Összeillenek.

23. fejezet

Összeillenek.

Reggel, mikor kikelek az ágyból különösen jó kedvem van. Beállítok valami zenét a laptopomon és elkezdek rá táncolni. Amikor vége a számnak, teljesen kifulladva huppanok le az ágyamra és nevetek. Gyorsan elrohanok a fürdőbe rendbe szedni magam, aztán leugrándozom a konyhába, ahol anya ül és valami magazint olvas.

- Szia! - ugrom elé. Ijedten néz rám.

- Mi van veled kicsim? Mitől pörögtél fel ennyire?

- Semmi, csak jó kedvem van - nevetek

- Örülök neki, de kicsit lassíts le! - nevet ő is.

- Oké-oké - emelem fel a kezem és leülök vele szembe.

- Márkkal mi van? Már nem tűnsz szomorúnak - állapítja meg egy kis mosollyal anya

- Semmi. Még mindig nagyon rossz, hogy Virággal jár, de rájöttem, hogyha sírok meg teljesen kikészülök akkor csak saját magammal tolok ki. Tetszik neki Virág. Én nem. Nem tudok mit kezdeni vele. Csak egyszerűen nem tudom megérteni, miért Virág? Ha valaki más lenne nem lenne olyan rossz, de pont ő? Hát elegem lett nem érdekel. Összeillenek. Megérdemlik egymást! - mondom el a magamét, de azért a végére megint felidegesítem magam azon, hogy járnak. Nem hiszem el! Ah!

- Igazad van! Ő tudja, hogy kit választ. Majd, ha egyszer rájön, hogy jobb lett volna téged választani, akkor te már boldog leszel. Egyedül, vagy akár valakivel. - az utolsó mondatnál kicsit elmosolyodik.

- Kire gondolsz? - húzom össze a szemem

- Kicsim, ne legyél már vak!

- Nem értem, miről beszélsz!

- Jaj, kicsim.. - rázza meg a fejét.

- Mi van?

- Semmi. Menjél készülődj! - hesseget el maga mellől.

- Anyaaaa!

- Nem mondom el, majd rájössz.

Duzzogva megyek fel a szobámba. Nem értem anya mire akart kilyukadni és ez zavar. Miért nem mondja egyszerűen el? Áhh! Elegem van. Gyorsan keresek valami ruhát a szekrényemben és felöltözöm, aztán a táskámat felkapva lerohanok a konyhába, ahol anya még mindig a magazint lapozgatja.

- Biztos nem mondod el? - kérdezem, mire csak felnéz a lapok közül és megrázza a fejét.

- Hát jó. Én megyek!

- Szia!

Kilépek az ajtón és egyből megcsap a kinti hideg. Ennyire nem lehettem elfoglalva magammal, hogy nem vettem észre menniyre hideg lett kint. Gyorsan visszarohantam a házba a vajszínű sálamért és újra elindulok. Út közben zenét hallgatok és magamban énekelek. Az emberek eléggé furán néznek rám, mert egy kicsit a fejemet is mozgatom hozzá, de nem érdekel, mert jó kedvem van. Azt nem tudom, miért, de jó kedvem van!

Mosolyogva lépek be az épületbe. Köszönök a portásnak és felsétálok a termünkbe. Először azt hiszem, hogy csak én vagyok ott, de meglátom Virág táskáját a padján. Remek akkor már ő is itt van. Sóhajtok egyet és leveszem a kabátomat. Nem veszem le a sálamat, csak megigazítom, mert hideg van és amúgy is nagyon szeretem ezt a sálat, mert tavaly kaptam anyától szülinapomra. Mindenki akinek az ünnepek közelében van a szülinapja panaszkodik, hogy ő egybe kapja az ajándékait. Nekem nincs ilyen bajom, pedig január 5-én születtem. Anyáék mindig külön adják az ajándékokat és sose kapok semmi karácsonyi mintás pulcsit vagy ilyesmit. Anya mindig tudja mit szeretnék és, ha nem túl nagy baromság akkor általában valami olyat kapok, amit szeretnék, vagy olyat amit még én sem tudok, hogy akartam, de anya előre tudja, hogy tetszeni fog. Így volt ezzel a sállal is. Először furán néztem anyára, hogy miért kaptam sálat, de aztán fokozatosan egyre jobban megszerettem. Imádom anyát!

Ki akarok menni a teremből, hogy vegyek inni a büfében, de beleütközöm Virágba.

- Nem látsz? - igazítja meg idegesen a haját.

- Bocsi! - emelem fel a kezem, mert ez tényleg az én hibám volt.

- Nem érdekelsz, de azért a járás még neked is kéne, hogy sikerüljön. Egyébként pedig, hogy nézel ki? Nagyon jó az ízlésed - kalimpál az ujjaival a levegőben. - Undorító! - jegyzi meg és elsétál.

