Szülők.

Sziasztok! Eredetileg ma még nem terveztem feltenni részt, de eszembe jutott, hogy holnap nem biztos, hogy lesz időm írni, ezért ma felrakom a fél fejezetet ami már nagyjából kész volt eddig. Nem akartam, hogy teljesen rész nélkül maradjatok, ha esetleg mégis lesz időm holnap írni akkor jön a másik fele is. :) Jó olvasást! ( A vége miatt ne öljetek meg! :) )

- Khm.. Gyere be, anya! - köhög idegesen és elpirulva Balázs, mire megengedek magamnak egy ki mosolyt még a helyzet ellenére is.

Anyukája mosolyogva nyit be az ajtón. Elképesztően szép nő, de egyedül csak a hajszíne hasonlít Balázséra, különben teljesen másképpen néznek ki. Az anyukája az a tipikus aranyszőke és zöldszemű szép nő. A kedves mosoly annak ellenére is megmarad az arcán, hogy nem számított egy lányra a fia szobájában, azért egy kicsit a szemén észre lehet venni a zavartságot, de ezen egy cseppet sem csodálkozom.

- Ki a kislány? - a hangja is ugyan olyan kedves, mint az arca.

- Anya, ő Petra. Petra, ő itt az édesanyám Eszter.

- Szia kedvesem. Balázs másról sem beszél a telefonon, csak rólad. El tudod képzelni mennyire kíváncsi voltam már rád. - Mondja hevesen és, miközben beszél odalép hozzám és szorosan megölel. Először annyira meglep a gesztus, hogy elfelejtem viszonozni, de ahogy észbe kapok rögtön vissza is ölelem. Eszter válla felett látom, hogy Balázs idegesen toporog és kissé kínosan érzi magát az anyukája miatt. - Gábor! Gyere fel! - kiabál le Eszter, mikor végre valahára elenged.

Pár pillanat múlva egy idősebb férfi jelenik meg Balázs szobájának az ajtajában. Most már értem kire is hasonlít Balázs. Az apukája magas sportos alkatú, barna szemű férfi. Kiköpött mása Balázsnak kivéve persze a hajukat, ami az apukájának olyan mélybarna, mint a szeme. Gábor is ugyan olyan kedvesen viselkedik, mint a felesége, de szerencsére ő nem rohan le egy hirtelen öleléssel amire nem igazán tudom, hogy hogy reagálnék.

- Ugye milyen aranyos kislány? - néz rá Eszter a férjére.

- Igen. Szerencsére nem olyan, mint az előző barátnőd fiam! - szemrehányóan néz Balázsra aki kicsit lehajtja a fejét, mintha igazat adna az apjának. Erről majd később megkérdezem, hogy mi volt a baj az előző barátnőjével.

- Mit szólnál hozzá Petra, ha jövő hétvégén nálunk vacsoráznátok a szüleiddel? - kérdezi az anyukája és az apukája pedig helyeslően bólogat.

- Persze. Megkérdezem a szüleimet, jó lenne! - mondom kedvesen és magamat meglepve őszintén is. Jól érzem magamat a tárasságukban még a kicsit őrült anyukáját is kedvelem. Már annyira "rémtörténetet" hallottam arról, hogy a fiús anyukák sokkal jobban féltik a gyereküket és soha nem jönnek ki jól a barátnőikkel, és fiatalabb koromban rettegtem attól, hogy esetleg lesz egy barátom és a szülei utálni fognak és majd teperhetek azért, hogy elfogadjanak, mert akárki tarthat hülyének, de szerintem nagyon is fontos, hogy jól kijöjjek a barátom szüleivel, szerintem ez így normális és a legjobb mindenkinek.

Még párszor megölelget aztán Gáborral a nyomában elhagyják Balázs szobáját és becsukják az ajtót maguk mögött. Balázs egy fáradt sóhaj kíséretében levágódik az ágyára, majd kis hezitálás után mellé fekszem és hozzábújok, ő pedig átölel és a hajamba puszil.

- Egyik barátnőmet sem kedvelték eddig. Annyira izgultam, hogy veled jól kijöjjenek, bár gondolhattam volna, hogy őket s ugyan úgy lenyűgözöd egy szó nélkül, mint ahogyan engem is. - Mosolyog le rám szeretetteljesen, mire görcsbe rándul a hasam és érzem, hogy még a fülem is elvörösödött.

-Tényleg lenyűgöztelek? - szégyenlősen és halkan kérdezem meg, de ő nem is válaszol csak megcsókol és közben szorosan ölel az egyik kezével a másikkal pedig a kezemet szorongatja. Ez egy olyan tökéletes pillanat ami kevésszer adatik meg egy ember életében, ezért csak feküdtem ott és kiélveztem.

