13. fejezet
Halloween
Szombat reggel van ma jön át Rita, hogy
kitaláljuk minek öltözzünk be pénteken a sulis halloween bulira. Annyit
gondolkoztam ezen egész héten, de még most sincs semmi ötletem, ezért jó, hogy
jön Rita. Együtt biztos kitalálunk valamit ami elfogadható. Nem akarok
nevetségesen kinézni!
Kopognak a szobaajtómon.
- Gyere!
- Szia!
- Rita?? Anya engedett be?
- Igen, baj?
- Ja! Neem! - a nyakába ugrom.
- Örülök, hogy végre itt vagy semmit
ötletem sincs!
- Hát nekem se nagyon van - húzza el a
száját. Eszembe jut valami
- Egyébként van egy jó hírem!
- Igen? - néz rám kíváncsian.
- Aha. A buli utáni hétvégén jön haza
Dávid.
- Tényleg? De jó!! - örül ő is velem aztán eszébe jut valami -
Megtudtam kivel megy Márk.
- Kivel? - teljesen elmegy a kedvem.
- Valami Betti. Biztos ismered...
alacsony, szőke haj... - meséli Rita.
- Tudom ki az! Egyszer majdnem fellökött
a folyosón aztán lehülyézett - nevetek. - Tényleg vele jön Márk?
- Tényleg! - nevet most már ő is.
Amikor már kinevettük magunkat elkezdtük
kielemezni Bettit. Mindenféle dolgot mondtunk amit ilyenkor a lányok szoktak
mondani, hogy megnyugodjanak és jobban érezzék magukat, mint pl.: festett haj,
béna szemöldök, túl sok szájfény.. stb.
Nagyon sokat nevettünk és, mikor kifulladva
feküdtünk az ágyamon sokkal jobban éreztem magam. Örülök, hogy itt van nekem
Rita. Az általánosban is voltak barátaim, de nem kerültem egyikükhöz sem ilyen
közel, pedig Ritát csak pár hónapja ismerem. Nagyon hamar lettünk
elválaszthatatlanok.
- Amúgy ugye tudod, hogy sehol sem állunk
jelmezügyben?
- Tényleg!
- Valamit ki kell találnunk! Te kivel
jössz? Bencével ugye?.. - persze remek csak magammal foglalkoztam és
elfelejtettem, hogy Ritát is meghívták.
- Igen. - Rita kicsit elpirul
- Tetszik is?
- Hát igen! Nagyon!
- Várj az a Bence akire gondolok?
- Kire gondolsz?
- Magas, fekete haj, zöld szem..?
- Igen ő! Ugye milyen cuki?
- Nagyon, de nekem Márk tetszik!
- Bence helyesebb! - nyújtja ki rám a
nyelvét.
- Igen? - odaugrok és megcsikizem az
oldalát mire felsikít, de visszaadja.
- Mit csináltok lányok? - néz be anyu a
szobába, addigra mi már párnákkal ütögetjük egymást.
- Párnacsata! Jössz te .. - mielőtt
befejezhetném fejbe csap egy párnával.
- Ki nem hagynám! - nevet
- Rita! Támadááás! - letámadjuk anyut és
addig ütlegeljük párnákkal mikor már nevetve feladja
- Jó nyertetek! - mindhárman fáradtan az
ágyamra rogyunk.
Pár perc múlva, miután kifújtuk magunkat
anya megszólal
- Találtatok már jelmezötletet?
- Ajj! Még nem - szomorodunk el
mindketten.
- Miért nem mentek el egy jelmezboltba?
Ott lehet, hogy találtok valami jó ötletet, vagy meg is tetszik valami és akkor
azt meg is vehetitek. - Ritával összenézünk
- Anya te egy zseni vagy! - ölelem meg az
én drága okos anyukámat.
- Tudom, de most mennem kell mert közben
főzök és szerintem már így is odaégettem a vacsorát, úgyhogy lehet, hogy este
rendelünk valamit. - megy ki nevetve a szobámból
- Imádom anyukádat! Nagyon jó fej! - néz
rám Rita.
- Köszi! - mosolyodom el. - Na de
menjünk! Tudok egy jó kölcsönzőt. - rángatom le a lépcsőn.
Egy órával később a jelmezboltban
nézelődünk.
