5. fejezet
A nap mikor nem értek semmit.
Nem is tudok rosszabbat elképzelni mint
egy tegnapi naphoz hasonló nap után reggel felkelni és iskolába menni. Vannak
emberek akik szeretnek szenvedni a barátnőjüknek, hogy mi a bajuk de én nem
tartozom közéjük ezért felhívtam Ritát, hogy szóljak neki: ma nem megyek vele
együtt suliba. Hallhatta a hangomon a rossz kedvet ezért nem igazán
kérdezgetett. Örültem neki, de tudom hogyha beérek az iskolába nem fog békén
hagyni és azt fogja kérdezgetni mi a bajom.
Elmentem a fürdőbe fogat mosni meg a szokásos
reggeli dolgaimat megcsinálni. Belenéztem a tükörbe, de még csak nem is
érdekelt, hogy a hajam hogy áll és amúgy milyen borzalmasan nézek ki. Csak azon
tudtam gondolkodni, hogy Balázsra vagy Márkra haragudjak-e jobban. Nem hiszem
el, hogy Balázs úgy elrángatott, DE azt még inkább nem hiszem el, hogy Márk még
csak nem is ellenkezett meg semmi hagyta Balázsnak, hogy kirángasson, sőt
mosolyogva nézett utánunk. Ezt egyszerűen nem hiszem el! Sosem hittem el a
régebbi barátnőimnek, hogy ennyire ki tudja borítani az embert ha tetszik neki
valaki... hát Márk nem semmi az biztos. Elérte, hogy ne érdekeljen semmi.
A szekrényem előtt álltam és kivettem egy
sárga pánt nélküli ruhát mert akkor nem kell gondolkoznom, hogy mit vegyek fel
hozzá. Nem vettem fel semmi kiegészítőt csak összefogtam a hajam, felkaptam a
táskám és szép lassan elindultam a suliba.
Út
közben teljes hangerőn hallgattam a zenét közben ugyanazokon a dolgokon
gondolkodtam. Éppen hogy beértem
csengő előtt a terembe. Rita nagyon idegesen méregetett. Szerintem kicsit
megijesztettem mert még soha nem látott így. Nézett miközben odamentem a
padunkhoz aztán kérdőn felhúzta az egyik szemöldökét mire csak kicsit megráztam
a fejem jelezve, hogy most nem éppen vagyok mesélős kedvemben.
Miután kicsöngettek az első óráról Rita
felém fordult és már nyitotta a száját mikor megszólaltam
-Ne haragudj, de most nem akarok róla
beszélni.
-Biztos?
-Igen, de azért aranyos vagy!
-Hát rendben akkor nem kérdezgetlek, de
ha látom, hogy még a mostaninál is jobban kikészülsz akkor mesélned kell majd!
- ezzel a mondattal megfordult és elment. Csodálkozom, hogy békén hagyott talán
jobban megért mint gondoltam. Az ajtó felé néztem és láttam Márkot aki pont
felém nézett, de semmit sem mondott még köszönni sem köszönt csak kisétált a
teremből és lement a büfébe mint mindenki más is az osztályból egyedül én
maradtam fent a teremben. Miért csinálja ezt Márk? Már ott tartok, hogy a fejem
beleverem a padba mikor valaki kihúzza mellettem a széket és leül. Odafordulok
és mondani akarom Ritának, hogy köszönöm az előbbit, de mikor nyitnám a számat,
hogy megszólaljak látom meg, hogy Balázs ült le mellém. Egy kólát tolt elém és
mosolygott.
-Mi a baj morci? - kérdezte viccesen.
Majdnem leestem a székről annyira meglepődtem.
-Morci? - kérdeztem vissza
-Igen, szomorú vagy látom. - ezt már
teljesen komolyan mondta. Na jó azt nem mondhatom neki, hogy te meg a kedves
barátod a baj ezért csak ezt mondom:
-Kicsit rossz kedvem van meg fáj a
fejem..
-Értem. Sajnos gyógyszer nincs nálam, de
ha kicsit megnyomkodod a homlokod két oldalt attól jobb lesz. - miközben ezt
mondja finoman végigsimít a halántékomon. Miért ilyen? Egyszer nagyon kedves és
barátságos aztán pedig idegesítő és bunkó. Most itt ül előttem és segíteni
próbál de nagyon kedvesen. Úgy ülök ott mint valami idióta..tátott szájjal
bámulom.
-Mi az?
-Ja..ööhhmm..semmi
-Akkor én most megyek - olyan gyorsan
megy ki a teremből, hogy még csak köszönni se tudok neki.
