A nap mikor nem értek semmit.

5. fejezet

A nap mikor nem értek semmit.

Nem is tudok rosszabbat elképzelni mint egy tegnapi naphoz hasonló nap után reggel felkelni és iskolába menni. Vannak emberek akik szeretnek szenvedni a barátnőjüknek, hogy mi a bajuk de én nem tartozom közéjük ezért felhívtam Ritát, hogy szóljak neki: ma nem megyek vele együtt suliba. Hallhatta a hangomon a rossz kedvet ezért nem igazán kérdezgetett. Örültem neki, de tudom hogyha beérek az iskolába nem fog békén hagyni és azt fogja kérdezgetni mi a bajom.

Elmentem a fürdőbe fogat mosni meg a szokásos reggeli dolgaimat megcsinálni. Belenéztem a tükörbe, de még csak nem is érdekelt, hogy a hajam hogy áll és amúgy milyen borzalmasan nézek ki. Csak azon tudtam gondolkodni, hogy Balázsra vagy Márkra haragudjak-e jobban. Nem hiszem el, hogy Balázs úgy elrángatott, DE azt még inkább nem hiszem el, hogy Márk még csak nem is ellenkezett meg semmi hagyta Balázsnak, hogy kirángasson, sőt mosolyogva nézett utánunk. Ezt egyszerűen nem hiszem el! Sosem hittem el a régebbi barátnőimnek, hogy ennyire ki tudja borítani az embert ha tetszik neki valaki... hát Márk nem semmi az biztos. Elérte, hogy ne érdekeljen semmi.

A szekrényem előtt álltam és kivettem egy sárga pánt nélküli ruhát mert akkor nem kell gondolkoznom, hogy mit vegyek fel hozzá. Nem vettem fel semmi kiegészítőt csak összefogtam a hajam, felkaptam a táskám és szép lassan elindultam a suliba.

 Út közben teljes hangerőn hallgattam a zenét közben ugyanazokon a dolgokon gondolkodtam.          Éppen hogy beértem csengő előtt a terembe. Rita nagyon idegesen méregetett. Szerintem kicsit megijesztettem mert még soha nem látott így. Nézett miközben odamentem a padunkhoz aztán kérdőn felhúzta az egyik szemöldökét mire csak kicsit megráztam a fejem jelezve, hogy most nem éppen vagyok mesélős kedvemben.

Miután kicsöngettek az első óráról Rita felém fordult és már nyitotta a száját mikor megszólaltam

-Ne haragudj, de most nem akarok róla beszélni.

-Biztos?

-Igen, de azért aranyos vagy!

-Hát rendben akkor nem kérdezgetlek, de ha látom, hogy még a mostaninál is jobban kikészülsz akkor mesélned kell majd! - ezzel a mondattal megfordult és elment. Csodálkozom, hogy békén hagyott talán jobban megért mint gondoltam. Az ajtó felé néztem és láttam Márkot aki pont felém nézett, de semmit sem mondott még köszönni sem köszönt csak kisétált a teremből és lement a büfébe mint mindenki más is az osztályból egyedül én maradtam fent a teremben. Miért csinálja ezt Márk? Már ott tartok, hogy a fejem beleverem a padba mikor valaki kihúzza mellettem a széket és leül. Odafordulok és mondani akarom Ritának, hogy köszönöm az előbbit, de mikor nyitnám a számat, hogy megszólaljak látom meg, hogy Balázs ült le mellém. Egy kólát tolt elém és mosolygott.

-Mi a baj morci? - kérdezte viccesen. Majdnem leestem a székről annyira meglepődtem.

-Morci? - kérdeztem vissza

-Igen, szomorú vagy látom. - ezt már teljesen komolyan mondta. Na jó azt nem mondhatom neki, hogy te meg a kedves barátod a baj ezért csak ezt mondom:

-Kicsit rossz kedvem van meg fáj a fejem..

-Értem. Sajnos gyógyszer nincs nálam, de ha kicsit megnyomkodod a homlokod két oldalt attól jobb lesz. - miközben ezt mondja finoman végigsimít a halántékomon. Miért ilyen? Egyszer nagyon kedves és barátságos aztán pedig idegesítő és bunkó. Most itt ül előttem és segíteni próbál de nagyon kedvesen. Úgy ülök ott mint valami idióta..tátott szájjal bámulom.

-Mi az?

-Ja..ööhhmm..semmi

-Akkor én most megyek - olyan gyorsan megy ki a teremből, hogy még csak köszönni se tudok neki.

