Gábor.

Sziasztok! Nem mondok semmit csak, hogy sajnálom, hogy most hozom, sajnálom, hogy ilyen rövid lett meg az egészet most kezdődött a szünet minden napra van programom ezen a héten legalábbis biztos. De elvileg holnap este nem lesz semmi dolgom akkor leülök és végre egy normális hosszúságú részt hozok nektek! Tényleg bocsánat a mostani kimaradásokért. ://// A részhez pedig jó olvasást!! 

 34. fejezet

Meglepődöm a kérdéseken amiket feltesz. Minek akarja tudni járok-e valakivel?

- Öhm..sok mindent..nincs kedvenc filmem se zeném és igen. Van barátom - hadarom le neki.

- Igeen? - húzza fel csodálkozva a szemöldökét. - Ki? Valamelyik fiú az osztályból?

- Hm.. igen. Balázs

- Gondoltam

- Miért? - lepődöm meg.

- Mert utál engem - neveti el magát.

- Annak mi köze van bármihez is? - ráncolom a szemöldökömet. Ő csak nevet és mondja, hogy most már menjünk le a nappaliba.

Lemegyünk anyáékhoz, de a beszélgetésre már nem tudok figyelni. Mi volt ez az utálós dolog? M eg egyáltalán mi van? Ahj már elegem van mindenből kell a fiúknak állandóan felidegesíteniük. Komolyan. Nem foglalkozom vele. Végre minden oké Balázzsal Gábor nem fogja ezt elrontani nekem.

- Anya mikor megyünk? - fordulok felé mire meglepetten fordul felém.

- Baj van?

- Neeem! - mosolygom rá Falvasiékra, mert ők is aggódóan néznek rám. - Fáj a fejem.

- Jól van. Akkor nemsokára indulunk. Öltözz fel! - bólint anya. Tudtam, hogy a fejfájós panaszkodásom be fog jönni. Gyorsan kimentem az előszobába és felvettem a kabátomat és várom, hogy végre anyáék is kövesen. Mikor hat óra búcsúzkodás után végre elindulunk írok egy sms-t Balázsnak, hogy 10 perc múlva otthon vagyok. Két másodpercre rá jön is a válasz, hogy akkor majd hív. Már alig vártam, hogy hazaérjünk végre. Kicsit felidegesített Gábor. 

Amikor végre a szobámba értem egyből átöltöztem és a telefonomat magam mellé rakva bedőltem az ágyba. Néztem hátha csörögni fog már végre. Mikor már kezdtem unni a várakozást végre megszólalt és egyből felkaptam.

 Sziaaa! - szólok bele vidáman a telefonba.

 Szia, Petra? - szól bele Gábor. Gábor?

 Honnan tudod a számom?

 Anyát megkérdeztem és ő tudta. Mi a helyzet? Haragszol rám?

 Nem haragszom. - nem akarok vele beszélni.

 Annak örülök. Mit csinálsz a szünetben?

 Nem tudom még, de most mennem kell szia! - csapom rá a telefont gyorsan. De egyből elkezd csörögni a kezemben, mire kinyomom. Megnézem, hogy mi a széma Gábornak és akkor látom, hogy másodjára Balázs hívott. Egyből vissza is hívom.

 Szia! Miért nyomtad ki?

 Azt hittem Gábor az - mondom ki idegesen.

 Csinált valamit?

 Nem. Csak mondott.

 Kinyírom! Mit mondott?

 Holnap megbeszéljük most ne idegesítsd magad ezen. Szeretlek!

 Én is téged! - lágyul el rögtön a hangja. - Holnap találkozunk?

 Jó lenne!

 Akkor holnap hívlak! Addig is aludj jól, szép álmokat!

 Köszönöm! Neked is! - teszem le már teljesen nyugodtan a telefont. Ezt nagyon szeretem benne. Mindig jó vele beszélgetni. Imádom!

- Kicsiiiim! - zavarja meg anya a gondolatmenetemet.

- Megyek! - ordítok vissza neki.

Lerohanok a lépcsőn és leülök vele szemben az asztalhoz.

- M i a helyzet? - mosolygok rá kedvesen

- Az, hogy holnap étterembe mennénk a helyett, hogy itt vacsorázunk, de Gábornak nincs kedve oda menni ezért mi lenne, ha ti addig itthon ketten ellenétek? - mondja el anya az ötletét.

- De én.. és miért nem marad otthon?

- Mert ne legyen egyedül ha már meghívtuk őt is.. Kicsim ez fontos!

- Jól van. Rendben - emelem fel a kezem és visszamegyek a szobámba.

Ahogy belépek egyből a telefonomat kezdem el nyomkodni, hogy hívjam Balázst.

 Hallo?

 Szia. Holnap egyedül kell maradnom Gáborral nálunk...

 Mi van?