Nála.

Sziasztok! Először is ne haragudjatok, hogy tegnap nem hoztam a részt, ahogy ígértem, de egyszerűen nem bírtam megírni. Elkezdtem, de mindent amit írtam bénának tartottam, ezért csak ma hozom a részt. Még egyszer elnézést a késésért!:/ Viszont ez egy aranyos rész lett szerintem én mondjuk imádtam írni!! :)) Remélem nektek is tetszeni fog!!:) Jó olvasást!:)

31. fejezet


Nála.

- Én nagyon...Szeretlek! - néz a szemembe. Teljesen leblokkolok. Most mit kéne mondanom? Szerencsére folytatja. - Ez az egész veszekedés hülyeség. Csak azért mondtam olyanokat, mert nem akarom, hogy ha elkezdünk járni akkor elhagyj. Egyszerűbb volt ilyeneket mondani..Nagyon sajnálom! - hajtja le megint a fejét. Gondolkodom egy kicsit, hogy mit kéne mondanom, de végül inkább szorosan átölelem.

- Én is szeretlek! Nagyon is! Nem hagynálak el! - mondom, és még szorosabban ölelem.

- Én akkora hülye vagyok! - fúrja az arcát a hajamba. A hátát simogatom és el sem hiszem, hogy végre kibékültünk.

- Úgy hiányzott, hogy beszéljünk! - suttogom neki.

- Nekem is - bólint egyet, miközben elhúzódik tőlem.

Nézem Balázst és nem hiszem el, hogy egy ilyen fiút, mint ő egy ilyen lány érdekli, mint én. Oké, nem vagyok csúnya, de azért nem mondanám magam gyönyörűnek vagy ilyesmi Balázs pedig még a fiúk között is gyönyörű. Nem tudom elhinni. Ráadásul nem csak külsőleg ilyen, hanem belül is jó ember. Szerethető, kedves, vicces és okos is. Minden lány ilyen fiúról álmodozik és nekem van olyan nagy szerencsém, hogy szeret engem. Kicsit elgondolkozhattam, mert Balázs simít végig az arcomon nevetve.

- Mi? - nézek rá, mikor sikerül összpontosítanom.

- Azt kérdeztem, hogy később nincs-e kedved átjönni? Megnézhetünk egy filmet vagy valami. Hercegnő is imád téged.. - mosolyodik el aranyosan.

- Jól van! Ha hazaértem megkérdezem anyát és felhívlak, jó?

- Oké! Most viszont mennem kell - nyom egy puszit búcsúzóul a szám sarkába és elsétál.

Már majdnem ugrándozva teszem meg a hazautat, olyan boldog vagyok. Végre kibékültünk és most járunk. Vagy járunk egyáltalán? Ezt így nem beszéltük meg konkrétan, de gondolom. Ááá.. most ez... Nem! Nem idegesítem ezen fel magam. Ha majd átmegyek hozzá rákérdezek és megbeszéljük. Addig is semmi sem teheti tönkre a jókedvemet. Semmi! Eléggé pozitív gondolatokkal sétálok be a házba.

- Halihó! Megjöttem! - kiabálok be, miközben lerángatom magamról a cipőmet.

- Szia, kicsim! Konyhában vagyok! - ordít vissza nekem anya.

- Hééé, anya! Mi a helyzet? - ülök le az egyik székhez az asztalnál.

- Semmi, inkább veled mi a helyzet? - húzza fel a szemöldökét kérdőn.

- Boldog vagyoooooook!

- Igen? És esetleg az okát is megtudhatom? - neveti el magát.

- Hát... Balázzsal...járunk - mondom ki és várom a reakcióját.

- Gondoltam - vonja meg a vállát. Nekem meg leesik az állam.

- Mi az, hogy gondoltad?

- Jaj, kicsim ismerlek. Tudom milyen vagy és azt is láttam rajtad, hogy oda vagy ezért a Balázs nevű srácért. Nekem eléggé ritkán okozol meglepetést. - borzolja össze a hajamat.

