Féltékenység. 2/2

Sziasztok!:) Hoztam a részt, ahogy mondtam. Sajnálom, hogy csak ilyenkor, de egész nap nálunk volt barátnőm és hát nem volt időm írni, de most itt is a kövi rész, remélem örültök neki!:) Jó olvasást kívánok hozzá! :)

Féltékenység. 2/2

* Balázs szemszöge *

A remek matekóra után egyszerűen minden szünetben belefutottam Falvasiba. Komolyan! Lementem a büfébe ott volt, felmentem a termünk előtti folyosóra persze, hogy ott volt, lementem a földszintre és igen ott is ott volt. Nem elég, hogy teljesen felidegesített és legszívesebben leütném, de még csak elkerülnöm se sikerül. A mai nem az én napom.

Ez be is bizonyosodik, amikor kilépek a suli kapuján és meglátom Dávidot. Megöleli Petrát, aztán elindul felém. Teljesen lefagyok és az a nem túl férfias gondolat jársz az eszemben, hogy futok inkább, minthogy Dáviddal veszekedjünk. Rengetegszer mondta már, hogyha valaki megbántja Petrát, akkor ő biztos, hogy kicsinálja azt a barom. Hát igen ez mind szép és jó csak most én vagyok az a barom és még nincs túl sok kedvem kipurcanni.

- Hello! - fékez le előttem Dávid. - Itt szeretnéd vagy menünk arrébb

- Hát ne itt az biztos - mondom, mert nem akarom, hogy a suli előtt ordibáljunk egymással.

- Oké - indul el a park felé én pedig követem.

Az a tíz perc mialatt átérünk a parkba olyan feszülten telik, hogy el se hiszem. Én is szoktam mérges lenni, de Dávidból egyszerűen árad, hogy mérges. Ha egy ismeretlen ember, aki nem tudja mi a helyzet még az is levenné, hogy ideges. De még mennyire egyenesen megy szótlanul semerre se fordul.

- Na! - fordul meg hirtelen. - Hallgatlak!

- Khm - nem tudom, hogy kezdjek bele. - Dávid.. tudod, hogy szeretem Petrát. Most is így van csak félek, hogy ő nem szeret engem..eddig Márkért volt oda, amikor barátnője lett ő teljesen össze volt törve.. én meg nem tehettem semmit csak lehettem a "jó barát" semmi más. Nem tudom valahogy elhinni, hogy ő már nem barátként tekint rám. Egyszerűen nem..nem értem eddig miért nem .. és most miért - mondom teljesen elmerülve a gondolataimban.

- Petra nem volt szerelmes Márkba. Soha. Veled, azért nem foglalkozott, mert barátnőd volt. Nem mászna rá egy srácra, ha barátnője van. Ő rohadtul nem olyan.

- Oké, de Petivel miért volt hétvégén? Ráadásul ketten voltak. Pont felhívtam, hogy áthívom magamhoz igent is mondott meg minden erre meghallom Peti hangját a háttérből

- Nem lehet, hogy valami oka volt vele lenni te barom? Mit feltételezel már róla? Nem egy hülye picsa, aki hetente váltogatja a srácokat - ordít eléggé hangsan Dávid.

- Jó, de mindek mászkál petivel, ha nem az? - mikor kimondom a szavakat tudom, hogy baromi nagy hülyeséget csináltam és miuután erre rájöttem rögtön kapom az erős ütést az arcomba. Majdnem összesek, olyan erős volt az ütés, de tudom, hogy nagyon is megérdemlem.

- Rohadtul csalódtam benned! Majd, ha tudsz normálisan gondolkodni, akkor beszélünk addig hagyjál engem, de főleg Petrát békén! - mondja halk, de annál mérgesebb hangon és elmegy.

Egy darabig az arcomat fogva bámulok utána, majd mikor felfogtam mi történt elindulok haza.

* Petra szemszöge *

A szobámban gyorsan ledobom a táskámat és visszarohanok a konyhába anyáékhoz, akik mondani szeretnének valamit.

- Na lepakoltam! - ülök le én is az asztalhoz.

- Hát ugye holnap van az utolsó nap a suliban és utána téli szünet. Karácsony, ünnepek meg ilyesmik és van egy nagyon kedves barátnőm még a gimiből, aki eddig a férjével külföldön volt csak a fia volt itthon tanulni és mivel régen láttam szombatra meghívtam az egész családot vacsorára és, hogy bemutassalak neki. - mosolyog rám anya, apa pedig bólint egyet. - Igen én is jóban vagyok a férjével. Rendes emberek - teszi még hozzá.

- Gáborékról beszéltek? - kérdezek rá, mire elkerekedett szemekkel néznek rám.

- Honnan tudod? - tökéletes szinkron

- Gábor pár hétre helyettesíti a matektanárunkat, mert kórházba került és ő mondta nekem, hogy felismerte a nevemet meg, hogy meghívtátok őket vacsira. Semmi baj örülök neki Gábor eszméletlen kedves.

- Tényleg nálatok tanít?

- Igen. Egy darabig - mosolyodom el.

- De örülök! Felhívom Máriát!

- Kit? - húzom össze a szemöldököm.

- Falvasi. Gábor anyukája - mondja, de már sehol sincs. Anya, amikor bepörög.

- Igen megint felpörgött! - nevet apa, mire én sem bírom megállni.

Miután apával még poénkodtunk kicsit anyun, felmegyek a szobámba és, mivel holnap csak ajándékozás lesz meg karácsony ilyesmik, nem lesznek rendes órák, ezért megnézek egy filmet. Legalábbis szeretnék, mert ahogy elindítanám megcsörren a telefonom. Nem hiszem el, hogy pont most! Idegesen nyúlok a telefonomért és még csak rá se nézek kiaz csak felveszem.

- Ki az? - szólok bele a kelleténél kicsit hangosabban.

- Bocs, hogy élek! - nevet fel Dávid.

- Jaj ne haragudj, csak pont filmet akartam volna nézni, amikor hívtál.

- Értem akkor már át se menjek? - kérdezi még mindig vidáman.

- De persze, gyere!

- Tíz perc és ott vagyok.

- Örülök!

- Örülök, hogy örülsz!

- Örülök, hogy örülsz, hogy örülök! - nevetek fel.

- Na jó elvesztettem a fonalat a lényeg, hogy húúú de örülünk! Mindjárt ott vagyok teszi le végül a telefont.

Dávid tényleg tartja a szavát és majdnem percre pontosan tíz perc elteltével meg is érkezik. Én pedig a nyakába ugrom, mert délután nem tudtam eléggé megölelgetni.

- Hiányoztál szépség! - ölel át jó szorosan.

- Te is nekem virágszálam!

- Jaj puszedlim, de édes vagy! - húzódik el tőlem mosolyogva.

- Ohh! - pislogok rá nagyokat.

- Cukin nézel ki.. mint egy szörny, aki nem bírja abbahagyni a tikkelést.. - röhög rajtam mire én rácsapok a karjára.

- Bunkó!

- Jó na, csak vicceltem! - tartja fel mindkét kezét.

- Inkább menjünk fel!

- Óhajod számomra parancs! - mondja és a karjába kap, mikor rendesen megkapaszkodom, akkor elkezd felfelé rohanni a lépcsőn én pedig visítva nevetek.

Kicsit kifulladva ejt le az ágyamra és ő is mellém ül. Nevetünk még egy kicsit aztán az arca komoly lesz és felteszi a kérdést, amit nem akartam hallani.

- Mi van Balázzsal?