- Na találtál valamit? - kérdezem
- Igen! Neked!
- Tényleg?
Felém mutat egy görög stílusú fehér
hosszú ruhát és egy fejdíszt.
- Ez mi?
- Görög múzsa! - csillan fel a szeme -
Olyan jól illik hozzád!
- Oké akkor felpróbálom.
Bemegyek a próbafülkébe lerángatom a
ruháimat és felveszem a jelmezt. Sokkal jobban tetszik így, mint amikor
felakasztva láttam. Félvállas három aranyszínű lánc tartja a vállamon. Mell
alatt is van egy lánc körbe, aztán a földig érő szoknya. Nagyon szép az esése.
Imádom ezt a ruhát!
Kilépek a próbafülkéből, hogy megmutassam
Ritának.
- Gyönyörű! Nagyon szép vagy! - egyből
tetszik neki. Elkezdünk arról beszélni, hogy milyen jól fog kinézni a buliban,
amikor eszembe jut, hogy:
- Neked még nem találtunk semmit!
- Igaz, de nekem itt nem tetszett semmi!
- Jó akkor átmegyünk egy másikba?
- Igen.
- Oké csak előbb ezt kifizetem.
A másik jelmezboltban egy óra keresgélés
után találok egy jelmezt ami szerintem illik Ritához.
- Mit szólsz ehhez?
- Kleopátra? Nem is tudom!
- Na csak próbáld fel!
- Jó na akkor felpróbálom!
Bement a próbafülkébe én, pedig kint
vártam, hogy elkészüljön.
- Na milyen? - szólok be.
- Tetszik így felpróbálva.
- Na mutiii!
Mikor kilép a próbafülkéből eláll a
szavam. Rita amúgy is egy nagyon szép lány, de most még jobban nézett ki.
Térdig ért a ruhája a derekán egy vastag öv a vállán az a dísz... úgy nézett ki
mint az igazi Kleopátra.
- Nagyon jó! Szép vagy! - ölelem meg.
- Köszi szerintem meg is veszem ezt!
- Oké vedd le aztán menjünk.
Amikor hazaérek izgatottan mutatom meg
anyunak a ruhámat és miután elmondta, hogy neki is tetszik elmesélem Rita mit
választott magának. Anya szerint jól választott illik hozzá.
A buli napján Rita átjön, hogy együtt
készülődjünk. A szülei elmentek vacsorázni, ezért nem akart egyedül maradni
otthon. Természetes, hogy hozzánk jött.
- Segítesz megcsinálni a sminkemet és a
hajam? - nézek rá már a fehér ruhámban
- Igen persze! Te is nekem?
- Igen.
Megcsinálta a hajamat úgy, hogy menjen a
fejdíszhez ami a ruhához volt. Nagyon szép lett. A szememet pedig barnásra festette ki. A végeredmény jó lett.
Összefogtam Rita haját, hogy rá tudjuk
rakni a fejére a parókát. Mikor megvoltunk a parókával ráraktam a fejére a
kígyós fejdíszt és következhetett a sminkje. A neten néztünk kleopátra
sminkeket és, amelyik a legjobban tetszett neki azt és nem tudtam megcsinálni,
ezért megkértük anyát, hogy csinálja meg.
Rita sminkjét még fent csinálja anya
amikor csengetnek és Balázs áll az ajtóban.
- Szia! - köszönök neki mosolyogva, de ő
csak bámul. Nem értem, miért ameddig rá nem jövök, hogy már a jelmezem van
rajtam.
- Nem tetszik? - nézek végig magamon
aggódva
- De! Khm.. nagyon szép vagy!
- Tényleg? - csillan fel a szemem
- Igen. Az én jelmezem hát .. Márk
beszélt rá, mert nem volt még két órája se semmi ötletem. - nevet
Végignézek rajta. Fekete nadrág, fekete
ing, vörös nyakkendő és, amikor kinyitja a száját látom meg a vámpírfogakat.
- De cuki! Nem hittem volna, hogy vámpír
leszel!
- Én sem... ja és még ez is hozzátartozik
mutat két vörös kontaktlencsét. -nevetek
- De jó! Gyere Rita is itt van anya most
csinálja a sminkjét.
- Oké.