Márk egész nap nem szól hozzám és ez még
jobban elszomorít, de fel is idegesít. Tegnap majdnem megcsókolt vagy mi.. most
meg mintha az életben nem beszéltünk volna soha egyetlen szót sem. Egész nap
Balázzsal látom akivel nem beszéltem a reggeli dolog után.
Ritával együtt indulunk haza az órák
után. Ígéretéhez tartja magát és nem faggat csak óvatosan próbál beszélgetni és
felvidítani. Ami sikerül is neki egy kicsit. A suli kapuján már nevetve lépek
ki.
-Az ott nem Balázs? - kérdezi Rita
-De igen - nézek arra amerre mutat.
-De ki az a lány vele? - amikor ezt
kérdezi Balázs felénk fordul és észrevesz minket. Mondd valamit a szőke lánynak
és elindulnak felénk kézen fogva. Hát szerintem akkor most megismerhetjük Balázs
barátnőjét.
-Sziasztok lányok! Ő itt a barátnőm Barbi
- a szőke lányra mutat aki integet és köszön.
-Ők meg az osztálytársaim Rita és Petra.
-Szia! - köszönünk teljesen egyszerre
Ritával.
-És hová mentek? - kérdezem mert a csend
már kezdett eléggé kínossá válni. Nem tudom lehet, hogy csak képzelem de Barbi
eléggé mérgesen nézett ránk.
-Balázsékhoz. Filmet nézünk. - mondta
kicsit nyávogós hangon Barbi. Elég furcsán néztünk Ritával és közöltük, hogy
örültünk meg majd reméljük találkozunk még, aztán majdnem elrohantunk onnan.
-Szerinted ez a csaj nem fura? - néz rám
Rita.
-De ugye, hogy az? - akkor nem csak én láttam
úgy.
-Persze! Fuh a hideg is kiráz a lányoktól
akik így viselkednek.
-Ne is mondd! - beszélgettünk még kicsit
az utcájuk előtt aztán mindketten elindultunk haza.
A hazaúton még mindig Barbin
gondolkodtam. Most mit gondolt? Soha nem lesznek Balázsnak lány barátai?
Komolyan vagy teljesen nem normális vagy ennyire nem bízik meg Balázsban. Nem
hinném, hogy ő valaha is megcsalná a barátnőjét. Azt viszont nem értem miért van
Barbival. Mindegy is ő tudja.
Otthon nincs senki amin meglepődök mert arra
számítottam apa itthon lesz mikor hazaérek, de sehol senki. Fel kéne hívnom, de
nem akarom zavarni mert munka közben nem hiszem, hogy örülne ha a lánya
zaklatná. Inkább felmegyek a szobámba megírom az összes házim és elmegyek
zuhanyozni.
Mikor törülközővel a kezemben visszaérek
a szobámba látom, hogy jött egy sms-em Ritától, hogy hívjam fel. Gyorsan a
vizes hajamra tekerem a törülközőt és felhívom.
-Szia!- szól bele - A tegnapról nem is
meséltél!
-Igen tudom, de hosszú történet készülj
fel! - és elmeséltem neki mindent ami tegnap történ de tényleg mindent. Sőt
Balázs mai viselkedését is és jól esett régebben sohasem mondtam el a
problémáimat senkinek, de ő végighallgatott nem ítélkezett vagy ilyesmi csak
végighallgatott és ez eszméletlenül jól esett! Egészen addig beszélgettünk ameddig apu hazaért és nem mondtam, hogy mennem kell.
Lerohantam apuhoz a földszintre és a
nyakába ugrottam. Nem láttam már majdnem egy hete csak vacsoráknál és
hiányzott, lehet, hogy ez gyerekes, de nem érdekel most szükségem volt arra,
hogy apuci pici lánya legyek!
-Ohh szia kicsim! - nevetett apu és
megforgatott. Én visítottam és kértem, hogy tegyen le.
-Komolyan. Mi volt ez, már vagy 5 éves
korod óta nem köszöntöttél így.
-Semmi már nem is örülhetek ha hazajössz?
-De persze csak meglepődtem. -
Beszélgettünk egy csomót aztán anya hazaért és együtt vacsoráztunk nevettünk és
este még megnéztünk egy filmet.
Jó érzelmes napom volt ma szerintem ezért
is voltam annyit anyuékkal és meséltem el mindent Ritának, de az a helyzet,
hogy örülök ennek a mai napnak mert már egyáltalán nem idegesít ez a
Márk-Balázs dolog.Legyenek el mindketten engem nem érdekel! Nagyon jókedvűen
feküdtem le aludni aminek örülök mert nem akarok még egy olyan estét mint a
tegnapi volt.
Hu nagyon tetszik èn sem èrtem most mi van de mindegy?!
VálaszTörlés