Jó hír!

Sziasztok! Itt vagyok újra! Éljen-éljen! Rövid résszel érkeztem, mert csak ennyi tellett tőlem most.. ne haragudjatok nehéz visszaállni ennyi kihagyás után.. viszont a visszaállás kedvéért megint megpróbálom nektek naponta hozni a részeket ( egyre hosszabbakat reményeim szerint :) ) remélem örültök neki és nem haragszotok nagyon rám! :) Jó olvasást a részhez! 

41. fejezet

Várakozóan bámulom Dávidot, mert nem szólal meg.

- Na? - karolok belé, mire halványan elmosolyodik.

- Hát, tudod mondtam, hogy szakítottam a barátnőmmel. Minden nap látom és engem már kikészít idegileg. Most már még rosszabb összeszedett valami pasit is. - meséli én meg nem értem mire akar ezzel kilyukadni. - Meg anyáékat is ritkán látom, te is hiányzol - akad meg és nem folytatja.

- Ezzel mit akarsz mondani?

- Hát, hogy januártól a te sulidba fogok járni és persze hazaköltöztem - mondja ki, mire megtorpanok.

Először elfelejtek még levegőt is venni aztán hatalmas mosoly terül szét az arcomon. Dávid a reakciómat látva elneveti magát.

- Imáádlak! - ugrom a nyakába. Adok neki egy hatalma puszit és miután kicsit lenyugodtam elindulunk hozzánk. Párszor rám néz út közben, de nem mondok semmit, mert annyi gondolat van most a fejemben, hogy nem is tudnék.

Beérünk a házunkba és még mindig egy szót sem tudok szólni csak próbálom feldolgozni, hogy a legjobb barátom, akit csak ritkán látok végre haza költözik és minden nap láthatom. Tudok vele beszélgetni nem telefonon keresztül kell mesélnem és neki sem. Egyszerűen csak boldog vagyok. Be is rohanok a konyhába, hogy elújságoljam anyának a jó hírt.

- Anyaa! Képzeld Dávid hazaköltözött éééés - sóhajtok egyet. - Egy suliba fog vele, járni! - kezdek el ugrálni, mint egy idióta. Anya előttem Dávid pedig mögöttem díjazza nevetéssel a hülyeségemet.

- Tudom, amikor itt volt és keresett mesélte - mosolyog anya Dávidra.

- Persze én tudom meg utoljára! - hagyom abba az ugrálást.

- Meert nem voltál itthon - ragadja meg a karom Dávid és magához húz, mire szorosan hozzábújok és az arcomat a nyakába fúrom.

- Na menjetek fel az emeletre, mert nem tudok tőletek főzni - tessékel ki minket anya - Majd szólok, ha jöhettek vacsizni! - kiált még utánunk.

Felrohanunk a szobámba, ő rögtön levetődik az ágyamra én pedig kapcsolok valami zenét és mellé fekszem.

- Nem hiszem el, hogy végre itt leszel - virulok még mindig.

- Én sem igazán

- Úgy örülök! Már hiányzott, hogy többet láthassalak

- Nekem is hiányoztál, bolond! - húz magához.

- És azt tudod már, hogy melyik osztály?

- A tiéd - mondja ki én pedig boldog vagyok mindentől amit csak az utolsó fél órában mondott.

Úgy hiányzott nekem. Régebben mindig itt volt, ha mesélni akartam neki valamit. Meghallgatott, tanácsot adott és felvidított, de ez kicsit nehezebb volt mióta elkezdődött a gimi és ő elköltözött. Emlékszem nyáron, mikor megtudtam rengeteget sírtam miatta, hogy elmegy, de neki nem mondta, mert tudtam, hogy ő nagyon örül, hogy felvették. Szemétnek éreztem magam, hogy szomorú vagyok miatta, de nem tudtam mit csinálni már akkor hiányzott ha rá gondoltam, hogy el fog menni. Persze azóta sok minden változott. Megismertem Ritát és Balázst is, de akkor sem ugyan az. Rita sosem tudta helyettesíteni Dávidot nem volt rosszabb nála egyszerűen csak más. Az elején még azt hittem talán Balázs lesz olyan jó barátom, mint Dávid, de rá már egyáltalán nem barátként gondolok. Talán a legjobb pillanatban döntött úgy Dávid, hogy haza jön. Osztálytársam lesz. Megint minden olyan lesz, mint régebben. Ülhetek mellette is órákon. Mehetek reggel vele is suliba. Minden visszaáll a régi kerékvágásba csak még sokkal jobb lesz.

Mosolyogva fekszünk az ágyamon és szerintem mindketten ugyan azokat e régi imádott emlékeket gondoljuk át amiket felhozott ez a jó hír.

- Balázs tudja? - fordulok felé.

- Nem, először neked akartam elmondani - fordul a plafon felé. - De felhívhatnád

- Vagy akár te is felhívhatod - nevetem el magam.

- Jól van - veszi elő a telefonját.

 Szia... Nem még itt...Aha.. Mondanék valamit... Senki nem halt meg - nevet fel Dávid. - Ide költöztem és bepofátlankodok az osztályotokba... igen komolyan... jó nyugi! Megkérdezem sms-ben megírom...Hello! - teszi le végül.

- Balázs átjönne - néz rám nevetve.

- Jöjjön - mosolyodom el.

Előveszi a telefonját én meg lemegyek a konyhába, mert anya szólt valamiért.

- Igen? - lépek be nevetve hozzá a konyhába.

- Most hívott Gábor - mondja ki nekem meg leesik az állam. - Azt kérdezi..