Teljesen megsemmisülve nézek utána. Nem értem miért mondta. Egy egyszerű sötétkék farmer, egy sima fehér pulcsi és a barna csizmám van rajtam. Na meg a sálam. Semmi undorító. Megrázom a fejem és elindulok le a büfébe. Éppen kifizetem a teámat és elindulok vissza a terembe. Miközben sétálok fel a lépcsőn meglátom Balázst.

- Balááázs! - szólok utána, mire hátrafordul és, ahogy meglátja, hogy én vagyok elmosolyodik.

- Szia! - ad két puszit. - Hogy vagy?

- Jól. Te?

- Megvagyok - mosolyodik el.

- Szerinted is béna a ruhám? - teszem fel hirtelen a kérdést.

- Mi van? - húzza fel a szemöldökét?

- Hát véletlenül belefutottam Virágba és azt mondta, hogy undorító a ruhám. Szerinted is?

- Mi? Már, hogy lenne undorító? Te mindig gyönyörű vagy! - simít végig az arcomon, mire szerintem teljesen elvörösödöm.

- Jaaj! De aranyosak! Ti most jártok? - szól bele a beszélgetésünkbe Márk.

- Mi van?

- Ne idegesíts! - mordul fel Balázs.

- Miért? Teljesen aranyosak vagytok együtt - röhög Márk. Meg se tudok szólalni annyira meglepett.

- Állj le! Inkább szólj rá a barátnődre, hogy ne szólogasson be Petrának!

- Mi van?

- Tartsa meg magának a kedves megjegyzéseit!

- Jó, persze - röhög megint Márk, aztán elfordítja a fejét és a tekintete megállapodik rajtam és elmosolyodik. - Petra! Egyébként, ha Petivel mész randizni, akkor nem kéne szegény Balázst hülyíteni. - mondja, mire Balázs elkerekedett szemekkel néz rám.

- Mi van? - néz Márkra.

- Kérdezd tőle! - bólint felém és elsétál.

- Miről beszélt? Mi van Petivel?

- Semmi, csak elhívott szombatra.

- És igent mondtál?

- Hát... igen

- Jó! - bólint egyet mérgesen és elsétál.

Most mi van? Csak nézek utána tátott szájjal. Miután felfogtam, hogy otthagyott elindulok utána a terembe. Belépek és oda akarok menni hozzá, de látom, hogy zenét hallgat, ezért inkább leülök a helyemre.

Amikor végre véget ér az unalmas ezer évnek tűnő óra, oda szeretnék menni Balázshoz, de ő egyből kirohan a teremből. Nem megyek utána inkább visszaülök a székemre és előveszem a telefonomat. Írok egy sms-t Ritának, hogy nem-e zavarnék, ha ma átmennék. Egyből válaszol, hogy nem és, hogy halálra unja magát, mire felnevetek. Valahonnan mellőlem gúnyos nevetést hallok. Felnézek és látom, hogy Balázs az és a fejét rázva nézi a telefonomat, aztán az arcomat.

- Ba.... - de mire kimondhatnám a nevét elsétál.

Balázst csak a negyedik szünetben sikerül elkapnom. Megfogom a karját.

- Balázs?

- Igen? - néz rám unottan.

- Hoztam neked.. - veszek egy nagy levegőt és belekezdek - nem tudom miért utálsz de légyszi béküljünk már ki mert rosszul érzem magam sütit a büféből - hadarom el. Balázs elneveti magát és megölel. Szorosan hozzábújok.

- Utálsz még?

- Dehogy utállak - fúrja a fejét a nyakamba és pedig a hátát simogatom. Így állunk majdnem két percig, csak azért válunk el mert csengetnek. Balázs rám mosolyog és átkarolja a vállam. Visszamosolygok és együtt besétálunk a terembe. Balázs elenged, hogy le tudjak ülni a helyemre. Ő pedig felül a padomra és beszélgetünk a még a tanár be nem jön.

Suli után elindulok Ritáékhoz. Eléggé hamar odaérek, de kicsit kifulladok, mert eléggé siettem. Már majdnem futottam.

- Jó napot! - köszönök az anyukájának, aki mosolyogva néz rám.

- Szia! Gyere be!

- Köszönöm - mondom mosolyogva.

- Rita fent van. Nyugodtan menj fel hozzá

- Rendben - mondom és elindulok Rita szobája felé.

- Szi... - nyitok be, de majdnem hatalmasat esek, mert megbotlom a szőnyeg szélében.

