2014. június 19., csütörtök

Veszekedés és rémület. 1/2

Sziasztoook! Nagyon elememben vagyok most ( :D ) tehát hoztam nektek a következő fejezet első felét. :) Remélem tetszeni fog és, ha igen azt jelzitek is pár hozzászólással és pipálással!:) Jó olvasást!




36. fejezet 1/2





- Én mi? - vág közbe Gábor egy mosoly kíséretében.
- Te utolsó..
- Balázs! - szakítom most én félbe, miközben kezemet az oldalára simítom. Gábor egy gúnyos mosoly kíséretében belép a házba és felém fordul.
- Neked hoztam , szépség - nyújtja át a virágot amit nem túl sok lelkesedéssel elveszek tőle. - Puszit nem is kapok? - fogja meg a karomat, mire lenézek a kezére amivel tart.
- Nem! - kirántom a karomat a kezéből és Balázs mellé lépek, aki egyből védelmezőn átkarol és csúnyán néz Gáborra.
Besétálunk a nappaliba és elhelyezkedünk. Mi Balázzsal a kanapéra ülünk Gábor pedig a fotelba. Kínos csönd áll be egyikünk sem tudja, hogy mit mondjon az előző szóváltás után. Nincs kedvem Gáborhoz beszélni és szerintem ezzel Balázs sincs másképp. Végül nem meglepő módon Gábor töri meg a csendet.
- Petra nagyon szép a házatok!
- Köszönöm - bólintok egyet és Balázs vállára hajtom a fejemet.
- Csak kár, hogy ez is itt van! - neveti el magát. Érzem, hogy Balázs keze ökölbe szorul.
- Örülnék neki, ha nem használnád az "ez" szót rám. Tudtommal ember vagyok még, ha te nem is.
- Ugyan miért ne lennék az?
- Ne akard, hogy válaszoljak!
- Miért képes lennél rá?
- Na most van elegem belőled! - áll fel Balázs mellőlem én pedig ijedten kapom fel a fejem.
- Mi fogsz csinálni? - nevet Gábor nem túl bölcsen. - Megütsz?
- Nem kellene, de lehet, hogy elegem lesz belőled úgyhogy állj le! - mondja idegesen Balázs.
- Na gyere kisfiú! Üss meg!
- Elegem van belőled Gábor! - emelem fel a hangomat miközben felállok a kanapéról. - Hagyd békén Balázst! Nem tudom mire jó egyáltalán ez az egész és, hogy mit akarsz te elérni vele, de állj le!
- Téged szeretnélek elérni vele! - jön felém egy lépést.
- De nem fogsz! Gusztustalan amit csinálsz! Mennyivel vagy nálam idősebb? Meg amúgy is hagyj engem békén!
- Nem! - áll meg egy pillanat alatt előttem. Még Balázs se tud kapcsolni, hogy odébb rántson, de már csattan a kezem Gábor arcán.
- Takarodj ki a házunkból te szemét! - ordítok még magamat is meglepve, hogy képes vagyok rá.

A következő fél órára egyáltalán nem emlékszem, mert minden elsötétül előttem és össze esek. Arra ébredek, hogy Balázs simogatja az arcomat.
- Jól vagy?
- Igen, persze. Mi történt?
- Kiraktam. És mikor visszajöttem a földön feküdtél. Most akartam hívni a mentőket, de láttam, hogy már ébredezel
- Jó, hogy nem hívtad őket! Semmi kedvem kórházba menni. A lényeg, hogy elment
- Igen! Azt hittem, hogy itt fogom összeverni! Nem sok kellett hozzá!
- Tudom láttam rajtad, de inkább ne beszéljünk erről! Nem hittem volna ezt róla
- Én igen!
- Tudom, de inkább nem fekszel ide mellém és nem pihenünk?
- Mennem kell haza, kicsim
- Miért? - szomorodom el.
- Anyu hívott és mennem kell. Sajnálom! Holnap találkozunk, jó? - ad egy puszit a homlokomra.
- Rendben, de nem baj, ha nem kísérlek ki? Eléggé fáradt vagyok - mondom két ásítás között.
- Pihenj csak, kitalálok! - ad még egy puszit a számra és el is megy.

Egyből lefekszem és nem is kell sok, hogy elaludjak.

3 megjegyzés:

  1. Nem, mert ez csak a fele a résznek:) Örülök, hogy ennyire tetszett:) Igyekszem a kövivel!:)

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Nem semmi kis fejezet lett. Gábor nem egy ijedős fajta ,de azért tudja hogy Balázzsal együtt van Petra, de még így is próbálja meghódítani Petrát amikor már nem is szabad. És még élvezi is a helyzetét. Eszméletlen.
    Kíváncsian várom mi sül ki ebből :D
    Nóci

    VálaszTörlés