A békülés.

12. fejezet.

A békülés.

Pár hét telt el azóta, hogy Rita nálam aludt. Ahogy teltek a hetek Balázs és Márk lassan kibékültek, de én még mindig nem beszéltem azóta Márkkal. Kezd hiányozni.  Hülyeség, mert tényleg nagyon megbántott, de azért mégis. Kérdeztem Ritát mit gondol, mert mielőtt ez az egész dolog történt ő eléggé jól összebarátkozott Márkkal, de azt mondja nem tudja, hogy most mi van vele nem szokott ilyen lenni. Balázsnál is próbálkoztam, hogy kiszedjek belőle valamit Márkról, de eléggé felidegesíthette a kérdés, mert még csak nem is válaszolt. Annyira hiányzik Márk! Nemrégen hívtam fel Dávidot, hogy elmondjam neki, hogy Állandóan Márkon agyalok és mikor azt mondta nem zavarja csak legyek jól akkor teljesen meglepődtem. Nem kedveli Márkot mégis velem törődik nem a köztük lévő ellentéttel.

Amikor Dávid elmondta, hogy nem haragszik rám, mert hiányzik nekem Márk, akkor felhagytam azzal, hogy elkerüljem. Nem kerültem szinte már követtem mégsem futottam össze vele sehol az órákon kívül ahonnan mindig kirohant.

Szünetben kapok egy sms-t Balázstól, hogy az udvar hátuljánál szeretne velem találkozni. Nem értem, de elindulok ki az udvarra. Miközben lefelé sétálok a sulirádióban bemondják, hogy jövő pénteken Halloween-i Bál lesz. Belépés párokban. na ennél a résznél páran lányok összenéztünk mindannyian arra gondolva, hogy na remek nem mehetünk, mert nincs barátunk, de mielőtt még komolyan kiakadhattunk volna bemondták azt is, hogy lányoknak barátnőkkel, fiúknak pedig haverral is lehet jönni. Megkönnyebbült sóhajokat hallottam magam körül és nekem is vissza kellett fognom magam, hogy nehogy én is hangosan felsóhajtsak. Tehát a buli jövő pénteken lesz és bemenni csak párral és jelmezben lehet. Remek! Most azon is gondolkodhatok, hogy mit vegyek fel, majd megkérdezem Ritát van-e ötlete.

Megyek tovább az udvarra, mert közbe eszembe jut, hogy Balázs lent vár. Odaérek a megbeszélt helyre és szóhoz sem jutok annyira meglepődöm. Márkkal állok szemben.

- Szia! - kicsit félénken mosolyog rám.

- Öööö.. szia! - mint valami bolond. Össze kell szednem magam.

- Ne haragudj, hogy Balázs telefonjáról küldtem sms-t, de nagyon szerettem volna beszélni veled és Balázs azt mondta kerülsz engem. - Aha Balázsnak nem mondtam, hogy oda vagyok Márkért, ezért már nem haragszom rá.

- Kerültelek.

- Már nem? - felvonja az egyik szemöldökét.

- Nem.. - nem nézek a szemébe.

- Sajnálom amiket mondtam, hülye voltam! - megfogja a kezem.

- Márk én csak...

- Ne! Várj egy kicsit! Tényleg nagyon sajnálom és szeretnék kibékülni. Hoztam neked egy sütit! - az orrom alá nyom egy sütit amin egy szomorú pofi van. Nem bírom tovább, elnevetem magam és elveszem tőle a sütit.

- Ugye nem te csináltad? - nevetek, mert nem nézem ki belőle, hogy otthon sütöget.

- Nem, egy cukrászdában vettem, mert téged juttat az eszembe. - rám mosolyog és kitárja a karját.

- Mi az? Mit szeretnél?

- Nem is kapok még egy ölelést sem?

- Nem tudom, hogy megérdemled-e..

- Naaa!! - elkap és megölel.

-Hééé összenyomod a szomorú sütimeet!

- Bocsi!

Nevetgélünk még egy kicsit, de aztán eszünkbe jut, hogy csak mi vagyunk kint és valószínűleg már becsöngettek. Mindketten, mint az őrültek elkezdünk rohanni fel a terembe.

Megkérdezem Ritát, hogy megyünk-e együtt a bulira pénteken. Nem szmítok nemleges válaszra.

- Mi, miért?

- Bocsi meghívott egy fiú az évfolyamról.

- Ne máár! Tényleg? - már egyáltalán nem érdekel, hogy nem tud velem jönni a bálra.

- Igen Bence. - szégyenlősen mosolyog.

- Miért nem hallottam még róla?

- Mert elfoglalt voltál és gondterhelt..

- Az mindegy el kellett volna mondanod! - már épp kezdenék kérdezősködni, amikor valaki megelőz.

- Mit kellet volna elmondania? - néz rám Márk és mellette Balázs is kérdőn. Ritára nézek, de csak óvatosan megrázza a fejét.

- Csak azt, hogy meghívták a pénteki bulira és így nekem nincs kivel mennem. - szomorúan nézek.

- Ja, engem is meghívtak. - mosolyog Márk Ritára. Micsoda? Meghívták?

- Ki?

- Egy lány a c-ből.

- Értem. Akkor Balázs gondolom téged is meghívtak.

- Nem engem  még nem és amúgy se mondanék igent, mert barátnőm van, de téged elvihetlek ha szeretnéd. - vigasztalóan néz. Mindig segít rajtam.

- Tényleg?

- Igen te bolond! - mióta elkezdett Dáviddal barátkozni elkezdett ő is bolondnak hívni ami első pár alkalommal zavart, de rájöttem, hogy nem rossz szándékkal mondja.

- Oké! Hétvégén Átjössz és megbeszéljük minek öltözzünk be? - nézek Ritára

- Igen az jó lesz!

Utolsó óra után rohanok haza, hogy mindent elmeséljek Dávidnak. Rengeteget beszélgetünk és van egy jó híre is. Pont a buli utáni hétvégére jön haza. Már várom azt a hétvégét. Ki kell derítenem, milyen a csaj aki Márkkal megy, de jön haza Dáááviiid!! Alig várom!