A csók.

Sziasztok! Tudom, hogy nemrég volt egy rész, de gondoltam, hogy mivel az nem túl hosszú és ez sem, ezért a kettő kiad egyet. :) Remélem tetszeni fog! Jó olvasást!

Balázs szemszöge

Hamar feladom az ötletemet, hogy én majd jól elalszom délután négykor. Magamba roskadva ülök az ágyamon és nem tudom, hogy mit kellene tennem, hogy Petra végre megint velem legyen.

A legjobb talán az lenne, ha rá tudnám döbbenteni, hogy nem csak nekem hiányzik ő, hanem én is neki, már ha ez még így van. Lehet, hogy most már jobban szórakozik Márkkal és rám nincs is szüksége. Ki tudja lehet, hogy már Márkot szereti, abból ítélve, ahogyan Márk kacsintgat rám. Ahogy ezen gondolkodom egyre idegesebb leszek és eszembe jut egy ötlet, és egyből a kezembe kapom a telefonomat, hogy felhívjam Virágot. Még év elején próbálkozott nálam párszor, de nem érdekelt, most viszont remekül jöhet.

 " Halló? " - szól bele kételkedve a telefonba.

 " Szia! Én vagyok Balázs! " - mondom kedves, és megnyugtató hangon.

 " Szia! "

 " Arra gondoltam, hogy nem-e lenne kedved átjönni és megnézni egy filmet? A szüleim nincsenek itthon én pedig unatkozom. " - kicsit talán még túl is játszom a szomorú hanggal, de beválik.

 " Persze! "  - és már bontja is a vonalat, én pedig vigyorogva ejtem az ágyra a telefonomat.

Petra szemszöge

Másnap reggel a suliban az első amit meglátok, mikor belépek a terem ajtaján az együtt nevetgélő Virág és Balázs. Felfordul a gyomrom tőlük komolyan. Balázs tudja, hogy mennyire nem szeretem Virágot, de mégis pont vele kell lennie. Ráadásul eddig mindig azt mondta, hogy egy idegesítő lány és örül, ha nincsen a közelében. Miközben idegesen ledobom a cuccomat a padra látom, hogy Balázs feláll és mosolyogva kisétál a teremből.

Rögtön utána Rita és Dávid lép be az ajtón kézen fogva. Eléggé jókedvűek úgy veszem észre a mosolyukból.

- Sziasztok! Mire fel a nagy öröm? - kedvesen és érdeklődően kérdezem, hogy leplezzem vele a saját rossz kedvem.

- Ma még nem kötött belénk Virág meg a csicskásai sem. - mondja Dávid, miközben leülnek az előttem lévő padba és hátrafordulnak hozzám. Ez azóta így megy mióta itt van Dávid. Ők egymás mellet ülnek és mi is Balázzsal. Erről eszembe jut a tegnap este és kicsúszik a számon.

- Persze, mert Virágot jobban lefoglalja, hogy az én barátomnál nézzen filmet este. - csapok mérgesen az asztalra, mire Ritáék tátott szájjal néznek rám.

- Mi?

- Nem néztétek tegnap este a facebookot?

- Nem. - felelik szinkronban.

- Virág Balázséknál volt és filmeztek. A kis ribanc. - nem szoktam így beszélni, de most nagyon mérges vagyok és egyszerűen nem hiszem el, hogy Balázs ezt csinálja velem.

Szerencsére nincs idejük reagálni a kirohanásomra, mert közben becsengetnek és Balázs becsusszan mellém a helyére, de közben még csak rám sem néz, csak Virág felé bambul és idiótán mosolyog rá. Na jó máskor ezt a mosolyát édesnek mondanám, de a szemét most nem érdemli meg.

- Jót filmeztetek? - bököm meg a karját egy tollal.

- Igen, köszi a kérdést. - egy gúnyos vigyor. Ennyit kapok.

- Akkor most szakítasz velem?

- Te szakítottál velem, sajnálom.

- Én nem..

- Jaj Petra, te nem. Persze, csak amikor kérdezlek róla, hogy mi a baj nem mondod el.

- Balázs - már könyörgőre veszem a figurát

Már nem válaszol, mert bejön a tanárnő.

Balázs szemszöge.

Nem értem, hogy miért csinálja, most ezt velem. Én próbálkoztam, hogy helyre hozzuk, de ő nem akarta és én egy hónapig próbálkoztam ő pedig azt várja, hogy egyből minden oké lesz, de még csak el sem mondja, hogy mi a baj. Az órát idegbajosan ülöm végig utálom, hogy ez lett velünk. Utálom, hogy nem tudtuk megbeszélni és utálom, hogy még most is ennyire hiányzik és ugranék az első szavára. Utálom, hogy nem akarom ezt csinálni vele és azt utálom a legjobban, hogy ennyire odáig vagyok érte és szeretem. Amikor végre eljön a kicsöngetés felé fordulok.

- Beszélnünk kellene - mondom komolyan, mire ő könnyes szemmel bólint. - Suli után beülünk valahova, várj meg a kapuban.

- Oké - kicsit szipog, mire végigsimítok a karján ő pedig lehajtja a fejét.

Alig bírom ki, hogy vége legyen a napnak és mikor az utolsó órámról kicsöngetnek ami nem közös vele sajnos már rohanok is le a bejárathoz, de amilyen látvány ott fogad, most nekem lábad könnybe a szemem. Márk és Petra csókolóznak. Csak megállok ott ahol vagyok és bámulom őket, mikor Petra elszakad Márktól pont rám néz és látszik az arcán a döbbenet és a rettegés. Én pedig érzem, hogy a forró könnycseppek folynak végig az arcomon, le a nyakamra és a pólómra. Ez már tényleg sok nekem. Csak elrohanok mellettük.