- Anya, néha félek tőled! - nevetem el magam.

- Hmm..remek örülök neki!

- Anya?

- Igen?

- Szeretnék ma átmenni Balázshoz. Úgyis holnaptól kezdődik a szünet és nincs dolgom.

- Jól van, de este nyolcra maximum itthon vagy, de örülnék, ha előbb jönnél!

- Oké, anya imádlak! - nyomok egy puszit az arcára és felrohanok a szobámba.

Már a lépcsőn rohanva elkezdtem előkeresni a telefonomat és mikor az ágyamon ültem már hívtam is Balázst.

- Szia! - szól bele kedvesen. - Akkor indulhatok eléd? Át tudsz jönni?

- Igen, anya megengedte.

- Örülök. Mikorra menjek eléd?

- Hát gyorsan összekészülök. Szerintem fél óra múlva indulhatsz és mire ideérsz kész leszek.

- Oké.

- Remek!

- Az! Na jó én megyek nemsokára találkozunk, szia!

- Szia! - teszem le a telefont.

Előkeresek egy sima farmer nadrágot és a Batmen-es pulcsimat és gyorsan átöltözöm. Nem akarok nagyon "kiöltözni" mert lehet, hogy úgy furán érezném magam és azért mégis Balázsról van szó ismer engem tudja milyen vagyok. Nem hiszem, hogy azt várja, két kiló sminkben menjek, vagy más ruhában, mint általában szoktam. Miután átvettem a ruhámat gyorsan kifésülöm a hajam és egy kontyot csinálok belőle a fejem tetejére. Kész is vagyok. Lemegyek még beszélgetni a konyhába egy kicsit, hogy beszélgessek anyával. Balázs még úgysem hívott, hogy itt lenne már. Mikor viszont csörög a telefonom és látom, hogy ő az akkor fénysebességgel köszönök el és rohanok ki az ajtón. Balázs a ház előtt áll és mosolyogva fogadja, hogy a nyakába ugrok.

- Hiányoztál!

- Te is nekem! Mehetünk?

- Aha - mondom ki mire ő megfogja a kezem. Ez olyan jó érzés.

Kézen fogva sétálunk és mindenféléről beszélgetünk, miközben a házuk felé igyekszünk. Beszélgetünk a hóesésről, a hóangyalka készítéséről, a hidegről, arról, hogy fázunk és még sok mindenről. Egyszerűen csak elvagyunk és élvezzük egymás társaságát. Most minden olyan könnyűnek tűnik pedig egy napja még ideges voltam és hol utáltam, hol haragudtam rá. Igen, hát örülök, hogy megbeszéltük a dolgokat és bocsánatot kért. Erről jut eszembe, hogy majd fel kell hínunk Dávidot, hogy elmondjuk neki. Elmondom Balázsnak ami az eszembe jutott és rögtön egyetért velem. Ja, hát nem könnyű ha az emberre Dávid haragszik. Amúgy egy iszonyat aranyos srác, de ha haragszik valakire és még nyomós oka is van rá akkor aztán nem lennék az illető helyébe, aki most Balázs. Ezért is tetszik neki az ötlet, Tudja, hogy ha elmondjuk Dávidnak mi a helyzet, akkor ki fognak békülni. Aminek én is örülök, mert szeretem mindkét bolondot és örülök, ha jóban vannak.

- Na! Mindjárt sikerül! - szórakozik Balázs a kulccsal. Elgémberedett, lefagyot ujjakkal megértem, hogy nehéz kinyitni az ajtót.

- Segítsek?

- Nem kell, megvan! - nyitja ki az ajtót és végre bemehetünk a jó melegbe. Lerakjuk a kabátunkat és felmegyünk Balázs szobájába, ahol Hercegnő az ágyon elterülve alszik. Elmosolyodom és kicsit megcirógatom, mire álmosan nyitogatni kezdi a szemeit. És, mikor nem hagyom abba a simogatást még dorombolni is elkezd, mire Balázs felnevet.

