Sziasztok!:)

Sziasztok!

Az egyik dolog amit szerettem volna: tetszik az új kinézet?
A másik pedig: Szeretném mindenkinek megköszönni az eddigi hozzászólásokat és pipálásokat!:)
Remélem egyre többen fogtok kommentelni, hogy tudjam tetszik-e a történet! :)
Jó éjt mindenkinek! :)

Kételyek.

14 fejezet

Kételyek

Reggel, mikor felkelek és kimegyek a fürdőszobába, elkezdek nevetni, mert tegnap este olyan fáradt voltam, hogy nem mostam le a sminkem, ami reggelre rendesen elkenődött. Nevetgélek még egy kicsit, aztán elkezdem lemosni az arcomról az elkenődött sminket. Tíz perc sikálás után feladom, hogy leszedjem, ezért lerohanok a konyhába, hogy megkérjem anyát, mossa le nekem.

- Anya! - állok meg a konyha ajtóban

- Szia kicsim! - mondja, aztán megfordul és kitör belőle a nevetés. Majdnem megfullad úgy nevet.

- Most komolyan? - húzom fel a szemöldököm. Szeretem anyát, de néha nagyon ki tud készíteni.

- Jó, jó bocsánat! - emeli fel mindkét kezét védekezően, de azért nem hagyja abba teljesen a nevetést.

- Segítesz leszedni?

- Igen. - bólint egyet, aztán azt mondja, hogy menjek fel előre, mert neki van még egy kis dolga. Felsietek az emeletre, ahogy mondta és közben azon gondolkozom, hogy legalább a hajamat kifésülöm addig a még anya elintézi a dolgát. Mikor felérek a fürdőbe és  belenézek a tükörbe, csak szó nélkül a hajkefém után nyúlok.

A hajammal küzdök, amikor egy sms-t kapok Dávidtól és elkezdek nevetni.  Egy képet küldött  magáról, ahogy a vonaton ül és a vigyorog. Alatta ez a szöveg:

Jövööööööök! :D

Gyorsan csináltam magamról egy képet és elküldtem neki azzal a szöveggel hogy:

Várlak! ( ui.: a smink nem jön le!!!! :D )

Két perc múlva jött a válasz:

Hát nem tudom, lehet visszafordulok... :D

Nevetve írtam neki vissza:

De szemééét vagy! most mennem kell, jött anya, hogy leszedje rólam a "sminket" :D sziaaa...

Anya közben felcsatolta a hajam, hogy hozzáférjen az arcomhoz

- Legalább ezt kifésülhetted volna! - ingatja a fejét

- Akartam, - nevetek és előkeresem a képet amit Dávid küldött - de Dávid ezt küldte. - mutatom felé a képet.

- Értelek. - bólogat anya.

Egy órát szenvedünk mire lejön az arcomról a festék. Közben mesélek anyának a tegnap estéről. Figyelmesen hallgatta azt a részt, amikor elmeséltem neki a Márk sztorit és velem nevetett, amikor azt meséltem, hogy ugráltunk össze-vissza a többiekkel

- Akkor, azért jó volt? - kérdezi amint mindent elmesélek neki

- Igen nagyon! Legalábbis a vége.

- Jól van nekem most mennem kell, de örülök, hogy jó volt.

- Köszi anya és azt is, hogy leszedted rólam a sminket. - mondom neki miközben kisétál.

Átrohanok a szobámba és egy kis rendet csinálok, hogy Dávid ne kupiba jöjjön át. A szétdobált ruháimat elrakom a szekrénybe és az ékszereim között is rendet rakok. Mikor mindennel készen vagyok bekapcsolom a laptopomat és felnézek facebookra. Rengeteg értesítésem van, csomó képet raktak fel a többiek amin rajta vagyok. A közös képet amin mind rajta vagyunk egy párat Ritáról és rólam és még egy-kettőt rólam meg Balázsról, azokon a képeken amiken vele vagyok olyan sok a hozzászólás, hogy alig tudom elolvasni az összeset. Vannak hozzászólások amiken nevetek vagy felhúzom a szemöldököm: Balázs, de jól nézel ki!!!!:))) , Balázs, de cuki vagy!!:3 , komolyan minek kell ilyeneket írni? A legviccesebb az, hogy Balázs csak azokra a hozzászólásokra reagált, amiket Rita vagy Bence írt. Ahogy tovább olvasgatom a kommenteket egyen megakad a szemem. Márk is írt: aranyos páros....

