Nála.

Sziasztok! Először is ne haragudjatok, hogy tegnap nem hoztam a részt, ahogy ígértem, de egyszerűen nem bírtam megírni. Elkezdtem, de mindent amit írtam bénának tartottam, ezért csak ma hozom a részt. Még egyszer elnézést a késésért!:/ Viszont ez egy aranyos rész lett szerintem én mondjuk imádtam írni!! :)) Remélem nektek is tetszeni fog!!:) Jó olvasást!:)

31. fejezet


Nála.

- Én nagyon...Szeretlek! - néz a szemembe. Teljesen leblokkolok. Most mit kéne mondanom? Szerencsére folytatja. - Ez az egész veszekedés hülyeség. Csak azért mondtam olyanokat, mert nem akarom, hogy ha elkezdünk járni akkor elhagyj. Egyszerűbb volt ilyeneket mondani..Nagyon sajnálom! - hajtja le megint a fejét. Gondolkodom egy kicsit, hogy mit kéne mondanom, de végül inkább szorosan átölelem.

- Én is szeretlek! Nagyon is! Nem hagynálak el! - mondom, és még szorosabban ölelem.

- Én akkora hülye vagyok! - fúrja az arcát a hajamba. A hátát simogatom és el sem hiszem, hogy végre kibékültünk.

- Úgy hiányzott, hogy beszéljünk! - suttogom neki.

- Nekem is - bólint egyet, miközben elhúzódik tőlem.

Nézem Balázst és nem hiszem el, hogy egy ilyen fiút, mint ő egy ilyen lány érdekli, mint én. Oké, nem vagyok csúnya, de azért nem mondanám magam gyönyörűnek vagy ilyesmi Balázs pedig még a fiúk között is gyönyörű. Nem tudom elhinni. Ráadásul nem csak külsőleg ilyen, hanem belül is jó ember. Szerethető, kedves, vicces és okos is. Minden lány ilyen fiúról álmodozik és nekem van olyan nagy szerencsém, hogy szeret engem. Kicsit elgondolkozhattam, mert Balázs simít végig az arcomon nevetve.

- Mi? - nézek rá, mikor sikerül összpontosítanom.

- Azt kérdeztem, hogy később nincs-e kedved átjönni? Megnézhetünk egy filmet vagy valami. Hercegnő is imád téged.. - mosolyodik el aranyosan.

- Jól van! Ha hazaértem megkérdezem anyát és felhívlak, jó?

- Oké! Most viszont mennem kell - nyom egy puszit búcsúzóul a szám sarkába és elsétál.

Már majdnem ugrándozva teszem meg a hazautat, olyan boldog vagyok. Végre kibékültünk és most járunk. Vagy járunk egyáltalán? Ezt így nem beszéltük meg konkrétan, de gondolom. Ááá.. most ez... Nem! Nem idegesítem ezen fel magam. Ha majd átmegyek hozzá rákérdezek és megbeszéljük. Addig is semmi sem teheti tönkre a jókedvemet. Semmi! Eléggé pozitív gondolatokkal sétálok be a házba.

- Halihó! Megjöttem! - kiabálok be, miközben lerángatom magamról a cipőmet.

- Szia, kicsim! Konyhában vagyok! - ordít vissza nekem anya.

- Hééé, anya! Mi a helyzet? - ülök le az egyik székhez az asztalnál.

- Semmi, inkább veled mi a helyzet? - húzza fel a szemöldökét kérdőn.

- Boldog vagyoooooook!

- Igen? És esetleg az okát is megtudhatom? - neveti el magát.

- Hát... Balázzsal...járunk - mondom ki és várom a reakcióját.

- Gondoltam - vonja meg a vállát. Nekem meg leesik az állam.

- Mi az, hogy gondoltad?

- Jaj, kicsim ismerlek. Tudom milyen vagy és azt is láttam rajtad, hogy oda vagy ezért a Balázs nevű srácért. Nekem eléggé ritkán okozol meglepetést. - borzolja össze a hajamat.

- Anya, néha félek tőled! - nevetem el magam.

