A csók.

19. fejezet







A csók.








Szerencsére a hét további része sem telt unalmasan, mert Balázs, Rita sőt egyszer még Bence is meglátogatott. Rengeteget nevettem főleg péntek felé, amikor már jól voltam.

Rita vasárnap este küldött egy sms-t, hogy holnap nem tud jönni, mert beteg lett ő is. Remek gondolom tőlem kapta el. Visszaírtam neki, hogy holnap suli után meglátogatnám, ha nem gond. Azt írta nem baj nyugodtan menjek át.

Hétfő reggel van és a szekrényem előtt állok tanácstalanul. Nem tudom mit vegyek fel. Jól akarok kinézni, mert végre találkozom Márkkal és megkérdezhetem tőle, hogy miért nem hívott vagy valami. Egyre idegesebben keresgélek a ruháim között, amikor a kezem közé akad egy kötött térd középig érő vajszínű téli ruha. Oké ez jó lesz, de mivel a december eleji hidegben nem kéne egy szál ruhában mászkálni, ezért keresek egy harisnyát amit felvehetek alá, amikor végre találok egyet felveszem. Keresek még egy barna sálat felveszem az úgyszintén barna bokacsizmámat és megállok a tükröm előtt. Jól néz ki csak nem tudom mennyire fog ez hülyén kinézni a kabátommal. Lerohanok az előszobába felveszem a kabátom és visszamegyek a szobámba, hogy megnézzem magamat megint. Nem nézek ki hülyén a kabát pont addig ér mint a ruha. Elégedetten elmosolyodom és miután felkapom a táskámat már indulok is.

Fura volt úgy menni a suliba, hogy előző héten végig hiányoztam. Virág tuti be fog szólni valamit. Eddig is voltak már kisebb vitáink. Sőt már a legelső napon is összekaptunk. Neki nem tetszett, hogy Ritával oda ültünk ahova ő akart a barátnőjével és az sem igazán, amikor megmondtuk neki, hogy nem ülünk el onnan. Hát igen a kapcsolatunk mesébe illő.

Beérek a suliba és elindulok a termünk felé, de nem érek el odáig, mert Balázs megszólít a folyosón
- Szia! Jobban vagy? - mosolyog rám.
- Szia, már nincs semmi bajom - nevetek fel.
- Örülök neki, de hol hagytad Ritát?
- Hát nem jön ma, mert beteg lett. Szerintem elkapta tőlem - húzom el a számat.
- Uhh.. hát az nem jó. Mész meglátogatni?
- Persze suli után beugrom hozzá. Te... - szeretnék tőle kérdezni valamit, de meglátom a háta mögött Márkot. Elmosolyodom oda akarok menni, hogy köszönjek neki már nyitom is a számat, de abban a pillanatban, hogy kimondanám a nevét Virág lép oda hozzá és te jó ég......megcsokolja Márkot. Márk pedig átkarolja a derekát. Könnyek gyűlnek a szemembe és hátra nézek Balázsra ő csak szomorúan néz rám és kitárja a karját. Odamegyek hozzá és megölelem. Sírok. Balázs odavonszol a lépcsőhöz és leültet.
- Petra.. - kezdi el, miközben ő is leül mellém.
- Én.. és ..megcsókolta. - zokogok tovább.
- Petra figyelj nyugi! Csak lécci ne sírj! - simogatja a vállamat.
- Miért csókolta meg? - teszem fel a világ leghülyébb kérdését.
- Járnak a hétvége óta. - Tudtam, hogy ez lesz a válasz, de akkor is rosszul esett. Teljesen megsemmisültem. Már szeptember óta odavagyok Márkért. Azt hittem, hogy jól haladnak a dolgok és tetszem neki.
- Miért nem engem? - kérdezem szegény Balázst aki nem tud mit mondani.
- Petra! Mindjárt kezdődik az óra. Kicsit nyugodj meg! - nyújt felém egy zsepit. Elfogadom és megtörlöm a szememet. Mondom Balázsnak, hogy menjen be a terembe én megpróbálom helyre rakni az arcomat a mosdóban. Bólint egyet és bemegy a terembe.

