Segítség.

24. fejezet

Segítség.

A tegnapi nap hamar elment. Reggel suli, délután Ritáéknál voltam és este pedig Peti hívott, hogy ma délután akkor elmehetnénk sétálni. Megbeszéltük, hogy háromkor találkozunk a parkban és most fél egy van és én még sehol se tartok. Fel kéne hívnom Ritát hátha át tudna jönni segíteni készülődni úgy is egész héten otthon volt. Elkezdek a telefonom után kutatni, mert sosem tudom hova rakom/dobom le. Végül a párnám alatt találom meg és, amikor végre a kezembe veszem egyből hívom is Ritát.

 Szia! Izgulsz? - szól bele vidáman.

 Hello! Áááá..ugyan már... RETTENETESEN! - mondom, mire meghallom Rita hangos nevetését.

 Nem ér nevetni! Inkább segíthetnél!

 Jó-jó! Miben akadtál el?

 Mindenben...Nincs kedved átjönni és segíteni elkészülni?

 De. Mindjárt megkérdezem anyát...várj - mondja és hallom, ahogy lerakja valahova a telefont.

 Na itt vagyok! Azt mondta, mehetek! - mondja ki vidáman, mire megkönnyebülök. Végre el tudok majd készülni.

 Okés. Mikorra érsz ide?

 Kb. egyre.

 Oké, de siess! Addig is szia!

 Szia - teszi le a telefont.

Lemegyek a konyhába, hogy igyak valamit. Egyedül vagyok itthon, mert anyék elmentek moziba, ezt kihasználva ordíttaom a zenét és énekelve rohangálok le-fel a házban. Nem vagyok normális, de legalább addig amég Rita ide nem ér nem idegeskedem azon, hogy nem fogok elkészülni időben. Éppen az egyik szám refrénjét ordibáltam, amikor csengettek. Lihegve mentem ki, hogy kinyissam az ajtót.

- Szia! - nézett rám nevetve. - Az utca végében is lehet hallani, hogy hallgatod a zenét.

- Nem baj stressz-helyzet van! - nevetek fel én is.

- Ja, azt látom. Meghülyültél?

- Öhmm... picit! - röhögök, miközben mutatom Ritának, hogy üljön le az ágyamra.

- Sajnálom én csak arra vállalkoztam, hogy segítek készülődni...A telefonban még ép voltál! - nevet Rita egyre hangosabban.

- Jó, na! Mostmár készölődhetnénk, mert negyed kettő van és háromra a parkban kéne lennem.

- Oké-oké - emeli fel a kezét Rita még mindig nevetgélve.

Mikor végre sikerült lenyugodnunk, elkezdtünk azon gondolkodni, hogy mi legyen.

- Na szerinted?

- Szerintem vehetnél fel egy fekete farmert...meg ezt a pulcsit - húz elő a szekrényemből egy fehér hosszú ujjú pulcsit aminek egy hatalmas szürke szívecske van az elején.

- Hát nem tudom - húzom el a számat. - A farmer oké én is arra gondoltam, de az a pulcsi inkább sulis.

- Mondjuk igen - gondolja át ő is. - Hmm és ez? - húz elő nevetve egy fekete pulcsit aminek az elején Batman logó van.

- De szeretem azt a pulcsit! - csillan fel a szemem. - Uhh...el is felejtettem, hogy van ilyenem, olyan rég volt már rajtam. Na majd most!

- Ne már, hogy tényleg ezt akarod felvenni? - röhög rajtam.

- De igen! - kapom fel egyből a pulcsit. - Hahaha.. Én vagyok Batman!

- Ez esetben félek tőled! - röhög még mindig Rita.

- Ne már! - nevetek én is - Tök jó!

- Aha-aha - bólogat Rita még jobban nevetve!

- Batman...megmeeeent! - nyújtom ki előre a jobb kezem szuperhősösen.

- Saját magától? - kérdezi, mire hozzá vágok egy párnát.

- Ha-ha

- Jó, na abbahagytam - ugrik rám és ölel meg szorosan.

