Hógolyó.

Sziasztok! Itt is vagyok a következő résszel ahogyan ígértem, de megint nem valami hosszú a rész. Viszont így akkor az ígéretemhez híven holnap is lesz új rész. Remélem ez, hogy naponta vannak részek kiegyenlíti azt, hogy nem sikerül olyan hosszúakat összehoznom! Jó olvasást a részhez! Remélem tetszeni fog nektek! :)

40. fejezet

Az ajtóban Dávid áll hatalmas mosollyal az arcán. Ledöbbenek. Hogy kerül ide és ő miért nem lepődik meg azon, hogy engem itt lát?

- Te mit keresel itt? - teszem fel a kérdést.

- Hát meg akartalak lepni, de anyukád mondta, hogy itt vagy - mosolyog még mindig.

- Ja értem - mondom mellettem Balázs pedig bólint.

- Nem jössz be? - néz vidáman Dávidra.

- Hát, ha beengedtek - neveti el magát. - Megfagyok - lép be az ajtón és leveszi a kabátját meg a cipőjét.

- És mi a helyzet? - néz rá Balázs érdeklődve, miközben kezet fognak.

- Semmi. Inkább ti meséljetek, hogy mi van!

- Hát - nézek Balázsra segítségkérően.

- Együtt vagyunk! - mondja büszkén.

Dávid bólint egyet aztán megölel. Elmondja, hogy már milyen régóta várta, hogy végre sikerüljön, mennyire barmok vagyunk, hogy nem látunk a szemünktől stb-stb. Nevetek rajta, de tudom, hogy igaza van. Már mindegy a lényeg az, hogy együtt vagyunk és emiatt már nem kell aggódnom. Most már csak ki kell élveznem ezt az egész kapcsolatot, hogy vele lehetek.

Miután Dávid is ivott egy kis teát, hogy felmelegedjen felajánlotta, hogy esetleg elmehetnénk sétálni a városban. Most úgy sem esik a hó és nincsenek is sokan az utcán. Nekem tetszett az ötlet és mivel Balázst leszavaztuk, elmentünk. Miközben a fiúkkal sétáltam boldogan láttam, hogy nagyon is jól kijönnek egymással. Aminek nagyon örülök. Abból is mekkora probléma volt, hogy Márk nem kedvelte Dávidot, ilyen szánalmas indokkal, pedig vele nem is jártam. Balázs viszont az ellenkezője. Már akkor is jól kijött vele és elég jó haverok lettek. Tőlem függetlenül is.

Sétálok középen, fogom Balázs kezét és csak kapkodom a fejem, hogy min nevetnek éppen. Mikor ézreveszik, hogy kicsit lemaradtam a témával kapcsolatban egyből bevonnak és elkezdik lelkesen mesélni, hogy a legújabb akciófilmben milyen király is volt az autós üldözés én meg csak nevetek és mondom, hogy nyugodtan beszéljék meg ketten, mert ez engem egyáltalán nem köt le. Helyette inkább előveszem a telefonom és csinálok pár képet. Hóban pár lábnyom, a tiszta frissen esett hó, amibe még senki nem lépett bele és még pár ilyen. Mikor már lefagy a kezem inkább elteszem a telefont és előkapom a kesztyűmet. Ők még mindig egy-két méterrel előttem sétálnak, nekem pedig gonosz vigyorra húzódik a szám. Lehajolok és elkezdek hógolyót gyúrni. Mikor kész vagyok kettővel sorban megdobom őket. Először Dávidot, majd Balázst. Ijedten kapják hátra a fejüket, de én csak nevetek rajtuk meg az arcukon. Elmosolyodnak. Egymásra néznek és elindulnak felém, én abbahagyom a nevetést és az ellenkező irányba kezdek szaladni. Miközben futok két hógolyó is elrepül mellettem, de egyik sem talál el. Nevetve futok tovább. Hirtelen egy erős kar ölel át és ránt le a hóba. Balázs fekszik rajtam nevetve.

- Megvagy! - mondja közelről, majd ad egy csókot.

- Nah.. huh most pedig megfürdetünk - kapkodja a levegőt Dávid. - Edzenem kell! - mondja mire elnevetjük magunkat, de az én vidámságom nem tart túl sokáig, mert Dávid a kezeimet Balázs pedig a lábaimat fogja meg és elkezdenek a tisztás felé cipelni ami tele van hóval. Sikítozom és mondom nekik, hogy engedjenek el, de nem hallgatnak rám.

Végül a hóban kötök ki ők pedig eszelősen nevetnek rajtam. Felemelkedek és a könyökömre támaszkodva idegesen nézek rájuk, de annyira nem hatja meg őket csak tovább ecsetelik, hogy mennyire vicces volt a fejem meg ahogy sikítottam és, hogy ez mennyire jó volt.

- Persze, király volt! Itt vagyok én is! - dobok feléjük egy hógolyót.

- Jó nyugiii! Tudod, hogy szeretünk - fordul felém Dávid. Komolyan mondja a szavakat, de még mindig elég csak egy kicsit felhúznom a szemöldököm és már megint röhögőgörcsben tör ki.

- Na! Gyere! - nyújtja a kezét Balázs, hogy felhúzzon. Nagy nehezen feltápászkodom.

- Oké, oké! Viszont én megyek haza most. Öltözhetek át megint - nevetem el magam Balázs pedig csatlakozik hozzám. Dávid meg furán néz ránk.

- Oké és szívesen látsz vendégül? - nevet rám Dávid.

- Ezek után? Hát nem is tudom - mondom mire elneveti magát. Tudja, hogy szívesen látom. - Te jössz Balázs? - mosolygok rá kedvesen.

- Nem, most nem. Haza kéne mennem - húzza el a száját, majd ad egy csókot. Kezet fog Dáviddal és már indul is haza.

Az út egy darabig csendben telik és ezt furcsállom, mert amúgy olyan jó hangulat volt.

- Valami baj van? - nézek Dávidra.

- Hát nem feltétlenül baj, de mesélnem kell valamit.. - mondja kicsit furán.