Nyugis nap.

Sziasztok! És nem késtem! Igen! Igen ééés igen! :D Na szóval a résszel kapcsolatban, mint ahogy a címéből is láthatjátok ez egy nyugis kis rész lesz. Remélem tetszeni fog nektek! :) Jó olvasást!:)

37. fejezet

 Be lehet valahogy mászni a szobádba? - Ismétli meg Balázs a kérdést.

 Nem hiszem.. De én ki tudok osonni, ha idejössz a ház elé - ajánlom fel.

 Te nem mész sehova a hidegben! Szépen ott maradsz!

 Akkor mi legyen?

 Próbálj meg aludni holnap pedig gyere át, amikor csak szeretnél a szüleim úgy nincsenek itthon - elgondolkozom, hogy anya el-e fog engedni miután látott sírni, de ha elmesélem neki, hogy csak rosszat álmodtam akkor biztos elenged.

 Rendben, oké akkor holnap délelőtt megyek

 Várlak! Viszont most aludj! Nem lesz semmi baj!

 Szeretlek! - bukik ki belőlem nem is tudom, hogy miért, de most egyszerűen boldog vagyok, hogy itt van nekem.

 Én is téged! - hallom a hangján, hogy mosolyog. - De most már aludj! Szia!

 Szia! - köszönök el és lerakom a telefonom az asztalomra.

Lepihenek és igyekszem elaludni, de kicsit félek, hogy vissza fog jönni az álom. Inkább előveszem a fülhallgatómat és zenét kezdek halkan hallgatni. Egy kis idő múlva már alszom is.

Reggel kipihenten ébredek. Szerencsére nem tért vissza az álom és jól aludtam az éjjel. Megnézem a telefonom kijelzőjét és látom, hogy még csak kilenc óra van. Gyorsan berohanok a fürdőbe és megmosom a hajam. Miután végeztem vele megszárítom és egyszerűen kiengedve hagyom. Teszek fel egy kis sminket és visszamegyek a szobámba. Még csak fél tíz van. Előkeresek egy egyszerű farmert meg egy fekete pulcsit és már indulok is le a konyhába, hogy megkérdezzem anyát mehetek-e. Hát nagyon remélem, hogy megengedi!

- Anyaaa? - lépek be a konyhába, ahol anya és apa kávéznak.

- Igen? - néz rám fáradtan a kávéja mögül. - Mi a baj? És hova mész? - néz végig az utcai ruhámon.

- Hát épp azt szeretném megkérdezni, hogy.. - nézek rá angyalian - elmehetek-e Balázsékhoz egy kicsit?

- Balázsékhoz?

- Igen, szeretnék

- Jól van, de majd hívlak! - mondja anya megenyhült arccal. Szerintem a tegnapi sírásom miatt engedett el ilyen könnyen.

Miután anya elengedett gyorsan felhívtam Balázst és megkérdeztem, jó-e neki, hogy ha most indulok el. Azt mondta okés és, hogy eljön elém és út közben majd találkozunk. Felkaptam a csizmám, a kabátom és már az ajtó másik oldalán is voltam. Eléggé hiányzott már Balázs, ezért siettem, hogy minél hamarabb találkozzunk. Kb. öt percet sétáltam és már szembe is jött velem. Mosolyogva ugrottam a nyakába, ő pedig szorosan átölelt. Hosszabb ideig maradtunk így, mint általában szoktunk. Éreztem rajta, hogy sajnálja, hogy tegnap nem tudott ott lenni, mikor sírva felhívtam. Tudom, hogy nem az ő hibája és valószínűleg túl is reagáltam ezt az egészet, de megijedtem. Nem tudtam mit csinálni, ezért hívtam őt. Ő pedig csodásan viselkedett. Nem nevetett ki. Végighallgatott és szeretett volna segíteni. Mindenki ilyen barátra vágyik és el sem hiszem, hogy ő az enyém. Kicsit elgondolkodom, ezért meglepődöm, mikor Balázs elhúzódik tőlem.

