Segítség.

24. fejezet

Segítség.

A tegnapi nap hamar elment. Reggel suli, délután Ritáéknál voltam és este pedig Peti hívott, hogy ma délután akkor elmehetnénk sétálni. Megbeszéltük, hogy háromkor találkozunk a parkban és most fél egy van és én még sehol se tartok. Fel kéne hívnom Ritát hátha át tudna jönni segíteni készülődni úgy is egész héten otthon volt. Elkezdek a telefonom után kutatni, mert sosem tudom hova rakom/dobom le. Végül a párnám alatt találom meg és, amikor végre a kezembe veszem egyből hívom is Ritát.

 Szia! Izgulsz? - szól bele vidáman.

 Hello! Áááá..ugyan már... RETTENETESEN! - mondom, mire meghallom Rita hangos nevetését.

 Nem ér nevetni! Inkább segíthetnél!

 Jó-jó! Miben akadtál el?

 Mindenben...Nincs kedved átjönni és segíteni elkészülni?

 De. Mindjárt megkérdezem anyát...várj - mondja és hallom, ahogy lerakja valahova a telefont.

 Na itt vagyok! Azt mondta, mehetek! - mondja ki vidáman, mire megkönnyebülök. Végre el tudok majd készülni.

 Okés. Mikorra érsz ide?

 Kb. egyre.

 Oké, de siess! Addig is szia!

 Szia - teszi le a telefont.

Lemegyek a konyhába, hogy igyak valamit. Egyedül vagyok itthon, mert anyék elmentek moziba, ezt kihasználva ordíttaom a zenét és énekelve rohangálok le-fel a házban. Nem vagyok normális, de legalább addig amég Rita ide nem ér nem idegeskedem azon, hogy nem fogok elkészülni időben. Éppen az egyik szám refrénjét ordibáltam, amikor csengettek. Lihegve mentem ki, hogy kinyissam az ajtót.

- Szia! - nézett rám nevetve. - Az utca végében is lehet hallani, hogy hallgatod a zenét.

- Nem baj stressz-helyzet van! - nevetek fel én is.

- Ja, azt látom. Meghülyültél?

- Öhmm... picit! - röhögök, miközben mutatom Ritának, hogy üljön le az ágyamra.

- Sajnálom én csak arra vállalkoztam, hogy segítek készülődni...A telefonban még ép voltál! - nevet Rita egyre hangosabban.

- Jó, na! Mostmár készölődhetnénk, mert negyed kettő van és háromra a parkban kéne lennem.

- Oké-oké - emeli fel a kezét Rita még mindig nevetgélve.

Mikor végre sikerült lenyugodnunk, elkezdtünk azon gondolkodni, hogy mi legyen.

- Na szerinted?

- Szerintem vehetnél fel egy fekete farmert...meg ezt a pulcsit - húz elő a szekrényemből egy fehér hosszú ujjú pulcsit aminek egy hatalmas szürke szívecske van az elején.

- Hát nem tudom - húzom el a számat. - A farmer oké én is arra gondoltam, de az a pulcsi inkább sulis.

- Mondjuk igen - gondolja át ő is. - Hmm és ez? - húz elő nevetve egy fekete pulcsit aminek az elején Batman logó van.

- De szeretem azt a pulcsit! - csillan fel a szemem. - Uhh...el is felejtettem, hogy van ilyenem, olyan rég volt már rajtam. Na majd most!

- Ne már, hogy tényleg ezt akarod felvenni? - röhög rajtam.

- De igen! - kapom fel egyből a pulcsit. - Hahaha.. Én vagyok Batman!

- Ez esetben félek tőled! - röhög még mindig Rita.

- Ne már! - nevetek én is - Tök jó!

- Aha-aha - bólogat Rita még jobban nevetve!

- Batman...megmeeeent! - nyújtom ki előre a jobb kezem szuperhősösen.

- Saját magától? - kérdezi, mire hozzá vágok egy párnát.

- Ha-ha

- Jó, na abbahagytam - ugrik rám és ölel meg szorosan.

- Oké, de mennyi az idő? - jut hírtelen eszembe, hogy nekem háromra a parkban kéne lennem és oda húsz perc az út, ha gyorsan megyek.

- Fél három lesz tíz perc múlva.

- Oh.. a franc.. - mennem kéne.

- Na indulsz?

- Aha..

- Jó én úgyis megyek át Bencéhez - mosolyodik el.

- Aha! Szóval Bencéhez?

- Igen, de pont te mondod? Te meg Petivel mész..

- Jó igaz, de akkor is.. Bencééével? - nevetek fel.

- Itt ez a párna a kezemben, de nem sokáig - emel fel egy párnát az ágyamról.

