Balázs.

25. fejezet

Balázs. 

Reggel, mikor megnézem a telefonom látom, hogy Balázs még mindig nem válaszolt az sms-re. Nem értem mi baja van. Azt mondta szeretné, hogy átmenjek, aztán azt mondja mégsem jó. Felhívom hátha elmondja mi a baj.
 Szia! - szól bele álmosan. Akkor ő nyugodtan tudott aludni még én egész este idegeskedtem, hogy mi baja lehet. Remek.
 Szia! Mi volt tegnap a baj?
 Semmi.
 Ne csináld már! Tudom, hogy van valami. Nem jössz el velem sétálni?
 Petra...
 Mi az? Most, ha nincs semmi bajod miért nem jössz el?
 Jó fél óra múlva a parknál, oké?
 Jó! - teszem le mérgesen a telefont.
Sosem szokott így viselkedni velem. Mindig olyan kedves és aranyos. Erre most így viselkedik. Nem értem.
Gyorsan lerohanok anyához, hogy megkérdezzem nem-e baj, ha elmegyek Balázzsal sétálni.
- Balázs?
- Igen. Osztálytársam. Sokat volt itt, amikor beteg voltam.
- Ja, igen! Az a magas, szőke, barna szemű nagyon helyes fiú? - néz rám anya felhúzott szemöldökkel.
- Igen anya ő! - nevetem el magam. Balázs tényleg nagyon helyes, de a legjobb barátom is.
- Tehát találkoztok..
- Anya..ő az egyik legjobb barátom! - emelem fel védekezően a kezem.
- Persze! Tudod apáddal 2 éven keresztül voltunk legjobb barátok a gimiben. Egyikünk se mert lépni, ezért csak barátok voltunk.
- Tényleg? Hogy kezdtetek el járni? - nézek anyára érdeklődve. Még sohasem mesélte, hogy találkoztak apával. Annyit tudok, hogy még a gimiben, de semmi mást.
- Lett egy barátnője, féltékeny lettem és tönkretettem a kapcsolatukat, aztán elmondtam apádnak, hogy nem akarom, hogy más valakivel legyen együtt. Ennyi - fejezi be.
- Ennyi?
- Te nem késel el? Majd máskor elmesélem részletesebben.
- Igaz. Megyek is öltözni. - rohanok fel a szobámba és felkapok egy farmert egy fekete pólót és ráhúzom a batman-es pulcsimat. Visszarohanok a konyhába adok anyának két puszit, felkapom a kabátom és már indulok is a park felé.

Előbb érek oda, mint Balázs, ezért előveszem a fülhallgatómat és zenét kezdek hallgatni. Az emberek eléggé furán néznek rám, mert kicsit toporgok egyrészt a hideg miatt másrészt, mert nem tudom mi baja van Balázsnak. Komolyan egy néni odajött hozzám és megkérdezte, hogy mi a bajom. Kedvesen elmondtam neki, hogy semmi, de nem nagyon akarta elhinni. Még mindig a néninek bizonygattam, hogy semmi bajom, amikor megjelent Balázs.
- Szia! - néz rám, aztán furán a nénire. - Ööö.. jó napot! - köszön végül eléggé fura arckifejezéssel.
- Mit akarsz fiam? - néz rá a néni.
- Ö... érte jöttem - mutat rám. Mire a néni bólint egyet és odébb megy.
- Hát ez fura volt! - nevetem el magam. - Már vagy öt perce próbálom lerázni, de nem sikerült - nevetek még mindig.
- Ja - nézi még mindig a nénit. Miközben elindulunk be a parkba.

