak le a fiúk Rita érkezésére és vajon mit mondott Balázsnak? Gondolkodom, de nem jövök rá! Már teljesen ezen kattog az agyam mikor Rita leül mellém a helyére.

- Rita! Mi volt ez az egész? Mit mondtál neki, hogy leálltak?

- Márk mondott valamit megint Dávidról és ráadásul azt mondta, hogy te csak túlreagálod ezt az egészet és nincs igazad. Balázs meg megkérdezte, hogy túlreagálod azzal, hogy kiállsz a barátod mellet, mire persze Márk rávágta, hogy Balázs miért nem áll ki őérte a barátjáért. Balázs bekattant és összeverekedtek. - elkerekedett szemekkel nézek Ritára.

- Mit mondtál nekik, hogy leálltak? 

- Márknak csak annyit, hogy nyugi Balázsnak pedig, hogy ne akasszon ki régen még jobban ugyanis mögöttem állsz, mire abbahagyta és megnyugodott.

Szóhoz sem jutok csak ülök a helyemen és gondolkodom.

Az utolsó szünetben odamegyek Balázshoz és megkérdezem tőle, hogy jól van-e.

- Igen, de nem haragszol rám? - teljesen bűntudatos szemmel néz rám

- Ne legyél már hülye! - megölelem és adok egy puszit az arcára. - Nagyon köszönöm, hogy kiálltál értem és Dávidért is! DE legközelebb ne verekedj, mert megsérülsz te bolond! 

- Akkor nem haragszol? -meglepettnek látom

- Dehogy! - ölelem meg még szorosabban. Most már viszonozza és a becsengetésig meg sem mozdul.

Órák után Rita elkísért a házunkig. Megállok a kapuban, mert nagyon nincs kedvem még elköszönni tőle. Eszembe jut valami.

- Rita nincs kedved bejönni egy kicsit?

- De persze csak megkérdezem anyumat. - előveszi a telefonját és felhívja anyukáját aki igent mond. Ugrálunk egy sort a ház előtt aztán bemegyünk és mondom anyának, hogy vendéget hoztam. Örül Ritának, mert szimpatikus volt neki. Felmegyünk a szobámba és megnézünk két filmet. Vagyis túlzás, hogy nézzük inkább végigbeszélgetjük és parodizáljuk az egészet. Estefelé Rita szól, hogy mennie kéne, de se én nem akarom, hogy menjen se ő nem akar menni. Megkérdem anyát, hogy itt-e aludhatna Rita. Nem hiszem, hogy megengedi, de belemegy, sőt még örül is neki és azt mondja nekünk, hogy majd ő felhívja Rita anyukáját, hogy maradhasson.

Ritával mindketten elmegyünk fürdeni. Adok neki kölcsön ruhát amiben aludhat. Bevackoljuk magunkat az ágyamba és suttogva elkezdek neki mesélni egy rémtörténetet amit az elején viccnek szántam, de ahogy belejöttem egyre ijesztőbb lett és amikor már tényleg fáradtak voltunk és szerettünk volna aludni, akkor már egyikünk sem mert, amin nevettünk.

Majdnem olyan boldogan aludtam el, mint tegnap este!!

Boldog este.

10. fejezet

Boldog este.

Reggel, mikor felkelek azon gondolkodom, hogy most mit csináljak. Nagyon kiakadtam, de nem szeretném, hogy Márk rájöjjön. Csinálhatnám azt, mint a legtöbb lány. Látványosan kerülni, egyfolytában sírni, hogy mindenki az én pártomat fogja, de én nem akarom, hogy bárki miattam haragudjon rá.. Szerintem az lesz, hogy kerülni fogom, de mindenkinek azt mondom, hogy jól vagyok. Ha Márk esetleg megpróbálna a közelembe jönni, akkor megmondom neki, hogy még mindig haragszom rá, úgyhogy  hagyjon békén és ne szóljon hozzám. Igen! Ez a legjobb megoldás.

Ritával a szokott helyen találkozunk.

- Szia! - köszönök neki.

- Szia! Jól vagy? - rögtön ezzel a kérdéssel indít, de neki nem szeretnék hazudni ezértt ezt mondom:

- Nem, de a suliban nem szeretném, majd kimutatni, mert nem akarom, hogy bárki miattam haragudjon Márkra.

- Értem, akkor nem utálhatom, amiért tegnap megbántott? - Rita eléri, hogy ilyen rossz kedvűen is nevessek, ezért imádom őt annyira!

- Ne lécci csak hagyd az egészet!

- Jól van rendben, de azt nem tudom, hogy Balázs mennyire fogja hagyni. Amikor tegnap elmeséltem neki, hogy pontosan min vesztetek össze Márkkal akkor elég ideges lett.

- Igen? - meglepődök nem tudom, miért akadt ki Balázs.

- Szerintem Balázs igazán megkedvelte Dávidot. - magyarázza el Rita, amikor meglátja az értetlen arckifejezésemet.

- Ja, hogy úgy! - Tovább beszélgetünk erről az egész tegnapi dologról.

Mire észbe kapok, már az iskola előtt állunk és nekem nagyon nem akaródzik bemenni. Rita rám mosolyog és berángat magával az épületbe. Szerencsére, mikor felérünk a termünkbe Márkot sehol sem látom. Az egész reggelt megúszom a nélkül, hogy beszélnem kéne vele, mert csak csengetés után öt percel esik be a terembe. Rám néz, de én elfordítom a fejem és mondok valamit Ritának csak, hogy ne kelljen a szemkontaktust tartanom vele...

Az óra vége felé, amikor már csak pár perc van írok Ritának egy üzenetet és elé tolom a padon:

 Figyi nem mehetnénk ki nagyon gyorsan a büfébe utána, pedig a WC-be, mert nagyon nem szeretnék Márkkal dumálni.

Rita nem mond semmit, csak Márkra néz aztán bólint egyet jelezve, hogy oké, megérti és nem gond. Ahogy kicsengetnek, olyan gyorsan iszkolunk ki a teremből, hogy a többiek csak néznek utánunk. Gyorsan lerohanunk a büfébe, mindketten megvesszük a reggelinket és aztán már rohanunk is tovább a lány mosdóba. Ott nyugiban megesszük a reggelinket és én megköszönöm Ritának, hogy kijött velem.

Egészen becsöngetésig a mosdóban maradunk, mert félek, hogy ha kicsit is előbb megyünk be, akkor Márknak lesz ideje oda jönni hozzám, amit iszonyatosan nem szeretnék!

A negyedik óra vége felé már nagyon izgulok, hogy mi lesz, mert még egyszer nem szeretném Ritát berángatni a mosdóba. Kicsöngetéskor gyorsan összecsomagolok és látom, hogy Márk már el is indult felém. Hatalmas szerencsémre szól a tanár, hogy vigyem utána a cuccait a tanáriba. Látom a csalódást Márk arcán, de ennek ellenére velem madarat lehetne fogatni, olyan boldog vagyok, hogy megúszom ezt a beszélgetést!

Ötödik szünetben már nem kísértem a szerencsém és rekord idő alatt rohanok ki a teremből az udvarra. Elmegyek egészen az udvar végéig és ott várom, hogy vége legyen a szünetnek. Kapok egy sms-t Ritától:

 hol vagy?

 az udvar hátsó felén, de úgy gyere ide, hogy Márk meg ne lásson!!

Mikor elküldöm az üzenetet, valaki megérinti hátulról a vállam, mire én össze rezzenek és majdnem felsikítok.

- Csak én vagyok! - hallom meg a hátam mögül Balázs hangját. Megnyugszom.

- Jaj, de megijesztettél!

- Bocsi nem szerettem volna!

- Semmi baj - rámosolygok, amit viszonoz.

- Csak szerettem volna elmondani, hogy Márk teljesen hülye és Dáviddal egyáltalán nincs semmi baj!

- Köszi, hogy ezt mondod! Nagyon szeretem Dávidot olyan, mintha a bátyám lenne.

- Tudom látszik rajtatok. - ekkor Rita érkezik meg hozzánk és kérdezi meg, hogy mi a helyzet.

Egészen szünet végéig beszélgetünk.

Amikor elindulok haza felé eléggé örülök, hogy sikerült ezt a napot Márk mentesen túlélnem.

- Szia Petra! - Ezt Nem Hiszem El!

