A hétvége.

4. fejezet

A hétvége.

A szerdai mozi után a hét viszonylag unalmasan telt kivéve a látogatás Erdősiéknél. Nagyon jó volt már régen láttam Dávidot és rengeteget beszélgettünk. Kérdeztem milyen a sulija, az osztálya és a kollégiuma. Azt mondta a suli tűrhető, az osztálya jó, a kollégium csak a szokásos és összejött egy aranyos lánnyal. Örültem, hogy jól elvan és megszokta már az új lakhelyet meg mindent és még egy barátnőt is talált magának. Meséltem neki én is a suliról meg a többiekről.. főleg Márkról, de nem tehetek róla mert egyfolytában ő jár a fejemben. :) Este tizenegykor jöttünk el tőlük mert annyi minden megbeszélnivalónk volt és anyuék elnézőek voltam hiszen nem láttuk egymást már vagy egy hónapja. Örülök, hogy mentünk legalább volt valami jó a hét második felében is.

Szombat van és most keltett fel az ébresztőm először azt sem tudtam hol vagyok és miért csörög az órám ilyen korán szombaton, de aztán rájöttem, hogy ma jön Rita és direkt állítottam be fél nyolcra az órát. Elmentem lezuhanyoztam, fogat mostam aztán  nekikezdtem a filmnézés előkészítéséhez. Csináltam két nagy tál pattogtatott kukoricát, besötétítettem a szobám, hogy jól lehessen majd látni, elrendeztem az ágyamon a párnákat, hogy kényelmesen tudjunk majd feküdni és behoztam az üdítőket amiket tegnap vettem direkt mára. Már csak arra vártam, hogy Rita megérkezzen. Nyolc ötvenkor meg is csörgetett, hogy elindult. Izgultam, hogy mit fog szólni a szobához ezért kikértem anyu véleményét is és ő azt mondta nagyon jó lett pont egy szombati lányos filmnézéshez jó. Kilenckor csöngettek és én már rohantam is le és kinyitottam az ajtót. Az igaz, hogy majdnem leestem a lépcsőn de mindenképpen én akartam kinyitni Ritának az ajtót. Sikerült! :D 

-Szia!

-Szia! - köszönt miközben belépett és körülnézett. Becsuktam utána az ajtót és megmutattam hová rakhatja a cipőjét. -Szép a házatok! - mosolyogva fordult felém.

-Köszi! Szeretem már kiskorom óta itt lakunk.

-Szia Rita! Én Petra anyukája vagyok Móni. - Jött ki anya a konyhából.

-Jó napot! - köszönt kicsit feszengve Rita.

-Jaj nyugodtan tegezhetsz! Szólíts Móninak! - anyu nagyon megnyugtató tud lenni ugyani Rita ellazult és nevetve válaszolt. - Akkor szia Móni!

-Na látod könnyű, nem?- kacsintott és bement a konyhába.

-Anyukád aranyos!

-Köszi! Gyere menjünk fel a szobámba már előkészítettem mindent!

-Oké. - felrohantunk a lépcsőn és bementünk a szobámba. Idegesen vártam a véleményét.

-Ezt te csináltad? - ámultan nézett körbe a szobán.

-Igen. Nem tetszik?

-De.. de persze, hogy tetszik. Ez elképesztő.

-Köszi, de nem olyan nagy dolog. Na mit nézzünk?  - mutatok az asztalon lévő két filmre.

-Szerintem nézzük a Tökéletes hangot.

-Oké azt én is szeretem.

Berakom a filmet a lejátszóba, elhelyezkedünk és már nézzük is. Rengeteget nevetünk rajta és a kedvenc jeleneteinket többször is megnézzük.

-Jaj! Ez jó volt!

-Igen szerintem is. - elhúztam a sötétítőket és leültem az ágyra.

-Holnap mit csinálsz? - kérdeztem Ritát.

-Jönnek hozzánk a nagymamámék, úgyhogy szerintem egész nap velük leszek. Te mit csinálsz?