Apukája nyitott be a szobába, hogy szívesen hazavinne, ha az megfelel nekem. Igent mondtam és pár perccel később Balázzsal már az apukája kocsijában ültünk. Egész úton nem beszélgettünk csak a rádió szólt halkan és nyugodt csendben utaztuk végig azt a pár percet amennyi kocsival az idő a házunkig. Rövid puszival elköszöntem Balázstól és az apukájának, pedig intettem egyet mielőtt elhajtottak volna.

Mikor hazaérek boldogan ugrálok be az ajtón. A szüleim csak furcsán bámulnak rám, hogy most megőrültem-e vagy mi van velem egyáltalán.

Balázs szemszöge

Előreülök az anyósülésre, miután elköszöntem Petrától. Apa csendben elindítja az autót, de ez a csend nem tart túl sokáig.

- Ugye nem azért vagy vele, mert olyan, mint ő? - kérdezi apa szigorúan.

- Nem. - mondom komoran.

- Brigi nem a te hibád volt. - most már sokkal kedvesebb a hangja.

Tudtam, hogy a volt barátnőmre céloz. A barátnőmre aki meghalt.

Furcsa helyzetek.

Sziasztok! Először is elnézést a késésért meg, hogy nem volt a szünetben új rész, de elköltöztünk és, hát eléggé hamar pont a szünet közepén volt a költözködés és nem volt majdnem három hétig netem most kötötték be pénteken és hát tényleg minden összejött, de inkább nem panaszkodnék.

Itt az új rész vagyis inkább ízelítőnek mondanám, mert mielőtt megint eltűntem mondtam, hogy szeretnék változtatni a történet igényességén és, hát hoztam egy kis ízelítőt ( egy rövidet, hogy elmondhassátok tetszik-e, avagy sem ) mondjátok el, hogy a régi fajta írásstílus tetszik-e jobban vagy ez a gondolatkifejtősebb, ha ez akkor persze a részek hosszabbak lesznek csak szerettem volna, ha beletekintést nyertek egy kicsit. :)  Várom a komikat, jó olvasást!

Másnap reggel már úgy keltem, hogy Balázs nem feküdt mellettem. Mielőtt még felhívhattam volna megláttam az sms-t amit küldött: "Nem akartalak felkelteni, de haza kellett mennem. Szeretlek! " Ennyi elég is volt és nyugalomban felmásztam a szobámig és visszafeküdtem aludni. Következő alkalommal már csak akkor keltem fel mikor anya ébredezgetett. Rendben hazaértek, elmesélték milyen jól érezték magukat abban a pár napban a még nem voltak itthon és én is elmondtam nekik, hogy mi volt a még nem voltak itthon, mindezek után hozzáláttunk a mi kis hagyományunkhoz. Anyáék hazaérnek és feldíszítjük közösen a fenyőfát gyönyörű arany és ezüst színű díszekkel, majd az egészt délutánt együtt töltjük anyával a konyhában és sütünk, főzünk na meg a szokásos veszekedésünk sem maradhat el. Valamiben soha nem tudunk kiegyezni, mire megy a durci és a végén persze tíz perc után kibékülünk, de az ünnepek feszültségét is le kell adni valahogy. Este karácsonyi filmeket nézünk aztán korán lefekszem aludni, hogy a "Jézuska" hozhassa az ajándékokat a fa alá. Persze tudom, hogy ez mind csak mese, de azért jól esik ez a pici gyerekesség é anyuék is imádják eljátszani a meglepettet. Kibontjuk az ajándékokat és mindenki boldog. Nálunk ez a karácsony és imádom együtt tölteni a szüleimmel.

A téli szünet további része nyugiban telt Balázs kétszer átjött és odaadtuk egymásnak az ajándékainkat. Én egy barna bőr karkötőt vettem neki amin a dátumunk volt. Amit viszont én kaptam az meglepett Egy kiscicát vett nekem. Amikor meglátta, hogy mennyire ledöbbentem akkor elkezdett mentegetőzni, hogy megkérdezte anyáékat és, hogy belementek és azt remélte, hogy tetszeni fog én pedig a nyakába ugrottam, mikor végre elhallgatott. A cica teljesen fehér volt és én imádtam a fehér macskákat olyan tiszták és szépek. Egész végig az ölemben tartottam az először kicsit félénk cicát, aki a végére eléggé megszerette, hogy az ölemben van és dorombolt mielőtt kidőlt volna és édesen el nem aludt volna. Egy kis gondolkodás után Égkő-nek neveztem el mert olyan szép cica és, hát nem vagyok valami jó az állatnevekben.