- Hmm..remek örülök neki!

- Anya?

- Igen?

- Szeretnék ma átmenni Balázshoz. Úgyis holnaptól kezdődik a szünet és nincs dolgom.

- Jól van, de este nyolcra maximum itthon vagy, de örülnék, ha előbb jönnél!

- Oké, anya imádlak! - nyomok egy puszit az arcára és felrohanok a szobámba.

Már a lépcsőn rohanva elkezdtem előkeresni a telefonomat és mikor az ágyamon ültem már hívtam is Balázst.

- Szia! - szól bele kedvesen. - Akkor indulhatok eléd? Át tudsz jönni?

- Igen, anya megengedte.

- Örülök. Mikorra menjek eléd?

- Hát gyorsan összekészülök. Szerintem fél óra múlva indulhatsz és mire ideérsz kész leszek.

- Oké.

- Remek!

- Az! Na jó én megyek nemsokára találkozunk, szia!

- Szia! - teszem le a telefont.

Előkeresek egy sima farmer nadrágot és a Batmen-es pulcsimat és gyorsan átöltözöm. Nem akarok nagyon "kiöltözni" mert lehet, hogy úgy furán érezném magam és azért mégis Balázsról van szó ismer engem tudja milyen vagyok. Nem hiszem, hogy azt várja, két kiló sminkben menjek, vagy más ruhában, mint általában szoktam. Miután átvettem a ruhámat gyorsan kifésülöm a hajam és egy kontyot csinálok belőle a fejem tetejére. Kész is vagyok. Lemegyek még beszélgetni a konyhába egy kicsit, hogy beszélgessek anyával. Balázs még úgysem hívott, hogy itt lenne már. Mikor viszont csörög a telefonom és látom, hogy ő az akkor fénysebességgel köszönök el és rohanok ki az ajtón. Balázs a ház előtt áll és mosolyogva fogadja, hogy a nyakába ugrok.

- Hiányoztál!

- Te is nekem! Mehetünk?

- Aha - mondom ki mire ő megfogja a kezem. Ez olyan jó érzés.

Kézen fogva sétálunk és mindenféléről beszélgetünk, miközben a házuk felé igyekszünk. Beszélgetünk a hóesésről, a hóangyalka készítéséről, a hidegről, arról, hogy fázunk és még sok mindenről. Egyszerűen csak elvagyunk és élvezzük egymás társaságát. Most minden olyan könnyűnek tűnik pedig egy napja még ideges voltam és hol utáltam, hol haragudtam rá. Igen, hát örülök, hogy megbeszéltük a dolgokat és bocsánatot kért. Erről jut eszembe, hogy majd fel kell hínunk Dávidot, hogy elmondjuk neki. Elmondom Balázsnak ami az eszembe jutott és rögtön egyetért velem. Ja, hát nem könnyű ha az emberre Dávid haragszik. Amúgy egy iszonyat aranyos srác, de ha haragszik valakire és még nyomós oka is van rá akkor aztán nem lennék az illető helyébe, aki most Balázs. Ezért is tetszik neki az ötlet, Tudja, hogy ha elmondjuk Dávidnak mi a helyzet, akkor ki fognak békülni. Aminek én is örülök, mert szeretem mindkét bolondot és örülök, ha jóban vannak.

- Na! Mindjárt sikerül! - szórakozik Balázs a kulccsal. Elgémberedett, lefagyot ujjakkal megértem, hogy nehéz kinyitni az ajtót.

- Segítsek?

- Nem kell, megvan! - nyitja ki az ajtót és végre bemehetünk a jó melegbe. Lerakjuk a kabátunkat és felmegyünk Balázs szobájába, ahol Hercegnő az ágyon elterülve alszik. Elmosolyodom és kicsit megcirógatom, mire álmosan nyitogatni kezdi a szemeit. És, mikor nem hagyom abba a simogatást még dorombolni is elkezd, mire Balázs felnevet.

- El vagy kényeztetve. Ugye tudod? - nevet még mindig.

- Ajj, most mért? Olyan kis aranyos.. - simogatom tovább a cicát.

