11. fejezet
Balázs és Márk.
Reggel arra ébredek, hogy anya kelteget engem és Dávidot. A tegnap este egyszerűen fantasztikus volt. Eddig is nagyon-nagyon közel álltunk egymáshoz Dáviddal, de amióta nem találkozunk olyan sokszor azóta kezdtem egy picit úgy érezni mintha eltávolodtunk volna egymástól. Hát igen a tegnap este után már egyáltalán nem aggódom e miatt. Felvidított és hát itt volt mellettem amikor szükségem volt rá, ezért annyira jó barátom.
- Szia! - mosolyog rám álmosan. Aztán elkezd nevetni. - A hajad..khmm.. vicces. - Gyorsan a hajamhoz kapok, de aztán én is nevetni kezdek.
- Dávid nem tudom, hogy mondhatnám el neked, de a tied rosszabb! - nevetek eszeveszetten a haján, ugyanis teljesen elaludta egy kis fekete tincs teljesen elállt oldalra és hiába próbálta lelapítani mindig visszaugrott a helyére. Egy kis idő után feladja a próbálkozást, rám ugrik az ágyon és elkezdi az oldalamat csikizni. Próbálok kiszabadulni, de nem megy. Úgy teszek mintha feladtam volna, de csak várom a pillanatot, hogy visszaadhassam neki a csikizést. Ahogy Dávid elenged és fel áll az ágyról már mennék is utána, hogy letámadhassam ahogyan ő engem, de mielőtt útól érném hátra se fordulva megszólal
- Eszedbe se jusson!! - nevetek.
- Ne máár! Honnan tudtad? - megfordul és mosolyogva válaszol.
- Hát az osonás nálad eléggé nagy zajjal jár, úgyhogy inkább azt nem értem te, hogy nem tudtad, hogy meghallottalak.
- Jól van.. egyszer visszakapod. - ráugrom a hátára ő pedig elindul a fürdőszoba irányába. Hülye fejeket vágunk fogmosás közben és sokat nevetünk.
Dávid előbb végez a fogmosással, ezért mondom neki, hogy menjen és öltözzön fel addig a még én végzek. Pár perc múlva felöltözve jön vissza a fürdőbe, hogy engem piszkáljon. Komolyan, ha tovább hülyéskedik, akkor soha nem leszek kész!
- Dáviiid! El fogok késni. Lécci!
- Jó.. oké kimentem - emeli fel védekezően a kezét, mert közben a kezembe kaptam egy törülközőt erősen azzal a szándékkal, hogy megcsapom vele, ha nem megy ki rögtön, de hát mit is mondjak Dávid nem teljesen hülye és ért a törülközőből.
Nevetve indulok vissza a szobámba, hogy találjak valami jó ruhát mára, ugyanis péntek van és pénteken szeretek jól kinézni, mert hétvéégee! Végül egy szürke csőgatya és egy fekete ing mellett döntök.
- Dáviiiiid! - kiabálok le a földszintre.
- Igen? - lép be Dávid a szobámba.
- Szerinted jól nézek ki? - Mutatok végig az öltözékemen mire ő végigmér tetőtől talpig.
- Bolond te mindig jól nézel ki, aki mást mond hazudik. - kacsint egyet.
- Köszi! - nevetek a "bókján"
- Ha már úgyis itt vagyok nem szeretnéd, hogy befonjam a hajad? - mosolyog rám. Eszembe juttatja, hogy mikor egy vagy két évvel fiatalabbak voltunk addig nyúztam, hogy tanuljon meg valami fonást és fonja be a hajam ameddig meg nem tanulta és be nem fonta a hajam. Hát első pár alkalommal elég furán sikerült neki, de egy idő után belejött és akkor állandóan azt szerettem volna, hogy fonja be a hajam. Örömmel bólintok és letelepedek elé az ágyra.
Amikor Dávid a hajam legvégére ér csöngetnek és anya fel szól, hogy engem keresnek.
- Szerinted ki az? - nézek csodálkozva Dávidra.
- Nem tudom. - von vállat. - Nézd meg!
Felugrom az ágyról és lerohanok a lépcsőn. Meglátom, hogy Balázs van az ajtóban és megtorpanok előtte.
- Szia! Te mit keresel itt? - nézek rá
- Szia! - rám mosolyog majd felemeli a fejét és elneveti magát. - Szia Dávid! - megfordulok és látom, hogy Dávid jön le a lépcsőn. Kezet fog Balázzsal, aki nem látszik meglepettnek, hogy itt találja Dávidot. Éppen rákérdeznék, de csörög a telefonom. Rita az. Bemegyek a konyhába anyuhoz, mert ott nyugodtan tudok beszélni vele.
