Ajándékozás.

Hello, mindenki! Újra itt vagyok egy új résszel. Remélem ez tetszeni fog nektek ( úgy vettem észre, hogy az előző kettő nem nagyon nyerte el a tetszéseteket:// ) és megdobtok pár komival, bár kicsit rövid lett, mert nem akartam egybe írni az ajándékozást a kibéküléssel, de azért remélem fog tetszeni!!!:) Jó olvasást!! ( és pár komiiit is! lécci :D )

31. fejezet




Ajándékozás.

Idegesen szorongatom a térdeimet. Annyira igazságtalannak érzem, hogy Balázs ilyeneket gondol rólam. Mindegy, most majd meglátja, hogy nem hazudtam neki és remélem kibékülünk valahogy. Már nagyon hiányzik, pedig ha összeveszek valakivel az nem szokott hiányozni. Legalábbis, ha ennyire összeveszünk, mint mi Balázzsal. Idegesít, hogy ennyire hiányolom a társaságát, miközben így viselkedik velem. Elnézem neki, túl könnyen. Sóhajtok egyet és felnézek az órára. Már nyolc múlt három perccel. Jöhetne már a tanár. Éppen a gondolat végére érek és már nyitódik is az ajtó. Remek!

- Na, gyerekek! - néz végig rajtunk mosolyogva az ofő. - Mindenki készen áll az ajándékozásra?

- Igen! - mondja a fél osztály izgatottan. Hah, az én időm!

- Na akkor kezdjük! - bólint egyet. - Naaa? Ki lesz az első?

- Én! - teszi fel mellettem Rita a kezét.

- Jól van, akkor gyere ki és mondd el kinek adod. - ül le a tanári asztalhoz.

- Khm.. - kezd bele Rita. - Én Virágot húztam.. - mondja ki a tőle telhető legkedvesebben. Virágot? Szerencsétlen..neki aztán nem szívesen vettem volna ajándékot. Virág kínosan elhúzva a száját kimegy az ajándékért és két puszi után meg is kapja. Mindketten a helyükre mennek.

- Következő? - szólal meg az ofő.

- Én! - állok fel magabiztosan.

- Rendben!

- Én..Márkot húztam - mondom ki Márknak meg elkerekedik a szeme és lassan feláll a mellettem lévő padból. Odaadom neki az ajándékot ő, pedig átölel.

- Peti segített kiválasztani... - suttogom olyan halkan, hogy csak ő na meg Balázs hallja, aki fel is kapja a fejét mikor kimondom a szavakat. - Remélem tetszeni fog. - mondom végül, hogy csak Márk hallja és miután elenged visszaülök a helyemre.

Érzem magamon Balázs tekintetét, de csak pár másodper elteltével nézek rá. Egy hatalmas mosollyal az arcomon. Teljesen ledöbbenek, mert eléggé szomorú az ábrázata. A mosoly pedig lehervad az arcomról és inkább visszafordulok a padomhoz és hallgatok, hogy zajlik tovább az ajándékozás.

- Ki lesz a következő?

- Én! - hallom meg Balázs hangját és erre már én is odafigyelek. - Petrát húztam.. - mondja ki nekem pedig az állam is leesik. Egy pillanatig nem tudom mit is csináljak, de utána kicsit kínosan, de felállok, hogy Balázs átadhassa az ajándékát.

- Tessék.. - nyújtja felém. Elveszem és mielőtt visszaülhetne, megölelem.

- Köszönöm! - suttogom a fülébe.

- Szeretlek! - ölel meg szorosan, de az előtt, hogy érdekesek lehetnénk az osztály számára, elenged és leülünk a helyünkre.

Rögtön utánam Ritát mondja, Miki egy elég kedves fiú. Gyorsan átadja az ajándékát Ritának, aztán megöleli és elég hamar el is engedi, viszont Miki kicsit elpirul az ölelés után, mire magamban elmosolyodom, hogy milyen aranyos. Rita pedig visszaül mellém.

- Na akkor kibontjuk? - mosolyog rám szélesen Rita.

- Persze! - viszonozom a mosolyát.

Elkezdünk csörögni a zacskóval, mint mindenki más a teremben. Belenézek. Egy kép, amin Balázzsal vagyunk és éppen átöleljük egymást, elmosolyodom, mert nem tudtam, hogy van ilyen képünk és a keret is nagyon szép amibe belerakta. Tovább nézem, hogy mi van benne és találok egy gyönyörű szép kék színű sálat meg hozzá egy nagyon aranyos sapit is. Meg még egy csokit. Mosolyogva fordulok Balázs felé, aki szerintem várta, hogy mit szólok, mert engem néz. Óvatosan elmosolyodik, mire bólintok egyet és ránézek Márkra is, hogy neki tetszik-e az ajándék amit tőlem kapott, de ahogy meglátom, hogy mindenkinek azt mutogatja, tudom, hogy örült neki és jókedvűen fordulok vissza Rita felé.

- Na? Mi jót kaptál?

- Hmm egy komplett rajzcuccot szinte.. - csillan fel a szem, miközben az ajándékzacskóban turkál. Elnevetem magam az izgatottságát látva.

Az ajándékozással foglalkozunk egész első órán és még szünetben is. Amit sajnálok, mert így nem tudok beszélni Balázzsal, pedig nagyon szeretnék! Oldalra fordulok, hogy ránézzek, de látom, hogy megint engem bámul. Elhúzom a számat ő előkapja a telefonját. Nyomkodja egy darabig, majd kapok egy sms-t. Előveszem én is a telefonom, hogy elolvassam.

 Suli után tudunk beszélni??

 Igen!! - válaszolok és ismét ránézek. Bólint egyet felém jelezve, hogy megbeszéltük.

Alig bírom nyugton kivárni, hogy végre kicsengessenek az utolsó óráról is. Kicsit unalmas másfél órán keresztül veszekedni az osztállyal, hogy melyik béna karácsonyi filmet nézzük meg és miután sikerült választani, a választott film alatt is mindenki dumál. Komolyan a végére, már én kezdtem unni a többieket is, de a filmet is, ezért inkább zenét hallgattam és kulturáltan "aludtam" a padomon. Öt percel a csengetés előtt kinyomom a zenét a telefonomon és elkezdem az órát bámulni hátha hamarabb csengetnek. Igen, amikor várok valamit mindig olyan lassan telik az idő, hogy beleőrülök a várakozásba.

- Mindjárt csengetnek - állítja le a filmet az ófő. - Akit érdekel otthon befejezi! - neveti el magát a tiltakozó fejrázásokat látva. - Jól van gyerekek, jó volt ez az osztálykarácsony! Remélem jövőre még jobb lesz! - mondja búcsúzóul.

- Viszlát tanár úr! - ordít vissza pár ember, miközben megyünk kifelé az ajtón.

Ahogy sétálok kifelé érzem, hogy valaki megfogja a kezem. Lenézek, majd fel a kéz tulajdonosára és látom, hogy Balázs az. Kérdőn felhúzza a szemöldökét. Rámosolygok és megszorítom a kezét. Amikor végre kiérünk a suliból elengedi a kezemet és belekezd a mondandójába.

- Petra..én - hajtja le a fejét.