Annyi kérdés ugrik be ezt olvasva. Mit akar ezzel? Mi ez a sok pont? Most féltékeny ránk? Vagy esetleg haragszik? Gúnyolódott? Most már megint mi van? Miért nem tud soha egyértelmű lenni?

Sokáig gondolkozom, hogy megkérdezzem-e tőle, de az túl átlátszó lenne tőlem.

- Tudom már! - jut eszembe hirtelen valami jó ötlet. Megkérdezem Balázst.

Gyorsan megnézem fen van-e. Szerencsémre pont, akkor lép fel. Egyből le is támadom.

Sziia:)) - miközben várom, hogy válaszoljon a kezemmel dobolok az asztalomon, olyan ideges vagyok.

Hello. mizujs? - pont válaszol, amikor Dávid hív, hogy már az utcánkban van.

Bocsi, most mennem kell Dávid hívott, hogy itt van... - írok gyorsan Balázsnak és kilépek.

Elrohanok Dávid elé, úgy ahogy vagyok egy farmerben meg egy pólóban. A novemberi hidegben, nagyon jó ötlet.

-Szia! – köszön Dávid, amikor meglát. Aztán egyből rám is szól a kabát miatt.

-Jó tudom, de szóltál, hogy jössz és elfelejtettem felvenni.

-És mi a helyzet? – kérdezi miközben rám rakja a kabátját.

-Semmi, de így te fagysz meg! – nézek rá nevetve.

-Nem, de azért siessünk.

-Oké.

Előre rohan én meg utánakiabálok:

-Nem kéred inkább vissza a kabátodat? – röhög, de rázza a fejét.

-Gyere már!

-Okééé! – és elkezdek utána futni.

Hazáig rohantunk úgy fázott. Ahogy beértünk a házba egyből öntöttem Dávidnak egy bögre forró teát, hogy felmelegedjen egy kicsit.

-Na menjünk fel a szobámba ott jó meleg van.

-Nem kell kétszer mondanod! – néz rám már a lépcső feléről.

-Köszi, hogy megvársz!

-Miattad fagytam meg, úgyhogy te csak ne szólj semmit!

-Héé! Én kérdeztem, hogy kéred-e vissza a kabátodat.

-Jó, de mivel én egy udvarias srác vagyok nem kértem vissza.

-Aha, te meg az udvariasság.

-Miért? Még a kabátomat is odaadtam.

-Jó na csak menjél már Mr.Udvarias – tolom felfelé a lépcsőn nevetve.

-Most gúnyolódsz?

-Deehooogy!

-Aha..

-Na menj már! – mondom, de nem megy, ezért egészen a szobámig lökdösöm. Ő meg csak röhög rajtam. – Na csak felértünk! – huppanok le az ágyamra.

-Ja, bár elég lassú voltál! – nevet

-Na ne szórakozz velem Dávid! –nézek rá eléggé kiakadva

-Miért? Engem szórakoztat.. –mondana még valamit, amikor elkezd csörögni a telefonja.

-Szia! Mondjad! – szól bele vidáman. – Aha…Nem ma nem jó….Holnap? Az okés. Jó, jó akkor holnap. Igen..hello! – és lerakta.

-Ki volt az?

-Balázs. Mondta, hogy szóltál neki, hogy már itt vagyok.

-Ja igen. Pont vele beszéltem amikor hívtál. Mit akart?

-Holnapra áthívott magához.

-Értem. Csak ti ketten lesztek?

-Aha.

-Az jó. Szerintem én majd felhívom Ritát hátha eljön velem vásárolni.. – gondolkodom el én is a holnapon.

-Okés. Na de mi van veled? Milyen volt pl. a tegnapi farsang?

-Semmi extra. A tegnap hát.. érdekes volt.

-Jó érdekes vagy..?

-Is-is

-Mi volt? – húzza el a száját.

-Márk.

-Ki más? Most mit csinált?

-Hát valami csaj elhívta a buliba és egész este hozzánk se szólt csak azzal a lánnyal táncolt..- sírom el magam majdnem.

-Jaj..! Petra! Minek foglalkozol vele? – ölel meg

-Nem tudom. – szipogok. –Néha olyan aranyos!

-Aranyos? Majdnem minden alkalommal, amikor hallok róla, akkor csak olyat amitől te szomórú lettél.

-Jó, de..

-Semmi de!

-Attól még tetszik nem tudok mit csinálni!!