- Khm.. szia Márk.

- Haragszol még rám? Tegnap egész délután hívtalak, de nem vetted fel! Nem akartalak megbántani!

- Igen haragszom! Lécci ne hívogass! Ja és nem bántottál meg csak egyszerűen csalódtam benned! - mondom gúnyos vigyorral az arcomon és elsétálok tőle.

Miközben hazafelé sétálok azon gondolkodom, hogy el se hiszem az ahogyan ezt az egészet előadtam Márknak. Nem hittem, hogy ilyen könnyen fog menni, de úgy látszik tényleg eléggé haragszom rá!

Belépek a konyhába, hogy köszönjek anyának, mert hallom, hogy itthon van.

- Szia anya!

- Szia! Már vártam, hogy gyere! - ez nem jelent semmi jót!

- Mi a baj? Mit csináltam? - félve emelem rá a tekintetem.

- Semmit! Ne aggódj! Szeretném, ha elmondanád, hogy tegnap miért voltál olyan lehangolt! - ja, hogy e miatt aggódott..értem már!

- Összevesztem Márkkal. -- szomorúan húzom el a számat.

- Hogy hogy? Olyan jól kijöttetek egymással. - anyu kicsit összezavarodva néz rám.

- Igen én is azt gondoltam, de amikor Dávid elkísért a suliba, akkor csak úgy berohant a az iskolába. Meg is kérdeztem, hogy mi baja volt, azt mondta, hogy semmi, de amikor Dávid délután elém jött meglepetés képp akkor megint elrohant. Másnap megkérdeztem, hogy miért csinálta ezt és akkor azt mondta nem bírja Dávidot. Nem értettem, hogy miért, ezért rákérdeztem és tudod mit mondott? - teszem fel anyunak hitetlenül a kérdést.

- Mit?

- Azt, hogy azért nem kedveli, mert nem szereti a tenyérbe mászó elkényeztetett embereket. Nagyon mérges lettem rá anya! Nem is ismeri Dávidot milyen alapon mond ilyet rá? Egyébként te ismered Dávidot egyáltalán nem ilyen.

- Igen, tudom Dávid aranyos, kedves és szimpatikus fiú. Mi történt utána?

- Hát elmondtam neki, hogy hagyjon békén és eljöttem. Egész este hívogatott, aztán ma pedig nem szóltam hozzá csak egyszer, de akkor is csak megmondtam neki, hogy nem akarom, hogy hívogasson!

- Kicsim szerintem neked van igazad. Ne legyél ilyen szomorú miatta! Tudom, hogy könnyű mondani, de próbáld meg!

- Jó csak nem ilyennek gondoltam őt!

- Elhiszem, de most próbálj meg lezuhanyozni az majd kicsit megnyugtat!

- Köszi anya! Szeretlek! - nyomok egy puszit az arcára.

Fölmegyek és lezuhanyozom és aztán pedig megírom a házim és tanulok a jövő heti irodalom dogámra.

Már majdnem lefekszem aludni, amikor Dávid hív telefonon.

- Szia Dávid - vidáman köszönök neki, mert nem akarom elmondani neki, hogy Márk miket mondott róla.

- Miért nem szóltál? - meglepődök.

- Honnan tudod?

- Balázs hívott az előbb.

- Ne haragudj! Nem akartalak megbántani.

- Mi van? Engem nem az érdekel amit rólam mondott. Nem is ismerem.

- Akkor mi a baj? Nem értem.

- Az, hogy Balázs mesélte el mennyire szomorú vagy. Miért nem hívtál?

- Nem tudom... én csak nagyon kiakadtam! - sírom el magam a telefonba.

- Ne sírj! Mindjárt ott vagyok!

- Micso...? - akarom megkérdezni, de már ki is nyomott.

Egy órával később csengetnek és Dávid áll az ajtóban. Eléggé furán nézek rá. Nem értem.

- Szia! Jöttem, hogy megvigasztaljalak! Ma itt alszom. Anyum már megbeszélte anyukáddal.

- Dávid! - a nyakába ugrom és sírok. Egyrészt mert örülök másrészt az összes többi dolog miatt. Ő csak megsimogatja a hátam és mondja, hogy be kéne menni. Felmegyünk a szobámba.

- Mi ez a nagy csomag? - mutatok rá a kezében lévő hatalmas táskára.

- Ja, ez csak a cuccom. Holnap innen megyek vissza a sulimba

- Jaj, nem kellett volna inkább otthon maradnod?

- Nem! Most itt kell lennem veled! - ölel meg.

- Hát rendben.

Mindent megbeszélünk. Hajnal egykor fekszünk le, de úgy, hogy már egyáltalán nincs rossz kedvem. Márk, majd ha normálisan viselkedik megint beszélhet majd velem. Nem nézek el neki mindent, hiába tetszik nekem.

A veszekedés.

9. fejezet

A veszekedés.

A reggel amit vártam.

Fél órával előbb kelek, hogy legyen időm, hajat mosni. Jól szeretnék kinézni ma, amikor Márkkal fogok beszélni egyrészt, mert tegnap megölelt és nem tudom, hogy most tetszem-e neki, mert amikor viszont meglátta Dávidot délután megint elrohant. Mérges vagyok rá. Nagyon mérges, de tetszik is, mindegy előbb megbeszélem vele a tegnap délutánt, aztán lesz még időm róla álmodozni.

Felveszek egy fehér csőnadrágot, egy mályva színű pulcsit és kiegészítőnek egy szép nyakláncot amin egy fehér szívecske van. Igaz, hogy a nyakláncot anyumtól vettem kölcsön, de nagyon tetszett és annyira illik a mai ruhámhoz.

Reggel még felhívtam Ritát, hogy ma egyedül mennék, mert szerettem volna gyakorolni a dühös arcot Márk miatt. Olyan nehéz dühösnek lenni rá, amikor ilyen aranyos volt. Ahogy megyek a sulihoz pár ember elég furcsán néz rám. Szerintem ritkán látni, hogy egy iskolás lány egyedül megy az utcán és idióta fejeket vág.

A suliba sajnos csak, későn érek be ezért várnom kell a beszélgetéssel első szünetig. Az óra mindig olyan lassan telik, amikor várom, hogy vége legyen.

Mikor végre csengetnek gyorsan összepakolok és rohanok Márk után a folyosóra, mert közben ő elindult le a büfébe.

-Szia, Márk - érintem meg a vállát

-Oh szia. - rám mosolyog mintha nem történt volna semmi különös.

-Mi volt veled tegnap délután?

-Semmi. Nem volt kedvem Dávidhoz. - na ezzel eléggé meglepett

-Mi? Miért?

-Nem volt és kész.

-Márk most ezt komolyan mondod? Nem az oviban vagyunk adhatnál egy normális választ is!

-Jó! Tessék itt a normális válasz: Nem bírom az olyan embereket, mint Dávid!

-Micsoda? Milyen embereket? - döbbenek le teljesen

-Az ilyen kis tenyérbe mászó elkényeztetett... hagyjuk jó? Nem bírom és kész!

-Nem ne hagyjuk!

-Petra hagyj ezzel!

-Márk! Nem hagyom, hogy ilyeneket mondj róla!

-Miért? Szerintem így van!

-De nem is ismered! - IDEGES VAGYOK! Oké, ha valakinek valaki nem szimpatikus, nem is várom el Márktól, hogy kedvelje Dávidot, de azért milyen alapon mondd ilyeneket valaki olyanról akivel két köszönésen kívül mást nem beszélt. - Miből gondolod, hogy Dávid ilyen ember? Beszéltél talán vele két szónál többet?

-Nem, de nem kedvelhetek mindenkit, oké?

-Oké, de ha lehet ne mondj ilyeneket többet valaki olyanról akit nem ismersz! Ja, és Márk ezentúl legyél szíves nem hozzám szólni egy darabig, mert nincs kedvem veled beszélni! - Amikor ezt mondom már Rita és Balázs is mellettünk állnak és néznek minket.

-Petra! Ne csináld már ezt, nem csináltam semmit csak nem kedvelem Dávidot. - még, hogy nem csinált semmit.

-Azt mondtad rá, hogy egy elkényeztetett tenyérbemászó ember, pedig még soha nem beszéltél két szónál többet vele. Szerinted ez semmi?