Sétáltunk kb. tíz perce teljes csendben, mikor megszólalok.
- Mi a baj? - nézek rá.
- Semmi.
- Balázs! Ne idegesíts! Mondd már el! - állok meg vele szemben.
- Én ne idegesítselek? - néz rám mérgesen.
- Igen!
- Inkább te ne idegesíts! Idegbajt kapok néha tőled!
- Mi van? - kerekedik el a szemem.
- Hallottad.
- Szabad megkérdeznem, hogy mégis miért? - teszem fel a kérdést sértődötten.
- Miért kellett neked Petivel találkoznod?
- Mert kedves.
- Mindenkivel találkozol, aki kedves?
- Igen! - vágom rá sértődötten és szomorúan.
- Remek! - neveti el magát.
- Most téged miért zavar? Peti a barátod.
- Nem mondtam, hogy zavar! Peti meg nem annyira az én barátom, inkább Márk haverja.
- Tökmindegy. Miért érdekel, hogy kivel találkozom? - megyek hozzá közel, már csak pár centire vagyunk egymástól.
- Tudod mit. Elegem van! - mondja mérgesen és...és magához húz és megcsókol.
Először annyira meglepődöm, hogy nem csinálok semmit, de utána egyből átkarolom a nyakát és visszacsókolok. Balázs az oldalamra teszi a kezét. Egy percig minden tökéletes. Egy percig, egészen addig amég eszembe nem jut, hogy Balázsnak barátnője van és most csalta meg velem. Egyből elhúzódom Balázstól és elrohanok a park bejárata felé.
Miközben futok nem tudok másra gondolni csak, hogy most csaltak meg valakit miattam. Sosem akartam ilyen lány lenni. Nem hiszem el! Miért kellett ezt csinálnia Balázsnak? Már folynak a könnyek az arcomon, amikor még mindig futva beesek az utcánkba. Belépek a házba és egyből anyát keresem, de nincs itthon. Pont most nincs itthon. Miért? Felrohanok a szobámba levetődök az ágyamra és a kezembe kapom a telefonom.
 Rita?
 Igen? - szól bele aggódva.
 Át tudnál jönni? - sírom el magam.
 Persze, mindjárt ott vagyok! - teszi le a telefont.

Visszafekszem az ágyamra és várom, hogy csengessenek, de nem bírom kiverni a fejemből a csókot. A legszomorúbb, hogy tetszett...Nagyon is. Nem gondolhatok erre! Miért kellett? Miért van barátnője? Miért csókolt meg? Most tetszem neki? De...van barátnője... Mi van?

Csengetnek én pedig lemegyek kinyitni az ajtót már kicsit nyugodtabban.
- Szia, Rita! - köszönök.
- Szia! Mi a baj? - néz rám hatalmas aggódó szemekkel.
- Balázs.. - sírom el magam megint.
- Jó menjünk fel a szobádba és elmondod! - fogja meg a vállam és elkezd a lépcső felé terelni.
- Én csak.. nem ...értem ..... semmit se! - zokogok, miközben sétálunk felfelé a lépcsőn.
- Jól van! Nyugalom, ha felértünk elmeséled.
- Oké - szipogok.
- Na most mondd! - ültet le az ágyamra. - Mi történt?
- Balázs megcsókolt.
- Megcsókolt? - lepődik meg Rita.
- Igen, de barátnője van.
- Tudom - húzza el a száját.
- Tudod mi a legrosszabb?
- Mi?
 - Az, hogy örültem neki, hogy megcsókolt. Nagyon is.
- Te szerelmes vagy....Balázsba?
- Nem tudom én csak...
- De nem Márkba..?
- Nem tudom nem...vagy... nem, nem olyan, mint Balázzsal.
- Akkor Balázs?
- Nem tudom. - sírom el megint magam.

Az este végére arra jutunk, hogy holnap megkérdezem Balázst, hogy miért csókolt meg. Nem hiszem el még most sem, hogy ez történt! Remélem holnap kiderül! Szeretnék lefeküdni aludni, de csörög a telefonom.
 Hallo? - kapom fel anélkül, hogy megnézném ki az.
 Petra? Miért rohantál el? - hallom meg Balázs hangját a telefonban, mire egyből kinyomom.
Felhívott. Miért nyomtam ki? ÁÁÁ olyan hülye vagyok.
Egész este forgolódom az ágyamban. Hajnali négy körül sikerül elaludnom.