Verekedés.

Sziasztok! Sajnálom, hogy tegnap nem tettem fel a részt, de sajnos könyvel a kezemben aludtam el és hát amikor hajnal kettőkor arra ébredtem, hogy leejtettem a könyvet akkor nem volt túl sok erőm még nekiállni felrakni a részt. Szóval most itt van remélem nem haragszotok kicsit rövidre sikerült ( Mostanában nem megy nekem ez a történet, de próbálok kitartani, mert tudom, hogy vannak akik olvassák és tudom, hogy rossz amikor bezárják vagy befejezik azt a blogot amit éppen olvasunk ) viszont annak ellenére, hogy rövid azért történik benne pár dolog és új szereplő is képbe kerül. Próbálok igyekezni és ötletes maradni, remélem tetszeni fog a rész! :) Várom a kommenteket! :) Jó olvasást! u.i.: elnézést a kisregényért, de gondoltam, hogy ezt a kis infót leírom nektek!

- Nem érdekel Balázs! - csattanok rá, de a hangom remeg. Egyszerűen csak sok ez az egész nekem mára túl sok. Nem akarok róla beszélni csak sírni akarok a szobámban és kialudni ezt az egész napot. - Ha vége a bulinak akkor csak ti hárman maradhattok. A többieket küldjétek haza! - bólintok jelentőségteljesen. Balázs csak szomorúan bámul rám és mielőtt még bármit is szólhatna hozzá teszem - Holnap megbeszéljük, most hagyj! - rántom ki a vállam a kezéből és bezárkózom a szobámba. Átöltözök a pizsimbe, leszedem a sminkem a hajam egy laza copfba fonom és lefekszem aludni. A könnyek már csak az ágyban törnek rám.

Balázs

Ideges vagyok és csalódott, de mindenek előtt meg kell találnom Niki bátyját, hogy beverjem a fejét. Lesietek a lépcsőn és a tömegben keresem Krisztiánt az egyik régi haveromat. Eszméletlenül dühös vagyok rá, ez az egész az ő hibája.

Megállok a második lépcsőfokon és onnan nézek körbe. Próbálom átlátni az egész helyiséget, de megakad valamin a szemem. Rita és Dávid. Egymás mellett ültek a kanapén és mindketten vigyorogtak. Dávid előrébb hajolt, hogy megcsókolja a lányt, de az elhúzódott és incselkedve nézett rá, mire elnevették magukat és szorosan egymáshoz bújtak. Ettől a látványtól csak még inkább felidegesítettem magam és meg akartam találni Kriszt. Pár perccel később pillantottam meg a barna haját a tömegben é azonnal odafurakodtam hozzá. Láttam rajta, hogy már nem teljesen józan, de ebben a pillanatban nem érdekelt semmi csak, hogy a húga tönkretette a kapcsolatomat.

- Krisz! - szólítom meg mire hatalma vigyorral a képén fordul felém.

- Mizu haver?

- Tudod mizu? A kis picsa húgod felidegesített!

- Ne nevezd picsának a húgomat! - ordított rám, de közben megtántorodott.

- NEM NEVEZNÉM ANNAK, HA NEM LENNE AZ! - ordítok vissza rá, de a riadalom miatt kicsit visszaveszek. - Nem kéne hetedikes korában ennyit innia és nem kéne rám másznia részegen!

- Mi van? Hazudsz te szemét! A húgom nem mászna rád! - és a következő pillanatban az ökle csattan az arcomon. Elpattan bennem valami és reflexszerűen visszaütök, pedig tudom hogy nem kellne. Rézeg és azt se tudja mit csinál, de teljesen ki vagyok akadva, ha miatta összeveszek Petrával én megölöm. A földre esik, de valahogy felkecmereg és megint megpróbál megütni, de ezúttal már számítok rá és könnyen kitérek előle és már csattan is a következő ütés az állán. Megint a földre kerül, de ezúttal mellét térdelek és behúzok neki még párat és még ütném tovább, ha valaki nem rángatna le róla. Dávid hangját hallom halványan aztán minden elsötétül.

Petra

Rita kopogására ébredek fel.

- Nem tudom mi történt tegnap este, de be kell engedned! - hallom a kétségbeesést a hangjában úgyhogy egyből kiugrom az ágyból és kinyitom neki az ajtót. Idegesen száguld be a szobába és levágódik az ágyamra.

- Le kéne inkább ülnöd. - bólint maga elé az ágyra. Nem tudom mire érti, de engedelmeskedem és leülök vele szemben.

- Mi történt? - kérdezem aggódva.

- Hát ezt én is kérdezhetném. - húzza el a száját. - Miután Balázs lejött gondolom tőled az emeletről tiszta idegbeteg volt. Elkezdett ordibálni valami csávóval végül a srác megütötte - amikor meglátta az arcomat egyből nyugtatólag felemelte a kezét. - de Balázsnak nel lett komoly baja, sőt. Úgy kiütötte a csávót, hogy a haverjai cipelték ki a házból. Egy gond van, hogy Balázs elájult vagy nem tudom mi lett vele és nem akartuk kihívni a mentőket vagy ilyesmi mert azt se tudtuk, hogy ivott-e ráadásul ott van az ütés nyoma az arcán és mi nem akartuk, hogy vaja legyen. Nem jönnél le megnézni? - nem kellett kétszer mondani ahogy meghallottam, hogy nincs valami rendben Balázzsal már rohantam is. A kanapén fekve találtam meg sápadtan. Gyorsan leültem mellé a kanapéra és elkezdtem óvatosan pofozgatni az arcát. Megrebbentek a szempillái és végül rém emelte a tekintetét, olyan nagy kő szakadt le a szívemről. Örültem, hogy jól van.

- Minden oké? - kérdeztem azért meg olyan biztosításképp.

- Sajnálom, de nem úgy.. - tudom, hogy miről beszél.

- Shh! - simítom meg a homlokát, mire lehunyja a szemét és élvezi az érintésemet. - Majd megdumáljuk, ha jobban leszel.