Az első sulis nap.

1. első fejezet

Az első sulis nap.

Ma kezdem a közéspiskolát.

Istenem egész éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam, ha azt mondom ideges vagyok az eslő napom miatt az nem írja le amit érzek. Anyuval sem tudtam reggel beszélni, mert korán kellett mennie. Igazából mikor még általános iskolába jártam megszoktam, hogy reggelente nem találkozom vele, de azért reméltem hogy a gimi első napján legalább itthon lesz. Nem tudom mit kellene felvennem valami egyszerűt, vagy valami elegánsabbat? Anyaa hol vagy amikor eszméletlenül szükségem lenne rád? Mindegy megkérdezem aput hogy melyiket kellene felvennem.

-Apaaaa!! - kiabáltam le az emeletről.

-Igen, kicsim? - kérdezte épp mikor lerohantam az utolsó lépcsőfokon és lefékeztem előtte

-Szerinted ez jó lesz az első napra? - mutattam végig a a barna ujjatlan pólómon a vajszínű shortomon és a barna lapos szandálomon. Nekem tetszett, felvettem hozzá egy nagy gyűrűt és egy szép órát. Apa végignézett rajtam és ingatta a fejét. Már teljesen elbizonytalanodtam mikor megszólalt

- Kicsim, nem tudom miért izgulsz annyira, hiszen nagyon gyönyörű vagy! - Elmosolyodtam mert jólesett amit mondott még akkor is ha elfogult a 'kicsi lányával' .

- Köszönöm apa! Szeretlek!.... Ohh - jajdultam fel mert eszembe jutott hogy a hajammal még semmit sem csináltam. 

-Mi a baj? - nézett rám aggódva. - Semmi - órdítottam vissza neki a konyhába mert közben már rohantam fel a lépcsőn a szobámba.

Csináltam egy szép kontyot a mogyoróbarna hajamból amit nagyon szeretek a többi barna hajú lánnyal szemben akit ismerek. Mindegyikük szőke szeretne lenni mert hogy az milyen szép és mennyire szeretik a fiúk a szőke lányokat. Sose gondoltam ilyesmiket lehet hogy ez fura de mindig szerettem a hajamat mert sokkal egyedibb így minthogyha befesteném szőkére ami egyrészt nem is állna nekem jól másrészt pedig majdnem minden második lány festeti a haját én pedig nem akarok olyan lenni mint azok a lányok én én vagyok és ez így jó nekem.

-Kislányom, elkésel az iskolából!! - kiabált fel apu

- Rohanok apa!

Még belenéztem a tükörbe ami a szekrényajtómra van felszerelve. A hajam rendben volt egészen szépre sikerült a konty amit készítettem.  A szememet nem festettem ki csak egy kis szempillaspirált vittem fel ami kiemeli a szürke szememet. A ruháim is tetszenek, jó lesz ez első napra nem túl feltűnő de nem is unalmas. Elmosolyodtam és lefutottam a konyhába. Teljesen kétségbe esve kaptam fel a táskámat és kezdtem az ajtó felé rohanni.

-Petra ne vigyelek el ma még kocsival ?- nevetett rám apu aki megsajnált a szerencsétlen lányát.

-De apa nagyon-nagyon szeretlek ugye tudod?

-Persze, csodálatos vagyok - viccelődött. Nevettem rajta egy sort aztán szóltam hogy nem ártana indulnunk mert tényleg el fogok késni a suliból AZ ELSŐ NAPOMON. ÁÁÁÁ.

Mikor a suli elé értünk apa mosolyogva sok szerencsét kívánt és elhajtott.  Na jó akkor nekem most be kell mennem. Felmentem az első emeletre mert ott van a termünk a 13-as terem. Ahogy felértem a lépcsőn először jobbra majd balra fordultam de még elég kevesen voltak a folyosón. Ezek szerint ne későn jöttem hanem korán...remélem azért nem én leszek az első az osztályomból. Még egyszer végignéztem a folyosó jobb oldalán de ott nem láttam a termünket ezért jobbra fordultam ahol csak három terem volt egy-egy a folyosó két oldalán egymással szemben és egy a folyosó végén az volt a miénk. Megszorítottam a táskám és elindultam a terem felé, mikor beléptem az ajtón megnyugodtam ugyanis mér két fiú is ott volt akik egymással beszélgettek. Mindketten magasak voltak az egyik egy sötétszőke hajú barna szemű nagyon-nagyon helyes fiú volt a másik egy barna hajú zöld szemű aki szintén helyes volt, rám néztek és mosolyogva köszöntek

-Sziasztok! - köszöntem megkönnyebbülve, hogy mindketten kedvesen köszöntek.

-Hogy hívnak? - kérdezte a barna hajú fiú kíváncsian.

-Völgyi Petra. Titeket? - kérdeztem barátságosan.

-Kováts Márk - mondta a barna hajú fiú akit ezek szerint Márknak hívnak.

-Szalai Balázs - nézett rám a nagy barna szemével. Mosolyogva bólintottam és a mellettük lévő harmadik sorban lévő kettes padhoz mentem és az ablak melletti székre leültem épp meg akartam kérdezni hogy melyik általánosból jöttek mikor bejött a terembe egy fekete hajú zöld szemű mosolygós lány.

