A veszekedés.

9. fejezet

A veszekedés.

A reggel amit vártam.

Fél órával előbb kelek, hogy legyen időm, hajat mosni. Jól szeretnék kinézni ma, amikor Márkkal fogok beszélni egyrészt, mert tegnap megölelt és nem tudom, hogy most tetszem-e neki, mert amikor viszont meglátta Dávidot délután megint elrohant. Mérges vagyok rá. Nagyon mérges, de tetszik is, mindegy előbb megbeszélem vele a tegnap délutánt, aztán lesz még időm róla álmodozni.

Felveszek egy fehér csőnadrágot, egy mályva színű pulcsit és kiegészítőnek egy szép nyakláncot amin egy fehér szívecske van. Igaz, hogy a nyakláncot anyumtól vettem kölcsön, de nagyon tetszett és annyira illik a mai ruhámhoz.

Reggel még felhívtam Ritát, hogy ma egyedül mennék, mert szerettem volna gyakorolni a dühös arcot Márk miatt. Olyan nehéz dühösnek lenni rá, amikor ilyen aranyos volt. Ahogy megyek a sulihoz pár ember elég furcsán néz rám. Szerintem ritkán látni, hogy egy iskolás lány egyedül megy az utcán és idióta fejeket vág.

A suliba sajnos csak, későn érek be ezért várnom kell a beszélgetéssel első szünetig. Az óra mindig olyan lassan telik, amikor várom, hogy vége legyen.

Mikor végre csengetnek gyorsan összepakolok és rohanok Márk után a folyosóra, mert közben ő elindult le a büfébe.

-Szia, Márk - érintem meg a vállát

-Oh szia. - rám mosolyog mintha nem történt volna semmi különös.

-Mi volt veled tegnap délután?

-Semmi. Nem volt kedvem Dávidhoz. - na ezzel eléggé meglepett

-Mi? Miért?

-Nem volt és kész.

-Márk most ezt komolyan mondod? Nem az oviban vagyunk adhatnál egy normális választ is!

-Jó! Tessék itt a normális válasz: Nem bírom az olyan embereket, mint Dávid!

-Micsoda? Milyen embereket? - döbbenek le teljesen

-Az ilyen kis tenyérbe mászó elkényeztetett... hagyjuk jó? Nem bírom és kész!

-Nem ne hagyjuk!

-Petra hagyj ezzel!

-Márk! Nem hagyom, hogy ilyeneket mondj róla!

-Miért? Szerintem így van!

-De nem is ismered! - IDEGES VAGYOK! Oké, ha valakinek valaki nem szimpatikus, nem is várom el Márktól, hogy kedvelje Dávidot, de azért milyen alapon mondd ilyeneket valaki olyanról akivel két köszönésen kívül mást nem beszélt. - Miből gondolod, hogy Dávid ilyen ember? Beszéltél talán vele két szónál többet?

-Nem, de nem kedvelhetek mindenkit, oké?

-Oké, de ha lehet ne mondj ilyeneket többet valaki olyanról akit nem ismersz! Ja, és Márk ezentúl legyél szíves nem hozzám szólni egy darabig, mert nincs kedvem veled beszélni! - Amikor ezt mondom már Rita és Balázs is mellettünk állnak és néznek minket.

-Petra! Ne csináld már ezt, nem csináltam semmit csak nem kedvelem Dávidot. - még, hogy nem csinált semmit.

-Azt mondtad rá, hogy egy elkényeztetett tenyérbemászó ember, pedig még soha nem beszéltél két szónál többet vele. Szerinted ez semmi?

-De Petra! Várj! - elkapja a karom, mert közben elindultam, de kirántom a kezéből és bemegyek a terembe a helyemre.

Nagyon-nagyon haragszom Márkra!

Rita ül le mellém és ölel meg oldalról. Tudja, hogy most mennyire szomorú vagyok, tudja, hogy tetszik nekem Márk és ha így viselkedik akkor az mennyire rosszul esik.

-Jól vagy? - dörzsöli meg a vállam, de én csak a fejemet rázom, mert nem hiszem, hogy képes lennék megszólalni anélkül, hogy elsírnám magam.

Egész nap kerülöm Márkot. Az utolsó szünetben Balázs jön oda hozzám és szó nélkül megölel. Sajnos vele sem tudtam egész nap beszélni, mert általában ahol Balázs ott van  ott Márk is megtalálható és vele nem szerettem volna beszélni! Balázs vagy két percig átölelve tart, de utána óvatosan eltol magától.

-Jól leszel? - bólintok egyet

-Ne haragudj, de most hazamennék...

-Semmi baj este hívlak! - ad két puszit és félre áll az utamból, hogy hazarohanhassak és egész este a szobámban sírhassak.

Az estém rettenetes volt. Anya kétszer jött be megnézni, hogy jól vagyok-e, de megkértem, hogy most hagyjon egy kicsit magamra és mivel ismer engem békén is hagyott. Sírtam és csak sírtam. Márk egész este hívott, de nem vettem fel neki csak Ritának és Balázsnak. Amikor Rita hívott még nagyon ki voltam, mondtam neki, hogy ezt nem vártam volna Márktól. Rita is ugyan ezt mondta, hogy ő sem és sajnálja, hogy szomorú vagyok. Mikor Balázs hívott akkor már egy kicsit sikerült össze szednem magam. Balázs elképesztően aranyos volt, még azt is megkérdezte, hogy át-e jöjjön, de mondtam neki, hogy nem kell. Mindketten aranyosak voltak, hogy tartották bennem a lelket.

Este sírva aludtam el. Csak arra tudtam gondolni, hogy holnap nem akarok iskolába menni és, hogy Márkkal mi lesz ezután. Tetszik-e így is vagy nem….