Felmegyünk a szobámba, mire felérünk Rita
már készen van. Anya lemegy, mert még dolga van.
-Kleopátra? - kérdezni Balázs - De
ötletes!
- Köszi! Bence hívott majd a suliban
találkozunk, úgyhogy mehetünk.
- Oké. - mondjuk Balázzsal egyszerre.
A sulihoz érve bemegyünk a tornaterembe,
hogy megkeressük Márkékat Rita pedig, hogy megkeresse Bencét.
- Sziasztok! - lép elénk egy magas fekete
hajú srác. Valószínűleg Bence. Nem csak abból gondolom, mert illik rá a leírás
hanem, mert egyiptomi ruha van rajta és gondolom ez nem véletlen. Összeöltöztek
Ritával ez, de cuki!
- Elrabolhatom Ritát? - néz rám
mosolyogva Bence. Rita ránk néz mi pedig bólintunk.
- Jó bulizást!
- Köszi! Nektek is!
Balázzsal elindulunk megkeresni Márkot.
Mindenfelé keressük. Forgatom a fejem, de nem látom. Mellettem Balázs ugyan így
keresi Márkot, már feladnám amikor Balázs hirtelen megállítja a fejét. Arra
nézek amerre ő és meglátom Márkot. Táncolni. Bettivel. Balázs óvatosan néz rám
és ezt kérdezi:
- Odamenjünk?
- Nem kell! Elfoglalt - mondom gúnyosan.
Meghallom az egyik kedvenc zenémet és rángatni kezdem Balázst
- Táncoljunk! Szeretem ezt a számot!
- Jó, jó, oké csak ne rángass!
Odamentünk ahol a többiek is táncoltak és
elkezdtünk mi is táncolni, de nem igazán figyeltem, mert egyfolytában Márkot
néztem. Olyan közel táncolt Bettihez, hogy szerintem egy gombostűt nem lehetett
volna leejteni közöttük! Komolyan a suliban vagyunk! Ezek normálisak?
- Ne foglalkozz velük! - mondja Balázs,
mert észrevette, hogy nem táncolok már. Konkrétan egy helyben álltam és
bámultam. - Nemsokára úgyis megunja.
- Tényleg? - nézek kételkedve rá - Nekem
nem úgy tűnik!
- Ismerem őt nem fogja sokáig ezt
csinálni! Ne hagyd, hogy elrontsa az estédet! - igaza van vele vagyok itt azért,
hogy jól érezzem magam.
- Igazad van! - kezdtem el újra táncolni
Nagyon jó volt Balázzsal össze vissza
ugráltunk és hülye mozdulatokat csináltunk. Egy-két óra elteltével. pedig
találkoztunk Ritáékkal akik csatlakoztak hozzánk és együtt kezdtünk táncolni.
Az este végéig rengeteget nevettünk és lett rengeteg vicces képünk is! Balázs
és Bence össze vissza táncikáltak és mi is Ritával. Vannak képek amin hülye
fejet vágunk sorban Ritával, Balázzsal, Bencével akit megkedveltem, mert nagyon
vicces srác. Újabb képek amin Rita meg Bence lassúzik még egy amin én meg
Balázs. A kép azért készült, mert nem hagytam Balázst elmenekülni, aki
egyébként utál lassúzni. Rita úgy gondolta érdemes lefotózni. A végére pedig
egy közös kép amit egy idősebb lány csinált rólunk, miután 10 percet
könyörögtünk neki Ritával, de lehet, hogy az hatott rá, hogy Balázs is
megkérte. Eléggé odavannak érte a lányok. Főleg ebben a vámpírcuccban. Egész
este jöttek oda hozzánk lányok, hogy csináljanak közös képet, de Balázsnak nem
igazán volt kedve.
Amikor este hazaértem olyan fáradt
voltam, hogy egyből az ágyamba dőltem. Ki kell pihennem magam, mert holnap
délután jön Dávid!
Szia!
VálaszTörlésKorábban már írtál nekem egy mail-t, csak akkor a Véres könyvek blog kapcsán, mármint, hogy egy ajánlói formában meghirdessem a blogodat. :)
És ahogyan ott is hozzáírtam, alapjából véve jó kis történet ez. Nekem tetszik.
De hogy miért mondom azt csak, hogy tetszik? És nem azt, hogy nagyon?