Mikor visszanyerem az egyensúlyom, elkezdek nevetni. Rita először furán néz rám, de mikor bele gondol, hogy majdnem pofára estem ős is elkezd nevetni. Majdnem negyed órán keresztül nevetünk. Már fáj a szám és a hasam is a sok nevetéstől.

- Azta! - huppanok le Rita ágyára.

- Örülök, hogy beestél! - nevet egy kicsit még Rita.

- De vicceske vagy! - lököm meg kicsit a vállát. - Egyébként, hogy vagy?

- Jobban. Már szinte semmi bajom.

- Örülök, akkor gondolom jövő héten már jönni fogsz

- Igen - fújja ki megkönnyebbülten a levegőt.

- Mi a baj?

- Semmi, csak reggelente, amikor egyedül voltam itthon úgy unatkoztam.

- Ismerős! - nevetek fel.

- Veled mi a helyzet?

- Semmi. Virág belém kötött, sőt Márk is. Akkor megismerkedtem egy Peti nevű sráccal, akit elvileg ismerek és eléggé aranyos. - sorolom a "semmit"

- Mi van? - nyitja nagyra Rita a szemeit. Kicsit összezavartam.

- Na! Az volt hogy reggel... -kezdek bele a Márk/Virág sztoriba.

- Nem mondod komolyan? - néz rám Rita a fejét ingatva.

- De! Nem értem, hogy mi undorító, de azt végképp nem, hogy Márknak mi baja van velem - húzom el a számat.

- Mi van veletek, amikor én beteg vagyok? - néz furán Rita

- Nem tudom - nevetek fel

- Ki az a Peti egyébként?

- Ja! Hát vele akkor találkoztam, amikor Márknál voltam filmezni... - mosolyodom el.

- És aranyos?

- Nagyon. Valamelyik nap véletlenül neki mentem és ő felismert. Elkezdtünk beszélgetni, de sietnem kellett a suliba. Elkérte a számom és még aznap este felhívott, hogy nincs-e kedvem találkozni vele szombaton. Én pedig mondtam, hogy szívesen találkoznék vele.

- De jó. Nagyon cuki lehet. Hogy néz ki?

- Magas, szőke haj és kék szem, bár én nem szeretem a kék szemet annyira, de nem baj ő eléggé cuki. - mosolyodom el. Érzem, hogy a zsebemben elkezd rezegni a telefonom. Anya írt sms-t, hogy hol vagyok. El is felejtettem neki mondani, hogy jövök ma Ritáékhoz.

- Uhh..anya az. Elfelejtettem szólni neki, hogy jövök. - húzom el a számat. - Most mennem kell! - ölelem meg Ritát gyorsan. - Szia!

- Szia! Majd este beszélünk!

- Oké! - rohanok ki a szobájából.

Hazafelé is futok, de közbe írok egy sms-t anyának is. Lihegve esek be az ajtón.

- Szia anya!

- Szia! - jön ki elém. Mikor meglát elkezd nevetni. - Azért futni nem kellett volna!

- Jó, na csak.. Áh.. hagyjuk! - nevetek én is.

- Milyen volt a suli? - kérdezi

- Jó volt! - ne akarom neki mondani a Virágos esetet, mert Ritával már úgyis átbeszéltük az egészet.

- Jól van!

- Ohh.. fel kéne mennem törit tanulni, mert holnap TZ-t írunk belőle. - jut hirtelen eszembe.

Gyorsan felrohanok a szobámba és átöltözöm. Berakok valami zenét halkan és leülök az ágyamra tanulni. Amikor végzek mindennel, teljesen el vagyok fáradva. Lemegyek a konyhába, hogy igyak egy bögre teát.

- Na végeztél a törivel? - néz rám anya.

- Igen. Teljesen lefárasztott, de kész vagyok. Éljen-éljen! - tapsolok kettőt, mire anya elmosolyodik. - Most elmegyek fürdeni - szólok anyának és felvánszorgom az emeletre.

Miután végeztem valamivel frissebben fekszem le az ágyamra. Gyorsan írok Ritának egy sms-t, hogy inkább holnap dumáljunk, mert hulla vagyok. Még nem válaszolt, amikor csörögni kezd a telefonom. Látom, hogy Peti az, egyből felkapom.

 Szia!

 Szia! - szól bele - Hogy vagy?

 Jól? Te?

 Jól vagyok, csak szerettem volna megtudni, hogy akkor áll-e még a szombat?

 Persze! Jó lenne.

 Rendben. Csak ezt akartam, most megyek, mert mindjárt bealszom - nevet fel

 Oké, ez kölcsönös és is mindjárt kidőlök.

 Örülök, hogy dumáltunk! Szép álmokat!

 Neked is! - teszem le.

Azt se várom meg, hogy Rita válaszoljon két perc múlva már alszom is.