Beszélgetések.

Sziasztok!
Tudom, hogy nem szoktam a fejezetek elé írni, de most szeretném megköszönni az előző részhez érkezett kommenteket. Tehát köszi mindenkinek, aki írt!:))

20. fejezet



Beszélgetések.




Este apa nagyon kedves volt, mert végig hallgatta a szenvedésemet amiből egyébként szerintem semmit nem értett, mert miközben beszéltem sírtam és szipogtam is, de azért simogatta a vállamat és néha, amikor már nagyon sírtam, akkor meg is ölelt. Teljesen ki voltam akadva. Rég látott már ilyennek. Nem nagyon szoktam sírni, de akkor is inkább anyának panaszkodom, mint apának. Az egészben talán az a legrosszabb, hogy apát mostanában alig láttam, mert valami üzleti ügy miatt sokáig dolgozott majdnem minden nap még hétvégén is. Amikor végre találkozunk és tudnánk kicsit beszélgetni, filmet nézni, vagy bármi akkor teljesen a padlón vagyok Márk jóvoltából és végig csak sírok.

Reggel anya kelteget.
- Kicsim. Kelj fel! - rázogatja meg kicsit a vállam.
- Anya...Mennyi az idő? Elkéstem?
- Hat óra van csak szeretnék beszélgetni veled egy kicsit mielőtt még elmész.
- Miről?
- Majd megtudod csak előbb öltözz fel én meg addig csinálok neked reggelit.
- Oké-oké - ülök fel az ágyban.
Nem tudom mit csináltam, hogy anya beszélni akar velem. Gyorsan felöltözöm és már rohanok is le a lépcsőn.
- Anya, miről akartál beszélni?
- Ülj le! - húzza ki az egyik széket. Leülök ő pedig elém rak egy szendvicset és rámutat jelezve, hogy egyek.
- Jó, de mit akartál? - kérdezem, miközben harapok egyet.
- Apád tegnap este, mikor hazaértem azzal várt, hogy sírtál este - mondja ki nekem meg majdnem megakad a torkomon a falat.
- Igen.. - szorítom össze a számat, mert megint előjöttek az emlékek ahogy Márk átöleli Virágot és megcsókolja.
- Mi volt a baj? - néz rám.
- Az volt a baj, hogy Márk.. aki tetszik...tudod - kezdem mesélni, mire bólint egyet. - Na neki lett barátnője és én pont láttam őket csókolózni. - mondom ki anya pedig elhúzza a száját.
- Kicsim ne sírj miatta! - látja, hogy mindjárt elbőgöm magam.
- De anya..már szeptember óta tetszik és most december eleje van. Majdnem három hónapja oda vagyok érte és én azt hittem, hogy én is tetszem neki. Ez most nagyon rosszul esik. Főleg, hogy Virággal jár. Annyira nem bírom azt a csajt! A legviccesebb az, hogy Márk sem volt oda eddig érte.
- Figyelj Petra nem hiszem, hogy ezen ennyire kellene szomorkodni. Szerintem Márk egyszerűen nem tudja mit veszít - mondja anya én meg elkezdek nevetni. Nem nagyon, de már ez is haladás. Anya is elmosolyodik kicsit aztán az órára mutatva megszólal - El fogsz késni.
- Uh tényleg. Anya szerintem ma meglátogatom Ritát, mert beteg lett - fordulok még vissza egy pillanatra.
- Rendben mondd neki, hogy puszilom - szól utána anya.