-Miért nem jársz valakivel aki szeret téged? Miért őt várod?

-Nincs senki aki szeret és azért, mert nekem ő tetszik!

-Nincs olyan aki szeret és szívesen járna veled? – néz rám eléggé kételkedve. – Olyan kuksi vagy.

-Szerinted Márknak miért nem tetszem?

-Nem tudom. Nem ismerem őt.

-Na, de foglalkozzunk mással! Nézzünk egy filmet hátha megnyugszol tőle.

-Oké legyen.

-De lelkes vagy..

-Bocsi.

Elhelyezkedek az ágyamon a még Dávid keres valami filmet amit nézhetünk. Aztán befekszik mellém az ágyba és átölel.

Az egy filmből három lett, sőt majdnem négyet de Dávidnak mennie kellett. A filmek alatt valamennyire megnyugodtam, de jobb kedvem nem lett. Dávid aranyos volt, mert nem szólt semmi arra, hogy egyáltalán nem szólaltam meg a három film alatt, de még közöttük sem, csak végig mellettem feküdt csendben. Nagyon imádom őt, amiért mindig úgy viselkedik, ahogy épp szükségem van rá.

Miután elment lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Nem volt kedvem semmihez.

Halloween.

13. fejezet

Halloween

Szombat reggel van ma jön át Rita, hogy kitaláljuk minek öltözzünk be pénteken a sulis halloween bulira. Annyit gondolkoztam ezen egész héten, de még most sincs semmi ötletem, ezért jó, hogy jön Rita. Együtt biztos kitalálunk valamit ami elfogadható. Nem akarok nevetségesen kinézni!

Kopognak a szobaajtómon.

- Gyere!

- Szia!

- Rita?? Anya engedett be?

- Igen, baj?

- Ja! Neem! - a nyakába ugrom.

- Örülök, hogy végre itt vagy semmit ötletem sincs!

- Hát nekem se nagyon van - húzza el a száját. Eszembe jut valami

- Egyébként van egy jó hírem!

- Igen? - néz rám kíváncsian.

- Aha. A buli utáni hétvégén jön haza Dávid.

- Tényleg? De jó!!  - örül ő is velem aztán eszébe jut valami - Megtudtam kivel megy Márk.

- Kivel? - teljesen elmegy a kedvem.

- Valami Betti. Biztos ismered... alacsony, szőke haj... - meséli Rita.

- Tudom ki az! Egyszer majdnem fellökött a folyosón aztán lehülyézett - nevetek. - Tényleg vele jön Márk?

- Tényleg! - nevet most már ő is.

Amikor már kinevettük magunkat elkezdtük kielemezni Bettit. Mindenféle dolgot mondtunk amit ilyenkor a lányok szoktak mondani, hogy megnyugodjanak és jobban érezzék magukat, mint pl.: festett haj, béna szemöldök, túl sok szájfény.. stb.

 Nagyon sokat nevettünk és, mikor kifulladva feküdtünk az ágyamon sokkal jobban éreztem magam. Örülök, hogy itt van nekem Rita. Az általánosban is voltak barátaim, de nem kerültem egyikükhöz sem ilyen közel, pedig Ritát csak pár hónapja ismerem. Nagyon hamar lettünk elválaszthatatlanok.

- Amúgy ugye tudod, hogy sehol sem állunk jelmezügyben?

- Tényleg!

- Valamit ki kell találnunk! Te kivel jössz? Bencével ugye?.. - persze remek csak magammal foglalkoztam és elfelejtettem, hogy Ritát is meghívták.

- Igen. - Rita kicsit elpirul

- Tetszik is?

- Hát igen! Nagyon!

- Várj az a Bence akire gondolok?

- Kire gondolsz?

- Magas, fekete haj, zöld szem..?

- Igen ő! Ugye milyen cuki?

- Nagyon, de nekem Márk tetszik!

- Bence helyesebb! - nyújtja ki rám a nyelvét.

- Igen? - odaugrok és megcsikizem az oldalát mire felsikít, de visszaadja.

- Mit csináltok lányok? - néz be anyu a szobába, addigra mi már párnákkal ütögetjük egymást.

- Párnacsata! Jössz te .. - mielőtt befejezhetném fejbe csap egy párnával.

- Ki nem hagynám! - nevet

- Rita! Támadááás! - letámadjuk anyut és addig ütlegeljük párnákkal mikor már nevetve feladja

- Jó nyertetek! - mindhárman fáradtan az ágyamra rogyunk.