Besétálok a mosdóba és belenézek a tükörbe. A szempillaspirálom elkenődött, az orrom vörös és a szemeim is. Addig dörzsölöm az arcomat a még le nem jön róla a fekete maszat. A táskámból előveszem a szempillaspirált és megcsinálom vele a szememet. Kilépek az ajtón és elindulok a terembe.

Pont becsengetnek, amikor nyitom az ajtót. A tanár szerencsére még nincs bent. Lehajtott fejjel indulok el a padom felé csak addig emelem fel a fejem ameddig Balázsnak bólintok egyet. Eléggé aggódva néz rám. Kiborultam és ő is tudja.

Leülök a székemre és egész órán csak nézek előre és gondolkodom. Márkon. Magamon. Kettőnkön. Milyen kettőnkön ezek szerint olyan sohasem volt még akkor sem, ha én úgy gondoltam. Elhívott magához kétszer is az első alkalommal majdnem megcsókolt és most mégis barátnője van. Ráadásul Virág.

Valahogy kibírom az egész napot anélkül, hogy megint elsírnám magam Balázs minden szünetben velem van és próbál beszélgetni, de nem nagyon sikerül neki, mert meg sem szólalok. Nem merek, mert tudom, hogyha elkezdek beszélni akkor valószínűleg sírni is. Amit nem akarok. Majd otthon kisírom magam.
Balázs még haza is elkísér suli után, pedig egész nap nem szóltam hozzá. A kapunk előtt megölel aztán hazaindul. Belépek a házunkba és szomorúan látom, hogy nincs otthon senki. Felrohanok a szobámba és mielőtt nekikezdenék végigbőgni az estét, küldök egy sms-t Ritának, hogy nem tudok ma átmenni, mert rosszul vagyok. Ahogy elküldöm ledőlök az ágyamba és sírok mindenért. Nem hiszem el, hogy ez van. Még akkor is sírok amikor apa hazaér a munkából. Már egy csomó ideje nem láttam, mert mindig elkerüljük egymást a munkája miatt. Bekopog az ajtómon mire kiszólok, hogy nyitva van.
- Szia kicsi...Mi a baj? - fagy le a mosoly az arcáról.
- Apa! - megyek oda hozzá és ölelem meg.
- Picur mi a baj? - simogatja idegesen a hátamat. Elmondom neki. Egész este beszélgetünk egészen addig, a még a fáradtság miatt el nem alszom.

Látogatók.

18. fejezet




Látogatók.





