A horror film.

6. fejezet

A horror film.

Az utóbbi három hét nagyon gyorsan eltelt és már csak azt vettem észre, hogy október van. Hideg lett és nem hordhatom a rövidnadrágjaim meg az egybe ruháim amiket pedig nagyon-nagyon szeretek! Már megint elgondolkodtam és el fogok késni. Megígértem Ritának tegnap, hogy sietni fogok és végre nem csengő előtt fogunk utolsó pillanatban beesni a terembe ami szokásossá vált nálunk reggelente. Nem én tehetek róla, mert nem azért késünk el, mert késni szoktam egy-két percet hanem azért, mert végig beszélgetjük az utat és nem sietünk.

Gyorsan felkapok egy farmert, egy sima fekete pólót meg egy rózsaszín kardigánt és már indulnék is amikor anya rám szól, hogy legalább a bőrdzsekimet vegyem fel, amit ugyan szeretek mert nagyon jól néz ki: barna és oldalt van a cipzára. Nem szeretem viszont azt, hogy egész nap magammal kell cipelnem amikor nincs rajtam. Ezt mondom anyának:

-De anyaa! Nincs is olyan hideg!

-De igen kicsim, hűvös van!

-Anyaaaa!

-Nincs semmi anya! Gyerünk vedd fel aztán mehetsz is!

-Jó oké. - egyeztem bele végül és kirohantam a házból, mert közben eszembe jutott, hogy el fogok megint késni. Olyan gyorsan futottam Ritáék utcájához, hogy előbb odaértem, mint ő. Amikor megérkezett elég meglepődötten köszönt.

-Szia! - mondtam. Nevetett az arckifejezésemen. Úgy néztem rá, mint aki megnyerte az olimpiát. Haha! Akkor is előbb értem ide, mint ő!

Elindultunk ééééés igen... most sem sikerült időben beérnünk.

Balázzsal és Márkkal azóta sem beszéltem csak minden nap köszönünk egymásnak, de ezen felül semmi kapcsolat nincs közöttünk. Általában amikor figyelem őket akkor Balázs zenét hallgat Márk meg beszélget, inkább lányokkal, mint fiúkkal, de azért fiúkat is szoktam körülötte látni. Érdekes, hogy nem idegesít, hogy sok lány van a közelében. Nem járunk vagy ilyesmi. A fene! De még mennyire, hogy idegesítenek! Nem hiszem el! Elalvás előtt is ezen gondolkodom már három nyamvadt hete. Egyik nap megkérdeztem Ritát, hogy mit gondol erről az egészről, de azt mondta nem tudja, mert sem Márkot sem pedig Balázst nem ismeri annyira.

-Sziasztok lányok! - zökkent ki Márk a gondolataimból. Várjunk csak! Márk?

-Ööö... szia! - majdnem leejtem a füzetet amit eddig a kezemben fogtam.

-Szia! - Rita teljesen nyugodt. Rendben, akkor csak én vagyok idióta. Csak akkor veszem észre Balázst amikor megszólal

-Nincs kedvetek ma suli után moziba jönni? - kérdezi. Rita rám néz jelezve, hogy a döntés az enyém, mert neki mindegy. Remek most mindkét fiú engem néz kérdőn.

-Jó persze.. menjünk! - kicsit furcsán cseng a hangom. Balázs felhúzza az egyik szemöldökét és fürkészően néz rám.

-Biztos van kedved, Petra? - össze kell szednem magam!

-Igen! Szeretnék menni. - most már sikerült normális hangon megszólalnom.

-Jó akkor majd, ha kicsöngettek matekról találkozunk- mondta Márk és elmentek. 

Becsöngettek ezért Ritával csak egymásra néztünk és láttam, hogy ő is meglepődött nem csak én.

Az utolsó órán matekon már nem tudok koncentrálni. Most mi van velük? Komolyan ha valamelyikükre gondolok azon csodálkozom, hogy nem szédülök el annyira össze vissza csinálnak mindent. Vegyük Balázst: hazarángat Márktól aztán odajön a padomhoz beszélgetni, megsimogatja az arcom most meg moziba hív minket. Nem értem miért nem lehet mindig ilyen barátságos? Márk pedig elhív magukhoz, majdnem megcsókol és amikor Balázs elrángatott egyáltalán nem volt mérges aztán három héten keresztül nem szól hozzám most meg moziba hív. A fiúk szokták mondani, hogy a lányokhoz könyv kéne, hogy ki lehessen igazodni rajtuk. Én azt mondom, hogy ezek után egy szót se szóljanak, mert a fiúk se normálisak az biztos!

Mikor kicsengetnek Ritával összepakolunk és elindulunk a suli elé ahol a fiúk már várnak ránk. A moziig nem történik semmi érdekes normálisan beszélgetünk. Rita és Márk próbálja meggyőzni Balázst, hogy egy horror filmet nézzünk meg amit ők már láttak és nagyon jó volt. Engem könnyen rávettek, de Balázs nem igazán akart igent mondani.

-De nincs kedvem azt a filmet nézni! - mondja Balázs teljesen lefárasztva.

-Miéért? - háborodik fel egyszerre Rita és Márk is.

-Mert nem szeretem az ilyen filmeket.

-De naa, Balázs lécci! - könyörög Rita még akkor is mikor a mozi előtt állunk. Már épp szólnék, hogy nézzünk mást, mikor Balázs megszólal. 