Pár perc múlva, miután kifújtuk magunkat anya megszólal

- Találtatok már jelmezötletet?

- Ajj! Még nem - szomorodunk el mindketten.

- Miért nem mentek el egy jelmezboltba? Ott lehet, hogy találtok valami jó ötletet, vagy meg is tetszik valami és akkor azt meg is vehetitek. - Ritával összenézünk

- Anya te egy zseni vagy! - ölelem meg az én drága okos anyukámat.

- Tudom, de most mennem kell mert közben főzök és szerintem már így is odaégettem a vacsorát, úgyhogy lehet, hogy este rendelünk valamit. - megy ki nevetve a szobámból

- Imádom anyukádat! Nagyon jó fej! - néz rám Rita.

- Köszi! - mosolyodom el. - Na de menjünk! Tudok egy jó kölcsönzőt. - rángatom le a lépcsőn.

Egy órával később a jelmezboltban nézelődünk.

- Na találtál valamit? - kérdezem

- Igen! Neked!

- Tényleg?

Felém mutat egy görög stílusú fehér hosszú ruhát és egy fejdíszt.

- Ez mi?

- Görög múzsa! - csillan fel a szeme - Olyan jól illik hozzád!

- Oké akkor felpróbálom.

Bemegyek a próbafülkébe lerángatom a ruháimat és felveszem a jelmezt. Sokkal jobban tetszik így, mint amikor felakasztva láttam. Félvállas három aranyszínű lánc tartja a vállamon. Mell alatt is van egy lánc körbe, aztán a földig érő szoknya. Nagyon szép az esése. Imádom ezt a ruhát!

Kilépek a próbafülkéből, hogy megmutassam Ritának.

- Gyönyörű! Nagyon szép vagy! - egyből tetszik neki. Elkezdünk arról beszélni, hogy milyen jól fog kinézni a buliban, amikor eszembe jut, hogy:

- Neked még nem találtunk semmit!

- Igaz, de nekem itt nem tetszett semmi!

- Jó akkor átmegyünk egy másikba?

- Igen.

- Oké csak előbb ezt kifizetem.

A másik jelmezboltban egy óra keresgélés után találok egy jelmezt ami szerintem illik Ritához.

- Mit szólsz ehhez?

- Kleopátra? Nem is tudom!

- Na csak próbáld fel!

- Jó na akkor felpróbálom!

Bement a próbafülkébe én, pedig kint vártam, hogy elkészüljön.

- Na milyen? - szólok be.

- Tetszik így felpróbálva.

- Na mutiii!

Mikor kilép a próbafülkéből eláll a szavam. Rita amúgy is egy nagyon szép lány, de most még jobban nézett ki. Térdig ért a ruhája a derekán egy vastag öv a vállán az a dísz... úgy nézett ki mint az igazi Kleopátra.

- Nagyon jó! Szép vagy! - ölelem meg.

- Köszi szerintem meg is veszem ezt!

- Oké vedd le aztán menjünk.

Amikor hazaérek izgatottan mutatom meg anyunak a ruhámat és miután elmondta, hogy neki is tetszik elmesélem Rita mit választott magának. Anya szerint jól választott illik hozzá.

A buli napján Rita átjön, hogy együtt készülődjünk. A szülei elmentek vacsorázni, ezért nem akart egyedül maradni otthon. Természetes, hogy hozzánk jött.

- Segítesz megcsinálni a sminkemet és a hajam? - nézek rá már a fehér ruhámban

- Igen persze! Te is nekem?

- Igen.

Megcsinálta a hajamat úgy, hogy menjen a fejdíszhez ami a ruhához volt. Nagyon szép lett.  A szememet pedig barnásra festette ki.  A végeredmény jó lett.

Összefogtam Rita haját, hogy rá tudjuk rakni a fejére a parókát. Mikor megvoltunk a parókával ráraktam a fejére a kígyós fejdíszt és következhetett a sminkje. A neten néztünk kleopátra sminkeket és, amelyik a legjobban tetszett neki azt és nem tudtam megcsinálni, ezért megkértük anyát, hogy csinálja meg.

Rita sminkjét még fent csinálja anya amikor csengetnek és Balázs áll az ajtóban.

- Szia! - köszönök neki mosolyogva, de ő csak bámul. Nem értem, miért ameddig rá nem jövök, hogy már a jelmezem van rajtam.

- Nem tetszik? - nézek végig magamon aggódva

- De! Khm.. nagyon szép vagy!