-De Petra! Várj! - elkapja a karom, mert közben elindultam, de kirántom a kezéből és bemegyek a terembe a helyemre.

Nagyon-nagyon haragszom Márkra!

Rita ül le mellém és ölel meg oldalról. Tudja, hogy most mennyire szomorú vagyok, tudja, hogy tetszik nekem Márk és ha így viselkedik akkor az mennyire rosszul esik.

-Jól vagy? - dörzsöli meg a vállam, de én csak a fejemet rázom, mert nem hiszem, hogy képes lennék megszólalni anélkül, hogy elsírnám magam.

Egész nap kerülöm Márkot. Az utolsó szünetben Balázs jön oda hozzám és szó nélkül megölel. Sajnos vele sem tudtam egész nap beszélni, mert általában ahol Balázs ott van  ott Márk is megtalálható és vele nem szerettem volna beszélni! Balázs vagy két percig átölelve tart, de utána óvatosan eltol magától.

-Jól leszel? - bólintok egyet

-Ne haragudj, de most hazamennék...

-Semmi baj este hívlak! - ad két puszit és félre áll az utamból, hogy hazarohanhassak és egész este a szobámban sírhassak.

Az estém rettenetes volt. Anya kétszer jött be megnézni, hogy jól vagyok-e, de megkértem, hogy most hagyjon egy kicsit magamra és mivel ismer engem békén is hagyott. Sírtam és csak sírtam. Márk egész este hívott, de nem vettem fel neki csak Ritának és Balázsnak. Amikor Rita hívott még nagyon ki voltam, mondtam neki, hogy ezt nem vártam volna Márktól. Rita is ugyan ezt mondta, hogy ő sem és sajnálja, hogy szomorú vagyok. Mikor Balázs hívott akkor már egy kicsit sikerült össze szednem magam. Balázs elképesztően aranyos volt, még azt is megkérdezte, hogy át-e jöjjön, de mondtam neki, hogy nem kell. Mindketten aranyosak voltak, hogy tartották bennem a lelket.

Este sírva aludtam el. Csak arra tudtam gondolni, hogy holnap nem akarok iskolába menni és, hogy Márkkal mi lesz ezután. Tetszik-e így is vagy nem….

A nem várt reakció.

8. fejezet

A nem várt reakció.

Végre reggel van! Alig bírtam este elaludni, annyira izgultam a miatt, hogy ma végre bemutathatom Ritát Dávidnak. Gyorsan készülődök, mert Dávid mindjárt itt van és indulunk is. Ezért felkapok egy halvány rózsaszín nadrágot, egy szürke fél vállat szabadon hagyó háromnegyedes újjú pólót, a fehér tornacipőmet és a bőrdzsekimet. A hajamat befonom. Már csak Dávidnak kell megérkeznie. Ahogy ezt gonolom, meghallom a csengő hangját és köszönök anyának ez után pedig már rohanok is ki az ajtón.

-Szia Dávid!

-Szia bolond! Hogy vagy? - néz rám mosolyogva miközben elindulunk.

-Jól, de miért hívsz bolondnak? - ezen már azóta gondolkodom, mióta a sulikezdés óta először találkoztunk. Nem bántó, vagy ilyesmi, sőt még vicces is csak kíváncsi vagyok, hogy ez, hogy jött neki.

-Miért, nem vagy az?

-Jó az vagyok, de naaa! - ahogy ezt mondom iszonyúan hangosan kezd el röhögni az utca közepén. Csak mosolygok, mert egy csomóan furán néznek ránk. Próbálom mondani neki, hogy kicsit halkabban, de ezen csak még inkább nevet, úgyhogy várok a még abba nem bírja hagyni, ami kb. egy perc múlva meg is történik és levegő után kapkodva néz rám és ezt mondja:

-Egyébként azért hívlak bolondnak, mert olyan kis bolond vagy, de teljes mértékben cuki módon!

-Tényleg? - nevetek a megfogalmazásán.

-Igen. - átkarolja a vállam és megyünk tovább Ritáék utcája felé.

Úgy látszik sikerült Rita előtt ide érnünk, mert nem látom sehol. Két perce beszélgetünk ott Dáviddal, mikor Rita megérkezik.

-Sziasztok! - köszön és a tekintete megállapodik Dávidon.

-Szia! - Dáviddal egyszerre köszönünk.

-Na, Rita ő itt Dávid, akiről már meséltem neked. Dávid ő pedig Rita az én kedvenc, egyetlen legjobb barátnőm! - mosolygok rájuk.

-Hát akkor szia megint, Dávid! - Dávid nevet és ad két puszit Ritának.

-Szia!

Rengeteg kérdést tesznek fel egymásnak amiken általában nevetek, de van olyan is, hogy furán nézek rájuk. Például Rita megkérdezi, hogy milyen voltam általános iskolában. Mire Dávid:

-Hát kicsit kevésbé volt komoly. - ahogy meglátja Rita elképedt arcát folytatja - Tudom nehéz elhinni róla, hogy tud ennél bolondabb lenni, de igen is tud.

-Tudod mit? Elhiszem. - néz rám röhögve Rita.

-Köszi tudjátok, hogy mindkettőtöket imádom!! - ölelem át mind két barátom vállát. Egészen a suliig beszélgetünk, ahol elég fura dolog történik.

Balázs és Márk kint vannak az épület előtt és ránk bámulnak. Furán. Háát ez érdekes lesz!

-Sziasztok fiúk! Ő itt egy  barátom Dávid. Dávid ők pedig az osztálytársaim Márk és Balázs - mutatom be őket egymásnak. Dávid sorban kezet fog velük.

-Én most bemegyek! - mondja Márk hirtelen. És már ott sincs. Csak kapkodom a fejem, mert már megint nem értem mi is történik pontosan. Mindegy is! Balázs még kint marad velünk és jót beszélget Dáviddal. Örülök, hogy legalább valaki képes normálisan viselkedni.

Pár perc múlva bemegyünk a suliba, mert már csöngettek és mi elkéstünk. Mikor beesünk a terembe a tanárnő már bent van, de szerencsére mivel mindhármunknak ez volt az első késése ezért csak annyit mond üljünk a helyünkre.

Amint vége az órának mindenki pakolni kezd. Éppen a könyvemet rakom a táskámba, mikor Márk hátulról megölel.

-Mizujs? Hmm? - az állát a vállamra rakja és nem enged el.

-Semmi - kibontakozom az öleléséből. Haragszom rá a reggeli dolog miatt.

-Mi a baj?

-Semmi.

-De tudom, hogy van valami.

-Semmi!

-De igen!

-Nem!

-Petra!

-Márk?

-Ne csináld már ezt kérlek!

-Na, jó. - megadóan sóhajtok egyet. - Reggel mi volt a bajod?

-Miért kérdezed?

-Mert csak úgy berohantál...

-Ja, hogy az! Ne haragudj légyszi! - olyan aranyosan néz rám, hogy nem bírok neki nemet mondani.

-Oké. Nem haragszom. - bólint és megint megölel, de most vissza is ölelem. Elkezdi a hajamat birizgálni.

-Nem tetszik? - súgok a fülébe, hogy csak ő hallja.

-De igen! Nagyon is. Szeretem, hogy mindig ilyen szép a hajad. - suttog vissza. A válaszára elmosolyodom és hihetetlenül boldog leszek, még szorosabban ölelem meg és legszívesebben sohasem engedném el!

A pillanatot Rita rontja el, aki nevetve ront be a terembe és nekem szól, mire Márkkal szétrebbenünk.

-Szia! Mi a baj?

-Ja semmi baj. - mond még valamit, de nem tudok figyelni. A gondolataim kilencven kilenc százalékát  Márk teszi ki a maradék egyet pedig a lélegzés.

Mikor az utolsó óráról is kicsengetnek Márk lép oda hozzám Balázzsal a háta mögött. Elindulunk ki a teremből mind a négyen és beszélgetünk, hogy megint közös mozit kéne tervezni valamikorra. Mikor kilépünk az iskola kapuján meglátok valakit és odarohanok hozzá, hogy megöleljem.

-Szia Dáávid!

-Sziasztok - köszön, mert közben a többiek is odaértek hozzánk.

-Bocsi, de most megyek. Hello. - rohan el megint Márk. Ezt tényleg nem hiszem el! Megint ezt csinálja.

