Kínos helyzet.

Sziasztok! Itt is vagyok a következővel ( most nem törlődött!! ) a rész egy kicsivel hosszabb, mint általában szokott lenni, de reményeim szerint holnap is hozok részt:) Remélem örültök neki! :) Jó olvasást a részhez! :)

42. fejezet

- Azt kérdezi nem zavar-e

- Mi?

- Kérdeztem tőle, hogy nem jön-e át vacsorára é azt mondta, ha téged nem zavar akkor szívesen - ráncolja anya a szemöldökét.

- Nem értem - hazudom anyának. Tudom, hogy ez az egész arra megy ki, hogy kellemetlen helyzetbe hozzon anya előtt és megtudja el-e mondom valakinek amit történt. Hát nem nem fogom elmondani.

- Összevesztetek valamin?

- Nem, anya! - mondom a kelleténél kicsit hangosabban.

- Petra!

- Bocsi, ne haragudj, de jöjjön csak Gábor, ha akar - mosolyodom el megerősítés ként. - Balázs is átjönne, mert most mondta el Dávid neki, hogy ide fog járni és hát szeretne vele beszélni, nem baj?

- Nem - mosolyodik el anya.

- Köszi! - adok egy puszit neki és felmegyek az emeletre.

Dávid pont előttem áll, mikor kinyitom az ajtómat, amitől megijedek és sikítok egyet ő pedig elkezd rajtam röhögni. A vállára csapok és belépek mellette a szobába.

- Na Balázs mikor ér ide?

- Azt mondta tíz perc, de azt megnézem

- Ide fog érni, ne aggódj - nevetem el magam. Balázs nagyon is gyors, ha az akar lenni.

- Azért mondod, mert oda vagy érte - kacsint egyet én pedig hozzá vágom az első kezembe akadó dolgot amit történetesen a telefonom. Amint eldobom már kapok is utána, de nem érem el. Ijedt arcal várom, hogy a telefon a földön landoljon, de szerencsére Dávid elkapja.

- Értem, hogy kinyírnál, de nézd meg mivel dobálózol - adja a kezembe a telefont

- Huh, köszi, hogy elkaptad - könnyebbülök meg. - Anya kinyírt volna

- Tudom, ismerem. El is ásott volna a kertbe - csinál viccet abból, hogy túlreagálom a dolgot.

- Úgy szeretlek. Főleg, mikor csendben vagy

- Tudom - rebegteti a szempilláit.

Készülök neki visszavágni, mikor megcsörren a telefon a kezemben. Balázs írt, hogy itt van a ház előtt. Ahogy meglátom az sms-t egyből elindulok le.

Kint Balázs nyakába ugrom és adok neki egy csókot köszönés gyanánt.

- Héé, szia! - igazítja a helyére az egyik tincsemet. - Mi a helyzet?

- Háát.. hivatalos vagy vacsira.

- Az jó - bólint egyet.

- De Gábor is - húzom el a számat neki meg elkerekedik a szeme. - Felhívta anyát és meghívatta magát, az a szemét!

- Kinyírom! - mondja idegesen.

- Ne! Nyugi, csak legyél viszonylag kedves. Anyáék miatt! Azt szeretném, hogy kedveljenek

- Jól van - egyezik bele sóhajtva.

Felmegyünk a szobámba, hogy Balázs is kiörülhesse magát Dávid költözésével kapcsolatban. Csak hallgatom őket, ahogy előre tervezgetnek. Mit fognak csinálni vagy éppen mit fogunk csinálni. Ez a három és fél év lesz életem legjobb időszaka. Nem tudok tejesen boldog lenni, mert állandóan eszembe jut Gábor meg, hogy mit akarhat azzal, hogy ide jön ma. Csak idegesíteni akar? Valamit tervez? Vagy mi vaan? Elegem van belőle, ha soha nem látnám az is túl hamar lenne. Hogy van az, hogy eddig egyáltalán nem láttam, de most állandóan feltűnik és tönkretesz mindent.

- Petra? - néz rám aggódva Balázs

- Igen?

- Nem megyünk le? Anyukád szólt, hogy kész a vacsora és khm.. itt van Gábor - Balázson látszik, hogy nem nagyon tudja visszafogni az idegességét.

- De, menjünk - ragadom karon a két fiút és együtt lemegyünk a lépcsőn.

- Halihó! - mondom, mikor belépünk a konyhába.

- Sziasztok! Gyertek csak megterítettem - mondja anya és bólint az asztal felé, hogy üljünk le.

Gyorsan lecsapunk a három egymás mellett lévő helyre. Én ülök középen, bal oldalamon Balázs, a jobbon pedig Dávid. Vele szembe leül apa, mellé anya és végül Balázzsal szembe pedig Gábor. Egy bunkó mosoly kíséretében ami nála már szokássá vált, ha Balázs közelében van. Dávidon láttam, hogy nem érti a helyzetet. Elfelejtettem neki szólni arról, hogy jön Gábor meg hogy egyáltalán ki is ő. Először kínos csend áll be aztán apa töri meg, aki arról kezdi kérdezgetni Balázst, hogy mióta vagyunk együtt. Elhúzom a számat nem kéne szegényt így letámadni, de szerencsére apán nem látom, azt, hogy nem kedvelné csak érdeklődik. Balázs pedig lelkesen válaszol, hogy a szünet előtti napon kezdtünk el hivatalosan is járni, de már előtte is szeretett. Én elmosolyodom ezen, Gábor gúnyosan köhint egyet Dávid pedig furán néz rá. Szerintem kezd rájönni arra, hogy nem igazán vagyunk jóban vele. Apának viszont szimpatikus, hogy azt mondta, hogy szeretett nem pedig, hogy bejöttem neki vagy valami ilyesmit. Kedveli Balázst látom rajta és nem csak én Gábor is. Látom a hülye vigyorán, hogy valami bosszantót készül mondani.

- Akkor miért sírtál miatta? - fordul felém.

- Mi?

- Az iskolában.. azt mondtad összevesztetek - néz aggódóan. Álszent szemétláda!

- Nem vesztünk össze - próbálok kikecmeregni a helyzetből.

- Biztos rólam beszélt aznap, mert telefonon kicsit összekaptunk - siet a segítségemre Dávid.

- Akkor, amikor itt voltam se volt fényes a helyzet - neveti el magát Gábor - Miért hazudsz?

- Igaz nem volt fényes a helyzet. Nem is véletlenül hajított ki Petra, igaz? - fordul felé Balázs Gábor pedig meghökken. Nem hitte volna, hogy ez szóba kerül.

- Kínos - neveti el magát Dávid. Anyáék kérdőn néznek egymásra majd Gáborra.

- Miről beszélsz?

- Arról, hogy nem hiszem, hogy örült neki, mikor megpróbáltál rámászni

- Én - rémül meg Gábor

- Gábor, takarodj ki a házunkból és, ha meglátlak a lányom közelében én kitekerem a nyakadat! A szüleidet pedig fel fogom hívni! - mondja apa halk, de annál idegesebb hangon. Egyből hisz Balázsnak meg sem kérdőjelezi, biztos mert tudja mi volt aznap este meg hát a mai beszélgetés se volt valami elterelő.

Gábor felkapja a cuccait és kirohan a házból. Apa az ajtóból már egyedül jön vissza.

- Na nyugalom gyerekek! Egyetek, majd ha mindenki szépen hazament veled még lesz beszédünk Petra!

- Oké - hajtom le a fejem. Biztos kellemes lesz.