Ahogy felébredek az az első gondolatom, hogy az egyetlen jó a betegségben, hogy nem kell suliba mennem. Ezt így gondolom kb. délelőtt tízig amikor már nagyon unom magam itthon egyedül. Berakok egy filmet, hogy majd azt megnézem, de nem köt le. Gondolkodom, hogy felnézek a netre, de mivel mindenki suliban van nem sok értelme lenne. Lassan közel járok hozzá, hogy a hajamat tépjem annyira unatkozom. Megcsörren a telefonom, amire felkapom a fejemet. Jött egy üzenetem.
Szia! Hogy vagy nem unatkozol nagyon?
Szia! te vagy a megmentőm majdnem idegbajt kaptam már.
Meghalok olyan unalmas a matek :D úgyhogy átérzem a szenvedésedet
te most órán vagy????? - döbbenek meg
ja :D
Balázs te nem vagy normális. :D
mondtam valaha hogy az lennék? :D
bolond.
jaj, de kedves vagy ezért is imádlak annyira :D
engem mindenki imád :D
egyértelműen. - felnevetek.
de cuki vagy :D
tudom :D na de akkor nem gond ha ma átmegyek?
persze, hogy nem.
örülök, de most mennem kell :) szia jobbulj!!
szia köszi:)
Vagy fél órán keresztül olvasgatom az üzeneteket. Egyfolytában csak nevetek. Nem hiszem el, hogy matekórán írt.
Kicsit rosszabbul leszek, ezért lefekszem egy picit pihenni, de elalszom.
Arra ébredek fel, hogy valaki csenget. A franc el tudom képzelni, hogy nézek ki. Gyorsan berohanok a fürdőbe és legalább a hajamat kifésülöm. Megigazítom fekete melegítőmet és pólómat, miközben lesétálok a lépcsőn.
- Szia! - nyitom ki az ajtót, de ledöbbenek.
- Szia! - ugrik a nyakamba Rita. - Mizujs? Jobban vagy?
- Igen. Örülök, hogy végre jöttél. Márt azt hittem, hogy csak Balázsnak jutok az eszébe.
- Dehoogy! Tudod, hogy imádlak! - nevet
- Igen?
- Persze!
- Jó ez esetben én is téged - bökdösöm az oldalát nevetve - Felmegyünk a szobámba?
- Igen. - bólint és elindulunk fel az emeletre.
Leülünk az ágyamra és pár mondatot beszélgetünk a betegségemről, de miután elmeséltem neki, hogy valószínűleg túlélem és jövőhéten már mehetek áttértünk más témára.
- Mi van Bencével? - nézek rá.
- Jól van.
- Nem így értettem te bolond! - nevetünk fel egyszerre.
- Jó tudom. Na hát nincs semmi különös jól elvagyunk.
- De sokat beszélsz!
- Ez van. Te meg sokat kérdezel.
- Köszi! - nevetem el magam mire csak vállat von. Piszkáljuk még egymást a témával egy ideig de eszembe jut valami amit meg akarok kérdezni tőle.
- Nem kérdezett rólam semmit Márk? - nézek rá izgatottan
- Nem beszéltem vele.
- Nem?
- Nem egy kicsit elfoglalt volt. Nem volt egyik szünetben se a terembe.
- Elfoglalt? - nézek furán
- Ja, de Balázs tegnap kérdezgetett.
- Volt itt tegnap - mosolyodom el.
- Igen? - húzza fel a szemöldökét Rita.
- Igen, nem mondta?
- Nem.
- Ma is jön elvileg.
- Nekem azt mondta dolga van, amikor reggel megkérdeztem mit csinál ma.
- Hát az előbb írt sms-t, hogy jön.
- Mikor?
- Khm...matek órán. - nevetek
- Akkor azért nyomkodta végig a telefonját. Egyszer felröhögött az óra közepén. Nem igazán tudtuk, hogy mi van vele. Gondoltam megviselte szegényt a matek óra és megőrült, de ezek szerint nem. - meséli amin jót nevetek.
Beszélgetünk egy kicsit még, de csörögni kezd a telefonja.
- Ki az? - nézek rá.
- Bence - pirul el.
- Vedd fel én lemegyek és iszok addig teát.
- Köszi! - mondja miközben kilépek az ajtómon.
Mikor visszaérek a szobámba Rita kicsit szomorúan néz rám és elmondja, hogy mennie kéne, mert moziba készülnek. Mondom neki, hogy menjenek csak úgy is jön majd nemsokára Balázs.