- Oké, de mennyi az idő? - jut hírtelen eszembe, hogy nekem háromra a parkban kéne lennem és oda húsz perc az út, ha gyorsan megyek.

- Fél három lesz tíz perc múlva.

- Oh.. a franc.. - mennem kéne.

- Na indulsz?

- Aha..

- Jó én úgyis megyek át Bencéhez - mosolyodik el.

- Aha! Szóval Bencéhez?

- Igen, de pont te mondod? Te meg Petivel mész..

- Jó igaz, de akkor is.. Bencééével? - nevetek fel.

- Itt ez a párna a kezemben, de nem sokáig - emel fel egy párnát az ágyamról.

- Oké! Abbahagytam - emelem fel a kezem. - Mehetünk? - nézek rá.

- Persze. - mondja és már indul is az előszobába a kabátjáért és a cipőjéért.

Mikor végre én is felkapom magamra a kabátomat, elindulunk. Gyorsan megöleljük egymást a kapuban és elköszönünk, mert nem egy irányba megyünk.

Pont időben érek oda a parkba, de Peti így is már ott vár.

- Szia! - ölelem meg.

- Szia! Hogy vagy?

- Jól köszi és te?

- Megvagyok - nevet.

- Peti kérhetek tőled egy kis segítséget?

- Persze - bólint rögtön.

- Na az lenne, hogy van tudod ez a karácsonyi angyalkás húzás dolog.

- Igen.

- Na és én Márkot húztam, de fogalmam sincs mit vegyek neki. Azt szeretném kérdezni, hogy nem segítenél nekem ajándékot találni neki? - nézek rá a számat harapdálva.

- De, persze segítek. Miért engem kérsz meg és nem Balázst? - kérdezi meglepődötten.

- Mert, aki bárkinek elmondja az osztályban, hogy kit húzott az osztályfőnökit kap, úgyhogy légyszi te se mondd el Márknak, hogy őt húztam.

- Ja, értem. Nem mondom - mosolyodik el kedvesen.

- Akkor szerinted mit kéne vennem neki?

- Háát... amilyen szépfiú lett mostanába - nevet egy kicsit.  -  Vehetnél neki parfümöt. Annak biztos örülne.

- Jó ötlet! - csillan fel a szemem. - De milyet szeret?

- Majd bemegyünk egy üzletbe és választunk valamilyet, oké?

- Hát okés. Akkor megyünk?

- Ja !

Miközben a bolthoz sétálunk Peti rengeteget mesél. Elmeséli, hogy Márkal és Balázzsal évfolyamtársak voltak. Meg egy csomó dolgot Márkról, de leginkább Balázsról mesél érdekes dolgokat. Amikor a bolt előtt megállunk éppen arról mesél, hogy mennyire oda voltak a lányok a régi sulijukban Balázsért, csak akkor hagyták abba, amikor barátnője lett, akkor is nehezen.

- Tényleg ennyire oda voltak? - kérdezem.

- Teljesen. Nézz rá Balázsra, jól néz ki, énekel, ami a lányoknál alapból plusz pont. - neveti el magát.

- Mondjuk nem rossz, ha egy fiú tud énekelni - gondolkodom el - Balázsnak még jó hangja is van - mondom visszaemlékezve arra, amikor első nap mesélt a feldolgozásokról és én egész este azokat hallgattam.

- Igen - bólint Peti. - Na bemegyünk ide megnézni a parfümöt? - mutat egy üzletre.

- Mehetünk.

Bemegyünk az üzletbe és majdnem egy órát keresgélünk mire találunk olyan parfümöt ami illik Márkhoz. Közben persze telefúkálunk mindent az illatmintákkal és nevetünk.  A boltból kilépve még mindig nevetünk és egyszerűen nem bírjuk abbahagyni. Csörögni kezd a telefonom, mire próbálok egy kicsit megnyugodni. Látom, hogy Balázs az.

 Szia! - szólok bele vidáman.

 Hello - köszön ő is.

 Mi a helyzet?

 Semmi. Azon gondolkodtam, hogy mivel már úgy is hiányzol Hercegnőnek, nincs kedved holnap átjönni?