Elindulunk haza a többiekkel, mert Balázs úgy döntött velünk jön. Úgy látszik megkedvelték egymást Dáviddal. Mikor elérjük a házunkat csak röviden elköszönök tőlük és berohanok a házba. Senki sincs itthon! Remek! Felrohanok a szobámba ledobom a cuccaimat. Elmegyek zuhanyozni és bedőlök az ágyba. Már megint Márk miatt!

Holnap egészen biztos, hogy beszélni fogok vele! Várom már!

Barátok.

7. fejezet

Barátok.

A tegnapi nap után vártam, hogy mi lesz a fiúkkal. Megint barátok leszünk vagy esetleg megint nem szólnak hozzánk? Amikor a büféből visszajövet belépek a terembe máris megkapom a kérdésemre a választ, ugyanis Márk a padunkon Balázs pedig a székemen ül. Akkor végre megint olyanok lesznek a reggelek, mint szeptemberben voltak. Örülök végre normálisan reagálnak valamire és nem készítenek ki teljesen. Hatalmas mosollyal az arcomon odamentem és köszöntem. Mindhárman nevetve néztek rám és köszöntek. Felcsusszantam a padra Márk mellé és Balázzsal szembe.

-Miről beszéltek?

-Ja csak, hogy láttak valami nagyon jó filmelőzetest és jövő héten azt akarják megnézni. - röhög Balázs azon, hogy Márk és Rita is visongatva beszélnek valami filmről, de komolyan mondom még Márk is visongat.

-Na Balázs! - elütöm a kezét amivel a lábamat piszkálta eddig.  Csak nevet a próbálkozásomon és tovább csinálja. Nem bírom ki nekem is nevetnem kell rajta. Leugrom a pad tetejéről, mert már az oldalamat bökdösi. Feláll és nevetve kérdezi:

-Háborút akarsz?

-Nee! Nem, hagyjál! - hátrálok nevetve.

-Bocsi, de nincs kedvem. - ördögien rám mosolyog és megindul felém. Amilyen gyorsan csak tudok kifutok a teremből, de nem jutok messzire mert a folyosó közepén elkap. Én visítva röhögök fel ő pedig nem enged el hanem felkap a kezébe és visszavisz a terembe. Annyira nevetek, hogy nem is tudok ellenkezni. Akik a folyosón vannak kapnak egy kis bemutatót is ugyanis Balázs még meg is pördül velem a kezében. Amikor végez jó erősen a nyakába kapaszkodom, mert meg is hajol.

-Na, tegyél le! - ütögetem a vállát.

-Nem!

-De!

-Nem! - mosolyogva megy végig a folyosón MÉG MINDIG a kezében tertva engem.

-Balááázs!

-Igen? - ártatlanul néz rám.

-Nem tennél le?

-Nem.

-Na jó feladom. - erre most mit mondjak úgysem fog letenni ezért csak nevetek és kapaszkodom, hogy le ne essek.

A teremben a padomhoz érünk mire végre leereszt a lábamra. Megfogom az egyik füzetem és a fejére csapok vele egyet. Bolond!

-Bocsi, nem bírtam kihagyni!

-Legközelebb talán próbáld meg!

-Ohh lesz legközelebb? - kacsint és megfordul, hogy a helyére menjen

-Várj, nem úgy értettem!

-Aha ezt már nem magyarázod ki!

-Köszi szépen aranyos vagy! - legyint és leül Márk mellé a helyére aki rajtunk nevet akárcsak Rita. Árulok, de azért én is nevetek. Még akkor is amikor a tanár belép és rám szól.

Az utlsó két órám elmarad, mert a tanárunk az osztályával ment valami múzeumba. Szólhattak volna előbb is és akkor nem cipelem a cuccom.

-Szia!

-Szia Rita! Mizujs?

-Ja, semmi. Azt szerettem volna mondani, hogy ma nem tudok veled hazamenni, mert felhívtam anyumat, hogy elmaradnak az óráim és azt mondta, hogy bejön értem és elmegyünk együtt vásárolni.

-Oké semmi gond, majd este dumálunk, de akkor én most megyek. Szia!

-Szia!

Bedugtam a fülembe a fülhallgatómat és elindultam haza. Út közben azon gondolkodtam, hogy olyan jó nyugis volt ez a nap. Ja hát igen kivéve amikor Balázs szórakozott. Így visszagondolva még viccesebb, hogy a kezében vitt be a terembe. Balázson talán még nehezebb eligazodni, mint Márkon nagyon örülök, hogy nem ő tetszik mert akkor aztán tényleg nem értenék semmit. Ilyen gondolatokkal lépek be a házba.

-Szia anya!

-Szia kicsim! Milyen napod volt?

-Egész jó és vicces. – elmesélem neki az egész Balázsos történetet.

-Hát annyit mondhatok, hogy megnéztem volna ezt a kis előadást! – nevet.

-Egyébként a szobádban vár egy meglepetés!

-Tényleg? Milyen?

-Menj nézd meg! – Nem kell létszer mondania már rohanok is fel az emeletre és mikor benyitok egyből sikítok.

-Dáááviid! – már tárja is ki a karjait én pedig a nyakába ugrom.

-Szia te bolond! – nevet, de szorosan ölel.

-Mit keresel itt? – kérdezem ahogy letesz.

-Hát hazajöttem pár napra és gondoltam megleplek, baj?

-Dehogy baj! Már annyira hiányoztál. Mi a helyzet veled?

-Te is hiányoztál! Amúgy meg semmi érdekes csak a szokásos sulis dolgok.

-Értem, a barátnőd, hogy van?

-Jól! Ő is most ment haza a szüleihez.

-És veled meg Márkkal, hogy mennek a dolgok?

-Csak barátok vagyunk. Nem tudom eldönteni, hogy tetszem-e neki vagy nem. – elmesélek neki mindent ami történt mióta nem találkoztunk. Figyelmesen végighallgat, de azért a véleményét is elmondja egy-két dologgal kapcsolatban.

Este tízkor még beszélgetünk amikor kap egy sms-t anyukájától, hogy jó lenne ha elindulna mostmár haza.

-Sajnálom, de mennem kell!

-Ohh kár, hogy nem maradhatsz tovább.

-Igen, de még itt leszek három napot.

-Értem. Juj holnap nincs kedved elkísérni reggel a suliba? Bemutatnám Ritát.

-De ez jó ötlet szívesen megismerném.

-Oké akkor holnap reggel találkozunk.

-Oké szia! – még egyszer megölelt aztán elindult haza.

Küldtem egy sms-t Ritának:

szia, holnap reggel bemutatok valakit!!

szia oké de kit?

majd meglátod de most mennem kell szia!

Elrohantam fürdeni, megírtam a házit és már aludtam is, hogy minél hamarabb holnap reggel legyen!

A horror film.

6. fejezet

A horror film.

Az utóbbi három hét nagyon gyorsan eltelt és már csak azt vettem észre, hogy október van. Hideg lett és nem hordhatom a rövidnadrágjaim meg az egybe ruháim amiket pedig nagyon-nagyon szeretek! Már megint elgondolkodtam és el fogok késni. Megígértem Ritának tegnap, hogy sietni fogok és végre nem csengő előtt fogunk utolsó pillanatban beesni a terembe ami szokásossá vált nálunk reggelente. Nem én tehetek róla, mert nem azért késünk el, mert késni szoktam egy-két percet hanem azért, mert végig beszélgetjük az utat és nem sietünk.

Gyorsan felkapok egy farmert, egy sima fekete pólót meg egy rózsaszín kardigánt és már indulnék is amikor anya rám szól, hogy legalább a bőrdzsekimet vegyem fel, amit ugyan szeretek mert nagyon jól néz ki: barna és oldalt van a cipzára. Nem szeretem viszont azt, hogy egész nap magammal kell cipelnem amikor nincs rajtam. Ezt mondom anyának:

-De anyaa! Nincs is olyan hideg!

-De igen kicsim, hűvös van!

-Anyaaaa!

-Nincs semmi anya! Gyerünk vedd fel aztán mehetsz is!

-Jó oké. - egyeztem bele végül és kirohantam a házból, mert közben eszembe jutott, hogy el fogok megint késni. Olyan gyorsan futottam Ritáék utcájához, hogy előbb odaértem, mint ő. Amikor megérkezett elég meglepődötten köszönt.

