Féltékenység. 2/1

Sziasztooook! Igen este van, de én még fel vagyok pörögve. Tehát a lényeg, hogy kommentben írtam, hogy valószínűleg csak szombaton tudom hozni a részt, de volt ma egy kis időm és elkezdtem írni. Hmm-hmm.. közben rájöttem, hogy jobb lenne ezt a fejezetet ketté szedni, ezért most felrakom az első felét és a második része fog szombaton érkezni, ha minden jól megy:) Jó olvasást a részhez és Jó éjszakát is így negyed tizenegy körül. ( elnézést, hogy most hozom, de most lettem kész vele ) Annak, aki még ma elolvassa a részt!:) u.i.: ha valakinek van kedve/ideje akkor örülnék pár hozzászólásnak!!:)

29. fejezet

Féltékenység. 2/1

Reggel arra ébredek, hogy valaki a homlokomra rakja a kezét. A szemeim azonnal kipattantak, de ahogy meglátom anya arcát megnyugszom.
- Miért fogdosod a homlokom? - nézek fel rá álmosan.
- Apád azt mondta, hogy tegnap lázas voltál
- Lehet, de már semmi bajom - ülök fel az ágyban és nyújtózok egyet, miközben anya is leül mellém.
- Menjünk az orvoshoz?
- Nem kell...tegnap kicsit rosszul voltam, de ma már tudok iskolába menni. Írsz nekem igazolást tegnapra? - pislogok nagyokat anya felé, mire ő elmosolyodik és bólint egyet.
- Örülök, hogy nincs baj!
- Köszi - ölelem meg.

Miután anya kimegy a szobámból elkezdek gondolkodni, hogy mit vegyek fel, hogy Balázsnak csorogjon a nyála. Nagyon mérges vagyok rá! Nem is tudom, hogy gondolta a tegnapit. Lehet, hogy eddig oda voltam Márkért, de visszagondolva nem is annyira, inkább csak szerettem volna valakiért odalenni és Márk helyes ráadásul akkor még kedves is volt. Hát az egyik legrosszabb döntésem volt, de ezen már nem tudok változtatni. Balázs más őt szeretem még annak ellenére is, ahogy tegnap beszélt velem. Nagyon mérges vagyok rá és nem akarok beszélni vele, de szeretem az biztos. Ezért is akarok ma nagyon jól kinézni és a képébe nevetni én nagyon rosszul éreztem magam a dolgok miatt amiket mondott, mert teljesen alaptalanok voltak. Most szenvedjen egy kicsit ő is.
Végignézek a ruháimon és gondolkodom, hogy mi lenne a legjobb. Végül két összeállítás közül választok. Egy fekete hosszú-ujjú teljesen átlátszó ing, alá egy fekete kis topp meg egy fekete feszülős farmer, vagy egy tapadós fehér térdig érő egybe ruha. Végül az első mellett döntök, mert azért tél van, mindjárt karácsony lassan szerintem hó is fog esni. Miután felöltözöm és megnézem magam a tükörbe eszembe jut, hogy jó lenne egy kontyot csinálni a hajamból, mert így kiengedve eltakarja a hátamat. Amint kész vagyok vele felrakok egy kis szempillaspirált is és már veszem is a kabátomat, táskámat. Gyorsan kisietek a házból, hogy anyának ne kelljen megmagyaráznom, hogy miért öltöztem ennyire ki a suliba. Miután sikeresen kiérek a házból előveszem a fülhallgatómat és egész úton zenét hallgatok.

Pont beesek időben a terembe. Túl sokat készülődtem reggel, de ahogy meglátom Balázs arcát miután leveszem a kabátom, egyszerűen csak elmosolyodom. Rám néz a szemei elkerekednek és a szája tátva marad. Lassan pislog egyet és a száját is becsukja én pedig teljesen elégedetten megyek és ülök le Rita mellé.
- Mi a helyzet?  - mosolyog rám. Nagyon is érti a helyzetet. Biztos vagyok benne, hogy tudja miért öltöztem így fel.
- Semmi, gondoltam ma kicsit jobban kiöltözöm - mosolygok rá, mire ő cinkosan visszamosolyog, de nem tart sokáig a mi kis eszmecserénk, ugyanis Gábor csapja be maga után az ajtót.

 

 * Balázs szemszöge *

Azt hittem, hogy leesek a székről, mikor ma megláttam Petrát. Nem. Hiszem. El. Mindig gyönyörű, de ez a ruha...Elképesztő. Tátott szájjal bámulom, mióta belépett a rohadt terembe. Na jó mostmár össze kell szednem magam. Pislogok egyet ő pedig leül a helyére. Még mindig nem tudom levenni róla a szememet. Látom, hogy Ritával nevetnek valamin.
Leteszem a padra a fejem, hogy összeszedjem végre a gondolataimat. Veszek pár mély lélegzetet és felnézek, de mikor meglátom Falvasit. Ez a fickó engem egyszerűen irritál. Meg az is, ahogy Petrára néz. Most is. Ki az első akire "csábítóan" rámosolyog? Persze, hogy Petra aki.. Viszonozza a mosolyát? Mi van? Csak kapkodom a fejemet. Ez a szemét még ki is hívja beszélni őt az asztalához. Miről beszélhetnek és miért nevet Petra? Annyira ideges vagyok, hogy eltöröm a kezemben lévő tollat. Márk furán néz rám.
- Minden oké haver?
- Nem! - mondom szinte már morogva, de nem nézek rá mert látom, hogy Falvasi rákacsint. Most fogom kinyírni. Már felállnék a padtól, amikor Márk elkapja a karomat.
- Ne aggódj! Ő azt csak szeretné. Petra nem úgy néz rá - mondja halk, kedves hangon.
- Kinyírom! - mondom még mindig idegbetegen.
- Én is. Minden csaj odavan érte. Virág is. Tegnap mást se hallottam tőle - nevet rám haveri stílusba Márk.
- Argh! - mondom nem túl kulturáltan és lehajtom a fejemet a padra.