 Hercegnőnek? Hogyne mennék - mondom nevetve, közben pedig Peti jön közelebb. és szólal meg.

- Hercegnő? Te Balázzsal beszélsz?

- Igen - takarom le egy pillanatra a a telefont.

 Bocsi itt vagyok.

 Ez Peti volt?

 Igen.

 Együtt vagytok?

 Aha itt vagyunk a... - de nem tudom befejezni a mondatot, mert leteszi a telefont.

- Letette - nézek furán Petire.

- Mit mondtál neki?

- Azt, hogy veled vagyok..

- Aha - bólint egyet, mintha lenne valami.

- Miaz?

- Semmi, de most már mennünk kéne! - néz az órájára.

- Oké... - nem értem most mi van.

Elkísér a házunkig ad két puszit köszönés képpen és elindul haza. Bemegyek a házba még mindig értetlenül.  Felmegyek a szobámba, átöltözök és megnézek két filmet. Amikor már a másodiknak is vége van kapok egy sms-t.

 szia a holnap mégse jó.

 Szia oké de történt valami? - írok vissza Balázsnak, de ő nem válaszol.

Összeillenek.

23. fejezet

Összeillenek.

Reggel, mikor kikelek az ágyból különösen jó kedvem van. Beállítok valami zenét a laptopomon és elkezdek rá táncolni. Amikor vége a számnak, teljesen kifulladva huppanok le az ágyamra és nevetek. Gyorsan elrohanok a fürdőbe rendbe szedni magam, aztán leugrándozom a konyhába, ahol anya ül és valami magazint olvas.

- Szia! - ugrom elé. Ijedten néz rám.

- Mi van veled kicsim? Mitől pörögtél fel ennyire?

- Semmi, csak jó kedvem van - nevetek

- Örülök neki, de kicsit lassíts le! - nevet ő is.

- Oké-oké - emelem fel a kezem és leülök vele szembe.

- Márkkal mi van? Már nem tűnsz szomorúnak - állapítja meg egy kis mosollyal anya

- Semmi. Még mindig nagyon rossz, hogy Virággal jár, de rájöttem, hogyha sírok meg teljesen kikészülök akkor csak saját magammal tolok ki. Tetszik neki Virág. Én nem. Nem tudok mit kezdeni vele. Csak egyszerűen nem tudom megérteni, miért Virág? Ha valaki más lenne nem lenne olyan rossz, de pont ő? Hát elegem lett nem érdekel. Összeillenek. Megérdemlik egymást! - mondom el a magamét, de azért a végére megint felidegesítem magam azon, hogy járnak. Nem hiszem el! Ah!

- Igazad van! Ő tudja, hogy kit választ. Majd, ha egyszer rájön, hogy jobb lett volna téged választani, akkor te már boldog leszel. Egyedül, vagy akár valakivel. - az utolsó mondatnál kicsit elmosolyodik.

- Kire gondolsz? - húzom össze a szemem

- Kicsim, ne legyél már vak!

- Nem értem, miről beszélsz!

- Jaj, kicsim.. - rázza meg a fejét.

- Mi van?

- Semmi. Menjél készülődj! - hesseget el maga mellől.

- Anyaaaa!

- Nem mondom el, majd rájössz.

Duzzogva megyek fel a szobámba. Nem értem anya mire akart kilyukadni és ez zavar. Miért nem mondja egyszerűen el? Áhh! Elegem van. Gyorsan keresek valami ruhát a szekrényemben és felöltözöm, aztán a táskámat felkapva lerohanok a konyhába, ahol anya még mindig a magazint lapozgatja.

- Biztos nem mondod el? - kérdezem, mire csak felnéz a lapok közül és megrázza a fejét.

- Hát jó. Én megyek!

- Szia!

Kilépek az ajtón és egyből megcsap a kinti hideg. Ennyire nem lehettem elfoglalva magammal, hogy nem vettem észre menniyre hideg lett kint. Gyorsan visszarohantam a házba a vajszínű sálamért és újra elindulok. Út közben zenét hallgatok és magamban énekelek. Az emberek eléggé furán néznek rám, mert egy kicsit a fejemet is mozgatom hozzá, de nem érdekel, mert jó kedvem van. Azt nem tudom, miért, de jó kedvem van!