- El vagy kényeztetve. Ugye tudod? - nevet még mindig.

- Ajj, most mért? Olyan kis aranyos.. - simogatom tovább a cicát.

- És én nem vagyok az? - ül le mögém az ágyra miközben lányos hangon visítozik.

- Dehogynem! Te vagy a legaranyosabb! - kulcsolom a kezemet a nyaka köré és felnevetek.

- Igen? - dörgöli hozzá az orrát az enyémhez, mire kicsit zavarba jövök.

- Nem! - nevetem el magam.

- Te ünneprontó! - kezdi el csikizni az oldalamat.

- Jaj! Ne! Hagyj békéééén! - próbálok kiszabadulni a karjai közül, de túl erősen szorít magához, ezért csak tehetetlenül mocorgok és nevetek. Ő pedig halálra csikiz. Amikor már alig kapok levegőt végre leáll.

- Olyan izé vagy! - csapok rá a vállára.

- Ki? Én? Te mondtad, hogy nem én vagyok a legaranyosabb - kapja el a kezemet és ad rá egy puszit.

- Akkor is! - színlelek haragot, de eszembe jut valami amit meg akartam tőle kérdezni. - Amúgy Balázs?

- Igen? - ölel át hátulról és ültet az ölébe.

- Mi most együtt vagyunk? Ugye?

- Persze, hogy együtt vagyunk, te bolond!

- Jó csak ezt meg kellett kérdeznem.

- Imádlak, mikor ilyen vagy! - nevet fel.

- Én mindig imádlak! - mondom neki komolyabban, mint először terveztem ő pedig magához húz és megcsókol. Boldog vagyok. Egyik kezemmel átölelem a nyakát a másikkal pedig a hajába túrok. Selymes, imádom ahogy a rövid tincsei átcsúsznak az ujjaim között. A kezeit az oldalamon pihenteti és még közelebb húz magához. Végül, mikor már mindketten levegőhiányban szenvedünk elhúzódunk. Rám mosolyog és megsimogatja az arcomat. Lecsukom a szememet és élvezem, ahogy hozzámér. Végighúzza az ujját a szemhéjamon, a szemöldökömön, le az arccsonton és végül pedig a számon simít végig. Én pedig kinyitom a szememet és boldogan nézek rá.

- Megnézünk egy filmet?

- Okés - bólintok. - Mit?

- Ha már Batmen-es pulcsiban vagy, akkor a Batmen-t? - nevet fel.

- Oké - csillan fel a szemem - Az egyik kedven filmem!

- Jó, akkor helyezkedj el én pedig berakom a filmet addig.

- Oké, de mit csináljak Hercegnővel? - nézek tanácstalanul az ágyon szétterült cicára.

- Tedd arrébb, mert hogy magától nem mozdul meg az tuti! - nevet fel.

- Remek! - odamegyek az ágy széléhez és a kezembe véve Hercegnőt arrébb sétálok pár lépést és lerakom a földre, én meg visszamegyek az ágyhoz és törökülésben leülök rá. Balázs pedig mellém fekszik, mikor végez a film elindításával.

- Nem fekszel ide mellém?

- De! - mosolygok rá és behelyezkedem mellé. A fejemet pedig a mellkasára hajtom és elkezdjük nézni a filmet.

A vége felé, csörögni kezd a telefonom, mire kicsit megijedek. Olyan jól elhelyezkedtünk ide és most a telefon csörgése kicsit megzavart.

- Igen? - szólok bele.

- Szia, kicsim! Azt szeretném kérni, hogy siess haza, mert ma beszéltem Gábor anyukájával és áthívtak mára vacsorára. Nyolcra kell ott lennünk és már hat óra van. Siess! Szeretlek! - hadarta le anya a telefonban és, mikor végzett lerakta a nélkül, hogy bármit is mondhattam volna.

