Elhatározások.

Sziasztok! Itt vagyok, semmi ok az aggodalomra nincs újabb hónapokra való eltűnés, viszont ez egy nem túl hosszú rész, de a közeljövőben jön majd a következő. Ne haragudjatok, de mostanában ennyit tudok egyszerre összehozni ennyi idő alatt, de azért igyekszem az eredeti hosszúsághoz visszatérni. :) Addig is jó olvasást! :*

Balázs szemszöge

Nem tudom, hogy Petra, hogy tehette ezt velem. Azt hittem, hogy szeret csak mérges rám, de ezek szerint végig inkább Márkot szerette. Nem hiszem el! Tudta, hogy oda fogok menni hisz megbeszéltük, ott találkozunk. Valószínűleg direkt rendezte így, hogy meglássam őket és végre lekopjak. Mindegy valahogy megleszek. Lekapom a ruháimat és beállok a forró víz alá és csak engedem és engedem.

Nem tudom mennyi idővel később, de a víz már kihűlt, amikor valaki kopogtat az ajtón. Elzárom a vizet, magamra tekerek egy törülközőt és kitárom a meglepődött anya előtt az ajtót. Gondolom észrevehette a kisírt szemeimet, mert eléggé riadtnak tűnik. Megtörlöm a szemeimet és elsétálok mellette be a szobámba. Szerencsére nem jön utánam. Legalábbis nem egyből. Két órával később bedugja a fejét az ajtómon és megkérdez, hogy zavar-e, ha bejön. Megrázom a fejemet ő pedig letelepedik mellém az ágyamra. Mióta kijöttem a zuhanyzóból azóta ott ülök és csak gondolkodom.

- Nem tudom mi a baj kicsim, de ha szeretnéd áthívhatod Petrát. ha a szülei megengedik még itt is aludhat. - dörzsöli meg anya a vállamat. - De persze, csak nyitott ajtónál.

- Kösz anya, de szakítottunk. - mondom ki egyszerűen. Neki pedig leesik az álla, már csak az hiányolom, hogy halljam koppanni a padlón.

- Mi történt?

- Nem szeretnék beszélni róla, de megkérhetlek, hogy most menj ki? - fordulok felé nagy szemekkel.

Nem válaszol, csak bólint egyet és lassan kisétál a szobából, de a szemem sarkából látom, hogy az ajtóból vet még rám egy aggódó pillantást, mielőtt becsukja maga mögött az ajtót.

Ledőlök az ágyamra és csak, hallgatom sorra a zenéket a telefonomon. Gondolkodom. Petra nem érdemli meg, hogy lássa mennyire összetörtem a szakítás miatt. Összejövök Virággal, mert még, ha nem is szeretett az biztos idegesítené. Lássa csak, hogy nélküle sem áll meg a világ. Ne szórakozzon velem, mikor még én engedtem. Elegem van belőle!

Petra szemszöge

Az első pillanatban csak állok ott teljesen ledöbbenve. Arra sem reagálok semmit, mikor Balázs majdnem sírva elrohan mellettem. Egyszerűen, csak lefagyok. Márk nem tehette ezt velem. Mondtam neki, hogy Balázsra várok és erre ő csak megcsókolt. Mire ellöktem magamtól Balázs már csak ott állt és nézett. Tudtam, hogy ezt nem fogom egy könnyen rendbe hozni. Balázs sírt! Soha nem szokott sírni. Biztos, hogy nem fog visszafogadni és, amikor ez ténylegesen eljut a tudatomig kifakadok és Márk felé fordulok.

- Nem hiszel el te szemét! - lökök egyet rajta, miközben patakoznak a könnyek az arcomon. - Tudtad, hogy jön!

- Figyelj Petra, ő nem elég jó hozzád! - tartja fel védekezően a kezét, de nem tagad semmit.

- Ne te döntsd el, hogy ki elég jó nekem te... - már emelném a karom, hogy bemossak neki egyet, mikor egy kéz szorítását érzem a csuklóm körül, mire annyira ideges leszek, hogy a kéz tulajdonosának is behúznék egyet, de a másik karomat is elkapja. Amikor kitisztul a látásom veszem észre, hogy Dávid az a halálra rémült Ritával az oldalán.

Nem vagyok többé dühös csak elkezdek sírni. Dávid magához szorít és csak ölelve tart.

- Nem tudom mit csináltál vele te paraszt, de ennek itt nincs vége. A szerencséd az, hogy itt a két lány. - Hallom a hangjában a tiszta fenyegetést és a komolyságot. Márk is érezheti, mert se szó se beszéd lelép és magunkra hagy.

Nem kérdeznek semmit, csak hazakísérnek egészen fel a szobámig. Szerencsére a szüleim még dolgoznak és nem látnak így.

Amikor leülünk az ágyamra, csak akkor kezdenek bele a kérdezősködésbe.

- Mi történt? - kérdezi Rita még mindig ijedten.

- Márk megcsókolt, direkt úgy, hogy Balázs lássa. Már biztos szakítottunk.

- Megölöm azt a szemetet. - mondja dühösen Dávid, aztán ellágyul a tekintete. - Akarod, hogy beszéljek Balázzsal?

- Nem hiszem, hogy az segítene a helyzeten. - szipogok.

Megkérem őket, hogy hagyjanak magamra és a péntek estémet meg az egész hétvégémet sírással töltöm.

Hétfő reggel nem nagyon vesződöm azzal, hogy hogyan nézek ki, csak összegumizom a hajam felkapok valami ruhát és rohanok a suliba, hogy beszélhessek Balázzsal. Próbáltam többször is hívni, de nem vette fel.

Arra a látványra ami a teremben fogad nem igazán voltam felkészülve. Virág Balázs ölében ül és csókolóznak.