Mosolyogva lépek be az épületbe. Köszönök a portásnak és felsétálok a termünkbe. Először azt hiszem, hogy csak én vagyok ott, de meglátom Virág táskáját a padján. Remek akkor már ő is itt van. Sóhajtok egyet és leveszem a kabátomat. Nem veszem le a sálamat, csak megigazítom, mert hideg van és amúgy is nagyon szeretem ezt a sálat, mert tavaly kaptam anyától szülinapomra. Mindenki akinek az ünnepek közelében van a szülinapja panaszkodik, hogy ő egybe kapja az ajándékait. Nekem nincs ilyen bajom, pedig január 5-én születtem. Anyáék mindig külön adják az ajándékokat és sose kapok semmi karácsonyi mintás pulcsit vagy ilyesmit. Anya mindig tudja mit szeretnék és, ha nem túl nagy baromság akkor általában valami olyat kapok, amit szeretnék, vagy olyat amit még én sem tudok, hogy akartam, de anya előre tudja, hogy tetszeni fog. Így volt ezzel a sállal is. Először furán néztem anyára, hogy miért kaptam sálat, de aztán fokozatosan egyre jobban megszerettem. Imádom anyát!

Ki akarok menni a teremből, hogy vegyek inni a büfében, de beleütközöm Virágba.

- Nem látsz? - igazítja meg idegesen a haját.

- Bocsi! - emelem fel a kezem, mert ez tényleg az én hibám volt.

- Nem érdekelsz, de azért a járás még neked is kéne, hogy sikerüljön. Egyébként pedig, hogy nézel ki? Nagyon jó az ízlésed - kalimpál az ujjaival a levegőben. - Undorító! - jegyzi meg és elsétál.

Teljesen megsemmisülve nézek utána. Nem értem miért mondta. Egy egyszerű sötétkék farmer, egy sima fehér pulcsi és a barna csizmám van rajtam. Na meg a sálam. Semmi undorító. Megrázom a fejem és elindulok le a büfébe. Éppen kifizetem a teámat és elindulok vissza a terembe. Miközben sétálok fel a lépcsőn meglátom Balázst.

- Balááázs! - szólok utána, mire hátrafordul és, ahogy meglátja, hogy én vagyok elmosolyodik.

- Szia! - ad két puszit. - Hogy vagy?

- Jól. Te?

- Megvagyok - mosolyodik el.

- Szerinted is béna a ruhám? - teszem fel hirtelen a kérdést.

- Mi van? - húzza fel a szemöldökét?

- Hát véletlenül belefutottam Virágba és azt mondta, hogy undorító a ruhám. Szerinted is?

- Mi? Már, hogy lenne undorító? Te mindig gyönyörű vagy! - simít végig az arcomon, mire szerintem teljesen elvörösödöm.

- Jaaj! De aranyosak! Ti most jártok? - szól bele a beszélgetésünkbe Márk.

- Mi van?

- Ne idegesíts! - mordul fel Balázs.

- Miért? Teljesen aranyosak vagytok együtt - röhög Márk. Meg se tudok szólalni annyira meglepett.

- Állj le! Inkább szólj rá a barátnődre, hogy ne szólogasson be Petrának!

- Mi van?

- Tartsa meg magának a kedves megjegyzéseit!

- Jó, persze - röhög megint Márk, aztán elfordítja a fejét és a tekintete megállapodik rajtam és elmosolyodik. - Petra! Egyébként, ha Petivel mész randizni, akkor nem kéne szegény Balázst hülyíteni. - mondja, mire Balázs elkerekedett szemekkel néz rám.

- Mi van? - néz Márkra.

- Kérdezd tőle! - bólint felém és elsétál.

- Miről beszélt? Mi van Petivel?

- Semmi, csak elhívott szombatra.

- És igent mondtál?

- Hát... igen

- Jó! - bólint egyet mérgesen és elsétál.