- Szia!
- Szia Rita! Mi a baj, miért hívsz?
- Csak szólni akartam, hogy anyum reggel eldobott a suliba úgyhogy én már itt vagyok és nem tudok veled együtt menni, bocsi!
- Semmi baj, de ha beértem majd mesélek egy-két dolgot. - mondom neki izgatottan
- Oké siess a suliba már most kíváncsi vagyok!
- Okés, de most megyek sziia! - lerakom a telefon és anyu felé fordulok.
- Anya nem úgy volt, hogy apu ma reggel itthon lesz? - nézek körbe a konyhában - Hol van?
- Elküldtem boltba, biztos mindjárt itt lesz. - végszóra apa lép be a konyha ajtón.
- Szia apa!
- Szia kincsem! - megölel engem majd anyut is. - Mi ez a tinifiú tömeg az előszobában? - néz vissza felhúzott szemöldökkel az ajtó irányába, mintha maga előtt látná Balázsékat. A fejemet ingatva válaszolok.
- Apa! Nem tömeg összesen ketten vannak! Dávid és az osztálytársam Balázs.
- Jól van na! Egyébként szimpatikus ez a Balázs gyerek - mondja apa. Nem lepődöm meg ezen, mert Dávidot imádja és mivel szerintem látta, hogy milyen jól kijön Balázzsal, neki is szimpi lett Balázs.
- Oké apa, de nekem szólnom kell Balázsnak, hogy induljunk, mert elkésünk a suliból. Sziasztok - intek a szüleimnek és kimegyek az előszobába a fiúkhoz, akik még mindig beszélgetnek és nevetgélnek.
- Hé! - nézek rájuk mire mindketten felém fordulnak.
- Neked indulnod kell. Te meg és elkésünk a suliból. - sorban Dávidra, Balázsra és magamra mutatok a szavaim megerősítése képpen, ha nem szólok nekik egész nap itt beszélgetnének!
- Jaj! Nekem rohannom kell! - Dávid megölel, megütögeti Balázs hátát és már ki is rohan az ajtón.
-Na akkor mehetünk suliba? - fordulok Balázs felé.
- Igen persze! - bólogat miközben kifelé tolom az ajtón.
Már egy ideje szótlanul sétálunk az iskola felé, és még mindig nem tudtam meg, miért jött reggel Balázs. Nem bírom tovább megkérdezem tőle.
- Hogy hogy reggel átjöttél? - felém fordul és kicsit meglepett arcot vág a hirtelen kérdésem miatt.
- Ja! Hát szerettem volna elköszönni Dávidtól.
- Értem. - bólogatok, aztán hirtelen abbahagyom. - Várj! Mégsem. Honnan tudtad, hogy nálunk lesz reggel?
- Tegnap beszéltünk telefonon és akkor mondta, hogy nálad alszik.
- Értem. Szóval nemcsak, hogy előbb tudtad, hogy nálam alszik, mint én, de még csak nem is miattam jöttél reggel? - felhúzom az állam, mintha meg lennék sértődve. Átöleli a vállam.
- Sajnálom, de így van.
- Hah! Vérig vagy sértve! - folytatom a színészkedést, mire nyom egy puszit az arcomra és elnevetem magam.
- Héé! Nem tudsz ezzel lekenyerezni!
- Nem? - totál ártatlanul bámul rám hatalmas barna szemeivel.
- Na jó, de! - kicsit meglököm a vállát, mire csak nevet.
Balázsnak csörög a telefonja és látom, hogy a kijelzőn Márk neve áll, de Balázs épp, hogy rá néz ki is nyomja.
- Ez mi volt?
- Márk, de nem vagyok kíváncsi rá a még be nem látja, hogy barom volt.
- Hmm értem. - Balázs nevetve meglöki a vállam az előbbit viszonozva.
A suliba csak becsengetésre érünk be Balázzsal, mert egész úton egymást lökdöstük. Egyszer majdnem el is estem, de szerencsére elkapott. Sajnos, ezért Ritával nem tudtam beszélni csak első szünetben.
- Szia! - ölel meg. - Olyan vidám vagy! Mi történt? - és akkor elmesélem neki,hogy:
- Tegnap Dávid este átjött és, olyan aranyos volt! Mindent átbeszéltünk és megnyugtatott. Nálunk is aludt.
- Tényleg?
- Igen. Balázs felhívta, hogy Márk kiakasztott és Dávid, pedig rögtön jött is.