- Haza kell mennem! - fordulok Balázs felé.

- Mi? Miért?

- Mert Gáborék szülei meghívtak minket vacsorára és nekem is mennem kell - húzom el a számat. Semmi kedvem most itt hagyni őt.

- Milyen Gáborék? - kérdezi Balázs.

- Falvasi - mondom ki.

- Az a Falvasi? - kerekedik el a szeme. - Miért...?

Ajándékozás.

Hello, mindenki! Újra itt vagyok egy új résszel. Remélem ez tetszeni fog nektek ( úgy vettem észre, hogy az előző kettő nem nagyon nyerte el a tetszéseteket:// ) és megdobtok pár komival, bár kicsit rövid lett, mert nem akartam egybe írni az ajándékozást a kibéküléssel, de azért remélem fog tetszeni!!!:) Jó olvasást!! ( és pár komiiit is! lécci :D )

31. fejezet




Ajándékozás.

Idegesen szorongatom a térdeimet. Annyira igazságtalannak érzem, hogy Balázs ilyeneket gondol rólam. Mindegy, most majd meglátja, hogy nem hazudtam neki és remélem kibékülünk valahogy. Már nagyon hiányzik, pedig ha összeveszek valakivel az nem szokott hiányozni. Legalábbis, ha ennyire összeveszünk, mint mi Balázzsal. Idegesít, hogy ennyire hiányolom a társaságát, miközben így viselkedik velem. Elnézem neki, túl könnyen. Sóhajtok egyet és felnézek az órára. Már nyolc múlt három perccel. Jöhetne már a tanár. Éppen a gondolat végére érek és már nyitódik is az ajtó. Remek!

- Na, gyerekek! - néz végig rajtunk mosolyogva az ofő. - Mindenki készen áll az ajándékozásra?

- Igen! - mondja a fél osztály izgatottan. Hah, az én időm!

- Na akkor kezdjük! - bólint egyet. - Naaa? Ki lesz az első?

- Én! - teszi fel mellettem Rita a kezét.

- Jól van, akkor gyere ki és mondd el kinek adod. - ül le a tanári asztalhoz.

- Khm.. - kezd bele Rita. - Én Virágot húztam.. - mondja ki a tőle telhető legkedvesebben. Virágot? Szerencsétlen..neki aztán nem szívesen vettem volna ajándékot. Virág kínosan elhúzva a száját kimegy az ajándékért és két puszi után meg is kapja. Mindketten a helyükre mennek.

- Következő? - szólal meg az ofő.

- Én! - állok fel magabiztosan.

- Rendben!

- Én..Márkot húztam - mondom ki Márknak meg elkerekedik a szeme és lassan feláll a mellettem lévő padból. Odaadom neki az ajándékot ő, pedig átölel.

- Peti segített kiválasztani... - suttogom olyan halkan, hogy csak ő na meg Balázs hallja, aki fel is kapja a fejét mikor kimondom a szavakat. - Remélem tetszeni fog. - mondom végül, hogy csak Márk hallja és miután elenged visszaülök a helyemre.

Érzem magamon Balázs tekintetét, de csak pár másodper elteltével nézek rá. Egy hatalmas mosollyal az arcomon. Teljesen ledöbbenek, mert eléggé szomorú az ábrázata. A mosoly pedig lehervad az arcomról és inkább visszafordulok a padomhoz és hallgatok, hogy zajlik tovább az ajándékozás.

- Ki lesz a következő?

- Én! - hallom meg Balázs hangját és erre már én is odafigyelek. - Petrát húztam.. - mondja ki nekem pedig az állam is leesik. Egy pillanatig nem tudom mit is csináljak, de utána kicsit kínosan, de felállok, hogy Balázs átadhassa az ajándékát.

- Tessék.. - nyújtja felém. Elveszem és mielőtt visszaülhetne, megölelem.