Most mi van? Csak nézek utána tátott szájjal. Miután felfogtam, hogy otthagyott elindulok utána a terembe. Belépek és oda akarok menni hozzá, de látom, hogy zenét hallgat, ezért inkább leülök a helyemre.

Amikor végre véget ér az unalmas ezer évnek tűnő óra, oda szeretnék menni Balázshoz, de ő egyből kirohan a teremből. Nem megyek utána inkább visszaülök a székemre és előveszem a telefonomat. Írok egy sms-t Ritának, hogy nem-e zavarnék, ha ma átmennék. Egyből válaszol, hogy nem és, hogy halálra unja magát, mire felnevetek. Valahonnan mellőlem gúnyos nevetést hallok. Felnézek és látom, hogy Balázs az és a fejét rázva nézi a telefonomat, aztán az arcomat.

- Ba.... - de mire kimondhatnám a nevét elsétál.

Balázst csak a negyedik szünetben sikerül elkapnom. Megfogom a karját.

- Balázs?

- Igen? - néz rám unottan.

- Hoztam neked.. - veszek egy nagy levegőt és belekezdek - nem tudom miért utálsz de légyszi béküljünk már ki mert rosszul érzem magam sütit a büféből - hadarom el. Balázs elneveti magát és megölel. Szorosan hozzábújok.

- Utálsz még?

- Dehogy utállak - fúrja a fejét a nyakamba és pedig a hátát simogatom. Így állunk majdnem két percig, csak azért válunk el mert csengetnek. Balázs rám mosolyog és átkarolja a vállam. Visszamosolygok és együtt besétálunk a terembe. Balázs elenged, hogy le tudjak ülni a helyemre. Ő pedig felül a padomra és beszélgetünk a még a tanár be nem jön.

Suli után elindulok Ritáékhoz. Eléggé hamar odaérek, de kicsit kifulladok, mert eléggé siettem. Már majdnem futottam.

- Jó napot! - köszönök az anyukájának, aki mosolyogva néz rám.

- Szia! Gyere be!

- Köszönöm - mondom mosolyogva.

- Rita fent van. Nyugodtan menj fel hozzá

- Rendben - mondom és elindulok Rita szobája felé.

- Szi... - nyitok be, de majdnem hatalmasat esek, mert megbotlom a szőnyeg szélében.

Mikor visszanyerem az egyensúlyom, elkezdek nevetni. Rita először furán néz rám, de mikor bele gondol, hogy majdnem pofára estem ős is elkezd nevetni. Majdnem negyed órán keresztül nevetünk. Már fáj a szám és a hasam is a sok nevetéstől.

- Azta! - huppanok le Rita ágyára.

- Örülök, hogy beestél! - nevet egy kicsit még Rita.

- De vicceske vagy! - lököm meg kicsit a vállát. - Egyébként, hogy vagy?

- Jobban. Már szinte semmi bajom.

- Örülök, akkor gondolom jövő héten már jönni fogsz

- Igen - fújja ki megkönnyebbülten a levegőt.

- Mi a baj?

- Semmi, csak reggelente, amikor egyedül voltam itthon úgy unatkoztam.

- Ismerős! - nevetek fel.

- Veled mi a helyzet?

- Semmi. Virág belém kötött, sőt Márk is. Akkor megismerkedtem egy Peti nevű sráccal, akit elvileg ismerek és eléggé aranyos. - sorolom a "semmit"

- Mi van? - nyitja nagyra Rita a szemeit. Kicsit összezavartam.

- Na! Az volt hogy reggel... -kezdek bele a Márk/Virág sztoriba.

- Nem mondod komolyan? - néz rám Rita a fejét ingatva.

- De! Nem értem, hogy mi undorító, de azt végképp nem, hogy Márknak mi baja van velem - húzom el a számat.

- Mi van veletek, amikor én beteg vagyok? - néz furán Rita

- Nem tudom - nevetek fel

- Ki az a Peti egyébként?

- Ja! Hát vele akkor találkoztam, amikor Márknál voltam filmezni... - mosolyodom el.

- És aranyos?