- És én nem vagyok az? - ül le mögém az ágyra miközben lányos hangon visítozik.

- Dehogynem! Te vagy a legaranyosabb! - kulcsolom a kezemet a nyaka köré és felnevetek.

- Igen? - dörgöli hozzá az orrát az enyémhez, mire kicsit zavarba jövök.

- Nem! - nevetem el magam.

- Te ünneprontó! - kezdi el csikizni az oldalamat.

- Jaj! Ne! Hagyj békéééén! - próbálok kiszabadulni a karjai közül, de túl erősen szorít magához, ezért csak tehetetlenül mocorgok és nevetek. Ő pedig halálra csikiz. Amikor már alig kapok levegőt végre leáll.

- Olyan izé vagy! - csapok rá a vállára.

- Ki? Én? Te mondtad, hogy nem én vagyok a legaranyosabb - kapja el a kezemet és ad rá egy puszit.

- Akkor is! - színlelek haragot, de eszembe jut valami amit meg akartam tőle kérdezni. - Amúgy Balázs?

- Igen? - ölel át hátulról és ültet az ölébe.

- Mi most együtt vagyunk? Ugye?

- Persze, hogy együtt vagyunk, te bolond!

- Jó csak ezt meg kellett kérdeznem.

- Imádlak, mikor ilyen vagy! - nevet fel.

- Én mindig imádlak! - mondom neki komolyabban, mint először terveztem ő pedig magához húz és megcsókol. Boldog vagyok. Egyik kezemmel átölelem a nyakát a másikkal pedig a hajába túrok. Selymes, imádom ahogy a rövid tincsei átcsúsznak az ujjaim között. A kezeit az oldalamon pihenteti és még közelebb húz magához. Végül, mikor már mindketten levegőhiányban szenvedünk elhúzódunk. Rám mosolyog és megsimogatja az arcomat. Lecsukom a szememet és élvezem, ahogy hozzámér. Végighúzza az ujját a szemhéjamon, a szemöldökömön, le az arccsonton és végül pedig a számon simít végig. Én pedig kinyitom a szememet és boldogan nézek rá.

- Megnézünk egy filmet?

- Okés - bólintok. - Mit?

- Ha már Batmen-es pulcsiban vagy, akkor a Batmen-t? - nevet fel.

- Oké - csillan fel a szemem - Az egyik kedven filmem!

- Jó, akkor helyezkedj el én pedig berakom a filmet addig.

- Oké, de mit csináljak Hercegnővel? - nézek tanácstalanul az ágyon szétterült cicára.

- Tedd arrébb, mert hogy magától nem mozdul meg az tuti! - nevet fel.

- Remek! - odamegyek az ágy széléhez és a kezembe véve Hercegnőt arrébb sétálok pár lépést és lerakom a földre, én meg visszamegyek az ágyhoz és törökülésben leülök rá. Balázs pedig mellém fekszik, mikor végez a film elindításával.

- Nem fekszel ide mellém?

- De! - mosolygok rá és behelyezkedem mellé. A fejemet pedig a mellkasára hajtom és elkezdjük nézni a filmet.

A vége felé, csörögni kezd a telefonom, mire kicsit megijedek. Olyan jól elhelyezkedtünk ide és most a telefon csörgése kicsit megzavart.

- Igen? - szólok bele.

- Szia, kicsim! Azt szeretném kérni, hogy siess haza, mert ma beszéltem Gábor anyukájával és áthívtak mára vacsorára. Nyolcra kell ott lennünk és már hat óra van. Siess! Szeretlek! - hadarta le anya a telefonban és, mikor végzett lerakta a nélkül, hogy bármit is mondhattam volna.

- Haza kell mennem! - fordulok Balázs felé.

- Mi? Miért?

- Mert Gáborék szülei meghívtak minket vacsorára és nekem is mennem kell - húzom el a számat. Semmi kedvem most itt hagyni őt.

- Milyen Gáborék? - kérdezi Balázs.

- Falvasi - mondom ki.

- Az a Falvasi? - kerekedik el a szeme. - Miért...?