Ajándékozás? Miért ő?

Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet. Remélem tetszik, ha igen pipáljatok és kommenteljetek!:))

22. fejezet

Ajándékozás? Miért ő?

Miután elköszöntem Dávidtól bedugom az egyik fülembe a fülhallgatómat, benyomom a kedvenc számomat és elindulok a suli felé. Kíváncsi vagyok, hogy miért dobta Dávidot a barátnője. Rengeteget mesélt róla és nekem úgy tűnt, hogy jól megvannak.  Amit pedig Balázzsal a telefonban beszéltek egyáltalán nem értettem. Mi az, hogy most már mindketten szenvedhetnek a lány után aki tetszik nekik? Dávidot megértem vele most szakított a barátnője, akit szeretett, de Balázsnak van barátnője.

Annyira elgondolkodom, hogy nekimegyek valakinek.

- Uhmm..bocsi! Nem láttalak... - kezdek el magyarázkodni, de amikor meglátom, hogy kinek mentem neki teljesen meglepődöm. Ismerem a fiút csak nem tudom, honnan.

- Semmi gond..várj te nem Petra vagy? - mosolyog rám.

- De igen. Ismerlek? - húzom fel a szemöldököm.

- Aha egyszer összefutottunk Márkéknál - és akkor rájövök. Amikor Balázs elráncigált Márkéktól találkoztam vele. Azt hiszem Petinek hívják.

- Peti? - teszem fel a kérdést kicsit bátortalanul.

- Igen. Emlékszel? - néz rám a hatalmas kék szemeivel.

- Ja! Majdnem fellöktünk - nevetem el magam.

- Igen. Hova siettetek akkor? Balázzsal azóta nem találkoztam csak Márkkal.

- Ja, igazából én sem tudom. Balázs elkísért haza, ennyi.

- Értem. - néz rám kedvesen.

- Fuh, de nekem mennem kéne... - kapom ki a telefonomat a zsebemből. Mindjárt csengetnek.

- Nem adod meg a számod? Dumálhatnánk még - mosolyodik el.

- De, szívesen! - mondom, mert aranyos srácnak tűnik és ismeri Balázsékat, tehát nem idegen.

Gyorsan megadom neki a telefonszámomat és berohanok a suliba. Épphogy beérek az osztályfőnök előtt. Levágódom a székemre és bólintok egyet Balázsnak, aki kérdően néz rám.

- Na gyerekek! - kezdi el az ofőnk - Mivel december van és közeledik a téli szünet és a karácsony arra gondoltam, hogy angyalkázhatnánk osztályon belül. Gondolom mindenki ismeri a dolgot. Felírjátok a neveteket egy papírra és mindenki húz, akit húztál meg kell ajándékoznod, oké? - Az egész osztály egyszerre kezdi el mondani, a magáét.  - Örülök, hogy örültök, de csendesebben nem lehetne? - néz ránk az ofő.

- Tanár úr? - teszi fel a kezét Virág

- Igen?

- Lehet majd cserélni?

- Nem! Megmutatni sem lehet egymásnak! Aki megmutatja az osztályfőnökit kap.

- Dicséretet? - röhög fel Márk, mire csak megforgatom a szememet.

- Márk elegem van belőled! Minden tanár rád panaszkodott előző héten. Mi van veled?

- Semmi. Elnézést! - húzza el a száját.

- Na tehát, tudom, hogy az általánosban nem vettétek ezt komolyan, de örülnék, ha most sikerülne és senki nem tudná meg előre, hogy ki húzta. Na most pedig mindenki belerakja a cetlit, amire ráírta a nevét ebbe a zsákba - emel fel egy kis barna zsákszerűséget.

Ráírom a nevemet egy cetlire és beledobom. Mikor mindenki beledobta a cetliket a tanár megrázta párszor és körbevitte, hogy mindenki húzzon. Amikor hozzám ért mosolyogva húztam én is egyet, de amint megláttam kinek kell ajándékot vennem lehervadt a mosoly az arcomról. Márkot húztam. Ilyen nincs! Nem hiszem el, hogy nem bírok egy osztálynyi ember közül mást húzni. Mit vegyek egyáltalán neki? Azt se tudom mit szeret. Nem hiszem el. Kétségbeesetten nézek Balázsra, de ő mosolyog.

- Jót húztál? - tátogok felé

- Igen - bólint egyet még mindig mosolyogva. - Te? - én csak megrántom a vállam, ha azt mondom, hogy nem akkor egyből rájön, hogy Márkot, de nem szabad elmondani egymásnak, ezért inkább nem mondok semmit.

