Meghívás. Megint.

16. fejezet

 Meghívás. Megint.

Másnap reggel, amikor felkelek teljesen azt hiszem, hogy még hétvége van. Lecsoszogok a konyhába anyához, de csak egy cetlit találok a hűtőn.

"ma mégis kell mennem dolgozni. szeretlek! "

A kis lapot tanulmányozom még mindig kicsit álmosan, miközben hallom, hogy az emeleten csörög a telefonom.

Mire felérek elhallgat. Mindig ez van, amikor valaki hív a telefonom vagy tízezer méterre   van tőlem. Megnézem ki hívott és egyből vissza is hívom.

 Szia Rita! Mi a helyzet? - szólok bele, mikor felveszi

 Szia ne haragudj, de ma nem tudunk együtt menni suliba, mert Bencével megyek. - csuklik el kicsit a hangja. - Remélem nem baj! - mondja még, mert teljesen elhallgattam.

 Ma suli van??? - esik le amit mondott

 Igen..

 Uhh .. azt hittem hétvége van.. franc.. bocsi most mennem kell készülődni, majd  találkozunk a suliban. Szia! - és leteszem.

Felrohanok a fürdőbe és gyorsan megmosakszom..stb. és már rohanok is a szobámba, valami ruhát keresni. Gyorsan felkapok egy fekete farmert és egy fehér inget, de nem találok semmi pulcsit, ezért csak lerohanok felkapom a kabátom, de még csak össze se húzom úgy rohanok ki a házból.

A suliba kicsit még korán is érek be, mert egész úton rohantam.

Teljesen kifulladva huppanok le Rita mellé, aki eléggé furcsán néz rám.

- Szia! Látom beértél! - nevet

- Jó.. oké vicces meg minden, de nehogy azt hidd, hogy mert reggel csak úgy lecsaptam a telefon, nem hallottam a mondandód elejét miszerint Bencével jössz suliba. Na szóval mesélj csak! Jártok?

- Khm.. Igen. - pirul el kicsit.

- Mióta?

- Hát a buli óta. Csak nem tudtam, hogy mondjam el neked.

- Miért? - lepődöm meg.

- Hát, mert még nem volt barátom és ez nekem eléggé fura.

- Jaj ne legyél már ilyen! Bármit elmondhatsz!

- Jó, de akkor is!

- Na tehát, jól megvagytok? - kérdezem tőle, mert látom, hogy az előző téma eléggé kínos volt neki.

- Igen! Olyan aranyos!

- Tudom! Tényleg cuki és ráadásul még jó fej is! Összeilletek. Szerintem.

- Igen? - néz rám kételkedve.

- Igen. Szerintem teljesen.

- De ő olyan helyes én meg.. hát.

- Most ezt komolyan mondod? Te nem hogy szé, hanem gyönyörű vagy, ezt most minden elfogultság nélkül mondom.

- Dehogy vagyok gyönyörű!

- De igen! És mivel még okos is vagy nem csodálom, hogy Bencével együtt vagytok. - mosolygok rá biztatóan.

- Köszi aranyos vagy. Tegnap végül mit csináltál?

- Ja! Hát átmentem Balázsékhoz, mert náluk volt Dávid is.

- És jól elvoltatok?

- Igen! Balázsnak van egy nagyon-nagyon cukiiii cicája.

- Tényleg?

- Aha. Mutassak képet? Olyan aranyos volt, hogy nem bírtam ki és kellett csinálnom egy csomó képet. - nevetem el magam

- Mutiii! - előkeresem a telefonomból a képeket amiket tegnap csináltam és felé fordítom a telefont, hogy ő is láthassa. A képek nagyon aranyosak lettek. Volt egy amit közelről csináltam a cicáról, de nem tetszett neki, ezért a képen csukva van a szeme, egy amit Balázs csinált, amikor Hercegnő az ölemben volt (ami most a hátterem), egy amin Balázs próbálja leszedni Hercegnőt Dávidról, aki csak meg akarta simogatni. Még volt egy pár kép, de csöngettek, és elraktam a telefonom. Közben Rita még mindig a képeken nevetett.