- Nagyon. Valamelyik nap véletlenül neki mentem és ő felismert. Elkezdtünk beszélgetni, de sietnem kellett a suliba. Elkérte a számom és még aznap este felhívott, hogy nincs-e kedvem találkozni vele szombaton. Én pedig mondtam, hogy szívesen találkoznék vele.

- De jó. Nagyon cuki lehet. Hogy néz ki?

- Magas, szőke haj és kék szem, bár én nem szeretem a kék szemet annyira, de nem baj ő eléggé cuki. - mosolyodom el. Érzem, hogy a zsebemben elkezd rezegni a telefonom. Anya írt sms-t, hogy hol vagyok. El is felejtettem neki mondani, hogy jövök ma Ritáékhoz.

- Uhh..anya az. Elfelejtettem szólni neki, hogy jövök. - húzom el a számat. - Most mennem kell! - ölelem meg Ritát gyorsan. - Szia!

- Szia! Majd este beszélünk!

- Oké! - rohanok ki a szobájából.

Hazafelé is futok, de közbe írok egy sms-t anyának is. Lihegve esek be az ajtón.

- Szia anya!

- Szia! - jön ki elém. Mikor meglát elkezd nevetni. - Azért futni nem kellett volna!

- Jó, na csak.. Áh.. hagyjuk! - nevetek én is.

- Milyen volt a suli? - kérdezi

- Jó volt! - ne akarom neki mondani a Virágos esetet, mert Ritával már úgyis átbeszéltük az egészet.

- Jól van!

- Ohh.. fel kéne mennem törit tanulni, mert holnap TZ-t írunk belőle. - jut hirtelen eszembe.

Gyorsan felrohanok a szobámba és átöltözöm. Berakok valami zenét halkan és leülök az ágyamra tanulni. Amikor végzek mindennel, teljesen el vagyok fáradva. Lemegyek a konyhába, hogy igyak egy bögre teát.

- Na végeztél a törivel? - néz rám anya.

- Igen. Teljesen lefárasztott, de kész vagyok. Éljen-éljen! - tapsolok kettőt, mire anya elmosolyodik. - Most elmegyek fürdeni - szólok anyának és felvánszorgom az emeletre.

Miután végeztem valamivel frissebben fekszem le az ágyamra. Gyorsan írok Ritának egy sms-t, hogy inkább holnap dumáljunk, mert hulla vagyok. Még nem válaszolt, amikor csörögni kezd a telefonom. Látom, hogy Peti az, egyből felkapom.

 Szia!

 Szia! - szól bele - Hogy vagy?

 Jól? Te?

 Jól vagyok, csak szerettem volna megtudni, hogy akkor áll-e még a szombat?

 Persze! Jó lenne.

 Rendben. Csak ezt akartam, most megyek, mert mindjárt bealszom - nevet fel

 Oké, ez kölcsönös és is mindjárt kidőlök.

 Örülök, hogy dumáltunk! Szép álmokat!

 Neked is! - teszem le.

Azt se várom meg, hogy Rita válaszoljon két perc múlva már alszom is.

Ajándékozás? Miért ő?

Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet. Remélem tetszik, ha igen pipáljatok és kommenteljetek!:))

22. fejezet

Ajándékozás? Miért ő?

Miután elköszöntem Dávidtól bedugom az egyik fülembe a fülhallgatómat, benyomom a kedvenc számomat és elindulok a suli felé. Kíváncsi vagyok, hogy miért dobta Dávidot a barátnője. Rengeteget mesélt róla és nekem úgy tűnt, hogy jól megvannak.  Amit pedig Balázzsal a telefonban beszéltek egyáltalán nem értettem. Mi az, hogy most már mindketten szenvedhetnek a lány után aki tetszik nekik? Dávidot megértem vele most szakított a barátnője, akit szeretett, de Balázsnak van barátnője.

Annyira elgondolkodom, hogy nekimegyek valakinek.

- Uhmm..bocsi! Nem láttalak... - kezdek el magyarázkodni, de amikor meglátom, hogy kinek mentem neki teljesen meglepődöm. Ismerem a fiút csak nem tudom, honnan.

- Semmi gond..várj te nem Petra vagy? - mosolyog rám.