Éppen a nappaliban nézem a kedvenc sorozatomat, amikor csengetnek. Kimegyek, hogy kinyissam.
- Hogy van a beteg? - 'köszön' Balázs kedvesen.
- Haldoklik. Tud segíteni?
- Hát nem hiszem.
- Értem tehát hagyod, hogy itt meghaljak?
- Dehogy hagyom! - nevet fel miközben belép a házba. - Hoztam neked  csokit. - tart felém egy kis zacskót.
- Köszi! - mosolyodom el. - Nézed velem a kedvenc lányos sorimaat? - pislogok rá lányosan.
- Perszeee! - pislog vissza ő is ugyanúgy, mire felnevetek.
- Gyere üljünk le.
- Oké. - Elindulunk a kanapé felé, de gondol egyet és végigfekszik rajta.
- Ne már! Hova üljek?
- Nem tudom, de olyan kényelmes itt. - röhög rajtam
- Igen? - kérdezem mire csak mosolyogva bólint. - Tudod mi kényelmes még?
- Mi? - néz rám érdeklődve.
- Hmmm....TE! - ordítom és ráfekszem.
- A könyököd a bordáim között van. - röhög
- Sajnálom remélem kényelmesen vagy. - nézek fel rá és nevetek kb. tíz centiről az arcába.
- Feladom, szétnyomod a bordáim. - ül fel velem együtt, mire csak röhögök.
- Na leszállsz rólam? - utal arra, hogy most éppen az ölében ülök.
- Nem - ingatom a fejem.
- Hát jó! - ölel át és így nézzük tovább a filmet.

Arra ébredek, hogy Balázs kelteget.
- Héé.. Petra kelj fel mennem kéne! - simogatja az arcomat.
- Micsoda? - nézek rá álmosan.
- Elaludtál.
- Mi? Várj..! - körbenézek és még mindig Balázs ölében ülök/fekszem. Gyorsan felpattanok az öléből. - Bocsi!
- Semmi baj beteg vagy simán elfáradtál -mosolyog kedvesen.
- Tényleg bocs, hogy rajtad aludtam.
- Semmi baj csak már nyolc óra van és haza kéne mennem.
- Nyolc óra?
- Aha, de tényleg mennem kell! Szia! - sétál az ajtó felé.
- Szia jó éjt! - kísérem ki
Miután Balázs elmegy még mindig fáradt vagyok, ezért felmegyek a szobámba és lefekszem aludni, de még mielőtt elaludnék kapok egy 'jóéjt' sms-t Balázstól.
neked is. köszi, hogy jöttél!!!!!:)
nincs mit bármikor.

Kinyomom a telómat és elalszom.

1. Díj!

Sziasztok!

Szeretném megköszönni Viki Kovácsnak a díjat nagyon örülök neki! :)

>> 11 dolog magamról.
1. Állandóan zenét hallgatok. :)
2. Rengeteget olvasok.
3. Odavagyok Dylan O'brien-ért! ♥♥♥ :)4. Imádok írni!
5. Szeretem a barátaimat!!!:)
6. Mind olyan bolond, mint én! :D
7. Imádom a francia nyelvet!:)
8. Nem szeretem a fizikát! :D
9. Kedvenc könyvem a Gyémántfiú. 
10. Imádom a cicákat! :)
11. és bocsi, de nem tudok többet :D


>> 11 kérdés.

1.Szoksz sorozatokat nézni? -Igen.

2.Mit szeretsz csinálni a szabadidődben? :) -Olvasni, zenét hallgatni, filmet nézni.

3.Kedvenc idézet? -nincsen :D

4.Miért kezdtél el blogolni? -Kedvet kaptam hozzá. :)

5.Kedvenc film? - Hmm...nem tudok dönteni túl sok jó van.

6.Vannak hülye szokásaid? :D - Szinte csak az van! :D

7.Kedvenc blogod? - Nem tudok dönteni. :)

8.Kedvenc színed? - Sárga

9.Mi az az egy dolog, ami nélkül nem tudnál élni? Barátaim családom stb. :)

10.Fb vagy twitter vagy ask? :D Fb.

11.Szereted a csokit? - Imádom a csokit! *-*

>> 11 Kérdés, neked.