- Tényleg? - csillan fel a szemem

- Igen. Az én jelmezem hát .. Márk beszélt rá, mert nem volt még két órája se semmi ötletem. - nevet

Végignézek rajta. Fekete nadrág, fekete ing, vörös nyakkendő és, amikor kinyitja a száját látom meg a vámpírfogakat.

- De cuki! Nem hittem volna, hogy vámpír leszel!

- Én sem... ja és még ez is hozzátartozik mutat két vörös kontaktlencsét. -nevetek

- De jó! Gyere Rita is itt van anya most csinálja a sminkjét.

- Oké.

Felmegyünk a szobámba, mire felérünk Rita már készen van. Anya lemegy, mert még dolga van.

-Kleopátra? - kérdezni Balázs - De ötletes!

- Köszi! Bence hívott majd a suliban találkozunk, úgyhogy mehetünk.

- Oké. - mondjuk Balázzsal egyszerre.

A sulihoz érve bemegyünk a tornaterembe, hogy megkeressük Márkékat Rita pedig, hogy megkeresse Bencét.

- Sziasztok! - lép elénk egy magas fekete hajú srác. Valószínűleg Bence. Nem csak abból gondolom, mert illik rá a leírás hanem, mert egyiptomi ruha van rajta és gondolom ez nem véletlen. Összeöltöztek Ritával ez, de cuki!

- Elrabolhatom Ritát? - néz rám mosolyogva Bence. Rita ránk néz mi pedig bólintunk.

- Jó bulizást!

- Köszi! Nektek is!

Balázzsal elindulunk megkeresni Márkot. Mindenfelé keressük. Forgatom a fejem, de nem látom. Mellettem Balázs ugyan így keresi Márkot, már feladnám amikor Balázs hirtelen megállítja a fejét. Arra nézek amerre ő és meglátom Márkot. Táncolni. Bettivel. Balázs óvatosan néz rám és ezt kérdezi:

- Odamenjünk?

- Nem kell! Elfoglalt - mondom gúnyosan. Meghallom az egyik kedvenc zenémet és rángatni kezdem Balázst

- Táncoljunk! Szeretem ezt a számot!

- Jó, jó, oké csak ne rángass!

Odamentünk ahol a többiek is táncoltak és elkezdtünk mi is táncolni, de nem igazán figyeltem, mert egyfolytában Márkot néztem. Olyan közel táncolt Bettihez, hogy szerintem egy gombostűt nem lehetett volna leejteni közöttük! Komolyan a suliban vagyunk! Ezek normálisak?

- Ne foglalkozz velük! - mondja Balázs, mert észrevette, hogy nem táncolok már. Konkrétan egy helyben álltam és bámultam. - Nemsokára úgyis megunja.

- Tényleg? - nézek kételkedve rá - Nekem nem úgy tűnik!

- Ismerem őt nem fogja sokáig ezt csinálni! Ne hagyd, hogy elrontsa az estédet! - igaza van vele vagyok itt azért, hogy jól érezzem magam.

- Igazad van! - kezdtem el újra táncolni

Nagyon jó volt Balázzsal össze vissza ugráltunk és hülye mozdulatokat csináltunk. Egy-két óra elteltével. pedig találkoztunk Ritáékkal akik csatlakoztak hozzánk és együtt kezdtünk táncolni. Az este végéig rengeteget nevettünk és lett rengeteg vicces képünk is! Balázs és Bence össze vissza táncikáltak és mi is Ritával. Vannak képek amin hülye fejet vágunk sorban Ritával, Balázzsal, Bencével akit megkedveltem, mert nagyon vicces srác. Újabb képek amin Rita meg Bence lassúzik még egy amin én meg Balázs. A kép azért készült, mert nem hagytam Balázst elmenekülni, aki egyébként utál lassúzni. Rita úgy gondolta érdemes lefotózni. A végére pedig egy közös kép amit egy idősebb lány csinált rólunk, miután 10 percet könyörögtünk neki Ritával, de lehet, hogy az hatott rá, hogy Balázs is megkérte. Eléggé odavannak érte a lányok. Főleg ebben a vámpírcuccban. Egész este jöttek oda hozzánk lányok, hogy csináljanak közös képet, de Balázsnak nem igazán volt kedve.

Amikor este hazaértem olyan fáradt voltam, hogy egyből az ágyamba dőltem. Ki kell pihennem magam, mert holnap délután jön Dávid!