2014. január 4., szombat

Hétvégi tervek.

3. fejezet

Hétvégi tervek.


Reggel arra ébredek, hogy anya szólongat.
-Kicsim! Kelj fel!
-Anyaa.. Mennyi az idő? - álmosan hunyorgok az órára de nem látom rendesen.
-Háromnegyed hét.
-Miii? - erre már én is észhez tértem. El fogok késni ha nem sietek. - Anya választanál nekem valami ruhát amég fogat mosok mert el fogok késni?
-Persze menj csak! - mosolygott de közben ingatta a fejét. Biztosan jól szórakozott azon hogy teljesen elaludt hajjal pizsiben rohanok a fürdőbe mint valami őrült.
Miközben a fogamat mosom azon gondolkodom, hogy egész éjjel a tegnapi mozizásról álmodtam és annyira elmerülhettem az álmodozásban, hogy nem hallottam az ébresztőm csörgését. Az a szerencsém, hogy anya ma nem dolgozik különben valamikor tizenegy körül másztam volna ki az ágyból idiótán vigyorogva és persze Márkról álmodozva.
-Kikészítettem a ruhád az ágyra - szól be anya a fürdőbe
-Köszi - úgy rohanok ki a fürdőből, hogy majdnem fellököm az ajtóval. Berohanok a szobámba és melátom a ruhát amit anya készített ki nekem. Egy fekete vászon rövidnadrág és egy a fél vállat szabadon hagyó háromnegyedes újjú kék felső. Ezért szeretem anyát mindig tudja milyen ruhákat, könyveket és más dolgokat szeretek. De elég az álmodozásból. Nincs időm semmit se csinálni a hajammal ezért csak egy lófarokba kötöm.
Elköszöntem anyától és rohantam is hogy időben odaérjek Ritáék utcájához ahova tegnap megbeszéltük a találkozót. Amikor odaértem Rita már ott volt.
-Szia! Régóta vársz?
-Szia! Nem éppen most értem ide.
-Huh akkor rendben van. - mondtam miközben elindultunk. - Milyen délutánod volt tegnap? - mosolyogtam rá
-Hát egész délután az angol szintfelmérőre ismételtem át a tavalyi anyagot. Nem volt túl szórakoztató. - fáradtan sóhalyt egyet és rám néz - Te tanultál rá?
-Nem igazán csak átnéztem egy-két dolgot mert igazából nagyon jól megy az angol.
-Jó neked...jut eszembe milyen volt tegnap a mozi Márkkal?
-Jó volt. A film viszonylag türhető volt bár szerintem a főszereplő csaj nem igazán tud szinészkedni de amúgy tényleg nem volt vele baj. Márk meg elképesztő de komolyan. Rengeteget dumáltunk filmekről, a családjáról meg csomó minden másról is. Mesélt egy csomó vicces dolgot de meglepően komoly is tud lenni.
-Az jó! Sajnálom, hogy nem tudtam menni.
-Én is!
Mikor a sulihoz értünk Rita mondta, hogy el kell intéznie valamit.  Kérdeztem el-e kisérjem, de azt mondta nem fontos mert csak pár perc az egész. Elváltunk a folyosón én mentem a termünkbe ő meg a tanáriba. Amint beléptem a terembe egyből Márkot kerestem a szememmel de sehol sem láttam. Odamentem  a helyemhez és leültem közben köszöntem Balázsnak. Pár perc múlva Rita bejött a terembe és leült mellém, felrakta a padra a táskáját és keresett valami éppen meg akartam kérdezni mi volt a tanáriban mikor láttam Márkot beklépni az ajtón. Mikor észrevette, hogy bámulom és nevetve bólintott egyet felém mert már köszönni nem volt ideje ugyanis a tanár pont mögötte lépett be az ajtón. Már alig várom a szünetet, hogy végre beszélhessek vele.
Óra közben Rita egy papírt csúsztat elém amin ez áll:
Akkor mehetek hozzátok szombaton filmezni? :) - rögtön válaszolok is neki
Igen anyu megengedte. :)