1. Mit csinálnál, ha egy napon keresztül bármit megtehetnél? 

2. Milyen zenét szeretsz? 

3. Kedvenc dal?

4. Miért kezdtél el blogolni?

5. Kedvenc szín?

6. Kedven állat?

7. Ha te választhattad volna a neved, hogy hívnának? :D

8. Kedvenc ország?

9. Híresség akiért oda vagy? 

10. Kedvenc blogod?

11. Mi az az egy dolog, ami nélkül nem tudnál élni?

Akiknek küldöm:

♪Szilvii♪

Lara and Lucky

Timi Czompo  és Emily Evans

Betegen.

17. fejezet

Betegen.

Reggel sokkal rosszabbul voltam, mint tegnap este. Bedugult az orrom, fáj a fejem és egyfolytában csak köhögök.

- Kicsim. - kopog be anya

- Gyere - mondanám neki, de a hangom is elment. - Khm-khm.. gyere! - próbálok kicsit hangosabban beszélni és szerencsére anya meghallja, mert benyit.

- Hogy vagy? - néz le rám az ágyam mellett állva.

- Anya .. még beszélni se tudok.

- Hogy lettél ilyen beteg? - néz rám a szemöldökét felhúzva. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne elmondani neki, hogy reggel széthúzott kabátban rohangáltam, ezért csak annyit mondok neki, hogy rosszul vagyok. Kicsit megenyhül az arca és megsimogatja a fejemet.

- Jól van, de öltözz fel, mert megyünk az orvoshoz.

- Most? - nyöszörgöm, de nem megyek vele semmire, mert anya már kiment.

Feltápászkodom és elindulok a fürdőszoba felé. Amikor belenézek a tükörbe kicsit meglepődöm ugyanis nem látszom annyira betegnek, mint amennyire annak érzem magam.

Miután végeztem a fürdőben keresek egy farmert meg egy hatalmas puha és extra-meleg pulcsit. Pont, amikor nyitnám ki a szobám ajtaját, hogy lemenjek anya felkiabál

- Gyere már! Indulunk.

Inkább nem is válaszolok, mert úgysem hallaná csak lecsoszogok az előszobába ahol már vár.

- Itt vagyok. - állok meg előtte.

- Jó vedd fel a kabátod!

Szerencsére a rendelőben nem voltak sokan. Hamar bejutottunk, de, amikor bent voltunk már annyira nem örültem ugyanis a vizsgálat után az orvos kijelentette, hogy nem mehetek egész héten suliba. Remek mit fogok egy hétig otthon csinálni? Teszem fel magamnak a költői kérdést.

Ahogy hazaérünk az orvostól anya rám parancsol, hogy aludjak.

- Miért kell? - hisztizek

- Mert beteg vagy. Ne vitatkozz velem.

- Anyaaa!

- Ne hisztizz!

- Jó na! Viszont anyaa? - nézek rá tündérien.

- Igen? - kérdezi kicsit fáradtan.

- Csinálsz nekem teát?

- Igen csak feküdj le, mert rosszabbul leszel. - kezd el az emelet felé tolni.

- Jó már megyek is.

Még várom, hogy anya megcsinálja nekem a teát megnézem a telefonom, amit ma teljesen elfelejtettem. Két üzenetem is volt.

Az egyik Ritától:

Szia! Majd írj mi volt a dokinál! Jobbulást és puszi:)))

Válaszolok is neki, de csak röviden:

szia, nem vagyok jól és kiírt egész hétre :// majd eljössz meglátogatni? :)

Várok pár percet hátha elolvassa, mert most szünetük van a suliban. Nem válaszol, ezért megnézem a másik üzit. Balázstól jött.

