Újdonság.

Sziasztok!:) Mint, ahogy mondtam hoztam is a részt, de mivel csak ilyen későn tudtam  hozni tartogatok egy kis meglepit:) kompenzálás gyanánt:) Remélem örültök a pici szemszögcserének:) Jó olvasást!:)

27. fejezet 

Újdonság.

- De - kezd bele Balázs, miközben eltol magától. - Nem akarom, hogy csak Márk helyettesítője legyek. - húzza el a száját.

- Hogy mije? - kérdezek vissza. Nem teljesen értem, hogy ezt most, hogy érti.

- Nem akarom, hogy csak azért járj velem, mert Márknak van valakije - mondja ki mire engem elkap az ideg. Mégis, hogy gondolhat ilyet rólam?

- Most ezt te sem gondolod komolyan Balázs - mondom meghökkenve. - Ilyenek gondolsz? - kérdezem idegesen. Érzem, hogy egyre jobban gyűlik a haragom, pedig pár perccel ez előtt madarakat lehetett volna velem fogatni olyan boldog voltam a csókunk miatt. Erre ilyennel jön nekem. Nem hiszem el. Balázs... nem hiszem el... egyáltalán nem szokott ilyeneket mondani.

- De.. Petra..nem akarom, hogy csak unalomból járj velem, vagy mert nincs jobb.. - folytatná még, de nem bírom tovább hallgatni és pofon vágom. A könnyeim végigfolynak az arcomon, miközben bemegyek a terembe és leülök Rita mellé. Elkerekedett szemekkel néz rám.

- Mi történt? - kérdezi idegesen.

- Balá.. - mondanám, de a tanár becsapja maga mögött az ajtót, mire felnézek. - Nem matekunk lesz? - nézek lesírt szemfestékkel Ritára.

- De igen - húzza össze a szemöldökét.

- Sziasztok! - mondja egy magas fiatal tanár, akit még nem láttam. - A tanárnő beteg és kórházba került, ezért pár hónapig helyettesítő tanár lesz, de ezen a héten még csak én leszek, mert nem sikerül helyettest találni csak a jövő héttől. - mondja el, mindezt egy szuszra és mikor végez elmosolyodik. Én pedig elnevetem magam. Aranyos az új tanár, de nem fiatal egy kicsit? Miközben ezeken gondolkodom megint megszólal. - Na jó ma szabad foglalkozás lesz - néz körül az osztályban és megakad a szeme rajtam. Mire én zavarba jövök és elfordulok, mert tudom, látszik a szememen, hogy sírtam.

- Na mi a baj? - fordul felém Rita

- Balázs.. - veszek egy nagy levegőt és belekezdek. - Megcsókolt... aztán azt mondta, hogy nem akar pótlék lenni.. vagy unaloműző ... én meg mérges lettem és megpofoztam... nem értem, hogy gondolhat ilyet rólam. Nem is tudom, mikor gondoltam utoljára Márkra. - hadarom és közben látom, hogy Rita egyre idegesebben hallgat. - Pedig szeretem őt. Azt hiszi, hogy szemét vagyok, de akkor meg minek csókol meg? - mondom ki szomorúan. Rita ideges pillantást vet a mellettünk lévő padban ülő Balázsra, aki nem is figyel rá csak engem bámul. Lehet, hogy hallotta amit mondtam? Közelebb hajol, hogy mondjon valamit, de a tanár közénk áll és lehajol elém.

- Valami baj van? Sírtál? - mosolyog rám kedvesen.

- Én..én - kezdem el, de elakad a hangom.

- Nincs semmi baja! - szól közbe idegesen Balázs.

- Hogy hívnak? - fordul szembe vele a tanár.

- Balázs - mondja, miközben a szemei szikrákat szórnak.

- Rendben Balázs... Nem hozzád beszéltem és nem is adtam engedélyt, hogy beszélj, ha jól emlékszem. - ellenvetést nem tűrő a hangja, mire Balázs csak egy bunkó mosolyra húzza a száját. Tátott szájjal bámulom őket. Most mi van?

- Szóval mi a baj...?

- Petra

- Mi a baj Petra? - mosolyog rám. Balázsra nézek és válaszolok.

- Semmi - még egy halvány mosolyfélét is megeresztek.

- Tehát semmi? - kérdezi, mire megrázom a fejemet. - Rendben. Kijönnél velem a folyosóra? - kérdezi, mire teljesen meglepődöm.

- Persze - válaszolok, miközben Ritára nézek idegesen, aki meg a tanárt bámulja idegesen. Most miért kell kimennem?

- Na.. nyugalom! Nem harapok! - nevet és megfogja a karom, hogy kivezessen a teremből.

*Balázs szemszöge*

Mi baja van ennek a fickónak? Hova a francba rángatta Petrát? Elfordítom a fejem és Ritára nézek, aki idegesen bámulja az ajtót, mielőtt rám néz.

- Ez az egész a te hibád. Barom!

- Mi a franc? - kerekedik el a szemem.

- Hogy mondhattál neki olyanokat?

- Nem tudom én csak..

- Tudod mit? Nem is érdekel. Már egy csomó ideje szurkolok nektek, hogy végre rájöjjön ő is, hogy mi a helyzet és végre neki is leesik erre te ilyeneket mondasz neki? Sírva mondja, hogy ő szeret és nem érti mi bajod van? Tudod ő a legjobb barátnőm..nem fogom hagyni, hogy kikészítsd! - mondja idegbetegen. Soha nem láttam még ilyennek. Soha.

- Rita én csak nem akarom, hogy unalomból járjon velem.

- Hah.. soha nem járna senkivel unalomból. Komolyan akkora hülye vagy most! - mondja és elfordul tőlem.

Lehet, hogy igaza van. Nagyon szeretem Petrát és én csak nem akarom a padlón végezni, ha esetleg ő nem úgy érez. Anyám miket gondolok? Nem vagyok lány, hogy hisztizzek. Már ott tartok, hogy a fejemet a padba fogom verni, mikor az új "tanár" bejön a terembe és odasétál Ritáék padjához. Nem mond semmit csak felkapja Petra cuccát és újra kimegy a teremből. Nézem a becsukódó ajtót és elkap az ideg. Hova viszi a cuccait? Miért nem képes semmit mondani? Elegem van ebből a rohadt tanárból. Alig lehet idősebb nálunk pár évvel, de én nem is tudom, miért ideges leszek tőle. Nem szeretek verekedni, de őt szó nélkül arcon vágnám. Próbálok megnyugodni, de megint nyílik az ajtó és egyedül lép be rajta. Nem gondolkodom, csak bekiabálok.

- Petra hol van? - rám néz és gúnyosan elmosolyodik mielőtt megszólal.

- Hazament. - csak ennyit mond, mire megint úgy érzem, hogy megütném.

Az órából hátralevő húsz percet alig bírom ki. Amikor végre csengetnek kirohanok a teremből és egyből hívom az egyetlen embert, aki segíteni tud.

- Hallo? - szól bele.