- De igen. Ismerlek? - húzom fel a szemöldököm.

- Aha egyszer összefutottunk Márkéknál - és akkor rájövök. Amikor Balázs elráncigált Márkéktól találkoztam vele. Azt hiszem Petinek hívják.

- Peti? - teszem fel a kérdést kicsit bátortalanul.

- Igen. Emlékszel? - néz rám a hatalmas kék szemeivel.

- Ja! Majdnem fellöktünk - nevetem el magam.

- Igen. Hova siettetek akkor? Balázzsal azóta nem találkoztam csak Márkkal.

- Ja, igazából én sem tudom. Balázs elkísért haza, ennyi.

- Értem. - néz rám kedvesen.

- Fuh, de nekem mennem kéne... - kapom ki a telefonomat a zsebemből. Mindjárt csengetnek.

- Nem adod meg a számod? Dumálhatnánk még - mosolyodik el.

- De, szívesen! - mondom, mert aranyos srácnak tűnik és ismeri Balázsékat, tehát nem idegen.

Gyorsan megadom neki a telefonszámomat és berohanok a suliba. Épphogy beérek az osztályfőnök előtt. Levágódom a székemre és bólintok egyet Balázsnak, aki kérdően néz rám.

- Na gyerekek! - kezdi el az ofőnk - Mivel december van és közeledik a téli szünet és a karácsony arra gondoltam, hogy angyalkázhatnánk osztályon belül. Gondolom mindenki ismeri a dolgot. Felírjátok a neveteket egy papírra és mindenki húz, akit húztál meg kell ajándékoznod, oké? - Az egész osztály egyszerre kezdi el mondani, a magáét.  - Örülök, hogy örültök, de csendesebben nem lehetne? - néz ránk az ofő.

- Tanár úr? - teszi fel a kezét Virág

- Igen?

- Lehet majd cserélni?

- Nem! Megmutatni sem lehet egymásnak! Aki megmutatja az osztályfőnökit kap.

- Dicséretet? - röhög fel Márk, mire csak megforgatom a szememet.

- Márk elegem van belőled! Minden tanár rád panaszkodott előző héten. Mi van veled?

- Semmi. Elnézést! - húzza el a száját.

- Na tehát, tudom, hogy az általánosban nem vettétek ezt komolyan, de örülnék, ha most sikerülne és senki nem tudná meg előre, hogy ki húzta. Na most pedig mindenki belerakja a cetlit, amire ráírta a nevét ebbe a zsákba - emel fel egy kis barna zsákszerűséget.

Ráírom a nevemet egy cetlire és beledobom. Mikor mindenki beledobta a cetliket a tanár megrázta párszor és körbevitte, hogy mindenki húzzon. Amikor hozzám ért mosolyogva húztam én is egyet, de amint megláttam kinek kell ajándékot vennem lehervadt a mosoly az arcomról. Márkot húztam. Ilyen nincs! Nem hiszem el, hogy nem bírok egy osztálynyi ember közül mást húzni. Mit vegyek egyáltalán neki? Azt se tudom mit szeret. Nem hiszem el. Kétségbeesetten nézek Balázsra, de ő mosolyog.

- Jót húztál? - tátogok felé

- Igen - bólint egyet még mindig mosolyogva. - Te? - én csak megrántom a vállam, ha azt mondom, hogy nem akkor egyből rájön, hogy Márkot, de nem szabad elmondani egymásnak, ezért inkább nem mondok semmit.

Ahogy kicsengetnek felpattanok a helyemről és kirohanok a teremből. Egyrészt nem akarok beszélni Márkkal másrészt még mindig ideges vagyok a húzás miatt.

- Petra! - rohan utánam Balázs

- Szia! - mosolygok rá.

- Mizujs?

- Semmi különös. Veled?

- Semmi tök jó ez a húzás! - mosolyog még mindig.

- Ja sze... - Márk indul el felénk, mielőtt befejezhetném a mondatomat.  - Balázs, Márk jön erre és nem akarok vele beszélni! - mondom, mire hátrafordul és megrázza Márk felé a fejét, aki furán néz, megrázza a fejét és elindul másfelé.