Szia! Rita mondta mi a helyzet. hogy vagy?

szia, rosszul, de köszi az érdeklődést!:))

Már nyomnám ki a telefonom, de látom, hogy Balázs válaszolt:

jobbulás!! mit szólnál ha ma átmennék? csak, hogy ne unatkozz.. :)

nagyon jó lenne! köszi!!:)))

nincs mit, ahogy végeztem megyek. - mosolygok az üzenetén. Ismét leraknám a telómat, de megint villog kíváncsian nézem meg és látom, hogy Rita válaszolt:

persze, hogy megyek csak ma nem jó mert anya elutazik és szeretnék elköszönni tőle.

semmi baj, majd holnap!:)

oké, puszi:)

Most már tényleg elrakom a telefonom. Amikor már kényelmesen elhelyezkedtem anya nyit be az ajtómon kezében egy bögre gőzölgő teával. Óvatosan a kezembe adja és leül mellém az ágyra.

- Hívott a főnököm, hogy be kellene most mennem dolgozni... - mielőtt még folytathatná közbeszólok.

- Menj nyugodtan megleszek. - mosolygok rá.

- De apád is csak este ér haza.

- Nem baj később Balázs átjön meglátogatni úgyhogy nem leszek egyedül.

- Átjön? Ő az aki tetszik neked? - gondolkozik el anya hangosan, mire kicsit elpirulok

- Nem. Nekem Márk tetszik.

- Ja igen... Márk... - nevet rajtam anya.

- Jó na! Ne csináld már! - nevetek én is.

- Jó, de most akkor mennem kell. Szia picúr. - ad egy puszit majd kimegy a szobámból.

Miután anya elment lefeküdtem aludni, de a telefonomat beállítottam, hogy délben keltsen, mert a többiek a suliban egykor végeznek, de nem akarok teljesen hülyén kinézni, mikor jön Balázs.

Az alvásból a telefonom csipogására ébredek. Kutatok egy kicsit a kezemmel a szekrényemen mire sikerül elhallgattatnom a telóm.

Kikászálódom az ágyból és elindulok zuhanyozni.

Mikor visszaérek keresek egy kényelmes cicanadrágot meg egy bő egyszínű pulcsit, amiben szerintem simán Balázs elé állhatok úgy, hogy nem röhög ki. A hajamat is kifésülök, de csak egy egyszerű lófarokba fogom, hogy ne álljon mindenfelé.

Miután elkészültem kb. húsz perc múlva már csöngetnek is mire levánszorgok az emeletről, hogy ajtót nyissak Balázsnak.

- Szia! - mosolyog rám kedvesen.

- Hello - csukom be utána az ajtót.

- Hogy vagy?

- Hát elég rosszul.

- Szomorúan hallom. - mondja és hülye fejet vág hozzá azzal a céllal, hogy megnevettet,   ami sikerül is neki. Iszonyatosan elkezdek nevetni egész uton a szobámig csak nevetek és nevetek. Ő meg vigyorog, mert elérte a célját.

- Amúgy hoztam neked csokit. Mindenre gyógyír. - húz elő a táskájából két tábla fehér csokit.

- Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? - nézek rá meglepődötten.

- Nem tudtam, de megkérdeztem Ritát.

- Értem.

- Azt hittem már, hogy mindent tudsz.

- Oh.. ezt gondoltad? - pislog lányosan miközben lehuppan az ágyamra.

- Nem. Csak vicceltem.

- Tudod ha nem lennél beteg most nem lennél túl jó helyzetben.

- Azt mondod? - nevetek rá mire ő csak felhúzza az egyik szemöldökét.

- Oké.. jó abbahagytam.

Balázs késő délutánig marad. Csak miután elment vettem észre mennyire fáradt is vagyok. Egyből elalszom. De most jókedvűen ugyanis nagyon jól éreztem magam. Lehet, hogy nem is lesz unalmas a hét mert Balázs mondta, hogy holnap is lehet, hogy benéz.

Meghívás. Megint.

16. fejezet

 Meghívás. Megint.

Másnap reggel, amikor felkelek teljesen azt hiszem, hogy még hétvége van. Lecsoszogok a konyhába anyához, de csak egy cetlit találok a hűtőn.

"ma mégis kell mennem dolgozni. szeretlek! "

A kis lapot tanulmányozom még mindig kicsit álmosan, miközben hallom, hogy az emeleten csörög a telefonom.

