Barátok.

7. fejezet

Barátok.

A tegnapi nap után vártam, hogy mi lesz a fiúkkal. Megint barátok leszünk vagy esetleg megint nem szólnak hozzánk? Amikor a büféből visszajövet belépek a terembe máris megkapom a kérdésemre a választ, ugyanis Márk a padunkon Balázs pedig a székemen ül. Akkor végre megint olyanok lesznek a reggelek, mint szeptemberben voltak. Örülök végre normálisan reagálnak valamire és nem készítenek ki teljesen. Hatalmas mosollyal az arcomon odamentem és köszöntem. Mindhárman nevetve néztek rám és köszöntek. Felcsusszantam a padra Márk mellé és Balázzsal szembe.

-Miről beszéltek?

-Ja csak, hogy láttak valami nagyon jó filmelőzetest és jövő héten azt akarják megnézni. - röhög Balázs azon, hogy Márk és Rita is visongatva beszélnek valami filmről, de komolyan mondom még Márk is visongat.

-Na Balázs! - elütöm a kezét amivel a lábamat piszkálta eddig.  Csak nevet a próbálkozásomon és tovább csinálja. Nem bírom ki nekem is nevetnem kell rajta. Leugrom a pad tetejéről, mert már az oldalamat bökdösi. Feláll és nevetve kérdezi:

-Háborút akarsz?

-Nee! Nem, hagyjál! - hátrálok nevetve.

-Bocsi, de nincs kedvem. - ördögien rám mosolyog és megindul felém. Amilyen gyorsan csak tudok kifutok a teremből, de nem jutok messzire mert a folyosó közepén elkap. Én visítva röhögök fel ő pedig nem enged el hanem felkap a kezébe és visszavisz a terembe. Annyira nevetek, hogy nem is tudok ellenkezni. Akik a folyosón vannak kapnak egy kis bemutatót is ugyanis Balázs még meg is pördül velem a kezében. Amikor végez jó erősen a nyakába kapaszkodom, mert meg is hajol.

-Na, tegyél le! - ütögetem a vállát.

-Nem!

-De!

-Nem! - mosolyogva megy végig a folyosón MÉG MINDIG a kezében tertva engem.

-Balááázs!

-Igen? - ártatlanul néz rám.

-Nem tennél le?

-Nem.

-Na jó feladom. - erre most mit mondjak úgysem fog letenni ezért csak nevetek és kapaszkodom, hogy le ne essek.

A teremben a padomhoz érünk mire végre leereszt a lábamra. Megfogom az egyik füzetem és a fejére csapok vele egyet. Bolond!

-Bocsi, nem bírtam kihagyni!

-Legközelebb talán próbáld meg!

-Ohh lesz legközelebb? - kacsint és megfordul, hogy a helyére menjen

-Várj, nem úgy értettem!

-Aha ezt már nem magyarázod ki!

-Köszi szépen aranyos vagy! - legyint és leül Márk mellé a helyére aki rajtunk nevet akárcsak Rita. Árulok, de azért én is nevetek. Még akkor is amikor a tanár belép és rám szól.

Az utlsó két órám elmarad, mert a tanárunk az osztályával ment valami múzeumba. Szólhattak volna előbb is és akkor nem cipelem a cuccom.

-Szia!

-Szia Rita! Mizujs?

-Ja, semmi. Azt szerettem volna mondani, hogy ma nem tudok veled hazamenni, mert felhívtam anyumat, hogy elmaradnak az óráim és azt mondta, hogy bejön értem és elmegyünk együtt vásárolni.

-Oké semmi gond, majd este dumálunk, de akkor én most megyek. Szia!

-Szia!

Bedugtam a fülembe a fülhallgatómat és elindultam haza. Út közben azon gondolkodtam, hogy olyan jó nyugis volt ez a nap. Ja hát igen kivéve amikor Balázs szórakozott. Így visszagondolva még viccesebb, hogy a kezében vitt be a terembe. Balázson talán még nehezebb eligazodni, mint Márkon nagyon örülök, hogy nem ő tetszik mert akkor aztán tényleg nem értenék semmit. Ilyen gondolatokkal lépek be a házba.

-Szia anya!

-Szia kicsim! Milyen napod volt?

-Egész jó és vicces. – elmesélem neki az egész Balázsos történetet.

-Hát annyit mondhatok, hogy megnéztem volna ezt a kis előadást! – nevet.

-Egyébként a szobádban vár egy meglepetés!

-Tényleg? Milyen?

-Menj nézd meg! – Nem kell létszer mondania már rohanok is fel az emeletre és mikor benyitok egyből sikítok.

-Dáááviid! – már tárja is ki a karjait én pedig a nyakába ugrom.

-Szia te bolond! – nevet, de szorosan ölel.

-Mit keresel itt? – kérdezem ahogy letesz.

-Hát hazajöttem pár napra és gondoltam megleplek, baj?

-Dehogy baj! Már annyira hiányoztál. Mi a helyzet veled?

-Te is hiányoztál! Amúgy meg semmi érdekes csak a szokásos sulis dolgok.

-Értem, a barátnőd, hogy van?

-Jól! Ő is most ment haza a szüleihez.

-És veled meg Márkkal, hogy mennek a dolgok?

-Csak barátok vagyunk. Nem tudom eldönteni, hogy tetszem-e neki vagy nem. – elmesélek neki mindent ami történt mióta nem találkoztunk. Figyelmesen végighallgat, de azért a véleményét is elmondja egy-két dologgal kapcsolatban.

Este tízkor még beszélgetünk amikor kap egy sms-t anyukájától, hogy jó lenne ha elindulna mostmár haza.

-Sajnálom, de mennem kell!

-Ohh kár, hogy nem maradhatsz tovább.

-Igen, de még itt leszek három napot.

-Értem. Juj holnap nincs kedved elkísérni reggel a suliba? Bemutatnám Ritát.

-De ez jó ötlet szívesen megismerném.

-Oké akkor holnap reggel találkozunk.

-Oké szia! – még egyszer megölelt aztán elindult haza.

Küldtem egy sms-t Ritának:

szia, holnap reggel bemutatok valakit!!

szia oké de kit?

majd meglátod de most mennem kell szia!

Elrohantam fürdeni, megírtam a házit és már aludtam is, hogy minél hamarabb holnap reggel legyen!