- Köszönöm! - suttogom a fülébe.

- Szeretlek! - ölel meg szorosan, de az előtt, hogy érdekesek lehetnénk az osztály számára, elenged és leülünk a helyünkre.

Rögtön utánam Ritát mondja, Miki egy elég kedves fiú. Gyorsan átadja az ajándékát Ritának, aztán megöleli és elég hamar el is engedi, viszont Miki kicsit elpirul az ölelés után, mire magamban elmosolyodom, hogy milyen aranyos. Rita pedig visszaül mellém.

- Na akkor kibontjuk? - mosolyog rám szélesen Rita.

- Persze! - viszonozom a mosolyát.

Elkezdünk csörögni a zacskóval, mint mindenki más a teremben. Belenézek. Egy kép, amin Balázzsal vagyunk és éppen átöleljük egymást, elmosolyodom, mert nem tudtam, hogy van ilyen képünk és a keret is nagyon szép amibe belerakta. Tovább nézem, hogy mi van benne és találok egy gyönyörű szép kék színű sálat meg hozzá egy nagyon aranyos sapit is. Meg még egy csokit. Mosolyogva fordulok Balázs felé, aki szerintem várta, hogy mit szólok, mert engem néz. Óvatosan elmosolyodik, mire bólintok egyet és ránézek Márkra is, hogy neki tetszik-e az ajándék amit tőlem kapott, de ahogy meglátom, hogy mindenkinek azt mutogatja, tudom, hogy örült neki és jókedvűen fordulok vissza Rita felé.

- Na? Mi jót kaptál?

- Hmm egy komplett rajzcuccot szinte.. - csillan fel a szem, miközben az ajándékzacskóban turkál. Elnevetem magam az izgatottságát látva.

Az ajándékozással foglalkozunk egész első órán és még szünetben is. Amit sajnálok, mert így nem tudok beszélni Balázzsal, pedig nagyon szeretnék! Oldalra fordulok, hogy ránézzek, de látom, hogy megint engem bámul. Elhúzom a számat ő előkapja a telefonját. Nyomkodja egy darabig, majd kapok egy sms-t. Előveszem én is a telefonom, hogy elolvassam.

 Suli után tudunk beszélni??

 Igen!! - válaszolok és ismét ránézek. Bólint egyet felém jelezve, hogy megbeszéltük.

Alig bírom nyugton kivárni, hogy végre kicsengessenek az utolsó óráról is. Kicsit unalmas másfél órán keresztül veszekedni az osztállyal, hogy melyik béna karácsonyi filmet nézzük meg és miután sikerült választani, a választott film alatt is mindenki dumál. Komolyan a végére, már én kezdtem unni a többieket is, de a filmet is, ezért inkább zenét hallgattam és kulturáltan "aludtam" a padomon. Öt percel a csengetés előtt kinyomom a zenét a telefonomon és elkezdem az órát bámulni hátha hamarabb csengetnek. Igen, amikor várok valamit mindig olyan lassan telik az idő, hogy beleőrülök a várakozásba.

- Mindjárt csengetnek - állítja le a filmet az ófő. - Akit érdekel otthon befejezi! - neveti el magát a tiltakozó fejrázásokat látva. - Jól van gyerekek, jó volt ez az osztálykarácsony! Remélem jövőre még jobb lesz! - mondja búcsúzóul.

- Viszlát tanár úr! - ordít vissza pár ember, miközben megyünk kifelé az ajtón.

Ahogy sétálok kifelé érzem, hogy valaki megfogja a kezem. Lenézek, majd fel a kéz tulajdonosára és látom, hogy Balázs az. Kérdőn felhúzza a szemöldökét. Rámosolygok és megszorítom a kezét. Amikor végre kiérünk a suliból elengedi a kezemet és belekezd a mondandójába.

- Petra..én - hajtja le a fejét.

Ez is?