- Oké! Abbahagytam - emelem fel a kezem. - Mehetünk? - nézek rá.

- Persze. - mondja és már indul is az előszobába a kabátjáért és a cipőjéért.

Mikor végre én is felkapom magamra a kabátomat, elindulunk. Gyorsan megöleljük egymást a kapuban és elköszönünk, mert nem egy irányba megyünk.

Pont időben érek oda a parkba, de Peti így is már ott vár.

- Szia! - ölelem meg.

- Szia! Hogy vagy?

- Jól köszi és te?

- Megvagyok - nevet.

- Peti kérhetek tőled egy kis segítséget?

- Persze - bólint rögtön.

- Na az lenne, hogy van tudod ez a karácsonyi angyalkás húzás dolog.

- Igen.

- Na és én Márkot húztam, de fogalmam sincs mit vegyek neki. Azt szeretném kérdezni, hogy nem segítenél nekem ajándékot találni neki? - nézek rá a számat harapdálva.

- De, persze segítek. Miért engem kérsz meg és nem Balázst? - kérdezi meglepődötten.

- Mert, aki bárkinek elmondja az osztályban, hogy kit húzott az osztályfőnökit kap, úgyhogy légyszi te se mondd el Márknak, hogy őt húztam.

- Ja, értem. Nem mondom - mosolyodik el kedvesen.

- Akkor szerinted mit kéne vennem neki?

- Háát... amilyen szépfiú lett mostanába - nevet egy kicsit.  -  Vehetnél neki parfümöt. Annak biztos örülne.

- Jó ötlet! - csillan fel a szemem. - De milyet szeret?

- Majd bemegyünk egy üzletbe és választunk valamilyet, oké?

- Hát okés. Akkor megyünk?

- Ja !

Miközben a bolthoz sétálunk Peti rengeteget mesél. Elmeséli, hogy Márkal és Balázzsal évfolyamtársak voltak. Meg egy csomó dolgot Márkról, de leginkább Balázsról mesél érdekes dolgokat. Amikor a bolt előtt megállunk éppen arról mesél, hogy mennyire oda voltak a lányok a régi sulijukban Balázsért, csak akkor hagyták abba, amikor barátnője lett, akkor is nehezen.

- Tényleg ennyire oda voltak? - kérdezem.

- Teljesen. Nézz rá Balázsra, jól néz ki, énekel, ami a lányoknál alapból plusz pont. - neveti el magát.

- Mondjuk nem rossz, ha egy fiú tud énekelni - gondolkodom el - Balázsnak még jó hangja is van - mondom visszaemlékezve arra, amikor első nap mesélt a feldolgozásokról és én egész este azokat hallgattam.

- Igen - bólint Peti. - Na bemegyünk ide megnézni a parfümöt? - mutat egy üzletre.

- Mehetünk.

Bemegyünk az üzletbe és majdnem egy órát keresgélünk mire találunk olyan parfümöt ami illik Márkhoz. Közben persze telefúkálunk mindent az illatmintákkal és nevetünk.  A boltból kilépve még mindig nevetünk és egyszerűen nem bírjuk abbahagyni. Csörögni kezd a telefonom, mire próbálok egy kicsit megnyugodni. Látom, hogy Balázs az.

 Szia! - szólok bele vidáman.

 Hello - köszön ő is.

 Mi a helyzet?

 Semmi. Azon gondolkodtam, hogy mivel már úgy is hiányzol Hercegnőnek, nincs kedved holnap átjönni?

 Hercegnőnek? Hogyne mennék - mondom nevetve, közben pedig Peti jön közelebb. és szólal meg.

- Hercegnő? Te Balázzsal beszélsz?

- Igen - takarom le egy pillanatra a a telefont.

 Bocsi itt vagyok.

 Ez Peti volt?

 Igen.

 Együtt vagytok?

 Aha itt vagyunk a... - de nem tudom befejezni a mondatot, mert leteszi a telefont.

- Letette - nézek furán Petire.

- Mit mondtál neki?

- Azt, hogy veled vagyok..

- Aha - bólint egyet, mintha lenne valami.

- Miaz?

- Semmi, de most már mennünk kéne! - néz az órájára.

- Oké... - nem értem most mi van.

Elkísér a házunkig ad két puszit köszönés képpen és elindul haza. Bemegyek a házba még mindig értetlenül.  Felmegyek a szobámba, átöltözök és megnézek két filmet. Amikor már a másodiknak is vége van kapok egy sms-t.

 szia a holnap mégse jó.

 Szia oké de történt valami? - írok vissza Balázsnak, de ő nem válaszol.