Mire felérek elhallgat. Mindig ez van, amikor valaki hív a telefonom vagy tízezer méterre   van tőlem. Megnézem ki hívott és egyből vissza is hívom.

 Szia Rita! Mi a helyzet? - szólok bele, mikor felveszi

 Szia ne haragudj, de ma nem tudunk együtt menni suliba, mert Bencével megyek. - csuklik el kicsit a hangja. - Remélem nem baj! - mondja még, mert teljesen elhallgattam.

 Ma suli van??? - esik le amit mondott

 Igen..

 Uhh .. azt hittem hétvége van.. franc.. bocsi most mennem kell készülődni, majd  találkozunk a suliban. Szia! - és leteszem.

Felrohanok a fürdőbe és gyorsan megmosakszom..stb. és már rohanok is a szobámba, valami ruhát keresni. Gyorsan felkapok egy fekete farmert és egy fehér inget, de nem találok semmi pulcsit, ezért csak lerohanok felkapom a kabátom, de még csak össze se húzom úgy rohanok ki a házból.

A suliba kicsit még korán is érek be, mert egész úton rohantam.

Teljesen kifulladva huppanok le Rita mellé, aki eléggé furcsán néz rám.

- Szia! Látom beértél! - nevet

- Jó.. oké vicces meg minden, de nehogy azt hidd, hogy mert reggel csak úgy lecsaptam a telefon, nem hallottam a mondandód elejét miszerint Bencével jössz suliba. Na szóval mesélj csak! Jártok?

- Khm.. Igen. - pirul el kicsit.

- Mióta?

- Hát a buli óta. Csak nem tudtam, hogy mondjam el neked.

- Miért? - lepődöm meg.

- Hát, mert még nem volt barátom és ez nekem eléggé fura.

- Jaj ne legyél már ilyen! Bármit elmondhatsz!

- Jó, de akkor is!

- Na tehát, jól megvagytok? - kérdezem tőle, mert látom, hogy az előző téma eléggé kínos volt neki.

- Igen! Olyan aranyos!

- Tudom! Tényleg cuki és ráadásul még jó fej is! Összeilletek. Szerintem.

- Igen? - néz rám kételkedve.

- Igen. Szerintem teljesen.

- De ő olyan helyes én meg.. hát.

- Most ezt komolyan mondod? Te nem hogy szé, hanem gyönyörű vagy, ezt most minden elfogultság nélkül mondom.

- Dehogy vagyok gyönyörű!

- De igen! És mivel még okos is vagy nem csodálom, hogy Bencével együtt vagytok. - mosolygok rá biztatóan.

- Köszi aranyos vagy. Tegnap végül mit csináltál?

- Ja! Hát átmentem Balázsékhoz, mert náluk volt Dávid is.

- És jól elvoltatok?

- Igen! Balázsnak van egy nagyon-nagyon cukiiii cicája.

- Tényleg?

- Aha. Mutassak képet? Olyan aranyos volt, hogy nem bírtam ki és kellett csinálnom egy csomó képet. - nevetem el magam

- Mutiii! - előkeresem a telefonomból a képeket amiket tegnap csináltam és felé fordítom a telefont, hogy ő is láthassa. A képek nagyon aranyosak lettek. Volt egy amit közelről csináltam a cicáról, de nem tetszett neki, ezért a képen csukva van a szeme, egy amit Balázs csinált, amikor Hercegnő az ölemben volt (ami most a hátterem), egy amin Balázs próbálja leszedni Hercegnőt Dávidról, aki csak meg akarta simogatni. Még volt egy pár kép, de csöngettek, és elraktam a telefonom. Közben Rita még mindig a képeken nevetett.

Harmadik szünetben, amikor a büfébe sétálok, hogy vegyek valamit inni Márk jön oda hozzám és fogja meg a karom.