Azért mert, hiányolok egy - két apróságot a részekből.
Az oké, és persze hogy, és meg is értem is, hogy még neked ez az első. Ezért éppenséggel nem is bántásképp mondom, hanem építő jellegként.
Még hozzá pedig azt, hogy próbáld meg kidolgozni a fejezeteket. Azt vettem így most észre, miután elolvastam az eddigi részeket, hogy sajnos nincsenek igazán kidolgozva.
Ugyanis amikor elkezdesz egy jelenetet, azt sajnos nem fejezed be rendesen, hanem vagy félbe hagyod, avagy mást írsz hozzá.
Ezek a jelenetek leginkább akkor fordulnak elő, amikor valami cselekményt kezdesz el írni, aminek aztán nincs vége. És a folytatásos cselekmények pedig hirtelen jönnek - jelennek meg, ki nem hagyva, pihenést és a történtek elgondolását nem hagyva.
Mint pl... annál a résznél amikor megjelenik Dávid, és a Márk-nak pedig nem szimpatikus a srác. Egyszerűen túl egyszerűen lezártad azt a sztorit annyival, hogy Márk csak szó nélkül távozik, majd rosszat mond róla, amely miatt Petra meg is bántódik. Ami érthető is volt... de nekem egy picit gyors volt ez a kibékülés.
Hm... na meg aztán itt van még továbbra is Márk viselkedése... amelynek a létezésének egyrészt örülök is, meg nem is. Amiért örülök, hogy tetszik, hogy változtatod a viselkedését, nem pedig egyből papucsot csinálsz belőle az idők végezetéig. Bár semmi bajom az ilyen pasikból, hiszen lehet azt éppen élvezni is... csak hát ugyebár az ilyen kaliberű pasik mint most Márk, na hozzá ezt a viselkedést módot eltudom képzelni és viselni is, egy pöppet.
Amiért nem örülök neki, az az, hogy szintén erről nem sok információt kapunk. Mert ebből két megoldás lehetne, vagy megpróbálod elrejteni ezeknek az időnként különleges furcsa viselkedéseinek a jeleit, vagy úgy mutatod ki nekünk, hogy azt értsük is rendesen.
Kérlek figyelj oda arra, hogy mit írsz, és ha kell, mert ugyebár kell, olvasd át fejezetet mielőtt közzéteszed a blogon. És próbáld meg egy kicsit alaposabban kidolgozni mint az eseményeket, mint a gondolatokat, mint a cselekményeket.
Mert így csak veszíteni fog abból a légkörből a történet amelyet az elején lát és vár az ember.
Ha kell, kérj segítséget valakitől... akár tanácsok miatt, akár javítások miatt. :)
Remélem, és kívánom is, hogy a továbbiakban is olvassák a blogodat, még többen és többen, és hogy sokan szeressék. :)
Tudom, hogy kissé modortalan és egyben lehangoló jelegű lett most a véleményem, de ezt nem tudtam magamban tartani.
De szeretnék neked egy díjat adni, amelyet ezen a blogomon meg is találsz: http://liampayne-fanfictions.blogspot.hu/
És bocsánatot is kérek, ha megbántottalak. Nem volt szándékos.
Üdv: Dóry
Szia!
TörlésEzeket a hibákat nagyjából látom én is, de köszi, hogy te is leírtad, mert ha az ember valaki mástól is hallja az sokat segít a javításban! :))
A véleményed, pedig nem lett lehangoló! :)
Szia!
VálaszTörlésJó lett ez a fejezet is :) . Valamit most hiányoltam belőle, de lehet csak én érzem így most a Petra- Rita Balázs- Márk csapatot illetően. Az elején még jóban voltak, most meg kicsit olyan mintha Márk leszakadt volna tőlük. Először Petrát majdnem megcsókolta Márk, majd eltávolodott tőlük vagy csak a lányoktól, és most "barátnője" van. Lehet ezzel palástolná hogy érez valamit Petra iránt?
Igaz kibékültek - Petra és Márk- , de az mit miért tett nem derült ki - pl.: Mark szemszög / elmondja miért volt ilyen ami előre viszi a történetet és jobban meg lehet érteni ő(ke)t.
Kíváncsian várom mi lesz a folytatásban :)
Nóci