-Szia! - mondtam. Nevetett az arckifejezésemen. Úgy néztem rá, mint aki megnyerte az olimpiát. Haha! Akkor is előbb értem ide, mint ő!

Elindultunk ééééés igen... most sem sikerült időben beérnünk.

Balázzsal és Márkkal azóta sem beszéltem csak minden nap köszönünk egymásnak, de ezen felül semmi kapcsolat nincs közöttünk. Általában amikor figyelem őket akkor Balázs zenét hallgat Márk meg beszélget, inkább lányokkal, mint fiúkkal, de azért fiúkat is szoktam körülötte látni. Érdekes, hogy nem idegesít, hogy sok lány van a közelében. Nem járunk vagy ilyesmi. A fene! De még mennyire, hogy idegesítenek! Nem hiszem el! Elalvás előtt is ezen gondolkodom már három nyamvadt hete. Egyik nap megkérdeztem Ritát, hogy mit gondol erről az egészről, de azt mondta nem tudja, mert sem Márkot sem pedig Balázst nem ismeri annyira.

-Sziasztok lányok! - zökkent ki Márk a gondolataimból. Várjunk csak! Márk?

-Ööö... szia! - majdnem leejtem a füzetet amit eddig a kezemben fogtam.

-Szia! - Rita teljesen nyugodt. Rendben, akkor csak én vagyok idióta. Csak akkor veszem észre Balázst amikor megszólal

-Nincs kedvetek ma suli után moziba jönni? - kérdezi. Rita rám néz jelezve, hogy a döntés az enyém, mert neki mindegy. Remek most mindkét fiú engem néz kérdőn.

-Jó persze.. menjünk! - kicsit furcsán cseng a hangom. Balázs felhúzza az egyik szemöldökét és fürkészően néz rám.

-Biztos van kedved, Petra? - össze kell szednem magam!

-Igen! Szeretnék menni. - most már sikerült normális hangon megszólalnom.

-Jó akkor majd, ha kicsöngettek matekról találkozunk- mondta Márk és elmentek. 

Becsöngettek ezért Ritával csak egymásra néztünk és láttam, hogy ő is meglepődött nem csak én.

Az utolsó órán matekon már nem tudok koncentrálni. Most mi van velük? Komolyan ha valamelyikükre gondolok azon csodálkozom, hogy nem szédülök el annyira össze vissza csinálnak mindent. Vegyük Balázst: hazarángat Márktól aztán odajön a padomhoz beszélgetni, megsimogatja az arcom most meg moziba hív minket. Nem értem miért nem lehet mindig ilyen barátságos? Márk pedig elhív magukhoz, majdnem megcsókol és amikor Balázs elrángatott egyáltalán nem volt mérges aztán három héten keresztül nem szól hozzám most meg moziba hív. A fiúk szokták mondani, hogy a lányokhoz könyv kéne, hogy ki lehessen igazodni rajtuk. Én azt mondom, hogy ezek után egy szót se szóljanak, mert a fiúk se normálisak az biztos!

Mikor kicsengetnek Ritával összepakolunk és elindulunk a suli elé ahol a fiúk már várnak ránk. A moziig nem történik semmi érdekes normálisan beszélgetünk. Rita és Márk próbálja meggyőzni Balázst, hogy egy horror filmet nézzünk meg amit ők már láttak és nagyon jó volt. Engem könnyen rávettek, de Balázs nem igazán akart igent mondani.

-De nincs kedvem azt a filmet nézni! - mondja Balázs teljesen lefárasztva.

-Miéért? - háborodik fel egyszerre Rita és Márk is.

-Mert nem szeretem az ilyen filmeket.

-De naa, Balázs lécci! - könyörög Rita még akkor is mikor a mozi előtt állunk. Már épp szólnék, hogy nézzünk mást, mikor Balázs megszólal. 

-Jó legyen! Nézzük azt.

-Éljen!

-Király! - mondja egyszerre a két megszállott.

Bemegyünk a moziba, megvesszük a jegyeket és a többiek elkezdenek egy csomó kaját vásárolni. Kivéve Balázst aki csak egy kis pattogatott kukoricát vett. Kérdőn néztek rám mikor én csak egy kólát vettem. Vállat vonok és mondom, hogy menjünk be mert mindjárt kezdődik a film. Nincs kedvem elmondani, hogy nem szeretek moziban enni mert félek, hogy másokat zavar ha hangosan rágok. Ami tudom, hogy hülyeség és nem hallja senki, de engem idegesít ezért inkább nem szoktam moziban enni.

Belépünk a terembe és megkeressük a helyünket ami kb a terem közepén van egymás mellett. Én Rita és Balázs közé kerültem Balázs mellé pedig Márk. Sajnálom, hogy nem Márk kapta Balázs helyét. Szerettem volna Márk mellé ülni, hogy megtudjam érdeklem-e vagy sem.

Mikor a rengeteg reklám után végre elkezdődött a film addigra sikerült mindent kiverni a fejemből és a filmre koncentrálni. Általában nem szeretem a reklámokat, de most jól jöttek!

A film egész jó. A felénél ránézek a többiekre, hogy nekik, hogy tetszik. Rita érdeklődve nézi akárcsak Márk pedig mindketten látták már. Ezen kicsit mosolyogtam, de nem tartott sokáig, mert amikor ránéztem Balázsra láttam, hogy teljesen el van sápadva.

-Mi a baj? - hajoltam közel hozzá, hogy ne zavarjak másokat.

-Nem bírom a vért. - úgy néz rám mint aki egy percen belül hányni fog. Ez nem jó! Miért kellett erőltetniük a filmet. -Azt hittem nem lesz ennyire véres. - már majdnem nyüszítve mondja szegény.

-Szeretnél kimenni?

-Igen, ha nem baj.

-Persze ne legyél már buta! - meglökdösöm Rita vállát és szólok neki, hogy kimegyünk majd kint megvárjuk őket, csak bólint. Nem hiszem, hogy figyelt rám, de most nem is fontos. Megragadom Balázs kezét és kihúzom magam után a folyosóra. 

Amint kilépünk látom, hogy sápadtabb, mint hittem. Leülünk egy padra a terem előtt. Nagyon rosszul van ezért megkérdezem nem szeretné-e a fejét az ölembe hajtani egy kicsit és lepihenni, mert az jót tenne. Rám néz a hatalmas barna szemeivel amiben most egy-két könny cseppet is látok és megkérdezi

-Nem lenne baj? - a fejemet ingatom.

-Nem dehogy baj! - bólint és az ölembe hajtja a fejét, elhelyezkedik a két lábát felhúzza és nagyokat sóhajt.

-Ne haragudj! - megint ez a nyüszítő hang. 

-Nem baj csak nyugi! Legyél jobban az a fontos! - nem bírom ha valaki ennyire ki van készülve. Még egy kicsit remeg is szegény ezért megsimogatom a fejét, hogy érezze tényleg nyugodtan pihenhet, nem haragszom rá. Simogatom a haját még egy darabig mikor megszólal:

-Egyszer mikor kicsi voltam - levegőt vesz. Figyelek, hogy mit szeretne mondani, mert elég halkan beszél. - A városban voltunk anyukámmal és egy embert elütöttek a kereszteződésnél amit pont láttam. Annyi volt a vér és olyan sokan sikítottak. Azóta nem bírom elviselni a vért még az ilyen bénán megcsinált filmeset se ha sok van belőle. - vártam egy kicsit hátha részletezi, de csak ennyit mondott aztán csöndben maradt. Szegény elhiszem, hogy kiborult, de nem kellett volna beleegyeznie ebbe a filmbe! 

Egészen a film végéig a haját simogatom. Mikor Rita és Márk kilépnek a teremből Balázs egyből felkászálódik az ölemből.

-Sziasztok! Nagyon jó volt a film miért jöttetek ki? - kérdezik tőlünk. Balázsra nézek és látom, hogy eléggé kínosan érzi magát ezért mielőtt válaszolhatna azt mondom:

-Hát bocsi, de nem nagyon bírtam nézni és ezért megkértem Balázst, hogy jöjjön ki velem.

-Ja értem! - Nem is kérdeztek többet mert teljesen a film hatás alatt voltak.

