Betegen.

17. fejezet

Betegen.

Reggel sokkal rosszabbul voltam, mint tegnap este. Bedugult az orrom, fáj a fejem és egyfolytában csak köhögök.

- Kicsim. - kopog be anya

- Gyere - mondanám neki, de a hangom is elment. - Khm-khm.. gyere! - próbálok kicsit hangosabban beszélni és szerencsére anya meghallja, mert benyit.

- Hogy vagy? - néz le rám az ágyam mellett állva.

- Anya .. még beszélni se tudok.

- Hogy lettél ilyen beteg? - néz rám a szemöldökét felhúzva. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne elmondani neki, hogy reggel széthúzott kabátban rohangáltam, ezért csak annyit mondok neki, hogy rosszul vagyok. Kicsit megenyhül az arca és megsimogatja a fejemet.

- Jól van, de öltözz fel, mert megyünk az orvoshoz.

- Most? - nyöszörgöm, de nem megyek vele semmire, mert anya már kiment.

Feltápászkodom és elindulok a fürdőszoba felé. Amikor belenézek a tükörbe kicsit meglepődöm ugyanis nem látszom annyira betegnek, mint amennyire annak érzem magam.

Miután végeztem a fürdőben keresek egy farmert meg egy hatalmas puha és extra-meleg pulcsit. Pont, amikor nyitnám ki a szobám ajtaját, hogy lemenjek anya felkiabál

- Gyere már! Indulunk.

Inkább nem is válaszolok, mert úgysem hallaná csak lecsoszogok az előszobába ahol már vár.

- Itt vagyok. - állok meg előtte.

- Jó vedd fel a kabátod!

Szerencsére a rendelőben nem voltak sokan. Hamar bejutottunk, de, amikor bent voltunk már annyira nem örültem ugyanis a vizsgálat után az orvos kijelentette, hogy nem mehetek egész héten suliba. Remek mit fogok egy hétig otthon csinálni? Teszem fel magamnak a költői kérdést.

Ahogy hazaérünk az orvostól anya rám parancsol, hogy aludjak.

- Miért kell? - hisztizek

- Mert beteg vagy. Ne vitatkozz velem.

- Anyaaa!

- Ne hisztizz!

- Jó na! Viszont anyaa? - nézek rá tündérien.

- Igen? - kérdezi kicsit fáradtan.

- Csinálsz nekem teát?

- Igen csak feküdj le, mert rosszabbul leszel. - kezd el az emelet felé tolni.

- Jó már megyek is.

Még várom, hogy anya megcsinálja nekem a teát megnézem a telefonom, amit ma teljesen elfelejtettem. Két üzenetem is volt.

Az egyik Ritától:

Szia! Majd írj mi volt a dokinál! Jobbulást és puszi:)))

Válaszolok is neki, de csak röviden:

szia, nem vagyok jól és kiírt egész hétre :// majd eljössz meglátogatni? :)

Várok pár percet hátha elolvassa, mert most szünetük van a suliban. Nem válaszol, ezért megnézem a másik üzit. Balázstól jött.

Szia! Rita mondta mi a helyzet. hogy vagy?

szia, rosszul, de köszi az érdeklődést!:))

Már nyomnám ki a telefonom, de látom, hogy Balázs válaszolt:

jobbulás!! mit szólnál ha ma átmennék? csak, hogy ne unatkozz.. :)

nagyon jó lenne! köszi!!:)))

nincs mit, ahogy végeztem megyek. - mosolygok az üzenetén. Ismét leraknám a telómat, de megint villog kíváncsian nézem meg és látom, hogy Rita válaszolt:

persze, hogy megyek csak ma nem jó mert anya elutazik és szeretnék elköszönni tőle.

semmi baj, majd holnap!:)

oké, puszi:)

Most már tényleg elrakom a telefonom. Amikor már kényelmesen elhelyezkedtem anya nyit be az ajtómon kezében egy bögre gőzölgő teával. Óvatosan a kezembe adja és leül mellém az ágyra.

- Hívott a főnököm, hogy be kellene most mennem dolgozni... - mielőtt még folytathatná közbeszólok.

- Menj nyugodtan megleszek. - mosolygok rá.

- De apád is csak este ér haza.

- Nem baj később Balázs átjön meglátogatni úgyhogy nem leszek egyedül.

- Átjön? Ő az aki tetszik neked? - gondolkozik el anya hangosan, mire kicsit elpirulok

- Nem. Nekem Márk tetszik.

- Ja igen... Márk... - nevet rajtam anya.

- Jó na! Ne csináld már! - nevetek én is.

- Jó, de most akkor mennem kell. Szia picúr. - ad egy puszit majd kimegy a szobámból.

Miután anya elment lefeküdtem aludni, de a telefonomat beállítottam, hogy délben keltsen, mert a többiek a suliban egykor végeznek, de nem akarok teljesen hülyén kinézni, mikor jön Balázs.

Az alvásból a telefonom csipogására ébredek. Kutatok egy kicsit a kezemmel a szekrényemen mire sikerül elhallgattatnom a telóm.

Kikászálódom az ágyból és elindulok zuhanyozni.

Mikor visszaérek keresek egy kényelmes cicanadrágot meg egy bő egyszínű pulcsit, amiben szerintem simán Balázs elé állhatok úgy, hogy nem röhög ki. A hajamat is kifésülök, de csak egy egyszerű lófarokba fogom, hogy ne álljon mindenfelé.

Miután elkészültem kb. húsz perc múlva már csöngetnek is mire levánszorgok az emeletről, hogy ajtót nyissak Balázsnak.

- Szia! - mosolyog rám kedvesen.

- Hello - csukom be utána az ajtót.

- Hogy vagy?

- Hát elég rosszul.

- Szomorúan hallom. - mondja és hülye fejet vág hozzá azzal a céllal, hogy megnevettet,   ami sikerül is neki. Iszonyatosan elkezdek nevetni egész uton a szobámig csak nevetek és nevetek. Ő meg vigyorog, mert elérte a célját.

- Amúgy hoztam neked csokit. Mindenre gyógyír. - húz elő a táskájából két tábla fehér csokit.

- Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? - nézek rá meglepődötten.

- Nem tudtam, de megkérdeztem Ritát.

- Értem.

- Azt hittem már, hogy mindent tudsz.

- Oh.. ezt gondoltad? - pislog lányosan miközben lehuppan az ágyamra.

- Nem. Csak vicceltem.

- Tudod ha nem lennél beteg most nem lennél túl jó helyzetben.

- Azt mondod? - nevetek rá mire ő csak felhúzza az egyik szemöldökét.

- Oké.. jó abbahagytam.

Balázs késő délutánig marad. Csak miután elment vettem észre mennyire fáradt is vagyok. Egyből elalszom. De most jókedvűen ugyanis nagyon jól éreztem magam. Lehet, hogy nem is lesz unalmas a hét mert Balázs mondta, hogy holnap is lehet, hogy benéz.