-Jó legyen! Nézzük azt.

-Éljen!

-Király! - mondja egyszerre a két megszállott.

Bemegyünk a moziba, megvesszük a jegyeket és a többiek elkezdenek egy csomó kaját vásárolni. Kivéve Balázst aki csak egy kis pattogatott kukoricát vett. Kérdőn néztek rám mikor én csak egy kólát vettem. Vállat vonok és mondom, hogy menjünk be mert mindjárt kezdődik a film. Nincs kedvem elmondani, hogy nem szeretek moziban enni mert félek, hogy másokat zavar ha hangosan rágok. Ami tudom, hogy hülyeség és nem hallja senki, de engem idegesít ezért inkább nem szoktam moziban enni.

Belépünk a terembe és megkeressük a helyünket ami kb a terem közepén van egymás mellett. Én Rita és Balázs közé kerültem Balázs mellé pedig Márk. Sajnálom, hogy nem Márk kapta Balázs helyét. Szerettem volna Márk mellé ülni, hogy megtudjam érdeklem-e vagy sem.

Mikor a rengeteg reklám után végre elkezdődött a film addigra sikerült mindent kiverni a fejemből és a filmre koncentrálni. Általában nem szeretem a reklámokat, de most jól jöttek!

A film egész jó. A felénél ránézek a többiekre, hogy nekik, hogy tetszik. Rita érdeklődve nézi akárcsak Márk pedig mindketten látták már. Ezen kicsit mosolyogtam, de nem tartott sokáig, mert amikor ránéztem Balázsra láttam, hogy teljesen el van sápadva.

-Mi a baj? - hajoltam közel hozzá, hogy ne zavarjak másokat.

-Nem bírom a vért. - úgy néz rám mint aki egy percen belül hányni fog. Ez nem jó! Miért kellett erőltetniük a filmet. -Azt hittem nem lesz ennyire véres. - már majdnem nyüszítve mondja szegény.

-Szeretnél kimenni?

-Igen, ha nem baj.

-Persze ne legyél már buta! - meglökdösöm Rita vállát és szólok neki, hogy kimegyünk majd kint megvárjuk őket, csak bólint. Nem hiszem, hogy figyelt rám, de most nem is fontos. Megragadom Balázs kezét és kihúzom magam után a folyosóra. 

Amint kilépünk látom, hogy sápadtabb, mint hittem. Leülünk egy padra a terem előtt. Nagyon rosszul van ezért megkérdezem nem szeretné-e a fejét az ölembe hajtani egy kicsit és lepihenni, mert az jót tenne. Rám néz a hatalmas barna szemeivel amiben most egy-két könny cseppet is látok és megkérdezi

-Nem lenne baj? - a fejemet ingatom.

-Nem dehogy baj! - bólint és az ölembe hajtja a fejét, elhelyezkedik a két lábát felhúzza és nagyokat sóhajt.

-Ne haragudj! - megint ez a nyüszítő hang. 

-Nem baj csak nyugi! Legyél jobban az a fontos! - nem bírom ha valaki ennyire ki van készülve. Még egy kicsit remeg is szegény ezért megsimogatom a fejét, hogy érezze tényleg nyugodtan pihenhet, nem haragszom rá. Simogatom a haját még egy darabig mikor megszólal:

-Egyszer mikor kicsi voltam - levegőt vesz. Figyelek, hogy mit szeretne mondani, mert elég halkan beszél. - A városban voltunk anyukámmal és egy embert elütöttek a kereszteződésnél amit pont láttam. Annyi volt a vér és olyan sokan sikítottak. Azóta nem bírom elviselni a vért még az ilyen bénán megcsinált filmeset se ha sok van belőle. - vártam egy kicsit hátha részletezi, de csak ennyit mondott aztán csöndben maradt. Szegény elhiszem, hogy kiborult, de nem kellett volna beleegyeznie ebbe a filmbe! 

Egészen a film végéig a haját simogatom. Mikor Rita és Márk kilépnek a teremből Balázs egyből felkászálódik az ölemből.

-Sziasztok! Nagyon jó volt a film miért jöttetek ki? - kérdezik tőlünk. Balázsra nézek és látom, hogy eléggé kínosan érzi magát ezért mielőtt válaszolhatna azt mondom:

-Hát bocsi, de nem nagyon bírtam nézni és ezért megkértem Balázst, hogy jöjjön ki velem.

-Ja értem! - Nem is kérdeztek többet mert teljesen a film hatás alatt voltak.

Márk és Balázs hazakísértek minket Ritával, de egész úton Márk és Rita beszélgetését hallgattuk Balázzsal, mert nem igazán figyeltek másra csak a filmre. Az utcánknál elválunk a fiúktól Ritával, de nem beszélgetünk mert még rengeteg házink van amit meg kell csinálni. 

Mikor hazaérek szólok anyának, hogy egy rakás házim van ezért tanulnom kell és nem tudok velük vacsorázni. Mondta anya, hogy oké és később majd hoz fel nekem valami ennivalót. Mire este tízre kész lettem a házikkal és elmentem fürdeni már jött egy sms-em Ritától, hogy sajnálja, hogy a moziban nem kérdezte de jól vagyok-e. Éppen válaszoltam neki amikor újabba sms-em jött:

Köszönöm! 

Nincs mit! Bármikor! :)

Jó éjt, szép álmokat!

Neked is!

Tudom mire értette Balázs. Ezek után jókedvűen aludtam el.