Barátnő.

26. fejezet

Barátnő.

Már hatkor fent vagyok és a telefonomat szorongatom a kezemben. Ideges vagyok, fel szeretném hívni Balázst, de miután tegnap én nyomtam ki, mikor felhívott nem tudom, hogy reagálna. Mindegy egy próbát megér legfeljebb nem veszi fel. Miközben a telefon kicseng egyre idegesebb leszek. Mi van, ha ordibálni fog velem, vagy nem kíváncsi rám a tegnap történtek után. Már az idegesség minden határát átléptem, mikor a csörgés megszakad. Kinyomta. Remek akkor nem kíváncsi rám. Könnyek gyűlnek a szemembe és nem tudom megállni a sírást. Nem is értem, hogy miért sírok. Miben reménykedek? Barátnője van már egy csomó ideje. Nem fogja miattam kidobni és akarok én egyáltalán  egy kapcsolatot? Mindig is utáltam a "harmadik embereket" egy kapcsolatban és most én lettem az.  

Kisírt vörös szemekkel megyek be a fürdőbe, mert közben a telefonom csipogni kezdett, hogy készülődni kéne a suliba. Megállok a tükör előtt és elborzadva látom a szemeimet. Nem elég, hogy alig aludtam és sötét karikák húzódnak végig a szemeim alatt még az is tisztán látható, hogy sírtam. Felkötöm a hajam egy laza kontyba, megmosom az arcom és elkezdek kutatni a már ezer éve nem használt korrektoromért. Valamelyik sminkes táska legalján találom meg amit anyával közösen használunk. Felteszem az arcomra a korrektort és máris egy fokkal elviselhetőbben nézek ki. Megkeresem még a szempillaspirálomat és gyorsan teszek fel azt is. Végre nem nézek úgy ki, mint akinek behúztak és utána órákon át sírt. Visszasietek a szobámba és felkapom az első ruhákat amik a kezembe akadnak. Nem nagyon törődöm most vele, mert minél előbb el akarok készülni, mert a suliban személyesen is beszélhetek Balázzsal.

Már éppen az ajtó felé igyekszem sietve, amikor anya utánam szól.

- Igen anya? - nézek be a konyhába, de meglepődöm, mert apa is ott ül vele. Egyből ledobom a táskámat és odarohanok apához. Szorosan megölel és a hajamat simogatja. Úgy hiányzott. Mindig ez van, mikor üzleti útra megy.

- Szia apa! Úgy hiányoztál! - mondom hatalmas mosollyal az arcomon.

- Te is nekem kincsem! - mondja ő is vidáman. - Este megnézünk egy filmet, jó?

- Már alig várom, de most mennek kell - jut eszembe megint Balázs.

- Rendben - ad egy puszit. - Szia!

- Szia! - mondom és odamegyek anyához, hogy neki is adjak egy  puszit. - Neked is anya! - köszönök el.

Azt utcán sétálva, miközben zenét hallgatok nézem a havat és eszembe jut, hogy nemrég kezdtük az évet és milyen hamar elment. Olyan sok minden történt közben, de mégis hamar elment. Már december eleje van pénteken lesz az ajándékozás aztán téli szünet, karácsony és újév. Annyira elgondolkodom, hogy csak a suli bejáratánál veszem észre, hogy közben ideértem. Besietek az épületbe, hogy még óra előtt tudjak beszélni Balázzsal. A teremben ledobom a kabatátomat és elindulok megkeresni Balázst, mert a teremben nem volt. Lemegyek a büfébe, de ott sincs. Körbejárom az egész sulit, de nem találom sehol. Tanácstalanul forgolódom, mikor meglátom Márkot és odarohanok hozzá.

- Szia! - köszönök neki, mire felhúzott szemöldökkel néz rám. Nem értem, miért, de most nem is annyira érdekel. - Nem tudod, Balázs merre van?

- Nem jött még - mondja és elsétál mellettem. Hát remek mostanában a kapcsolatunk Márkkal az biztos.

Lemegyek a suli bejáratához, hogy megvárjam ott  Balázst. Már nagyon a becsengetés felé járunk, de még mindig nem jött meg. Minden egyes ajtónyitásnál várom, hogy bejöjjön és végre beszélhessünk, de még mindig sehol. Megint nyitódik az ajtó és reménykedem, hogy ő az, de csalódnom kell, mert Rita esik be az ajtón félig lecsúszott sapiban és kicsit idegesen.

- Hé! Szia! - állok elé. - Mi a helyzet? - nézek rá.

