Ez is?

Sziasztok! Itt is vagyok a következő résszel, remélem tetszeni fog nektek és írtok pár komit is, ha tetszett és, ha van időtök/kedvetek! :) Jó olvasást!

30. fejezet

Ez is?

- Hogy érted? - húzom az időt. Nem szeretnék erről beszélni. Balázs megbántott valahogy elleszek, ha nem minden öt percben emlékeztetnek a helyzetre.

- Tudom, hogy mi van, csak az érdekel, te mit gondolsz - teljesen komoly. Dávidnál sosem jó, ha komoly.

- Azt, hogy megbántott. Nem kicsit. Egyszerűen rosszul érzem magam, hogy ilyet gondol rólam. Nem adtam rá okot..szerintem..

- Dehogy adtál rá okot! Balázs csak nem tud mit kezdeni a helyzettel..

- Milyen helyzettel?

- Hogy ennyire..áá mindegy, ha ő akarja elmondja. Nem úgy gondolta a dolgokat amiket mondott..

- Akkor miért mondta?

- Tőle kérdezd meg!

- Dávid, minek kezdesz bele, ha nem fejezed be? - idegeskedem. Miért nem lehet végigmondani egy rohadt gondolatmenetet? Annyira nehéz? Nem értem, hogy most mi van..kicsit segíthetne!

- Ha én oldom meg a problémáitokat, akkor ti nem tudjátok normálisan megbeszélni, ezért is nem akarok beleszólni. Balázsnak megmondtam, hogy egy nagy barom és kérjen bocsánatot itt ki is fújt amit nekem meg kellett szerintem tenne. Ezt te is értsd meg! Imádlak, szeretném, ha neked jó lenne, de ezt neked kell megoldanod! Most megyek, mert csak délutánra jöttem haza a suliból - pillant az órájára és már el is tűnik a szobámból, mintha ott sem lett volna. Elhúzom a számat, mikor Balázs megcsókolt a suliban nem gondolta volna, hogy ilyen bonyolult lesz minden. Azt reméltem végre rendben lesz minden és elkezdünk járni. Annyira szerettem volna.

- Kicsim? - néz be apa a szobámba.

- Igen? - mosolygok rá.

- Elkezdték a tv-ben adni ezeket a már ezerszer látott karácsonyi filmeket, amiket anyád imád és most azt akarja, hogy tartsunk családi estét és nézzük meg együtt a nem emlékszem mi a címe karácsonyi filmet... - nevet apa, miközben a film címén agyal.

- Hmm.. - lehet, hogy jót tenne egy ilyen este most nekem. Úgyis esik a hó meg a hangulat is megvan. - Jól van csak átöltözöm.

- Oké, lent várunk - csukja be az ajtót apa.

Gyorsan átveszek valami kényelmes itthoni ruhát, összefogom a hajamat és elindulok lefelé a nappaliba. Mosolyogva nézem anyáékat, akik összebújva nézik a filmet a kanapén. Elcsoszogom mellettük és elhelyezkedem a hatalmas, kényelmes fotelban. Megint anyáékra nézek, akik szerintem észre se vették, hogy én is csatlakoztam. Szeretem, amikor ilyenek. Annyi szülő válik el, vagy csak egyszerűen megszűnik szeretni a másikat, de anyáék még mindig tökéletes összhangban vannak egymással. Annyira szerencsés vagyok, hogy ilyen családba születtem. Visszafordulok a tv felé és nézem tovább a filmet. Kb. háromnegyed óra múlva, mikor már csak pár perc van a filmből megint apáékra nézek és meglepődve látom, hogy elaludtak. Ingatom egy kicsit a fejem, mert tudom, hogy ha felébrednek akkor el lesznek gémberedve, de egyszerűen nincs szívem felkelteni őket. Felállok a fotelból és mielőtt felmennék a szobámba, kikapcsolom a tv-t.