- Szia! - köszönök neki kicsit barátságtalanul. Még mindig haragszom rá, hogy azzal a csajjal volt egész este.

- Szia! Miért kerülsz ma? - néz rám szomorúan.

- Ööö.. nem kerüllek.

- De igen és a buliban se jöttél oda hozzám. Te sem és a többiek sem.

- Nem igaz! Te nem jöttél oda. Csak az új barátnőddel foglalkoztál!

- Nem a barátnőm.

- Nem?

- Nem.

- Értem. - majd meghaltam annyira örültem. Szerencsére ő nem vette észre.

- Tehát akkor nem kerülsz? - mosolyog rám, amitől majdnem elájulok.

- Dehogy.

- De jó! - ölel meg hirtelen, de el is megy, hogy köszönjön valamelyik haverjának.

Amikor visszafelé jövök a büféből, Balázs állít meg.

- Szia! - mosolygok rá.

- Hello. Jól érezted magad tegnap? - néz rám a hatalmas barna szemeivel kíváncsian.

- Igen! Nagyon jó volt.

- Nem .... - de nem tudja befejezni mert Márk köszön ránk és felém fordul.

- Szia. Az előbb elfelejtettem megkérdezni, hogy nem lenne-e kedved holnap suli után átjönni hozzám megnézni egy filmet? - mosolyog

- De, ez jó ötlet.

- Szerintem is! - kacsint egyet és mikor elindul még a válla felett hátraszól - Este még beszélünk.

- Oké. Mit akartál kérdezni Balázs? - nézek körül, de nincs sehol.

- Most ez hova tűnt...? - forgolódom

A nap további része hamar elmegy. Semmi érdekes nem történik csak, akkor mikor elmesélem Ritának, hogy Márk áthívott magához.

- Ritaaa! - ugrok rá a barátnőm hátára örül vigyorral a képemen. Teljesen megrémül, mert éppen Bencével beszélgetett.

- Szia Petraa! - ráz le a hátáról.

- Beszélhetünk? - nézek rá. Ő pedig Bencére.

- Lányos beszélgetés? Hűha mondanod sem kell, már itt sem vagyok. - borzong meg és mielőtt elmenne ad egy puszit Ritának.

- Na mizujs?

- Semmi.... CSAK Márk elhívott magához filmezni. - teljesen ledöbben. Az álla majdnem a földön van, mire én csak nevetek.

- Komolyan? Mi lett a szöszivel?

- Nem járnak.

- Hála az égnek! Most akkor elmész?

- Igen!

- De jó! - ugrálunk, de becsöngetnek utolsó órára.

Hazafelé sétálva kicsit rosszul érzem magam és ez megmarad egész estig, amikor anya hazaér és feljön hozzám a szobámba nyakig betakarózva és filmet nézve talál rám.

- Veled mi lett kicsim? Lázas vagy? - néz rám aggódva. Elindul felém, hogy a homlokomra tegye a kezét.

- Kicsim te lázas vagy, de nagyon. - mondja. - Hozok gyógyszert.

Talán a reggeli futás széthúzott kabáttal egy szál pólóban nem tett jót...

- Itt a víz és ezt pedig vedd be. Holnap pedig orvos! - néz rám szigorúan és kimegy a szobámból.

Későn esik le mit is mondott. Holnap orvos? Az nem lehet, holnap Márkhoz kéne mennem.

Írok egy sms-t Márknak, hogy a holnap nem jó, mert nagyon beteg lettem. Gondoltam hátha azt írja majd, hogy holnap meglátogat és akkor majd nálunk nézünk filmet, de csak ennyit írt:

ok, nem gond.

Miután ezt elolvastam olyan rossz kedvem lett, hogy kedvet kaptam a telefonomat a földhöz vágni. Végül a telóm megúszta nem dobáltam, de teljesen kiakadtam.

Éjjel kettőkor tudtam csak elaludni.