Harmadik szünetben, amikor a büfébe sétálok, hogy vegyek valamit inni Márk jön oda hozzám és fogja meg a karom.

- Szia! - köszönök neki kicsit barátságtalanul. Még mindig haragszom rá, hogy azzal a csajjal volt egész este.

- Szia! Miért kerülsz ma? - néz rám szomorúan.

- Ööö.. nem kerüllek.

- De igen és a buliban se jöttél oda hozzám. Te sem és a többiek sem.

- Nem igaz! Te nem jöttél oda. Csak az új barátnőddel foglalkoztál!

- Nem a barátnőm.

- Nem?

- Nem.

- Értem. - majd meghaltam annyira örültem. Szerencsére ő nem vette észre.

- Tehát akkor nem kerülsz? - mosolyog rám, amitől majdnem elájulok.

- Dehogy.

- De jó! - ölel meg hirtelen, de el is megy, hogy köszönjön valamelyik haverjának.

Amikor visszafelé jövök a büféből, Balázs állít meg.

- Szia! - mosolygok rá.

- Hello. Jól érezted magad tegnap? - néz rám a hatalmas barna szemeivel kíváncsian.

- Igen! Nagyon jó volt.

- Nem .... - de nem tudja befejezni mert Márk köszön ránk és felém fordul.

- Szia. Az előbb elfelejtettem megkérdezni, hogy nem lenne-e kedved holnap suli után átjönni hozzám megnézni egy filmet? - mosolyog

- De, ez jó ötlet.

- Szerintem is! - kacsint egyet és mikor elindul még a válla felett hátraszól - Este még beszélünk.

- Oké. Mit akartál kérdezni Balázs? - nézek körül, de nincs sehol.

- Most ez hova tűnt...? - forgolódom

A nap további része hamar elmegy. Semmi érdekes nem történik csak, akkor mikor elmesélem Ritának, hogy Márk áthívott magához.

- Ritaaa! - ugrok rá a barátnőm hátára örül vigyorral a képemen. Teljesen megrémül, mert éppen Bencével beszélgetett.

- Szia Petraa! - ráz le a hátáról.

- Beszélhetünk? - nézek rá. Ő pedig Bencére.

- Lányos beszélgetés? Hűha mondanod sem kell, már itt sem vagyok. - borzong meg és mielőtt elmenne ad egy puszit Ritának.

- Na mizujs?

- Semmi.... CSAK Márk elhívott magához filmezni. - teljesen ledöbben. Az álla majdnem a földön van, mire én csak nevetek.

- Komolyan? Mi lett a szöszivel?

- Nem járnak.

- Hála az égnek! Most akkor elmész?

- Igen!

- De jó! - ugrálunk, de becsöngetnek utolsó órára.

Hazafelé sétálva kicsit rosszul érzem magam és ez megmarad egész estig, amikor anya hazaér és feljön hozzám a szobámba nyakig betakarózva és filmet nézve talál rám.

- Veled mi lett kicsim? Lázas vagy? - néz rám aggódva. Elindul felém, hogy a homlokomra tegye a kezét.

- Kicsim te lázas vagy, de nagyon. - mondja. - Hozok gyógyszert.

Talán a reggeli futás széthúzott kabáttal egy szál pólóban nem tett jót...

- Itt a víz és ezt pedig vedd be. Holnap pedig orvos! - néz rám szigorúan és kimegy a szobámból.

Későn esik le mit is mondott. Holnap orvos? Az nem lehet, holnap Márkhoz kéne mennem.

Írok egy sms-t Márknak, hogy a holnap nem jó, mert nagyon beteg lettem. Gondoltam hátha azt írja majd, hogy holnap meglátogat és akkor majd nálunk nézünk filmet, de csak ennyit írt:

ok, nem gond.

Miután ezt elolvastam olyan rossz kedvem lett, hogy kedvet kaptam a telefonomat a földhöz vágni. Végül a telóm megúszta nem dobáltam, de teljesen kiakadtam.

Éjjel kettőkor tudtam csak elaludni.