- Jobban vagy?

- Most már sokkal! - mondom ki ő pedig megfogja a kezem és elindulunk a házuk felé.

Mikor belépünk a házba és levesszük a kabátot Balázs megkérdezi csináljon-e teát, mert eléggé átfagytunk kint a hidegben.

- Jó lenne! - nevetem el magam.

- Oké. Menj fel nyugodtan Hercegnő valószínűleg az ágyon terpeszkedik, de neked biztos örülni fog! Imád téged! Akár csak a gazdája - kacsint egyet majd eltűnik a konyhaajtó mögött. Én pedig nevetve elindulok fel a szobájába.

Hercegnő tényleg az ágyon van, de meglepő módon eléggé össze van gömbölyödve, nem foglalja el az egész ágyat és még a szemei is nyitva vannak.

- Mi van veled cicus? - simogatom meg a fülét, mire egyből dorombolni kezd és az ölembe mászik.

Imádom ezt a cicát olyan kis aranyos. Velem legalábbis. Eszembe jut Dávid és, hogy már eléggé régen beszéltem vele, de ő se jelentkezett, pedig szokott. Lehet, hogy valami baj van vele? Á nem hiszem. Arról a szülei csak tudnának és szóltak volna nekem. Miközben gondolkodom elfelejtem simogatni Hercegnőt, aki a nemtetszését azzal fejezi ki, hogy a combomba mélyeszti a körmeit.

- Hé! Nyugi cica! - kezdem el újra simogatni mire visszahúzza a karmait és dorombol tovább.

Csak ingatom a fejem és elnevetem magam rajta. Nem semmi macsek.

- Itt a tea! - sétál be két bögrével a kezében Balázs. - Mi a helyzet? Látom Hercegnő jól érzi magát - nevet, mikor meglátja az ölemben fekvő és doromboló cicát.

- Ja hát ő igen, de az előbb egy pillanatra nem simogattam é megkarmolt - nevetem el magam.

- Szokása, az úri hölgynek - simogatja meg Hercegnő fülét. - Ugye Hercegnő? Na gyere le Petráról ő az enyém! - emeli le rólam és mikor kirakja a cicát a szobából befekszik mellém az ágyba és a fejét az ölembe hajtja.

Elkezdem simogatni a haját, mire lecsukja a szemét. Olyan selymes fiúhoz képest a haja. Sötétszőke és egyszerűen gyönyörű a hatalmas barna szemeivel. Elképesztően jól néz ki. Végighúzom a szemöldökén az ujjam, majd a száján, mire kinyitja a szemeit és csak néz rám. Így maradunk pár percig, mikor megtöröm a pillanatot és adok egy gyors puszit a szájára.

- Nézünk egy filmet?

- Persze, ha szeretnél - ül fel az ölemből. - Valami jó kis vígjátékot?

- Oké - egyezem bele rögtön.

- Gyalog galopp?

- Nem ismerem, de oké

- Nem ismered? - döbben le. - Na jó! Akkor meg kell néznünk! - beteszi a filmet, majd oda lép az ablakhoz és elhúzza a sötétítőt.

Befekszik mellém az ágyba én pedig a mellkasára hajtom a fejem. Eltelik pár perc a filmből, mikor elkezdi simogatni a hajam én pedig már nem is tudok másra koncentrálni csak rá. Ahogy csendben szuszog és már előre nevet a film egyik poénján és közben egyszer sem hagyja abba a hajam simogatását. Imádom, ezt az érzést.

- Nem tetszik? - kérdezi meg, miután ő hatalmasat röhög a filmen én pedig meg sem szólalok, ugyanis fogalmam sincs mi is történik a filmben.

- Nem figyeltem - fordulok felé és csókolom meg. Rögtön reagál és visszacsókol közben pedig átölel.

Mikor elválunk megszólal.

- Petra?

- Igen? - érintem hozzá az orrom az övéhez.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze! - mondom ki, de elbizonytalanodom, mert olyan komoly. Mi a fene történt?