- Szia! - mondja kicsit idegesen. - Ezt nem hiszel el! - rángatja le magáról a táskáját és ledobja a földre. - Hogy az a jó.... - nem fejezi be a mondatot csak tovább szenved a kabátjával is, amit én nevetve nézek.

- Ne segítsek? - kérdezem már hangosan nevetve. Rám néz először látom, hogy le akart ordítani, hogy ez nem vicces vagy valami ilyesmit, de amikor meglátta, hogy milyen arcot vágok inkább ő is csatlakozott hozzám és már ketten nevettünk idiótán a suli közepén. Miután már eléggé sokan néztek ránk furán és egy tanár is megindult felénk, gyorsan felkapkodtuk Rita cuccait a földről és elrohantunk a termünk felé. Levágódtunk a padunkba és tovább nevettünk.

Már becsengettek, amikor újra eszembe jutott Balázs. Körbenéztem a teremben, de nem láttam a helyén. Nem jött suliba?

- Petra! Ne forogj! - szól rám a matektanár.

- Elnézést! - húzom be a nyakam és előrefordulok.

Balázs még soha nem hiányzott a suliból. Lehet, hogy most miattam? Lehet, hogy nem volt kedve hozzám, mikor már reggel is zaklattam a hívásommal. Elhúzom a számat és megpróbálok a matekra koncentrálni, mikor kopognak és nyílik az ajtó. Balázs lép be rajta, mire nekem leesik az állam. Mi a jó ég van?

- Jó napot! Elnézést a késésért, elaludtam - mondja Balázs udvariasan.ú

- Rendben nem gond, mivel az első, de több ilyen ne legyen! - mondja a tanár szigorú/kedves hangon. Hát Balázs majdnem minden tanárnak a kedvence, de meg is értem, mikor jól tanul, udvarias.

- Khm.. - szakítja félbe a gondolatmenetemet egy köhögés szerű hang, mire Ritára nézek, aki Balázs felé bök a fejével és halkan megszólal: Téged nézett végig. - odanézek Balázsra, de ő elfordítja a fejét. Döbbenten fordulok vissza a tanár felé.

Már tűkön ülve vártam a kicsöngetést, hogy beszélhessek Balázzsal, mikor kicsengettek szinte villámsebességel söpörtem be minden cuccom a táskámba, de mielőtt elindulhattam volna Balázshoz, hogy végre beszéljünk a tanár szólt, hogy segítsek a cuccát visszavinni a tanáriba. Ugye nem mondhattam ,hogy nem segítek, ezért megfogtam a cuccait és elindultam mellette a tanári felé.

Mikor lepakolom a tanár cuccait szinte rohanva indulok vissza a terem felé. Balázs az ajtóban beszélget Márkkal és Virággal. Elhúzom a számat, mert tudom, hogy direkt csinálja, hogy nem menjek oda hozzá. Megállok pár méterre tőlük és elgondolkodom. Kit érdekel, hogy ott van Virág? Odamegyek és beszélek Balázzsal. Indulok el feléjük eléggé idegesen.

- Sziasztok! - állok meg a hármas társaság előtt. - Balázs beszélhetnénk?

- Ja, hogyne - mondja bunkón, de legalább eljön velem.

Elindulunk a lépcső irányába, ahol nem is olyan régen még azért vigasztalt, mert Márknak barátnője lett, ami mostanra egyáltalán nem érdekel. Se Márk se a barátnője.

- Balázs én..

- Mi az mit szeretnél? - szakít félbe. - Felfogtam, hogy nem érzel irántam semmit abból, hogy elrohantál. Megértettem, oké? Csak legalább ne kínozz már azzal, hogy ide jössz, hozzám, hogy még egyszer elmondhasd - indulna el, de elkapom a kezét.

- Balázs én.. - akad el a hangom - nekem nem az a bajom, hogy nem érzek semmit hanem, hogy neked van barátnőd.. - húzom el a számat. Ő pedig elkerekedett szemekkel néz rám.

- Barátnő? - tátja el a száját. Nem értem most mi van. - Uramisten... te...te nem tudtad, hogy szakítottam Barbival? Már eléggé régen. - mosolyodik el.

- Szakítottatok? Most...vagy..mi van?

- Nincs barátnőm... - mondja Balázs én meg csak nézek rá. Feleslegesen akadtam ki?

- Balázs? - fordulok felé, hogy kérdezzek valamit, de nem tudok, mert újra megcsókol. Megint nem reagálok rögtön, mert meglepődök, de amikor észhez térek egyből a hajába túrok és közelebb húzom magamhoz, mire belemosolyog a csókba. Elképesztően boldog vagyok.

- De.. - húzódik el tőlem Balázs.