Látogatók.

18. fejezet




Látogatók.





Ahogy felébredek az az első gondolatom, hogy az egyetlen jó a betegségben, hogy nem kell suliba mennem. Ezt így gondolom kb. délelőtt tízig amikor már nagyon unom magam itthon egyedül. Berakok egy filmet, hogy majd azt megnézem, de nem köt le. Gondolkodom, hogy felnézek a netre, de mivel mindenki suliban van nem sok értelme lenne. Lassan közel járok hozzá, hogy a hajamat tépjem annyira unatkozom. Megcsörren a telefonom, amire felkapom a fejemet. Jött egy üzenetem.
Szia! Hogy vagy nem unatkozol nagyon?
Szia! te vagy a megmentőm majdnem idegbajt kaptam már.
Meghalok olyan unalmas a matek :D úgyhogy átérzem a szenvedésedet
te most órán vagy????? - döbbenek meg
ja :D
Balázs te nem vagy normális. :D
mondtam valaha hogy az lennék? :D
bolond.
jaj, de kedves vagy ezért is imádlak annyira :D
engem mindenki imád :D
egyértelműen. - felnevetek.
de cuki vagy :D
tudom :D na de akkor nem gond ha ma átmegyek?
persze, hogy nem.
örülök, de most mennem kell :) szia jobbulj!!
szia köszi:)
Vagy fél órán keresztül olvasgatom az üzeneteket. Egyfolytában csak nevetek. Nem hiszem el, hogy matekórán írt.
Kicsit rosszabbul leszek, ezért lefekszem egy picit pihenni, de elalszom.
Arra ébredek fel, hogy valaki csenget. A franc el tudom képzelni, hogy nézek ki. Gyorsan berohanok a fürdőbe és legalább a hajamat kifésülöm. Megigazítom fekete melegítőmet és pólómat, miközben lesétálok a lépcsőn.
- Szia! - nyitom ki az ajtót, de ledöbbenek.
- Szia! - ugrik a nyakamba Rita. - Mizujs? Jobban vagy?
- Igen. Örülök, hogy végre jöttél. Márt azt hittem, hogy csak Balázsnak jutok az eszébe.
- Dehoogy! Tudod, hogy imádlak! - nevet
- Igen?
- Persze!
- Jó ez esetben én is téged - bökdösöm az oldalát nevetve - Felmegyünk a szobámba?
- Igen. - bólint és elindulunk fel az emeletre.
Leülünk az ágyamra és pár mondatot beszélgetünk a betegségemről, de miután elmeséltem neki, hogy valószínűleg túlélem és jövőhéten már mehetek áttértünk más témára.
- Mi van Bencével? - nézek rá.
- Jól van.
- Nem így értettem te bolond! - nevetünk fel egyszerre.
- Jó tudom. Na hát nincs semmi különös jól elvagyunk.
- De sokat beszélsz!
- Ez van. Te meg sokat kérdezel.
- Köszi! - nevetem el magam mire csak vállat von. Piszkáljuk még egymást a témával egy ideig de eszembe jut valami amit meg akarok kérdezni tőle.
- Nem kérdezett rólam semmit Márk? - nézek rá izgatottan
- Nem beszéltem vele.
- Nem?
- Nem egy kicsit elfoglalt volt. Nem volt egyik szünetben se a terembe.
- Elfoglalt? - nézek furán
- Ja, de Balázs tegnap kérdezgetett.
- Volt itt tegnap - mosolyodom el.
- Igen? - húzza fel a szemöldökét Rita.
- Igen, nem mondta?
- Nem.
- Ma is jön elvileg.
- Nekem azt mondta dolga van, amikor reggel megkérdeztem mit csinál ma.
- Hát az előbb írt sms-t, hogy jön.
- Mikor?
- Khm...matek órán. - nevetek
- Akkor azért nyomkodta végig a telefonját. Egyszer felröhögött az óra közepén. Nem igazán tudtuk, hogy mi van vele. Gondoltam megviselte szegényt a matek óra és megőrült, de ezek szerint nem. - meséli amin jót nevetek.
Beszélgetünk egy kicsit még, de csörögni kezd a telefonja.
- Ki az? - nézek rá.
- Bence - pirul el.
- Vedd fel én lemegyek és iszok addig teát.
- Köszi! - mondja miközben kilépek az ajtómon.
Mikor visszaérek a szobámba Rita kicsit szomorúan néz rám és elmondja, hogy mennie kéne, mert moziba készülnek. Mondom neki, hogy menjenek csak úgy is jön majd nemsokára Balázs.

Éppen a nappaliban nézem a kedvenc sorozatomat, amikor csengetnek. Kimegyek, hogy kinyissam.
- Hogy van a beteg? - 'köszön' Balázs kedvesen.
- Haldoklik. Tud segíteni?
- Hát nem hiszem.
- Értem tehát hagyod, hogy itt meghaljak?
- Dehogy hagyom! - nevet fel miközben belép a házba. - Hoztam neked  csokit. - tart felém egy kis zacskót.
- Köszi! - mosolyodom el. - Nézed velem a kedvenc lányos sorimaat? - pislogok rá lányosan.
- Perszeee! - pislog vissza ő is ugyanúgy, mire felnevetek.
- Gyere üljünk le.
- Oké. - Elindulunk a kanapé felé, de gondol egyet és végigfekszik rajta.
- Ne már! Hova üljek?
- Nem tudom, de olyan kényelmes itt. - röhög rajtam
- Igen? - kérdezem mire csak mosolyogva bólint. - Tudod mi kényelmes még?
- Mi? - néz rám érdeklődve.
- Hmmm....TE! - ordítom és ráfekszem.
- A könyököd a bordáim között van. - röhög
- Sajnálom remélem kényelmesen vagy. - nézek fel rá és nevetek kb. tíz centiről az arcába.
- Feladom, szétnyomod a bordáim. - ül fel velem együtt, mire csak röhögök.
- Na leszállsz rólam? - utal arra, hogy most éppen az ölében ülök.
- Nem - ingatom a fejem.
- Hát jó! - ölel át és így nézzük tovább a filmet.

Arra ébredek, hogy Balázs kelteget.
- Héé.. Petra kelj fel mennem kéne! - simogatja az arcomat.
- Micsoda? - nézek rá álmosan.
- Elaludtál.
- Mi? Várj..! - körbenézek és még mindig Balázs ölében ülök/fekszem. Gyorsan felpattanok az öléből. - Bocsi!
- Semmi baj beteg vagy simán elfáradtál -mosolyog kedvesen.
- Tényleg bocs, hogy rajtad aludtam.
- Semmi baj csak már nyolc óra van és haza kéne mennem.
- Nyolc óra?
- Aha, de tényleg mennem kell! Szia! - sétál az ajtó felé.
- Szia jó éjt! - kísérem ki
Miután Balázs elmegy még mindig fáradt vagyok, ezért felmegyek a szobámba és lefekszem aludni, de még mielőtt elaludnék kapok egy 'jóéjt' sms-t Balázstól.
neked is. köszi, hogy jöttél!!!!!:)
nincs mit bármikor.

Kinyomom a telómat és elalszom.