Pihi napok.

Sziasztooook! Visszatértem ( a netem is :D ) félig megvakultan ugyanis annyira ügyes a ti "írónőtök", hogy kiszúrja a szemét úgy, hogy még vérzett is és igen ez az a hely ahol jöhet a tapsvihar :D Na mindegy a lényeg, hogy itt vagyok az új résszel ami rövid lett ... nem vagyok mostanában formában  ( félig vak is lettem :D ) úgyhogy ezért bocsánatot kérek és igyekszem a következő résszel. Azért remélem ez a rész elnyeri a tetszéseteket és várjátok majd a következőt! :) u.i.: Erre a zenére most nagyon rákattantam Indila - Dernière Danse hallgassátok meg és élvezzétek! :) Jó olvasást! :)

43. fejezet

Itt állok a szüleimmel a nappaliban, miközben mérgesen méregetnek. Még a fiúk időhúzása se mentett meg tőlük, pedig ők mindent megtettek, hogy húzzák az időt mielőtt menniük kell, de nem mentek vele semmire, mert anya kirakta őket, miután rájött mire megy ki a játék. Igen én most meg itt állok és várom, hogy belekezdjenek a vitába.

- Kislányom? - néz rám apa várakozóan. Tudom, hogy azt szeretné, hogy megmagyarázzam, miért nem szóltam, de nem szeretném mert nincs igazán jó indokom rá.

- Na jó! Figyelj mond el mi volt ez az egész! - szól rám már anya is mire sóhajtok egyet és belekezdek.

- Jól van! Annyi volt ez az egész, hogy Gábor elkezdett nyomulni rám én pedig szóltam Balázsnak, hogy jöjjön át, hogy ne kelljen vele egyedül lennem. Gábor elkezdte provokálni Balázst, ő ideges lett... - folytatnám, de anya félbeszakít.

- Megütötte őt?

- Nem, én ütöttem meg.

- Mi? - kerekedik el mindkettőjük szeme.

- Ideges lettem és felpofoztam.

- Jól tetted! - szólal meg apa és a vállam köré fonja a karjait, mire elnevetem magam anya pedig mosolyogva rázza meg a fejét. Tudom, hogy végeztünk a témával. A szüleim nem hülyék és ismernek is engem látták rajtam, hogy nem akarok erről beszélni csak örülök, hogy vége van.

A beszélgetés után leülünk a nappaliban és anyáékkal megnézek valami krimi sorozatot amiért anya él-hal és engem is rászoktatott egy időben. Akkoriban mindig kitúrtuk szegény apát a nappaliból. Hát igen szép idők is voltak azok.

- Kicsim?

- Igen apa? - kérdezek vissza kicsit riadtan, mert nem figyeltem és hirtelen jött a kérdés.

- Azt terveztük apáddal, hogy karácsony előtt elmegyünk ketten pár napra egy szállodába, mert ünnepek alatt nem igazán tudunk pihenni, de ha szeretnéd nem megyünk

- Három napra mennétek?

- Igen ahogy szoktunk holnap indulnánk ma akartuk neked elmondani normálisan, de csak így sikerült.

- Jaj, anya menjetek csak majd áthívok pár embert és nem leszek egyedül, mint tavaly, mikor Dávid jött át csak most lehet, hogy hívnék még két-három embert

- Jól van kicsim, de holnap korán reggel indulunk. Most meg menj aludni!

Miután felmegyek a szobámba kicsit csendben ülök és gondolkozom. A sok dolog mellett elfeledkeztem anyáék szokásos pihi napjairól. Pedig minden évben mentek, mióta rá lehetett bízni engem valakire. Tavaly pedig már Dávid is jöhetett addig a még ők nem voltak itthon. Most pedig meghívhatnám Balázst, Dávidot, Ritát és Bencét is.

Gyorsan be is lépek facbookra és elkezdek szervezkedni.