Az első tanítási nap több okból is furcsa volt. Először is Dávid teljes mellszélességgel megérkezett a suliba Ritával kézen fogva és ez mindenkinek elég okot adott arra, hogy kérdezősködjön és megbámulja őket aztán bejöttem én és Balázs is a képbe és mikor Dávid két puszival megy egy öleléssel köszöntött még nagyobb lett a felhajtás az "új srác" körül. Másodszor Márk támadott le első szünetben, hogy mégis hogy érzem magam és te jó ég még ajándékot is hozott, egy meglepően szép nyakláncot és szerencsétlenségemre erőltette, hogy vegyem is fel rögtön a kis háromszög alakú medál szépen csillogott és kiemelte az amúgy hosszú nyakamat és akkor jöjjön a nap harmadik furcsasága. Féltékeny Balázs. Kérdezte honnan van a nyaklánc mire elmondtam neki és ő erre mérges lett, de nem is értettem, hogy most mi baja is van tulajdonképpen, mikor ez csak egy egyszerű ajándék, mire kiderült, hogy ő a szünetben beszélt Márkkal aki azt mondta, hogy egyszer már elszalasztott engem, de rájött, hogy hülye volt és próbálkozni fog nálam. Legalább egy órámba telt mire lenyugtattam az eszméletlen féltékeny barátomat és utána még egy hosszú beszélgetés várt rám Márkkal.

Szia! Beszélhetnénk? - érintettem meg a vállát, mire csak mosolyogva bólintott.

Elsétáltunk a legközelebbi padhoz és leültünk. Egy perc fontolgatás után, hogy talán mégsem kéne vele erről beszélnem belekezdek.

- Figyel Balázs mondta, hogy öö... mi is a helyzet és bocsi, de én szeretem Balázst é már tényleg elkéstél, ha szeretnél velem járni. - Szerettem volna minél kedvesebben elmondani neki a dolgot. Meglepő modon még mindig mosolygott mintha csak nem is hallotta volna, hogy mit mondtam az előbb.

- Nem gond én egyenlőre csak a barátod szeretnék lenni, ha azt lehet - ártatlan nagy barna szemekkel néz rám, mire nincs erőm azt mondani, hogy nem azt sem lehet.

- Persze miért ne? - mosolygok vissza kedvesen és felpattanok mellőle. Meg kellene Keresnem Ritát.

Nem szeretném őt zavarni, mert még reggel mondta nekem, hogy nem nagyon érzi jól magát, mert mindenki Dávidról kérdezgeti még olyan emberek is akikkel még életében egy szót sem váltott ez előtt és őt ez megviseli. Nem szeret a középpontban lenni, ezért is szeretem őt annyira, mert nem feltűnősködik hanem normális. Nem tudom, hogy kellene-e őt terhelnem még az én kínjaimmal is vagy csak hagynom kellene, hogy Márk próbálkozzon és egyszerűen csak megpróbálom figyelmen kívül hagyni hátha akkor feladja és békén hagy minket Balázzsal. Még azt is ki kell találnom, hogy nyugtassam meg. Eléggé feszült szegény a kialakult helyzettől, de szerintem ezen kívül még valami más baja is lehet, mert furán viselkedik. Ez az egész Márk téma is csak akkor jutott eszébe, mikor meglátta a nyakláncot a nyakamban. Előtte mintha nem is történt volna semmi, de mégis másképp viselkedett, mint általában szokott.

Suli után még Ritáékkal elugrunk kávézni egyet, hogy megünnepeljük Dávidot és dumáljunk kicsit végül hamar leráznak minket Balázzsal és úgy döntünk, hogy átmegyünk hozzájuk egy gyors telefonálás után anyának már úton is vagyunk a házuk felé.

Felmegyünk a szobájába és először csak csendben fekszünk az ágyán egymás mellett és az ujjaink össze vannak fonódva és nem szólunk egymáshoz. Amikor már úgy érzem, hogy elég volt a csendből akkor megkérdezem Balázst, hogy mi baja Márkon kívül, mire azt mondja, hogy ez hosszú és nem szeretné még egyenlőre elmondani, mert nem is biztos még. Nem szerettem volna erőszakosnak tűnni, ezért inkább elfogadtam, hogy nem akar most beszélni róla és adtam neki egy csókot ami egészen ártatlannak indult, de tíz perc múlva Balázson és rajtam se volt póló és túlmelegedett a helyzet. A helyzet ami amilyen hamar és váratlanul forrósodott fel olyan hamar hűlt is ki, mert Balázs szülei hazajöttek, olyan gyorsan kapkodtuk magunkra a ruháinkat, hogy még épp időben sikerült elkészülnünk, mire az anyukája bekopogott az ajtón.