A veszekedés kezdete.

Sziasztok! Eléggé mérges voltam magamra a blog elhanyagolása miatt, ezért most hozom az új részt. Igaz, hogy estére ígértem, de remélem azért nem haragszotok, hogy most hozom! Ez már majdnem elég hosszú. Lehetne hosszabb is, de a következőbe tervezem az estét leírni, ezért ennyi lett!:) Remélem tetszik nektek! A következővel igyekszem! Jó olvasást!:)

35. fejezet

Nem tudom. Anyáék mennek valami étterembe és neki nincs kedve, de mivel meghívtuk, ezért ne maradjon otthon egyedül. Legalábbis anya nekem ezt mondta

 Ez így nem lesz jó! Nem akarom, hogy egyedül legyél vele!

 Én se akarok - húzom el a számat.

 Mi lenne, ha átmennék?

 Jaj, de jó lenne! - örülök meg egyből az ötletének. Semmi kedvem ilyen kérdések, beszélgetés után egyedül lenni Gáborral. Lehet, hogy valamennyire igaza volt Balázsnak. Az nem lehet. Csak nem hajtana egy ennyivel fiatalabb lányra.

 Akkor majd még holnap megbeszéljük, mikorra menjek. Most viszont aludj! Szeretlek! - teszi le a telefont, de hallom a hangján, hogy nagyon mérges. Nem tudom mi lesz ezzel a holnapi nappal. Egyedül semmiképp nem maradok Gáborral. Legfeljebb áthívom Ritát meg Bencét.

Úgy teszek ahogy Balázs mondta és lefekszem aludni. Arra gondolva, hogy aludhatok sokáig, mert megkezdődött a két hetes téli szünet. Végre! Nem kell kelnem meg semmi, csak az estétől tartok kicsit.

- Kicsim! - lökdösi apa a vállamat.

- Hm? - fordulok felé teljesen kómásan.

- Kelj fel, picur! Anyád takarítási lázban ég és azt mondja neked is ki kell takarítanod a szobádat!

- Ne már! Szünet van! Mennyi egyáltalán az idő?

- Kilenc óra múlt - nevet apa.

- Legalább tízig hagyhattatok volna. Ez nem igazság! - kezdek el nyafogni apának, aki csak nevet rajtam. Nem hatja meg a hisztim.

- Ahj jó akkor felöltözöm - ülök fel az ágyban és nyújtózom egyet.

Kicsoszogok a fürdőszobába és fogat mosok, arcot végül megfésülködöm és a hajam felfogom egy laza kontyba. A szekrényemben keresek egy itthoni ruhát amiben takaríthatok. Egy sima fekete nadrágot és pólót rángatok elő. Miután felöltöztem lemegyek a konyhába reggelizni.

- Ajj..anyaaa! - ülök le. - Miért kellett felkelteni?

- Mert ki kell takarítanod! Nem jöhet Gábor rumlis házba.

- Anya a ház teljesen tiszta.. nem tudom miről beszélsz. A szobámba pedig úgy sem fog bejönni. Lent leszünk a nappaliban.

- Jól van, de attól még kitakaríthatsz. - tol elém egy szendvicset. Elveszem és beleharapok. - Nem halsz bele! - neveti el magát. - Teát kérsz?

- Ühüm! - bólogatok teli szájjal.

- Jó akkor főzök, de utána tényleg indíts takarítani!

- Oké-oké! - nevetem el magam.

Miután megreggeliztem felmegyek a szobámba és elkezdek takarítani, de elég nehezen megy, mert közben zenét hallgatok és énekelek meg táncikálok. Anya mikor bejön, hogy megnézze hol tartok csak nevet rajtam, mert kb. ott ahol elkezdtem. Miután anya kimegy kicsit komolyabban veszem és rendet rakok a ruháim között, az asztalomon és meg is ágyazok. Aztán végül letörölgetek és ki is porszívózok. Egy óra alatt végzek mindennel. Anya, mikor szólok neki, hogy nézze meg jó lesz-e teljesen ledöbben. Rendesen összepakoltam pedig szerintem nem számított rá.

- Jól van így jó lesz! - megy kifelé a szobámból én pedig levágódom az ágyra és megnézek egy filmet. Miközben nézem egyre inkább kezdek el arra koncentrálni, hogy fogalmam sincs mi lesz így este. Ha Balázs nem tud jönni akkor fel kell hívnom Ritát, de mégis jobb lenne, ha Balázs jönne.

