Fordulatok.

Sziasztok! Ismét itt vagyok egy újabb résszel remélem örültök neki, bár ez megint egy eléggé rövid rész lett és el is mondom az okát. Szeretnék kicsit javítani a történet minőségén és gondoltam arra, hogy kicsit jobban belemegyek az "iskolai élet" témába, persze ha titeket nem zavar. Szeretnélek megkérni titeket, hogy kommentben írjátok meg nekem, hogy mit szóltok az ötlethez! :) Igen és ez abban befolyásolta a rész hosszát, hogy már inkább ráhangolódtam a változtatásra és szerettem volna minél hamarabb befejezni ezt a részt! :) Remélem azért fog tetszeni nektek és megírjátok nekem a véleményeteket az ötletről is!:) Jó olvasást!

- De figyelj Petra, én nem..ő a - megráztam a fejemet jelezve neki, hogy hagyja abba.

- Először mondd el, hogy mi történt tegnap este!

- Az a srác akit megütöttem annak a csajnak a bátya volt akivel láttál. - Amikor kimondja a szavakat látom, hogy Rita ledöbben Dávid pedig fokozatosan megy át idegesbe. - A húga hetedikes é tegnap eléggé berúgott - ennél a résznél kicsit megrázza a fejét. - és mivel Krisz egy jó haverom volt ezért gondoltam, hogy a nem hagyom a hugicáját részegen senkivel kavarni, de rám mászott a kis csaj és te pont azt láttad. - Végighallgatom amit mondd és pár perc gondolkodás után bólintok egyet, mire bizonytalanul elmosolyodik.

- Oké, hiszek neked. - mosolygok rá biztatóan. Amit mondd annak van értelme és mivel szeretem őt, ezért el is hiszem amit mond. Bizalom. Tegnap túlságosan feldúlt voltam ahhoz hogy tisztán gondolkozzam és ezért Balázs verekedett és meg is sérült hála a hülyeségemnek, meg hogy nem gondolkodom mielőtt csinálok valamit. - Sajnálom! - nyögöm ki, de ő nem szól semmit csak megölel. Kis ideig így maradunk aztán Balázs elneveti magát.

- Mi történt? - nézek rá kíváncsian.

- Miért nem kérdezed őket? - int a fejével Ritáék párosa felé, mire kérdően fordulok feléjük Balázs pedig hátulról átölel. Mind a ketten fülig vörösek.

- Hát tegnap mi.. nem... - nyökög Rita kínosan, mire Dávid elvigyorodik és átkarolja a vállát.

- Együtt vagyunk - jelenti ki vidáman nekem pedig hatalmas vigyor kúszik az arcomra.

- Igen? Szóval meséljetek csak! - direkt húzom az agyukat, mire Rita csak még vörösebb lesz.

- Hát..öhm..

- Megölöd a barátnőmet? - nevet rám Dávid. Petra egyre vörösebb lesz.

- Na jó ne hagyjunk magatokra titeket? - száll be Balázs is. Kész vagyunk mindannyian fetrengünk a röhögéstől. Annyira jó, hogy négyen ennyire jól kijövünk egymással és olyan nagy megkönnyebbülés, hogy Balázsnak volt magyarázata a tegnapi dologra. Nem tudom mit csináltam volna, ha szakítunk esetleg, de hála Istennek szó sincs ilyesmiről.

- Na még a mai esténk szabad, mit csináljunk? - nézek körbe, aztán eszembe jut valami. - Persze az után, hogy segítettetek nekem rendet rakni meg elpakolni a cuccokat.

- Neee! - kezdenek el egyszerre nyafogni, én pedig felnevetek.

- De-de! - miközben felállok magammal húzom Balázst is aki ugyan kelletlenül ,de feláll. Pár perc kínlódás után Dávidék is felkecmeregnek és megadják magukat.

- De mit kell takarítani? - néz körbe Dávid kérdően, mire Ritával egymásra nézünk és kitör belőlünk a nevetés. Ezt még ő se gondolhatja komolyan. A két fiú szerencsétlenül áll egymás mellett még mi ketten teljesen őrültek módjára nevetünk.

Mikor végre abbahagyjuk és már csak a szemünket törölgetjük elindulunk a konyhába szemeteszsákért meg takarító eszközökért. Balázs kezébe nyomom a zsákot, mire kérdőn néz rám.

- Szedjétek össze Dáviddal a szemetet és minden gusztustalan kajamaradékot is, ha végeztetek vigyétek ki a zsákot - magyarázom, neki mire megvilágosodva bólogat.

- Rita, segítesz nekem?

- Persze! - jön oda hozzám rögtön.

- Mi meg pakoljunk össze a konyhában meg fel is kéne mosni. Eléggé retek van.

- Jól van, gyerünk.

Miután hozzákezdünk röpke három óra alatt rendet is varázsolunk, de a végére mindenki hulla fáradt és az idő is elment kint már sötétedni is kezd. Tél van már négykor sötét, ezért is utálom annyira ezt az egész évszakot. Ráadásul hiába lesz holnap szenteste egy kicsi hó sem esett egyáltalán. Már pár éve ez van és egyre jobban idegesít pedig már nem vagyok öt éves, hogy várjam a hóesést, de mostanában van kedvem a hóban kézen fogva sétálgatni. Nem is tudom ki miatt.

- Mi lelépünk. Hazakísérem Ritát aztán én is megyek, oké?

- Persze menjetek csak, köszi, hogy segítettetek! - mosolygok rájuk ők pedig miután felveszik a kabátjukat már mennek is. Balázzsal leülünk a nappaliba és én az ölébe hajtom a fejem amit mosolyogva fogad és elkezdi simogatni a hajamat.

- Na mit csináljunk? - hallom még a kérdést, de már nincs erőm válaszolni, mert a megnyugtató simogatása és a fáradtság miatt elnyom az álom.