-Sziasztok, Kiss Rita vagyok. Ti?

-Szia! - mondtuk most már mind a hárman egyszerre

-Kováts Márk

-Völgyi Petra - mondtam.

-Szalai Balázs. - mikor mindenki bemutatkozott Rita elindult a padom felé.

-Nem baj ha ide ülök melléd? - mosolygott rám

-Persze hogy nem, gyere ülj le! - Beszélgettünk még egy kis ideig így négyen aztán lassan kezdtek a többiek is megérkezni. Jött négy lány kicsit unszimpik voltak nekem elsőre de lehet hogy csak rossz előérzet.

-Hé ti ketten! Üljetek el innen itt mi akarunk ülni! - szólt a vörös hajú. Nem nem csak rossz előérzet volt, tényleg nem túl kedvesek

-Bocsi lányok de már leültünk ide és jó itt nekünk! - néztem Ritára aki pedig bólogatott mellettem

-Pff bunkók! - mondta a vörös és ránézett a három szőkére akik mögötte álltak - Vivi, Viki üljetek előre szólt a két barátnőjére akik szó nélkül leültek a legelső padba.

-Virág, az ablak mellett akarsz ülni vagy kívül? - kérdezte a harmadik szőke. - Kívül akarok ülni Betti kösz. - mondta majd leültek. Mi Ritával csak egymásra néztünk és halkan nevettünk rajtuk mert közben csöngettek és kezdődhetett a négy ofőóra. Bejött a terembe egy középkorú férfi kettőt kopogott a kezével az asztalon hogy mindenki figyeljen oda.

-Szervusztok! Kerti Gábor vagyok de ti hívjatok Kerti tanár úrnak. - Mondta elég kedvesen.

A négy osztályfőnöki óra hamar eltelt. Szünetekben elég jól elbeszélgettem Ritával és megbeszéltük hogy holnap együtt jövünk iskolába mert két utcával lejebb lakik mint mi. Ennek kifejezettem örültem végre egy barátnő akivel reggel együtt jöhetek.

-Jöttök velünk sütit enni lányok? -kérdezte Márk és Balázs is kérdőn nézett ránk

-Persze én szívesen jövök. Te Rita? - néztünk rá.

-Igen én is jövök! - mosolyodott el és belém karolt.

Egy órán keresztül voltunk a cukrászdában voltunk közben rengeteget beszélgettünk kiderült hogy Márk és Balázs is egy iskolából jöttek és végig haverok voltak, meg hogy mindketten dalokat  dolgoznak fel és fel is teszik a netre. Ezen nagyot néztünk Ritával és megmondtuk nekik hogyha hazaértünk megnézzük őket. Megtudtam még azt is hogy Rita imád rajzolni pont mint én aminek nagyon örültünk mert még egy közös dolog. Miután végeztünk a beszélgetéssel hazafelé indultunk és a cukrászdából kilépve a fiúk mondták hogy ők más irányba mennek és elköszöntek.

Ritával az utcájukig együtt mentünk aztán megbeszéltük hogy holnap reggel akkor együtt jövünk majd iskolába.

Mikor végre hazaértem addigra már anya is otthon volt. Bementem a konyhába és egyből letámadt:

-Kicsikém, milyen volt az első nap? - kérdezte teljesen izgulva. Nevetve válaszoltam neki

-Nagyon jó volt anya! Lett egy barátnőm Rita és két haverom Balázs és Márk mindannyian nagyon kedvesek és voltam velük sütizni suli után ugye nem baj?

-Nem dehogy örülök neki hogy jól érezted magad! - mosolygott megkönnyebbülten

-Köszi anya! Most felmegyek a szobámba! - már rohantam is fel a szobámba és levágódtam a laptopomhoz és megnéztem a facebookomat. Mindenki bejelölt az osztályból de engem csak 4 adatlap érdekelt igazán. Márké, Balázsé, Ritáé és Virágé. Pontosan olyan volt a profiljuk mint amilyenre számítottam. Márknak volt egy csomó képe magáróla családjáról a barátairól tehát ő eléggé társasági ember. Virágé hát nem túl szimpatikus csomó kép saját magáról rengeteg sminkben meg egy csoportkép róla és a három barbi babáról. Ritáé nagyon tetszett egy szép kép róla a szobájában ahogy az ágyán ül és egy csomó amivel a kutyájával aki nagyon édes kis tacskó és persze rengeteg kép a rajzairól. Balázsén volt egy jól sikerült kép róla és pár amin Márkkal van. Az enyémet valahova Ritáé és Márké közé lehetne berakni. miután megnéztem ami érdekelt kiléptem és bepakoltam holnapra. Mire mindennel elkészültem anya már szólt is hogy menjek vacsorázni.

Megfürödtem aztán lefeküdtem mert már fél tizenegy volt és fáradt is voltam. Végre este tudtam aludni mert nem voltam ideges a holnapi nap miatt, mert már voltak barátaim akikkel az időmet tölthetem. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el este.