Vacsora.

Sziasztok! Itt vagyok a résszel igaz, hogy rövid lett, de ennyire volt most időm így is csak, azért mert korábban sikerült felkelnem, mint terveztem és hamarabb el tudtam intézni a reggeli teendőimet. A részről annyit, hogy tényleg rövid lett, de holnap mindenképpen hozok egy hosszabbat és remélem azért ez is elnyeri a tetszéseteket! Jó olvasást! :)

33. fejezet

 

Elhúzom a számat. Tudom, hogy nem kedveli Gábort. Sőt az nem kifejezés.

- Hát..Anyáék jóban vannak a szüleikkel és mi meghívtuk őket vacsorára holnapra ők pedig minket mára.

- Az a srác hajt rád. - mondja ki nekem meg leesik az állam.

- Mi van? - nevetek fel. - Egyetemre jár én meg most kezdtem a gimit.

- Az mindegy.

- Dehogy is mindegy. Soha nem járnék ennyivel idősebb fiúval. Meg amúgy is szeretlek! - próbálom kicsit megbékíteni, hogy első nap, mikor járunk legalább ne veszekedjünk már.

- Én is szeretlek! - ölel meg és belepuszil a nyakamba, mire még szorosabban bújok hozzá.

- De nekem most mennem kell - húzódom el.

- Tudom - megsimogatja a nyakam mielőtt újra megszólal. - Hívhatlak este?

- Nem, nem hívhatsz te bolond! - rázom meg a fejem nevetve. - Persze, hogy hívhatsz. Várni fogom! - adok egy puszit a szájára, de mikor el akarnék húzódni visszaránt és megcsókol. Belemosolygok a csókba, mielőtt viszonozom. Annyira örülök, hogy végre együtt vagyunk. Szeretem őt. Nem is tudom pontosan mióta, de nagyon az biztos.

- Hazakísérjelek? - szólal miután elváltunk egymástól.

- Igen!

Miután felöltözünk kézen fogva lépünk ki az utcára és indulunk el haza. Hát Balázs egész úton Gáborral van elfoglalva. Nagyon idegesíti. Hiába magyarázom neki, hogy még akkor se lenne semmi, ha ő nem lenne, de így meg aztán még annyira se lesz. Még a házunk kapujában is erről beszélgettünk, de csak nem akart megnyugodni. Végül egy öleléssel és egy "ha történik valami hívlak" mondattal sikerült lezárni a témát és elköszönni.

Beléptem a házba és köszöntem anyának, mert ő már az előszobában várt.

- Mi a helyzet? - kérdezem vigyorogva.

- Semmi, siess, mert el fogunk késni!

- Jó-jó! Nyugi, most léptem be a házba! - nevetek fel.

- Valami szép egybe-ruhát vegyél fel!

- Jóóó! Anya nyugi! - teszem a vállára a kezeimet.

- Oké..huh! Lenyugodtam! - neveti el ő is magát.

- Mindjárt itt vagyok - jelentem ki és felmegyek a szobámba készülődni.

Előkerestem a szekrényből a mályva színű egybe-ruhámat. Imádtam azt a ruhát csak ritkán volt alkalmam felvenni. Pánt nélküli derékig testre simuló, ott egy fekete csipke öv, és onnantól kezdve már nem feszül, hanem lágyan omlik le. Hátul kicsit hosszabb, ami a kedvencem benne. Megnéztem magamat a tükörben én próbáltam kitalálni, hogy jó-e a kiengedett haj, de végül úgy döntöttem, hogy jobb, ha felfogom egy kontyba. Miután kész lettem előkerestem a fekete nem olyan magas sarkú cipőmet és már kész is voltam. Lementem anyáékhoz.

- Így jó lesz? - néztem rájuk.

- Gyönyörű vagy! - mondja apa büszkén anya pedig bólint egyet.

- Rendben. Akkor menjünk!

Falvasi-ék nem is laknak messze. Kocsival tíz perc alatt ott voltunk és még álltunk is egyszer a lámpánál. A házuk hasonló volt a miénkhez. Már a kapuban vártak mind a hárman és mikor kiszálltunk a kocsiból sorban megöleltek mindhárman. Gábor anyukája és apukája is elmondta, hogy milyen szép és nagy lány lettem amin csak nevettem. Gábor csak kedvesen köszönt, mert mi már ismertük egymást a suliból.

A vacsora kellemesen telt és még finom is volt. Anyáék nagyon belejöttek a beszélgetésbe és mikor már jöttek volna a kínos gyerekkori történetek Gáborral inkább felmenekültünk a szobájába. Azzal a címszóval, hogy beszélgessenek csak nyugodtam úgy is rég találkoztak.

Gábor szobája eléggé.. üres. Van egy hatalmas ágy ami majdnem elfoglalja a szoba negyedét, egy jó nagy tv, pár szekrény, egy íróasztal rajta könyvekkel. Ennyi.

- Nem üres kicsit a szobád? - nézek rá.

- Nem. Ez így pont jó. Nem lesz olyan hamar kupi - neveti el magát.

- Fiú-logika? - nevetek rá.

- Gábor-logika. Nem tudom, hogy ki csinálja még így. Ülj le! - mutat az ágyra. Miután leül az ágyra én is elhelyezkedem vele szemben.

- És mi a helyzet? Most úgy látom jó kedved van - mosolyodik el.

- Igen! Megoldódott ami miatt rossz kedvem volt.

- Örülök neki!

- Én is.

- És... mesélj magadról! Mit szeretsz csinálni, kedvenc film, zene, jársz-e valakivel? - Mondja ki vigyorogva, mire én meglepődöm. Mi van?