- Örülök! Már hiányzott, hogy csak úgy nevessünk együtt, mint eddig! - megint megölel.
- Tudom! Nekem is! - örülünk még egy sort becsengetésig aztán leülünk a helyünkre és várjuk az óra végét.
Kicsengetéskor elindulunk le a büfébe és mindenféle érdektelen dologról beszélgetünk. Helyes fiúkról a suliban meg ilyenek. Visszafelé jövet a büféből látunk meg pár fiút és Balázs meg Márkot, akik verekednek. VEREKEDNEK! Teljesen ledermedek és semmit nem tudok csinálni. Rita rohan oda a fiúkhoz és suttog valamit Balázs fülébe mire Balázs egyből abbahagyja a verekedést és rám néz. Nem értek semmi és inkább berohanok a terembe mielőtt Márk is észrevenne.
A helyemen ülve azon gondolkodom, miért álltak le a fiúk Rita érkezésére és vajon mit mondott Balázsnak? Gondolkodom, de nem jövök rá! Már teljesen ezen kattog az agyam mikor Rita leül mellém a helyére.
- Rita! Mi volt ez az egész? Mit mondtál neki, hogy leálltak?
- Márk mondott valamit megint Dávidról és ráadásul azt mondta, hogy te csak túlreagálod ezt az egészet és nincs igazad. Balázs meg megkérdezte, hogy túlreagálod azzal, hogy kiállsz a barátod mellet, mire persze Márk rávágta, hogy Balázs miért nem áll ki őérte a barátjáért. Balázs bekattant és összeverekedtek. - elkerekedett szemekkel nézek Ritára.
- Mit mondtál nekik, hogy leálltak?
- Márknak csak annyit, hogy nyugi Balázsnak pedig, hogy ne akasszon ki régen még jobban ugyanis mögöttem állsz, mire abbahagyta és megnyugodott.
Szóhoz sem jutok csak ülök a helyemen és gondolkodom.
Az utolsó szünetben odamegyek Balázshoz és megkérdezem tőle, hogy jól van-e.
- Igen, de nem haragszol rám? - teljesen bűntudatos szemmel néz rám
- Ne legyél már hülye! - megölelem és adok egy puszit az arcára. - Nagyon köszönöm, hogy kiálltál értem és Dávidért is! DE legközelebb ne verekedj, mert megsérülsz te bolond!
- Akkor nem haragszol? -meglepettnek látom
- Dehogy! - ölelem meg még szorosabban. Most már viszonozza és a becsengetésig meg sem mozdul.
Órák után Rita elkísért a házunkig. Megállok a kapuban, mert nagyon nincs kedvem még elköszönni tőle. Eszembe jut valami.
- Rita nincs kedved bejönni egy kicsit?
- De persze csak megkérdezem anyumat. - előveszi a telefonját és felhívja anyukáját aki igent mond. Ugrálunk egy sort a ház előtt aztán bemegyünk és mondom anyának, hogy vendéget hoztam. Örül Ritának, mert szimpatikus volt neki. Felmegyünk a szobámba és megnézünk két filmet. Vagyis túlzás, hogy nézzük inkább végigbeszélgetjük és parodizáljuk az egészet. Estefelé Rita szól, hogy mennie kéne, de se én nem akarom, hogy menjen se ő nem akar menni. Megkérdem anyát, hogy itt-e aludhatna Rita. Nem hiszem, hogy megengedi, de belemegy, sőt még örül is neki és azt mondja nekünk, hogy majd ő felhívja Rita anyukáját, hogy maradhasson.
Ritával mindketten elmegyünk fürdeni. Adok neki kölcsön ruhát amiben aludhat. Bevackoljuk magunkat az ágyamba és suttogva elkezdek neki mesélni egy rémtörténetet amit az elején viccnek szántam, de ahogy belejöttem egyre ijesztőbb lett és amikor már tényleg fáradtak voltunk és szerettünk volna aludni, akkor már egyikünk sem mert, amin nevettünk.
Majdnem olyan boldogan aludtam el, mint tegnap este!!
Szia Anna!
VálaszTörlésMost találtam rá a történetedre (Dóry ajánlása). Nagyon tetszik. Teljesen - ebben a pár fejezetben - érezhető a kezdeti izgalom, új barátok szerzése, és a gimis konfliktusok. Igaz én nem vagyok már gimis, de visszajöttek azon emlékeim :)
Kíváncsian várom a folytatást.
Csak így tovább.
Nóci
Szia!
TörlésKöszönöm!:))
Nagyon jó :$ ♥
VálaszTörlésKöszi..!!:))♥♥♥
Törlés