Márk és Balázs hazakísértek minket Ritával, de egész úton Márk és Rita beszélgetését hallgattuk Balázzsal, mert nem igazán figyeltek másra csak a filmre. Az utcánknál elválunk a fiúktól Ritával, de nem beszélgetünk mert még rengeteg házink van amit meg kell csinálni. 

Mikor hazaérek szólok anyának, hogy egy rakás házim van ezért tanulnom kell és nem tudok velük vacsorázni. Mondta anya, hogy oké és később majd hoz fel nekem valami ennivalót. Mire este tízre kész lettem a házikkal és elmentem fürdeni már jött egy sms-em Ritától, hogy sajnálja, hogy a moziban nem kérdezte de jól vagyok-e. Éppen válaszoltam neki amikor újabba sms-em jött:

Köszönöm! 

Nincs mit! Bármikor! :)

Jó éjt, szép álmokat!

Neked is!

Tudom mire értette Balázs. Ezek után jókedvűen aludtam el.

A nap mikor nem értek semmit.

5. fejezet

A nap mikor nem értek semmit.

Nem is tudok rosszabbat elképzelni mint egy tegnapi naphoz hasonló nap után reggel felkelni és iskolába menni. Vannak emberek akik szeretnek szenvedni a barátnőjüknek, hogy mi a bajuk de én nem tartozom közéjük ezért felhívtam Ritát, hogy szóljak neki: ma nem megyek vele együtt suliba. Hallhatta a hangomon a rossz kedvet ezért nem igazán kérdezgetett. Örültem neki, de tudom hogyha beérek az iskolába nem fog békén hagyni és azt fogja kérdezgetni mi a bajom.

Elmentem a fürdőbe fogat mosni meg a szokásos reggeli dolgaimat megcsinálni. Belenéztem a tükörbe, de még csak nem is érdekelt, hogy a hajam hogy áll és amúgy milyen borzalmasan nézek ki. Csak azon tudtam gondolkodni, hogy Balázsra vagy Márkra haragudjak-e jobban. Nem hiszem el, hogy Balázs úgy elrángatott, DE azt még inkább nem hiszem el, hogy Márk még csak nem is ellenkezett meg semmi hagyta Balázsnak, hogy kirángasson, sőt mosolyogva nézett utánunk. Ezt egyszerűen nem hiszem el! Sosem hittem el a régebbi barátnőimnek, hogy ennyire ki tudja borítani az embert ha tetszik neki valaki... hát Márk nem semmi az biztos. Elérte, hogy ne érdekeljen semmi.

A szekrényem előtt álltam és kivettem egy sárga pánt nélküli ruhát mert akkor nem kell gondolkoznom, hogy mit vegyek fel hozzá. Nem vettem fel semmi kiegészítőt csak összefogtam a hajam, felkaptam a táskám és szép lassan elindultam a suliba.

 Út közben teljes hangerőn hallgattam a zenét közben ugyanazokon a dolgokon gondolkodtam.          Éppen hogy beértem csengő előtt a terembe. Rita nagyon idegesen méregetett. Szerintem kicsit megijesztettem mert még soha nem látott így. Nézett miközben odamentem a padunkhoz aztán kérdőn felhúzta az egyik szemöldökét mire csak kicsit megráztam a fejem jelezve, hogy most nem éppen vagyok mesélős kedvemben.

Miután kicsöngettek az első óráról Rita felém fordult és már nyitotta a száját mikor megszólaltam

-Ne haragudj, de most nem akarok róla beszélni.

-Biztos?

-Igen, de azért aranyos vagy!

-Hát rendben akkor nem kérdezgetlek, de ha látom, hogy még a mostaninál is jobban kikészülsz akkor mesélned kell majd! - ezzel a mondattal megfordult és elment. Csodálkozom, hogy békén hagyott talán jobban megért mint gondoltam. Az ajtó felé néztem és láttam Márkot aki pont felém nézett, de semmit sem mondott még köszönni sem köszönt csak kisétált a teremből és lement a büfébe mint mindenki más is az osztályból egyedül én maradtam fent a teremben. Miért csinálja ezt Márk? Már ott tartok, hogy a fejem beleverem a padba mikor valaki kihúzza mellettem a széket és leül. Odafordulok és mondani akarom Ritának, hogy köszönöm az előbbit, de mikor nyitnám a számat, hogy megszólaljak látom meg, hogy Balázs ült le mellém. Egy kólát tolt elém és mosolygott.

-Mi a baj morci? - kérdezte viccesen. Majdnem leestem a székről annyira meglepődtem.

-Morci? - kérdeztem vissza

-Igen, szomorú vagy látom. - ezt már teljesen komolyan mondta. Na jó azt nem mondhatom neki, hogy te meg a kedves barátod a baj ezért csak ezt mondom:

-Kicsit rossz kedvem van meg fáj a fejem..

-Értem. Sajnos gyógyszer nincs nálam, de ha kicsit megnyomkodod a homlokod két oldalt attól jobb lesz. - miközben ezt mondja finoman végigsimít a halántékomon. Miért ilyen? Egyszer nagyon kedves és barátságos aztán pedig idegesítő és bunkó. Most itt ül előttem és segíteni próbál de nagyon kedvesen. Úgy ülök ott mint valami idióta..tátott szájjal bámulom.

-Mi az?

-Ja..ööhhmm..semmi

-Akkor én most megyek - olyan gyorsan megy ki a teremből, hogy még csak köszönni se tudok neki.

Márk egész nap nem szól hozzám és ez még jobban elszomorít, de fel is idegesít. Tegnap majdnem megcsókolt vagy mi.. most meg mintha az életben nem beszéltünk volna soha egyetlen szót sem. Egész nap Balázzsal látom akivel nem beszéltem a reggeli dolog után.

Ritával együtt indulunk haza az órák után. Ígéretéhez tartja magát és nem faggat csak óvatosan próbál beszélgetni és felvidítani. Ami sikerül is neki egy kicsit. A suli kapuján már nevetve lépek ki.

-Az ott nem Balázs? - kérdezi Rita

-De igen - nézek arra amerre mutat.

-De ki az a lány vele? - amikor ezt kérdezi Balázs felénk fordul és észrevesz minket. Mondd valamit a szőke lánynak és elindulnak felénk kézen fogva. Hát szerintem akkor most megismerhetjük Balázs barátnőjét.

-Sziasztok lányok! Ő itt a barátnőm Barbi - a szőke lányra mutat aki integet és köszön.

-Ők meg az osztálytársaim Rita és Petra.

-Szia! - köszönünk teljesen egyszerre Ritával.

-És hová mentek? - kérdezem mert a csend már kezdett eléggé kínossá válni. Nem tudom lehet, hogy csak képzelem de Barbi eléggé mérgesen nézett ránk.

-Balázsékhoz. Filmet nézünk. - mondta kicsit nyávogós hangon Barbi. Elég furcsán néztünk Ritával és közöltük, hogy örültünk meg majd reméljük találkozunk még, aztán majdnem elrohantunk onnan.

-Szerinted ez a csaj nem fura? - néz rám Rita.

-De ugye, hogy az? - akkor nem csak én láttam úgy.

-Persze! Fuh a hideg is kiráz a lányoktól akik így viselkednek.

-Ne is mondd! - beszélgettünk még kicsit az utcájuk előtt aztán mindketten elindultunk haza.

A hazaúton még mindig Barbin gondolkodtam. Most mit gondolt? Soha nem lesznek Balázsnak lány barátai? Komolyan vagy teljesen nem normális vagy ennyire nem bízik meg Balázsban. Nem hinném, hogy ő valaha is megcsalná a barátnőjét. Azt viszont nem értem miért van Barbival. Mindegy is ő tudja.

 Otthon nincs senki amin meglepődök mert arra számítottam apa itthon lesz mikor hazaérek, de sehol senki. Fel kéne hívnom, de nem akarom zavarni mert munka közben nem hiszem, hogy örülne ha a lánya zaklatná. Inkább felmegyek a szobámba megírom az összes házim és elmegyek zuhanyozni.

Mikor törülközővel a kezemben visszaérek a szobámba látom, hogy jött egy sms-em Ritától, hogy hívjam fel. Gyorsan a vizes hajamra tekerem a törülközőt és felhívom.

-Szia!- szól bele - A tegnapról nem is meséltél!