 

* Petra szemszöge * 

 

Miközben visszasétálok a helyemre még mindig a Gáborral való beszélgetésen osolygom. Olyan kedves velem és végre kiderült, hogy miért. A szülei ismerik anyáékat. Azt is mesélte, hogy hétvégén jönnek majd át vacsorázni hozzánk. Meglepődtem, mert nekem nem szóltak anyáék. Lehet, hogy csak, mert még két nap és nem akartak előre szólni. Jó is lesz végre elkezdődik a téli szünet. Karácsony meg ilyenek. Hát azért én kíváncsi leszek erre a vacsorára Gábor csaldjával.
Már ülnék le a padomhoz, amikor elkapja valaki a karomat. Ijedten nézek Balázsra.
- Mi az? - rántom ki a szorításából a kezemet.
- Még kérdezted, hogy miért mondtam azokat? - nevet fel gúnyosan.
- Mi van?
- Semmi - nevet fel újra.
Nem értem, hogy most mi baja van. Mi az, hogy ő van felháborodva? Teljesen jogtalanul mondta nekem azokat a dolgokat. Ekkora egy nemnormális hülye... Inkább lehajtom a fejemet a padomra, mert még valamit beszólnék neki, de nem szeretnék vele még jobban összeveszni így is eléggé rossz.

Egy kéz simít végig a hátamon, mire felemelem a fejemet és Balázzsal találom szemben magam.
- Ne haragudj az előbbiért! - mondja megbánó tekintettel.
- Te... - mielőtt válaszolhatnék Gábor hangja szakít félbe.
- Balázs! Jobb lenne, ha normálisan ülnél a helyeden.
- Jobb.. - horkant fel gúnyosan. Gábor felhúzza a szemöldökét és elindul felé.
- Miért dumálsz vissza nekem állandóan?
- Elnézést! Csak én kérdeztem tőle valamit! - próbálom menteni a helyzetet, de nem is figyel rám, Gábor.
- Most azonnal húzzál le az igazgatóiba!
- Miért? - kérdez vissza Balázs még mindig gúnyos hangon.
- Mert azt mondtam!
- Rendben. Falvasi tanár úr.... - áll fel a padjától és indul el a terem ajtaja felé.
Elhúzom a számat és az óra további részében nem nézek Gáborra. Ideges vagyok. Remélem Balázs nem kap igazgatóit vagy ilyesmi. Az ujjaimat tördelem. Másodpercenként az órát bámulom a falon és, mikor végre kicsengetnek kirohanok a teremből egyenesen le a tanárihoz. Balázs ott ül a tanári előtt lévő székeken. Lefékezek előtte és idegesen megkérdezem tőle, hogy mi volt.
- Semmi - mosolyodik el.
- Mi az, hogy semmi?
- Engem minden tanár szeret. Nem kaptam semmit, mert ez volt az első alkalom.
- Jaj, de örülök! - huppanok le az ölébe megkönnyebbülten. Balázs pedig átölel a derekem. Ez az a pillanat, amikor eszembe jut, hogy én most tulajdonképpen haragszom rá. Egyből felkászálódom az öléből bár nagyon nehezen engedi el a derekam. Kínosan nézek rá. Ő pedig szomorúan néz vissza rám.
- Petra én..
- Nem akarom hallani! El se tudod képzelni, mennyire rosszul voltam tegnap és mennyit sírtam miattad! - mondom ki halkan megbántott hangon. Látom rajta, hogy megszeppen. Rosszul esik neki.
- Sokat sírtál? - kérdezi a fejét lehajtja.
- Rengeteget - mondom és elsétálok onnan. Megint a sírás szélén állva.

A nap további része viszonylag nyugodtan telt. A beszélgetésünk óta Balázs a helyén ül és zenét hallgat. Egész nap egy szót se szólt. Egyet se. Mikor kicsengetnek az utolsó óráról kirohanok a teremből már alig bírom nézni, hogy ilyen szomorú, de nem is akarok odamenni hozzá, mert ...mert fogalmam sincs miért. Megkönnyebbülve lépek ki a suli kapuján és indulok el hazafelé. Vagyis csak szeretnék elindulni, mert valaki hátulról átölel. Megfordulok, hogy megtudjam ki az és, amikor meglátom Dávidot visszaölelem.
- Miért vagy itt? - kérdezem.
- Mi az nem is örülsz?
- Dehogynem! - ütök egyet a vállába játékosan. - Csak kíváncsi vagyok.
- Miatta - mutat a suli ajtaján éppen kilépő Balázsra, aki mikor meglátja Dávidot lefagy. - Bocsi este beszélünk - indul el Balázs felé én meg csak bámulok utána.