Sziasztok! Itt is vagyok a következő résszel, remélem tetszeni fog nektek és írtok pár komit is, ha tetszett és, ha van időtök/kedvetek! :) Jó olvasást!

30. fejezet

Ez is?

- Hogy érted? - húzom az időt. Nem szeretnék erről beszélni. Balázs megbántott valahogy elleszek, ha nem minden öt percben emlékeztetnek a helyzetre.

- Tudom, hogy mi van, csak az érdekel, te mit gondolsz - teljesen komoly. Dávidnál sosem jó, ha komoly.

- Azt, hogy megbántott. Nem kicsit. Egyszerűen rosszul érzem magam, hogy ilyet gondol rólam. Nem adtam rá okot..szerintem..

- Dehogy adtál rá okot! Balázs csak nem tud mit kezdeni a helyzettel..

- Milyen helyzettel?

- Hogy ennyire..áá mindegy, ha ő akarja elmondja. Nem úgy gondolta a dolgokat amiket mondott..

- Akkor miért mondta?

- Tőle kérdezd meg!

- Dávid, minek kezdesz bele, ha nem fejezed be? - idegeskedem. Miért nem lehet végigmondani egy rohadt gondolatmenetet? Annyira nehéz? Nem értem, hogy most mi van..kicsit segíthetne!

- Ha én oldom meg a problémáitokat, akkor ti nem tudjátok normálisan megbeszélni, ezért is nem akarok beleszólni. Balázsnak megmondtam, hogy egy nagy barom és kérjen bocsánatot itt ki is fújt amit nekem meg kellett szerintem tenne. Ezt te is értsd meg! Imádlak, szeretném, ha neked jó lenne, de ezt neked kell megoldanod! Most megyek, mert csak délutánra jöttem haza a suliból - pillant az órájára és már el is tűnik a szobámból, mintha ott sem lett volna. Elhúzom a számat, mikor Balázs megcsókolt a suliban nem gondolta volna, hogy ilyen bonyolult lesz minden. Azt reméltem végre rendben lesz minden és elkezdünk járni. Annyira szerettem volna.

- Kicsim? - néz be apa a szobámba.

- Igen? - mosolygok rá.

- Elkezdték a tv-ben adni ezeket a már ezerszer látott karácsonyi filmeket, amiket anyád imád és most azt akarja, hogy tartsunk családi estét és nézzük meg együtt a nem emlékszem mi a címe karácsonyi filmet... - nevet apa, miközben a film címén agyal.

- Hmm.. - lehet, hogy jót tenne egy ilyen este most nekem. Úgyis esik a hó meg a hangulat is megvan. - Jól van csak átöltözöm.

- Oké, lent várunk - csukja be az ajtót apa.

Gyorsan átveszek valami kényelmes itthoni ruhát, összefogom a hajamat és elindulok lefelé a nappaliba. Mosolyogva nézem anyáékat, akik összebújva nézik a filmet a kanapén. Elcsoszogom mellettük és elhelyezkedem a hatalmas, kényelmes fotelban. Megint anyáékra nézek, akik szerintem észre se vették, hogy én is csatlakoztam. Szeretem, amikor ilyenek. Annyi szülő válik el, vagy csak egyszerűen megszűnik szeretni a másikat, de anyáék még mindig tökéletes összhangban vannak egymással. Annyira szerencsés vagyok, hogy ilyen családba születtem. Visszafordulok a tv felé és nézem tovább a filmet. Kb. háromnegyed óra múlva, mikor már csak pár perc van a filmből megint apáékra nézek és meglepődve látom, hogy elaludtak. Ingatom egy kicsit a fejem, mert tudom, hogy ha felébrednek akkor el lesznek gémberedve, de egyszerűen nincs szívem felkelteni őket. Felállok a fotelból és mielőtt felmennék a szobámba, kikapcsolom a tv-t.