-Igen tudom, de hosszú történet készülj fel! - és elmeséltem neki mindent ami tegnap történ de tényleg mindent. Sőt Balázs mai viselkedését is és jól esett régebben sohasem mondtam el a problémáimat senkinek, de ő végighallgatott nem ítélkezett vagy ilyesmi csak végighallgatott és ez eszméletlenül jól esett! Egészen addig beszélgettünk ameddig apu hazaért és nem mondtam, hogy mennem kell.

Lerohantam apuhoz a földszintre és a nyakába ugrottam. Nem láttam már majdnem egy hete csak vacsoráknál és hiányzott, lehet, hogy ez gyerekes, de nem érdekel most szükségem volt arra, hogy apuci pici lánya legyek!

-Ohh szia kicsim! - nevetett apu és megforgatott. Én visítottam és kértem, hogy tegyen le.

-Komolyan. Mi volt ez, már vagy 5 éves korod óta nem köszöntöttél így.

-Semmi már nem is örülhetek ha hazajössz?

-De persze csak meglepődtem. - Beszélgettünk egy csomót aztán anya hazaért és együtt vacsoráztunk nevettünk és este még megnéztünk egy filmet.

Jó érzelmes napom volt ma szerintem ezért is voltam annyit anyuékkal és meséltem el mindent Ritának, de az a helyzet, hogy örülök ennek a mai napnak mert már egyáltalán nem idegesít ez a Márk-Balázs dolog.Legyenek el mindketten engem nem érdekel! Nagyon jókedvűen feküdtem le aludni aminek örülök mert nem akarok még egy olyan estét mint a tegnapi volt.

A hétvége.

4. fejezet

A hétvége.

A szerdai mozi után a hét viszonylag unalmasan telt kivéve a látogatás Erdősiéknél. Nagyon jó volt már régen láttam Dávidot és rengeteget beszélgettünk. Kérdeztem milyen a sulija, az osztálya és a kollégiuma. Azt mondta a suli tűrhető, az osztálya jó, a kollégium csak a szokásos és összejött egy aranyos lánnyal. Örültem, hogy jól elvan és megszokta már az új lakhelyet meg mindent és még egy barátnőt is talált magának. Meséltem neki én is a suliról meg a többiekről.. főleg Márkról, de nem tehetek róla mert egyfolytában ő jár a fejemben. :) Este tizenegykor jöttünk el tőlük mert annyi minden megbeszélnivalónk volt és anyuék elnézőek voltam hiszen nem láttuk egymást már vagy egy hónapja. Örülök, hogy mentünk legalább volt valami jó a hét második felében is.

Szombat van és most keltett fel az ébresztőm először azt sem tudtam hol vagyok és miért csörög az órám ilyen korán szombaton, de aztán rájöttem, hogy ma jön Rita és direkt állítottam be fél nyolcra az órát. Elmentem lezuhanyoztam, fogat mostam aztán  nekikezdtem a filmnézés előkészítéséhez. Csináltam két nagy tál pattogtatott kukoricát, besötétítettem a szobám, hogy jól lehessen majd látni, elrendeztem az ágyamon a párnákat, hogy kényelmesen tudjunk majd feküdni és behoztam az üdítőket amiket tegnap vettem direkt mára. Már csak arra vártam, hogy Rita megérkezzen. Nyolc ötvenkor meg is csörgetett, hogy elindult. Izgultam, hogy mit fog szólni a szobához ezért kikértem anyu véleményét is és ő azt mondta nagyon jó lett pont egy szombati lányos filmnézéshez jó. Kilenckor csöngettek és én már rohantam is le és kinyitottam az ajtót. Az igaz, hogy majdnem leestem a lépcsőn de mindenképpen én akartam kinyitni Ritának az ajtót. Sikerült! :D 

-Szia!

-Szia! - köszönt miközben belépett és körülnézett. Becsuktam utána az ajtót és megmutattam hová rakhatja a cipőjét. -Szép a házatok! - mosolyogva fordult felém.

-Köszi! Szeretem már kiskorom óta itt lakunk.

-Szia Rita! Én Petra anyukája vagyok Móni. - Jött ki anya a konyhából.

-Jó napot! - köszönt kicsit feszengve Rita.

-Jaj nyugodtan tegezhetsz! Szólíts Móninak! - anyu nagyon megnyugtató tud lenni ugyani Rita ellazult és nevetve válaszolt. - Akkor szia Móni!

-Na látod könnyű, nem?- kacsintott és bement a konyhába.

-Anyukád aranyos!

-Köszi! Gyere menjünk fel a szobámba már előkészítettem mindent!

-Oké. - felrohantunk a lépcsőn és bementünk a szobámba. Idegesen vártam a véleményét.

-Ezt te csináltad? - ámultan nézett körbe a szobán.

-Igen. Nem tetszik?

-De.. de persze, hogy tetszik. Ez elképesztő.

-Köszi, de nem olyan nagy dolog. Na mit nézzünk?  - mutatok az asztalon lévő két filmre.

-Szerintem nézzük a Tökéletes hangot.

-Oké azt én is szeretem.

Berakom a filmet a lejátszóba, elhelyezkedünk és már nézzük is. Rengeteget nevetünk rajta és a kedvenc jeleneteinket többször is megnézzük.

-Jaj! Ez jó volt!

-Igen szerintem is. - elhúztam a sötétítőket és leültem az ágyra.

-Holnap mit csinálsz? - kérdeztem Ritát.

-Jönnek hozzánk a nagymamámék, úgyhogy szerintem egész nap velük leszek. Te mit csinálsz?

-Háát megyek Márkhoz filmet nézni!! - vigyorogtam mint valami őrült.

-Ne máár! Komolyan? - teljesen elképedve kérdezte. Komolyan megérte volna felvenni a fejet amit vágott.

-Igen, tudod voltunk moziban és rengeteget dumáltunk például arról is, hogy amúgy milyen filmeket szeretünk nézni és mondtunk egy-gy filmet amit szerintünk a másiknak látnia kell és Márk felajánlotta, hogy akkor nézzük meg nála azt a két filmet együtt.

-Aztaaaa!! - már az ágyamon ugráltunk és nevettünk, de hirtelen leállt - Neked most akkor tetszik Márk?

-Hát nem is tudom elég aranyos meg minden de még csak egy hete ismerem és nem akarok ilyen hamar oda lenni érte mert nem is tudom, hogy tetszem-e neki vagy csak haverkodik.

-Hmm, mondjuk igazad van. De azért tudod mit veszel fel?

-Nem még nem. - húztam el a számat. Már én is gondolkodtam rajta de nehéz döntés és nem akarok hülyén kinézni.

-Segíthetek kiválasztani? - csillant fel a szeme.

-Persze! Örülök ha segítesz mert én teljesen leblokkoltam. Kinyitottam a szekrényem és megálltunk előtte. - Szerinted szoknyát kéne felvennem vagy nadrágot inkább?

-Szerintem inkább nadrágot vegyél fel, mert az kényelmesebb mint a szoknya főleg ha az ágyára fogtok feküdni és úgy nézni a filmet!

-Igaz akkor rövidnadrág lesz. és milyen felső legyen?

-Nem tudom! - Elkezdett turkálni a szekrényemben a megfelelő ruha után. Egy ideje már keresgélt amikor előhúzott egy halvány rózsaszín rövidnadrágot és egy barna rövid ujjú pólót aminek a hátán cipzár van ami leér egészen a lapocka aljáig és az elején egy nagy fehér szívecske van. - Na ez lesz az! Csak kösd fel hozzá a hajad és válasszunk hozzá kiegészítőket és készen is vagy!

-Nekem tetszik! Jaj de jó, hogy segítesz szerintem mire nekem valami hasonlóan jó összejött volna már a hajamat téptem volna. - nevettem és elővettem az ékszeres dobozom. Választottunk egy aranyszínű sima gyűrűt a középső ujjamra és egy nagy szívecskével díszített ezüst színűt a mutató ujjamra. Na meg két barna-rózsaszín tollas fülbevalót. Eddig még egyszer sem volt rajtam de most nagyon örülök hogy annál a vásárlásnál ezt választottam mert teljesen illik a holnaphoz.

-Köszi a segítséget! Életmentő vagy!!

-Ugyan dehogy! - örülök, hogy segíthettem! - De nagyon elment az idő bocsi most haza kell mennem mert holnap nem lesz már időm tanulni és van rengeteg angol. Olyan jó neked, hogy könnyen megy az angol!