- Köszönöm - suttogom Balázsnak.

- Nincs mit! - öleli át a vállam és együtt lesétálunk a büféhez.

Ahogy odaérünk meglátom Bencét és odamegyek hozzá köszönni.

- Szia! - teszem a kezem a vállára, mire megfordul

- Oh..szia! Akartam veled beszélni! Ma én mennék én Ritához, ha nem baj

- Ja, nem persze menj nyugodtan. - mosolygok rá és visszamegyek Balázshoz.

Amikor odaérek Balázs visszateszi a kezét a vállamra és megkérdezi, hogy miről beszélgettünk.

- Ja, csak ma ő menne Ritához. Ennyi.

- Értem.

- Neked nincs kedved ma átjönni hozzánk? - nézek fel rá.

- Mi? - lepődik meg teljesen, de aztán válaszol - Persze, hogy van.

- Akkor jó. Már azt hittem, hogy nem jössz, mert úgy meglepődtél. - röhögök fel, mire ő csak megrázza a fejét és elmosolyodik.

Mikor az utolsó óráról is kicsengetnek, elindulunk Balázzsal hozzánk.

- Hallom tegnap Dávid nálatok volt. - fogja meg a kezemet Balázs amin meglepődöm, de nem húzom el a kezem.

- Igen - csak ennyit bírok kinyögni, mert még mindig nem engedte el a kezem. Fura érzés kézenfogva sétálni vele. Fura, de jó érzés.

- Petra! - szól hirtelen

- Mi? - nézek rá ijedten. Nem tudok másra gondolni csak, hogy fogja a kezem és milyen jó érzés.

- Azt kérdeztem, hogy van Dávid. Tudod szakított vele a barátnője - mondja én, pedig egyből észhez térek és kihúzom a kezemet az övéből. Neki barátnője van. Nem sétálgathatok csak úgy kézen fogva vele.

- Hát eléggé ki van - húzom el a számat, de nem csak Dávid miatt.

- Biztos kibékülnek

- Remélem! - mondom, miközben kinyitom az ajtónkat.

Bemegyünk és lepakolunk bemegyek a konyhába, hogy szóljak anyának, de csak egy üzenetet találok, hogy apával elmentek moziba.

- Anyumék moziba mentek - sétálok vissza Balázshoz.

- Értem.

- Nézünk egy filmet? - mosolygok rá.

- Ja! - bólint egyet Balázs.

 Leülünk a nappaliban és elkezdünk nézni egy filmet.

A film felénél Balázs átöleli a vállamat, de elhúzódom, mert csak az megy a fejemben, hogy barátnője van.

- Valami baj van?

- Nem nincs.

- Baj, ha átölellek? - néz rám - Eddig nem zavart.

- Nem baj!

- Biztos?

- Igen már, hogyne ölelgethetne az egyik legjobb haverom - mosolygok rá. Tudom, hogy ez egy kicsit béna kitérő volt, de legalább tudja, hogy ő csak a barátom és nem több.

Miután megnéztük a filmet Balázsnak mennie kellett. Kikísértem, aztán elmentem hajat mosni, amikor végeztem már pizsiben mentem vissza a szobámba és huppantam le az ágyamra. Kezembe vettem a telefonomat, mert azért fel akartam híni Ritát, hogy megkérdezzem, hogy van, de amikor már hívnám elkezd csörögni a kezemben. Ismeretlen szám, de azért felveszem, mert nem lehet tudni.

 Hallo? - szólok bele.

 Szia! - megismerem a hangot.

 Peti! De jó, hogy hívsz! Mizujs?

 Csak gondoltam elmehetnénk valahova holnap vagy hétvégén.

 Igen?

 Igen. Van kedved?

 Hát nem is tudom.. Legyen?

 Igen!

 Oké, de a szombat jobb lenne.

 Jó, akkor két nap és látlak, de addig még hívlak! Szia! Szép álmokat!

 Szia! - teszem le.

Nem hisze el, milyen aranyos ez a srác.

Nagyon jókedvűen fekszem le és alszom el.