Márk egész nap nem szól hozzám és ez még jobban elszomorít, de fel is idegesít. Tegnap majdnem megcsókolt vagy mi.. most meg mintha az életben nem beszéltünk volna soha egyetlen szót sem. Egész nap Balázzsal látom akivel nem beszéltem a reggeli dolog után.

Ritával együtt indulunk haza az órák után. Ígéretéhez tartja magát és nem faggat csak óvatosan próbál beszélgetni és felvidítani. Ami sikerül is neki egy kicsit. A suli kapuján már nevetve lépek ki.

-Az ott nem Balázs? - kérdezi Rita

-De igen - nézek arra amerre mutat.

-De ki az a lány vele? - amikor ezt kérdezi Balázs felénk fordul és észrevesz minket. Mondd valamit a szőke lánynak és elindulnak felénk kézen fogva. Hát szerintem akkor most megismerhetjük Balázs barátnőjét.

-Sziasztok lányok! Ő itt a barátnőm Barbi - a szőke lányra mutat aki integet és köszön.

-Ők meg az osztálytársaim Rita és Petra.

-Szia! - köszönünk teljesen egyszerre Ritával.

-És hová mentek? - kérdezem mert a csend már kezdett eléggé kínossá válni. Nem tudom lehet, hogy csak képzelem de Barbi eléggé mérgesen nézett ránk.

-Balázsékhoz. Filmet nézünk. - mondta kicsit nyávogós hangon Barbi. Elég furcsán néztünk Ritával és közöltük, hogy örültünk meg majd reméljük találkozunk még, aztán majdnem elrohantunk onnan.

-Szerinted ez a csaj nem fura? - néz rám Rita.

-De ugye, hogy az? - akkor nem csak én láttam úgy.

-Persze! Fuh a hideg is kiráz a lányoktól akik így viselkednek.

-Ne is mondd! - beszélgettünk még kicsit az utcájuk előtt aztán mindketten elindultunk haza.

A hazaúton még mindig Barbin gondolkodtam. Most mit gondolt? Soha nem lesznek Balázsnak lány barátai? Komolyan vagy teljesen nem normális vagy ennyire nem bízik meg Balázsban. Nem hinném, hogy ő valaha is megcsalná a barátnőjét. Azt viszont nem értem miért van Barbival. Mindegy is ő tudja.

 Otthon nincs senki amin meglepődök mert arra számítottam apa itthon lesz mikor hazaérek, de sehol senki. Fel kéne hívnom, de nem akarom zavarni mert munka közben nem hiszem, hogy örülne ha a lánya zaklatná. Inkább felmegyek a szobámba megírom az összes házim és elmegyek zuhanyozni.

Mikor törülközővel a kezemben visszaérek a szobámba látom, hogy jött egy sms-em Ritától, hogy hívjam fel. Gyorsan a vizes hajamra tekerem a törülközőt és felhívom.

-Szia!- szól bele - A tegnapról nem is meséltél!

-Igen tudom, de hosszú történet készülj fel! - és elmeséltem neki mindent ami tegnap történ de tényleg mindent. Sőt Balázs mai viselkedését is és jól esett régebben sohasem mondtam el a problémáimat senkinek, de ő végighallgatott nem ítélkezett vagy ilyesmi csak végighallgatott és ez eszméletlenül jól esett! Egészen addig beszélgettünk ameddig apu hazaért és nem mondtam, hogy mennem kell.

Lerohantam apuhoz a földszintre és a nyakába ugrottam. Nem láttam már majdnem egy hete csak vacsoráknál és hiányzott, lehet, hogy ez gyerekes, de nem érdekel most szükségem volt arra, hogy apuci pici lánya legyek!

-Ohh szia kicsim! - nevetett apu és megforgatott. Én visítottam és kértem, hogy tegyen le.

-Komolyan. Mi volt ez, már vagy 5 éves korod óta nem köszöntöttél így.

-Semmi már nem is örülhetek ha hazajössz?

-De persze csak meglepődtem. - Beszélgettünk egy csomót aztán anya hazaért és együtt vacsoráztunk nevettünk és este még megnéztünk egy filmet.

Jó érzelmes napom volt ma szerintem ezért is voltam annyit anyuékkal és meséltem el mindent Ritának, de az a helyzet, hogy örülök ennek a mai napnak mert már egyáltalán nem idegesít ez a Márk-Balázs dolog.Legyenek el mindketten engem nem érdekel! Nagyon jókedvűen feküdtem le aludni aminek örülök mert nem akarok még egy olyan estét mint a tegnapi volt.