Reggel alig bírok kikelni az ágyból. Olyan fáradt vagyok, hogy a fürdőszobáig is alig bírok elmenni és, amikor meglátom magamat a tükörben inkább vissza is megyek a szobámba és levágódom az ágyamra. Elfelejtettem kiszedni a hajgumit a hajamból és most teljesen hülyén áll. Remek! Előszedem a fésűmet és próbálom kifésülni a hajamat. Ami eléggé nehézkesen megy főleg, hogy semmi kedvem nincs hozzá. Teljesen kómás vagyok. Már nagyon jól jött a téli szünet. Sokat lehet pihenni..ahh, de jó is lesz. Ha túlélem a mai ajándékozást. Hála Istennek így ma csak négy óránk van és utána jöhetünk haza.

Gyorsan felöltözöm és összepakolom Márk ajándékát. A parfüm mellé vettem még neki csokit is. Berakom őket egy fekete ajándékzacskóba és, miután felvettem a kabátomat már indulhatok is. A suliba viszonylag hamar beérek, de csak mert fázom és, ezért eléggé gyorsan sétálok. Út közben felhívom Ritát, hogy hol van, mert nincs kedvem egyedül bemenni a suliba.

 Szióóó! Hol vagy?

 Mindjárt a sulinál.

 Uuuu...várj meg jövök én is! - nevetek fel.

 Okés. - teszi le a telefont.

Végül előbb érek oda, mint ő ezért megvárom a kapu mellett. Pár perc múlva már azon gondolkodom, hogy bemegyek, mert nagyon hideg van, de végre jön Rita és együtt sietünk be az épületbe.

- Bocsi csak..elestem út közben - húzza el a száját, belőle pedig kitör a nevetés.

- Elestél? De nyomi vagy! Legalább nincs semmi bajod?

- Köszi szépen te is nagyon aranyos vagy.. már így is kinevetett két kisfiú..erre te is. Amúgy nincs bajom, csak kicsit fáj a karom. - neveti el magát ő is kicsit.

- Na menjünk fel!

- Oké

A teremben lepakoljuk a kabátunkat és elkezdünk beszélgetni. Mondjuk nem nagyon tudok figyelni, mert egyfolytában az ajtót nézem, hogy jön-e Balázs. Két perccel csengetés előtt esik be a terembe eléggé komor ábrázattal. Elhúzom a számat. Rita felé fordulok és megpróbálok figyelni arra amit mond.

- Beszélhetünk? - teszi Balázs a kezét a vállamra, mire ránézek. Kicsit hezitálok, mielőtt bólintok egyet.

Kisétálunk a teremből. Megyek Balázs után, de mikor már elértünk három méter távolságot a teremtől megállok.

- Mit akarsz? - kérdezem, ő pedig visszanéz rám a válla felett.

- Beszélni.

- Mondd!

- Figyelj Petra! Sajnálom, hogy olyanokat mondtam rólad. Tényleg! Nem akartalak megbántani!

- Oké, csak nem értem miért feltételezel rólam ilyet..

- Nem érted?

- Nem..

- Márkba vagy szerelmes, aztán, mikor megbánt egyből Petivel randizol.. Szerinted mit gondoljak?

- Mi az, hogy Petivel randizom? Ezt honnan szedted?

- Felhívtalak és vele voltál..

- Kértem tőle egy szívességet! - mondom kicsit hangosabban, mint szeretném.

- Persze..mindegy elmondhatod, ha tetszik csak akkor ne szórakozz velem..

- Most még azt is mondod, hogy hazudok? - kapom fel a vizet.

- Nem én..

- Figyelj Balázs majd meglátod, hogy nem hazudtam. Majd akkor próbálj meg rendes magyarázatot találni a bunkóságodra! - megyek vissza a terembe.

Idegesen ülök a helyemen és várom, hogy a tanár bejöjjön és elkezdődjön az ajándékozás. Kíváncsi leszek Balázs arcára. Nem hiszem el, hogy hazugnak tart.