Ahogy vége a filmnek kikapcsolom a laptopot és felhívom Balázst.

 Uhm.. Hallo?

 Szia.. felkeltettelek? - lepődöm meg. Már két óra van, hogy tudott eddig aludni?

 Petra? Mi? Ja! Igen, bocsi későn feküdtem le és most hulla vagyok

 Nem baj! - nevetek fel. Aranyos, mikor ilyen fáradt. - Tudsz ma jönni? - teszem fel a kérdést ami nem hagy nyugodni.

 Igen! Persze, hogy megyek! - szólal meg már sokkal éberebb hangon.

 Jaj, de örülök! - fújom ki a levegőt megkönnyebbülten. Nem leszek egyedül Gáborral.

 Mikorra menjek?

 Szerintem, ha 6-ra jössz az pont jó!

 Jól van ott leszek, de lehet, hogy még hívlak előtte

 Oké. Várlak!

 Szia!

 Szia!

Miután lerakjuk a telefont sokkal nyugodtabb vagyok. Így tudom, hogy semmi nem lesz Gáborral. Nem is tudom egyáltalán mit akar tőlem. Ő egyetemista én meg most kezdtem a gimit. Eléggé gáz lenne ekkora korkülönbséggel együtt lenni. Legalábbis én biztos nem szeretnék! De nem kell ezen aggódnom, ha itt van Balázs biztosan nem próbálkozik. Mondtam neki, hogy együtt vagyunk. Ááá már ezen az egészen gondolkodni is idegesítő. Elegem van inkább el kéne mennem sétálni vagy valami.

- Kicsiiiim!

- Igen anya?

- Gyere le!

- Megyeeeeek! Ahj! - semmi kedvem nincs lemenni.

Szép lassan lemegyek a lépcsőn egyáltalán nem sietek. Anya kicsit mérgesen néz rám. Tudja, hogy direkt csinálom.

- Mint, ha élnél!

- Jó, na! Igyekszem. Mi a baj? - állok meg előtte.

- Nincs semmi csak szólni akartam, hogy öt felé indulunk el Falvasiékért és megyünk az étterembe Gábor meg majd akkor fog indulni tőlük ide. Majd, ha csenget engedd be!

- Nem anya.. nem engedem be - nevetek fel, de azért magamban azt gondolom, hogy jó is lenne, ha nem engedném be.

- Jól van!

- Apa hol van?

- A konyhában ebédel. Te nem eszel?

- De! Apaaaaaaaaaaaa!

- Igen? - szól ki nevetve.

- Jövöök!

- Hát gyere! - nevet még mindig.

Berohanok a konyhába és leülök mellé.

- Mit eszünk?

- Görög csirkét

- Kedvenceeeem van és nem szóltok?

- Most mondtam - neveti el magát.

- Ezt megjegyeztem! - mondom, miközben szedek magamnak enni.

Ebéd után felmegyek a szobámba, hogy átöltözzek, mert lassan anyáék is indulni fognak. Két óra, de azért elkészülök, mert náluk nem lehet tudni, mikor kell besegíteni vagy valami. Most van időm, ezért gyorsan felöltözöm. Felveszek egy fekete farmert meg egy fehér bő pulcsit. A hajamat kiengedve hagyom és már kész is vagyok. Már csak várnom kell, hogy anyáék elinduljanak és akkor kezdődhet is az érdekes este.

Mikor anyáék elindulnak egyből telefonálok Balázsnak, hogy előbb kéne jönnie, mert már el is indultak és mindjárt jön Gábor. Balázs egyből megígéri, hogy siet és itt van amint tud. Eléggé meglepődöm, mikor tíz perc múlva lihegve kopog be hozzánk.

- Hát te? - nézek rá aggódva.

- Siettem! - neveti el magát.

- Vizet kérsz, bolond?

- Az jó lenne! - ül le nevetve a kanapéra.

Hozok neki egy pohár vizet és miután kilihegte magát leülök mellé és adok neki egy puszit. Átölel és így ülünk pár percet.

- Örülök, hogy itt vagy! - bújok még jobban hozzá.

- Én is!

Megcsókol, de nem tart sokáig mert csengetnek. Gábor. Remek akkor megérkezett. Kimegyünk Balázzsal, hogy ajtót nyissunk. Eléggé érdekes helyzet, mert mellettem Balázs idegesen néz Gábor pedig egy szál vörös rózsát tart a kezében.

- Ez mit keres itt?

- Te... - kezd bele Balázs.