Reggel alig bírok kikelni az ágyból. Olyan fáradt vagyok, hogy a fürdőszobáig is alig bírok elmenni és, amikor meglátom magamat a tükörben inkább vissza is megyek a szobámba és levágódom az ágyamra. Elfelejtettem kiszedni a hajgumit a hajamból és most teljesen hülyén áll. Remek! Előszedem a fésűmet és próbálom kifésülni a hajamat. Ami eléggé nehézkesen megy főleg, hogy semmi kedvem nincs hozzá. Teljesen kómás vagyok. Már nagyon jól jött a téli szünet. Sokat lehet pihenni..ahh, de jó is lesz. Ha túlélem a mai ajándékozást. Hála Istennek így ma csak négy óránk van és utána jöhetünk haza.

Gyorsan felöltözöm és összepakolom Márk ajándékát. A parfüm mellé vettem még neki csokit is. Berakom őket egy fekete ajándékzacskóba és, miután felvettem a kabátomat már indulhatok is. A suliba viszonylag hamar beérek, de csak mert fázom és, ezért eléggé gyorsan sétálok. Út közben felhívom Ritát, hogy hol van, mert nincs kedvem egyedül bemenni a suliba.

 Szióóó! Hol vagy?

 Mindjárt a sulinál.

 Uuuu...várj meg jövök én is! - nevetek fel.

 Okés. - teszi le a telefont.

Végül előbb érek oda, mint ő ezért megvárom a kapu mellett. Pár perc múlva már azon gondolkodom, hogy bemegyek, mert nagyon hideg van, de végre jön Rita és együtt sietünk be az épületbe.

- Bocsi csak..elestem út közben - húzza el a száját, belőle pedig kitör a nevetés.

- Elestél? De nyomi vagy! Legalább nincs semmi bajod?

- Köszi szépen te is nagyon aranyos vagy.. már így is kinevetett két kisfiú..erre te is. Amúgy nincs bajom, csak kicsit fáj a karom. - neveti el magát ő is kicsit.

- Na menjünk fel!

- Oké

A teremben lepakoljuk a kabátunkat és elkezdünk beszélgetni. Mondjuk nem nagyon tudok figyelni, mert egyfolytában az ajtót nézem, hogy jön-e Balázs. Két perccel csengetés előtt esik be a terembe eléggé komor ábrázattal. Elhúzom a számat. Rita felé fordulok és megpróbálok figyelni arra amit mond.

- Beszélhetünk? - teszi Balázs a kezét a vállamra, mire ránézek. Kicsit hezitálok, mielőtt bólintok egyet.

Kisétálunk a teremből. Megyek Balázs után, de mikor már elértünk három méter távolságot a teremtől megállok.

- Mit akarsz? - kérdezem, ő pedig visszanéz rám a válla felett.

- Beszélni.

- Mondd!

- Figyelj Petra! Sajnálom, hogy olyanokat mondtam rólad. Tényleg! Nem akartalak megbántani!

- Oké, csak nem értem miért feltételezel rólam ilyet..

- Nem érted?

- Nem..

- Márkba vagy szerelmes, aztán, mikor megbánt egyből Petivel randizol.. Szerinted mit gondoljak?

- Mi az, hogy Petivel randizom? Ezt honnan szedted?

- Felhívtalak és vele voltál..

- Kértem tőle egy szívességet! - mondom kicsit hangosabban, mint szeretném.

- Persze..mindegy elmondhatod, ha tetszik csak akkor ne szórakozz velem..

- Most még azt is mondod, hogy hazudok? - kapom fel a vizet.

- Nem én..

- Figyelj Balázs majd meglátod, hogy nem hazudtam. Majd akkor próbálj meg rendes magyarázatot találni a bunkóságodra! - megyek vissza a terembe.

Idegesen ülök a helyemen és várom, hogy a tanár bejöjjön és elkezdődjön az ajándékozás. Kíváncsi leszek Balázs arcára. Nem hiszem el, hogy hazugnak tart.