Az jó akkor majd valamikor válasszunk filmet amit nézhetünk - nem tudtam válaszolni mert kicsöngettek ezért csak mondtam neki hogy oké majd kitalálunk valamit.
-Most lemeggyek a büfébe, jössz?
-Bocsi szeretnék még megnézni valamit - Igazából csak kettesben szeretnék beszélni Márkkal. Rita csak bólint és elindul kifelé. Amint kiment Márk lép a padomhoz.
-Szia! - nézek rá
-Szia! - finoman meghúzogatja a lófarkam végét és nevet. Most ez azt jelenti nem tetszik neki a hajam vagy mi? - Aranyos a hajad - kedves a hangja úgyhogy megkönnyebbülök és elmosolyodom.
-Mit mondott anyukád jöhetsz hozzám vasárnap?
-Azt mondta mehetek!
-Tényleg? Örülök neki. Akkor vasárnap várlak, de majd még szombaton hívlak, hogy megbeszéljük mikor jössz, jó? - kérdezte még mindig a hajammal játszva. Persze ilyen ranyos dolgokat kell csinálnia már arra sem tudok koncentrálni amit mond.
-Igen persze! - már majdnem elájultam annyira odavoltam.
-Héé, Márk! - szólt oda Balázs ezzel megtörve a varázst. Rájöttem, hogy az osztály közepén vagyunk és gyorsan körbenéztem nem-e néz minket valaki mert azért nem lenne szerencsés elöttük elájulni. Nem szerencsére senki nem velünk foglalkozott.
-Bocsi - mondta Márk és odament Balázshoz. Csak néztem utána még akkor is amikor Rita bejött. Csak akkor hagytam abba a bámulást amikor Rita kérdezett valamit az angollal kapcsolatban. Jaj ne el is felejtettem következő óra angol. Válaszoltam Ritának és pont szeretett volna még kérdezni valamit amikor nyílt az ajtó és az angoltanár lépett be.
Az angolfelmérő meglepően könnyen ment, pedig nehezebbre számítottam.
Az óra után most én mondtam Ritának, hogy megyek a büfébe. Miközben oda igyekeztem valaki megfogta a vállam. Hátranéztem és láttam, hogy Balázs az.
-Szia, Balázs! - köszöntem eléggé meglepetten.
-Szia! Milyen volt tegnap a mozi?
-Jó volt, kár hogy nem jöttél!
-Szerettem volna csak közbejött valami.
-Ja igen láttam a barátnőddel mentél el.
-Hát igen váratlanul küldött sms-t. Nem akartam megbántani ezért vele mentem.
-Megértem.
-Na mindegy csak ezt akartam mondani szia!
-Szia! - hát ez eléggé fura volt. Még sosem beszéltem vele úgy hogy ne lettek volna ott mások is. Miközben megvettem a reggelim végig ezen a rövid beszélgetésen gondolkodtam de csak arra jutottam, hogy nem értem Balázst.
Az utolsó négy óra hamar elment. Ritának sietnie kellett haza ezért én is egyből hazamentem.
-Szia anya! - léptem be a konyhába.
-Szia kicsim tegnap elfelejtettem mondani, de holnap elmegyünk Erdősiékhez vacsorázni. Meghívtak és már úgy is rég voltunk náluk gondoltam örülnél ha mennénk.
-Tényleg? Dávid is otthon lesz? - Imádom Erdősiket, de főleg Dávidot mindig is akartam egy testvárt és ő olyan mintha az lenne de mostanában sajnos nem látom mert koleszos gimibe ment és ritkán van itthon.
-Igen, ő is vár már téged! - nevetett anya mert látta hogy mennyire őrülten örülök a hírnek. Konkrétan elkezdtem ugrálni a konyha közepén, de nem baj néha őrültnek is kell lenni.
Este mielött lefeküdtem felhívtam Dávido, hogy igaz-e, hogy otthon lesz. Azt mondta igen és már ő is várja a találkozást. Egy órát beszéltünk telefonon de le kellett tennie mert még a koleszban volt. Csak holnap reggel indul, ezért elöszöntünk és letettük.

Nagyon izgatott voltam amikor végre elaludtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése