Balázséknál.

15. fejezet

 

Balázséknál.

Reggel anya kopog be a szobámba, hogy most már jó lenne ha felkelnék.
-Mennyi az idő? - kiabálok ki
-Tizenegy múlt.
-Hogy mennyi? - ránézek az órámra, nem hiszem el, hogy tizenegyig aludtam. - Miért nem keltettél fel előbb? - de anya már elment.
Gyorsan felkelek és elmegyek zuhanyozni. Nem tudom mit csináljak ma, mert Dávid   átment Balázshoz és őt nem akarom zavarni. Lemegyek anyához a konyhába egy kicsit beszélgetni, de látom, hogy pont akkor mennek el.
-Hova mentek? - nézek rájuk
-Átmegyünk Erdősiékhez, de tegnap már mondtam neked kicsim. - mondja apa és akkor tényleg eszembe jut, hogy miután Dávid elment este és lejöttem inni akkor apa mondta, hogy ma átmennek.
-Ja tényleg!
- Igen a mi kislányunk foglalkozik azzal amit a szülei mondanak neki. - néz nevetve apa anyára.
- Jó naaa!
- Na mi megyünk, majd csak estefelé érünk haza!
- Jól van sziasztok. - köszönök el tőlük és adok két-két puszit mielőtt kimennek az ajtón.
Miután anyuék is elmentek felmegyek a szobámba egy üdítővel és elkezdek nézni egy  filmet. Amikor már vagy 15 perce nézem rájövök, hogy nem akarok egyedül filmet nézni és elgondolkozom, hogy mit csináljak. Végül felhívom Ritát, hátha ráér és van kedve vásárolni vagy csak átjönni.
Helló. - szól bele
Szia. Bocsi a zavarásért, csak azt szerettem volna kérdezni nem csinálunk ma valamit?
Jaaj ma nem jó mert mindjárt találkozok Bencével és épp készülődök... ne haragudj.
Bencével? Jó mindegy semmi baj, csak majd mesélj mi volt!
Jóó, de most mennem kell szia. - és lerakta


Ezer évnyi szenvedés után felnézek facebookra. Éppen azt nézem kik vannak fent, amikor megakad a szemem egy neven és egyből írok is neki.
szia Dávid már otthon is vagy?
szia ja még nem csak megnéztünk valamit Balázzsal. :D
értem. kár:/ kb mikor érsz haza?
nem tudom. miért?
mert unatkozooooooooooom nagyon :D
nem jössz át Balázsékhoz?
nem akarok zavarni.
nem zavarsz Balázs is mondja, hogy gyere nyugodtan
jó, de azt se tudom, hol lakik..
hívj fel út közbe és elmondom merre menj.
oké akkor felöltözöm és indulok.
okééé.. hali :)


Egy óra alatt elkészülök, megcsinálom a hajamat egy szép kontynak, felveszek egy fekete farmert meg egy vajszínű pulcsit, felkapom a kabátomat és indulok is.

Amikor végre odaérek Balázsékhoz nagyon megkönnyebbülök. Alig találtam ide, mert Dávid össze-vissza magyarázott nekem még szerencse, hogy egy idő után átvette Balázs, mert ő el tudta normálisan mondani merre kell menni.
- Sziasztok - köszönök a két bolondnak akik már az ajtóban várnak.
- Helló!
- Szia!
- Mizujs? - kérdezi Dávid
- Semmi. Csoda, hogy idetaláltam. - nézek rá vádlóan
- Most miért? Nem tehetek róla hogy nem értetted.
- Ja persze érdekes, hogy Balázs elbírta mondani érthetően! - nézek Balázsra aki csak nevet rajtunk.
-Jól van na csak gyertek már. Az emeleten van a szobám. - mutat a lépcsőre
- A szüleid nincsenek itthon?
- Nincsenek üzleti úton vannak.
- Értem. - mondom miközben belépünk a szobájába. Pont olyan, amilyet tőle vártam egy dolgot kivéve a hatalmas ágya közepén egy fehér cica terpeszkedik.
- Jaj, de aranyos! A tiéd?
-Mondtam, hogy imádni fogja. - mondja Dávid Balázsnak.
- Jó na! - löki meg a vállát. - és igen az enyém. Hercegnő a neve és mielőtt nevetni kezdesz a nevet anyum választotta ahhoz semmi közöm. - mondja mire felnevetek.
- Megsimizhetem? - Balázs csak bólint egyet mire odamegyek, leülök az ágy szélére és megvakargatom a cica fülét ami tetszik neki, mert egyből dorombolni kezd.
-Nem hiszem el én fél órát szenvedtem, hogy megsimogathassam és miután végre hagyta magát akkor is furán nézett rám. - meséli Dávid enyhén felháborodva de én csak nevetek rajta és tovább simogatom Hercegnőt.
- Mit csináltok amúgy? - nézek rájuk a cicával az ölemben aki már majdnem elaludt.
-Hát épp játszani készülünk. - mondják és leülnek a tv elé játszani.
Próbáltak megtanítani valami játékra de nem nagyon ment, úgyhogy fél óra után feladtam és inkább csak néztem őket ahogy játszanak és nevettem rajtuk.
Este hétkor Dáviddal úgy döntöttünk hazamegyünk, de neki másfelé kellett mennie, ezért Balázs felajánlotta, hogy hazakísér.
- Tényleg? Köszi!
- Nincs mit.- von vállat.
- Olyan aranyos a cicád! Mindig is akartam egyet!
- Hogy hogy nincs?
- Hát anyáéknak csak egyszer-kétszer mondtam, hogy szeretnék ezért gondolom nem hitték, hogy tényleg szeretnék ezért nem vettek.
- Ja értem. Hercegnőt eljöhetsz meglátogatni, imád téged! - mosolyog rám.
- Tényleg? - csillan fel a szemem.
- Persze!
- De jó, köszi.
Beszélgetünk út közben még a mai napról, de elég hamar hazaérünk és Balázs egyből  indul is vissza, mert nem akar nagyon sötétben menni.
- Jól van szia! Jó éjt! - ölelem meg aztán bemegyek a házba.
Este még megvárom anyáékat akik fél kilencre érnek haza és megkérdezem milyen volt Erdősiéknél. Amiből egy 2 órás beszélgetés lesz. Mostanában eléggé keveset beszéltem a szüleimmel főleg apuval, úgyhogy be kellett pótolni, csak már késő volt és holnap suli, úgyhogy háromnegyed tizenegykor már ágyban voltam.