-Okés. Ne kísérjelek haza?

-Nem, nem kell úgyis sietek és nem akarlak elrángatni öt perc miatt! - mikor ezt mondta már a bejárati ajtónknál voltunk.

-Hát akkor rendben kösz, hogy eljöttél!

-Én kösz, hogy jöhettem! Szia!

-Szia! - becsuktam az ajtót. Bementem a konyhába ahol anyu készítette az ebédet

-Szia kicsim. Jól hallottam Rita ment el az előbb?

-Szia! Igen ő.

-Bocsánat, hogy nem mentem ki köszönni de majdnem leégettem az ebédet úgyhogy nem tudtam kimenni!

-Semmi baj úgyis sietett haza!

-Akkor rendben van. - még váltottunk pár szót de aztán felmentem a szobámba mert igaz, hogy nekem nem kell angolt olyan sokat tanulnom de egy tonna házit kaptunk szinte mindenből és azt nekem is meg kell csinálnom. Egészen este hat óráig a leckét csináltam és csak ebédelni mentem le. Pff általánosban valahogy kevesebb házit kaptunk hétvégére, de hiányzik is az a kevés lecke!

Éjjel meglepően jól aludtam pedig amikor lefeküdtem eléggé izgatott voltam a mai nap miatt de hála Istennek kivételesen aludni is tudtam. Igaz, hogy tizenegyig ami nem szerencsés mivel egy órára a téren kell lennem ahol megbeszéltük Márkkal. Jaj a fene! Rohantam hajat mosni, hogy legyen időm megszárítani. Miközben a hajszárítással szenvedek egy sms-t kapok.

-szia Petra hogy állsz a készülődéssel?

-szia Rita hát nem rég keltem és most hajat szárítok de amúgy jól.

-okés csak ennyit akartam megkérdezni! szia jó szórakozást!!! :) -erre már nem is válaszoltam csak gyorsa felvettem a tegnap kiválasztott dolgokat a hajamat megcsináltam egy szép konytba és felraktam egy kevés szempillaspirált. Lerohantam a konyhába, hogy kérdezzek valamit anyától de senki sem volt otthon csak egy cetlit találtam a konyhaasztalon.

SZIA KICSIM ELMENTÜNK VÁSÁROLNI NEM HISZEM HOGY HAZAÉRNÉNK MIELŐTT ELINDULSZ! PUSZI ANYA!

Értem akkor vásárolnak. Nekem viszont mennem kell. Sokat gondolkoztam hogy, hogy hallgassak-e zenét vagy ne de végül a mellett döntöttem, hogy hallgatok mert így nem tűnök olyan izgatottnak tehát beraktam a fülhallgatót a fülembe és már indultam is Márkhoz a térre.

Mikor odaértem ő már ott volt. Meglátott integetett és elindult felém megölelt és adott két puszit is.

-Szia Petra! Mizujs?

-Szia! Semmi érdekes. Veled?

-Semmi. Mit csináltál tegnap? - nézett felém totál cukin. majdnem leblokkoltam még szerencse, hogy a kérdést a mosoly előtt tette fel mert egyébként nem tudnám mit kérdezett.

-Rita volt nálunk és filmet néztünk - meg kiválasztottuk milyen ruha lenne jó mára mert egyedül nem tudtam annyira izgatott voltam, de ezt neked nem kell tudni.. - Te?

-Semmi különöset Balázséknál voltam aztán átmentünk pár régi általános iskolás haverunkhoz.

-Ja értem.

-Megjöttünk ez az a ház - állt meg egy elég nagy és szép ház elött.

-Szép! - néztem rá

-Köszi! - betessékelt a kapun majd a bejárati ajtón is.  -Szia anya! Megjöttünk! - kiabált be

-Jövök - jött egyből a válasz - Sziasztok! Te biztos Petra vagy én pedig Márk anyukája Gabriella nyugodtan tegezhetsz! - mosolygott kedvesen.

-Köszönöm és hát akkor szia... Gabriella!

-Szia! - azt hittem ennyi lesz de még oda is jött és meg is ölelt. Meglepődtem de azért visszaöleltem. Gabriella válla fölött átnézve láttam, hogy Márk vigyorog sőt már majdnem nevet.

-Na anya engedd már el! - mondta segítőkészen de láttam rajta, hogy alig bírja ki nevetés nélkül. A kis szemét!

- Oké már megyek is sziasztok!

-Na gyere Petra! - Márk megfogta a kezem és az emelet felé húzott. -Ez itt a szobám -  nyitott ki előttem egy szobát. Meglepően tiszta volt de illett hozzá. Az egyik falon egy hatalmas TV volt felszerelve, nagy franciaágy szürke takaróval és párnákkal, de a szekrény nyitva volt és hát ott nem volt olyan rend mint a szoba többi részében ezért szerintem csak azért takarított ki mert jöttem különbem kilencven százalék hogy extra nagy kupi szokott lenni. Amikor meglátta, hogy szekrényt nézem odalépett és becsukta az ajtaját. Aha ahogy gondoltam biztos hogy rendetlenség szokott itt lenni!

-Helyezd magad kényelembe én berakom az egyik filmet amit megbeszéltünk, jó?

-Persze! - Berakta a filmet és elhúzta a függönyét.

-Kényelmesen fekszel? - kérdezte miután ő is lefeküdt mellém az ágyra.

-Igen jó így! - mondtam gyorsan mert kicsit összezavart, hogy itt fekszik mellettem tíz centire. Ezek után teljes csöndben néztük végig mind a két filmet csak akkor beszéltünk mikor anyukája bejött, de szerintem három próbálkozás után feladta azt a hitét, hogy filmnézésen kívül mást is csinálunk.

-Na milyen volt? - kérdeztük egyszerre mindketten a másiktól mert ugye az egyiket én a másikat ő ajánlotta és most kíváncsiak voltunk egymás véleményére.

- Jó volt, bár nem értem neked azok a kedvenc filmjeid amiben egy buta "jó" csaj van a főszereplő srác mellett dísznek? - kérdeztem kicsit kritikusan

-Ne csináld már! Nem is azok a kedvenceim.. - röhögött majd odaugrott mellém és elkezdte az oldalamat bökdösni amitől felvisítottam és visszaböktem neki ezt csináltuk vagy harminc perce mikor sikerült neki leszorítani engem úgy hogy már mozdulni sem tudtam

-Na feladod?- nevetett egészen közelről rám.

-Na jó igen! - nevettem én is halkan és szembefordultam vele kb tíz centire volt az arcunk egymástól. Nevetett de ahogy rám nézett abbahagyta és mondani akart valamit amikor nyílt az ajtó és Balázs lépett be rajta.

-Sziasztok! - mondta kicsit furcsán nézve rám és Márkra. Rögtön kapcsoltam és lelöktem magamról Márkot aki csak nevetett de olyan kínos volt a helyzet, hogy inkább én is nevettem és megigazítottam a ruhámat.

-Szia Balázs! - néztem rá még mindig " nevetve "

-Bocsi Márk csak Petivel jöttünk át egy kicsit, de nem akartunk zavarni! - hagyott engem teljesen figyelmen kívül.

-Nem zavartok nekem úgyis mennem kell! - szóltam reflexszerűen 

-Biztos Petra? - kérdezte Márk

-Igen megyek is! Sziasztok!

-Várj! - fogta meg a karom Balázs - Elkísérlek aztán visszajövök, oké Márk?

-Ja persze! - mosolygott rám Márk - Köszi Petra, hogy átjöttél!

-Szia! - köszöntem neki mert Balázs már húzott is maga után. A lépcsőn összefutottunk egy szőke hajú kék szemű fiúba.

-Öh.. sziasztok! Te ki vagy? - nézett rám

-Ő Petra, ő meg itt Peti. Na gyere Petra!

-Öh.. Sziaa Peti! Örültem! - szóltam vissza a vállam fölött. Balázs egyenesen kirángatott az utcára majd egész úton egy árva szót sem szólt hozzám. Amikor a házunkhoz értünk elköszön, de ennyi.

Én ezt nem értem. Mi van Balázzsal? Á.. miatta fogok megőrülni! Tényleg nem értem! Berontottam a házba, felrohantam a szobámba és levetődtem az ágyra. Reggelig fel se keltem!