Ahogy kicsengetnek felpattanok a helyemről és kirohanok a teremből. Egyrészt nem akarok beszélni Márkkal másrészt még mindig ideges vagyok a húzás miatt.

- Petra! - rohan utánam Balázs

- Szia! - mosolygok rá.

- Mizujs?

- Semmi különös. Veled?

- Semmi tök jó ez a húzás! - mosolyog még mindig.

- Ja sze... - Márk indul el felénk, mielőtt befejezhetném a mondatomat.  - Balázs, Márk jön erre és nem akarok vele beszélni! - mondom, mire hátrafordul és megrázza Márk felé a fejét, aki furán néz, megrázza a fejét és elindul másfelé.

- Köszönöm - suttogom Balázsnak.

- Nincs mit! - öleli át a vállam és együtt lesétálunk a büféhez.

Ahogy odaérünk meglátom Bencét és odamegyek hozzá köszönni.

- Szia! - teszem a kezem a vállára, mire megfordul

- Oh..szia! Akartam veled beszélni! Ma én mennék én Ritához, ha nem baj

- Ja, nem persze menj nyugodtan. - mosolygok rá és visszamegyek Balázshoz.

Amikor odaérek Balázs visszateszi a kezét a vállamra és megkérdezi, hogy miről beszélgettünk.

- Ja, csak ma ő menne Ritához. Ennyi.

- Értem.

- Neked nincs kedved ma átjönni hozzánk? - nézek fel rá.

- Mi? - lepődik meg teljesen, de aztán válaszol - Persze, hogy van.

- Akkor jó. Már azt hittem, hogy nem jössz, mert úgy meglepődtél. - röhögök fel, mire ő csak megrázza a fejét és elmosolyodik.

Mikor az utolsó óráról is kicsengetnek, elindulunk Balázzsal hozzánk.

- Hallom tegnap Dávid nálatok volt. - fogja meg a kezemet Balázs amin meglepődöm, de nem húzom el a kezem.

- Igen - csak ennyit bírok kinyögni, mert még mindig nem engedte el a kezem. Fura érzés kézenfogva sétálni vele. Fura, de jó érzés.

- Petra! - szól hirtelen

- Mi? - nézek rá ijedten. Nem tudok másra gondolni csak, hogy fogja a kezem és milyen jó érzés.

- Azt kérdeztem, hogy van Dávid. Tudod szakított vele a barátnője - mondja én, pedig egyből észhez térek és kihúzom a kezemet az övéből. Neki barátnője van. Nem sétálgathatok csak úgy kézen fogva vele.

- Hát eléggé ki van - húzom el a számat, de nem csak Dávid miatt.

- Biztos kibékülnek

- Remélem! - mondom, miközben kinyitom az ajtónkat.

Bemegyünk és lepakolunk bemegyek a konyhába, hogy szóljak anyának, de csak egy üzenetet találok, hogy apával elmentek moziba.

- Anyumék moziba mentek - sétálok vissza Balázshoz.

- Értem.

- Nézünk egy filmet? - mosolygok rá.

- Ja! - bólint egyet Balázs.

 Leülünk a nappaliban és elkezdünk nézni egy filmet.

A film felénél Balázs átöleli a vállamat, de elhúzódom, mert csak az megy a fejemben, hogy barátnője van.

- Valami baj van?

- Nem nincs.

- Baj, ha átölellek? - néz rám - Eddig nem zavart.

- Nem baj!

- Biztos?

- Igen már, hogyne ölelgethetne az egyik legjobb haverom - mosolygok rá. Tudom, hogy ez egy kicsit béna kitérő volt, de legalább tudja, hogy ő csak a barátom és nem több.

Miután megnéztük a filmet Balázsnak mennie kellett. Kikísértem, aztán elmentem hajat mosni, amikor végeztem már pizsiben mentem vissza a szobámba és huppantam le az ágyamra. Kezembe vettem a telefonomat, mert azért fel akartam híni Ritát, hogy megkérdezzem, hogy van, de amikor már hívnám elkezd csörögni a kezemben. Ismeretlen szám, de azért felveszem, mert nem lehet tudni.

 Hallo? - szólok bele.

 Szia! - megismerem a hangot.

 Peti! De jó, hogy hívsz! Mizujs?

 Csak gondoltam elmehetnénk valahova holnap vagy hétvégén.

 Igen?

 Igen. Van kedved?

 Hát nem is tudom.. Legyen?

 Igen!

 Oké, de a szombat jobb lenne.

 Jó, akkor két nap és látlak, de addig még hívlak! Szia! Szép álmokat!

 Szia! - teszem le.

Nem hisze el, milyen aranyos ez a srác.

Nagyon jókedvűen fekszem le és alszom el.