Pont kilépnék a kapunkon, amikor kapok egy sms-t.
Szia Petra megyek eléd várj meg lécci.
Oké itt vagyok a kapunk előtt. - írok vissza Balázsnak.
Rohanok:)
Előveszem a fülhallgatómat és elkezdek zenét hallgatni. Eltelik kb. tíz perc, amikor látom Balázst a saroknál futva befordulni, mire elkezdek nevetni. Ez bolond most tényleg idáig futott?
- Ööö..Balázs?
- Igen? - liheg egy kicsit, ahogy megáll előttem.
- Normális vagy? - nevetek fel
- Nem hiszem - röhög fel ő is
- Mióta futsz? - nézek rá
- Hát, amikor írtam az sms-t akkor léptem ki az ajtónkon és írtad, hogy már kint vagy, ezért elkezdtem rohanni. Szerintem megdöntöttem a rekordomat. - röhög miközben a térdét fogja.
- Balázs tőletek idáig normális tempóban majdnem fél óra, hogy a fenében értél te ide tíz perc alatt?
- Nem tudom, de le kell ülnöm egy pillanatra - mondja és kiterül a járda közepén.
- Balázs...ááá inkább nem mondok semmit. - nevetek fel. Eszembe jut valami, ezért előveszem a telefonomat. - Sztárfotóóóó! - ordítok fel és fölé állok, hogy lefotózzam.
- Ne már! - ül fel
- Már késő. Szerintem ez lesz a háttérképem - röhögök fel. Megnézem a képet, hogy milyen lett - Nem hiszem el Balázs, hogy rólad még így is jó kép lett..
- Na muti! - kászálódik fel a földről. - Na akkor be is állítod háttérképnek? - nevet fel miután ő is rájött, hogy egy elég jó kép lett.
- Tudod mit? - kezdem el nyomkodni a telefonom. - Igen! - mutatom felé a telefonom amin ő a háttérkép.
- Menő! - röhög fel. - Amúgy nem kéne menni?
- De jó lenne. Futunk? - nézek rá visszafojtott nevetéssel.
- Na jó hagyjál!

Elindulunk a suliba és közben végig beszólogattunk egymásnak. Én futással kapcsolatos poénokat mondok ő meg a háttérképemen röhög. Nagyon jót nevetünk a még beérünk a suliba. Egyből felmegyünk a terembe, mert két perc van csak a csengetésig. Hát, ahogy belépünk a terembe egyből elmegy a kedvem mindentől. Virág Márk ölében ül és csókolóznak. Na jó, azért iskolában vagyunk. Oldalra nézek Balázsra aki csak felhúzza a szemöldökét és elröhögi magát. Mondjuk azt nem értem min nevet, de a szemöldökfelhúzással egyet értek. Nem értem, miért ilyen Márk. Velem eddig tök normálisan viselkedett. Most meg hát.
- Jól vagy? - néz most már rám Balázs.
- Nem, de tudtam, hogy valami hasonló lesz - mondom mire Balázs csak elhúzza a száját.
Leülök a helyemre, de fura Rita nélkül ülni, ezért ránézek Balázsra. Pont Márk akart lepacsizni vele, de Balázs csak nemet intett a fejével és rám mosolygott. Márk is rám nézett és intett egyet. Most komolyan képes nekem integetni? Ez nem normális. Inkább csak elfordulok.

Egész nap kerülöm Márkot, mert miután nem integettem vissza neki szünetben oda akart hozzám jönni. Gondolom, hogy megkérdezze mi a bajom, de segítségkérően Balázsra néztem, aki szerencsére kapcsolt és kérdezett valamit Márktól én meg addig lementem a büfébe.

Ahogy vége a sulinak egyből megyek Ritához. Anyukája nagyon kedves egyből beenged és mondja, hogy nyugodtan menjek fel.
- Köszönöm! - indulok fel a lépcsőn. Megállok Rita ajtaja előtt és bekopogok.
- Igen?
- Én vagyok! - szólok be, miközben nyitom az ajtót
- Szia! - mosolyog rám
- Szia! - köszönök vissza. Leülök mellé az ágyára ő is olyan rosszul van, mint én az elején.
- Élsz még? - mosolygok rá kedvesen.
- Még igen - nevet fel. - Veled mi a helyzet?
- Hát semmi jó - húzom el a számat.
- Mi történt? - teszi fel a kérdést. Mindent elmesélek neki. Majdnem egész végig bőgök. Rita először el sem hiszi, hogy Márk Virággal jár.
- Nem mondod komolyan..
- De igen!
- De hát csomót beszélgettem Márkkal és azt mondta, hogy utálja Virágot.
- Komolyan?
- Ja.
- Akkor tényleg nem értem.. - sírom el magam megint.
Este hétkor jövök el Ritáéktól, mert anya felhív, hogy jó lenne ha hazamennék, mert meglepetése van. Gyorsan elköszönök Ritától meg a szüleitől és elindulok haza...