-Háát megyek Márkhoz filmet nézni!! - vigyorogtam mint valami őrült.

-Ne máár! Komolyan? - teljesen elképedve kérdezte. Komolyan megérte volna felvenni a fejet amit vágott.

-Igen, tudod voltunk moziban és rengeteget dumáltunk például arról is, hogy amúgy milyen filmeket szeretünk nézni és mondtunk egy-gy filmet amit szerintünk a másiknak látnia kell és Márk felajánlotta, hogy akkor nézzük meg nála azt a két filmet együtt.

-Aztaaaa!! - már az ágyamon ugráltunk és nevettünk, de hirtelen leállt - Neked most akkor tetszik Márk?

-Hát nem is tudom elég aranyos meg minden de még csak egy hete ismerem és nem akarok ilyen hamar oda lenni érte mert nem is tudom, hogy tetszem-e neki vagy csak haverkodik.

-Hmm, mondjuk igazad van. De azért tudod mit veszel fel?

-Nem még nem. - húztam el a számat. Már én is gondolkodtam rajta de nehéz döntés és nem akarok hülyén kinézni.

-Segíthetek kiválasztani? - csillant fel a szeme.

-Persze! Örülök ha segítesz mert én teljesen leblokkoltam. Kinyitottam a szekrényem és megálltunk előtte. - Szerinted szoknyát kéne felvennem vagy nadrágot inkább?

-Szerintem inkább nadrágot vegyél fel, mert az kényelmesebb mint a szoknya főleg ha az ágyára fogtok feküdni és úgy nézni a filmet!

-Igaz akkor rövidnadrág lesz. és milyen felső legyen?

-Nem tudom! - Elkezdett turkálni a szekrényemben a megfelelő ruha után. Egy ideje már keresgélt amikor előhúzott egy halvány rózsaszín rövidnadrágot és egy barna rövid ujjú pólót aminek a hátán cipzár van ami leér egészen a lapocka aljáig és az elején egy nagy fehér szívecske van. - Na ez lesz az! Csak kösd fel hozzá a hajad és válasszunk hozzá kiegészítőket és készen is vagy!

-Nekem tetszik! Jaj de jó, hogy segítesz szerintem mire nekem valami hasonlóan jó összejött volna már a hajamat téptem volna. - nevettem és elővettem az ékszeres dobozom. Választottunk egy aranyszínű sima gyűrűt a középső ujjamra és egy nagy szívecskével díszített ezüst színűt a mutató ujjamra. Na meg két barna-rózsaszín tollas fülbevalót. Eddig még egyszer sem volt rajtam de most nagyon örülök hogy annál a vásárlásnál ezt választottam mert teljesen illik a holnaphoz.

-Köszi a segítséget! Életmentő vagy!!

-Ugyan dehogy! - örülök, hogy segíthettem! - De nagyon elment az idő bocsi most haza kell mennem mert holnap nem lesz már időm tanulni és van rengeteg angol. Olyan jó neked, hogy könnyen megy az angol!

-Okés. Ne kísérjelek haza?

-Nem, nem kell úgyis sietek és nem akarlak elrángatni öt perc miatt! - mikor ezt mondta már a bejárati ajtónknál voltunk.

-Hát akkor rendben kösz, hogy eljöttél!

-Én kösz, hogy jöhettem! Szia!

-Szia! - becsuktam az ajtót. Bementem a konyhába ahol anyu készítette az ebédet

-Szia kicsim. Jól hallottam Rita ment el az előbb?

-Szia! Igen ő.

-Bocsánat, hogy nem mentem ki köszönni de majdnem leégettem az ebédet úgyhogy nem tudtam kimenni!

-Semmi baj úgyis sietett haza!

-Akkor rendben van. - még váltottunk pár szót de aztán felmentem a szobámba mert igaz, hogy nekem nem kell angolt olyan sokat tanulnom de egy tonna házit kaptunk szinte mindenből és azt nekem is meg kell csinálnom. Egészen este hat óráig a leckét csináltam és csak ebédelni mentem le. Pff általánosban valahogy kevesebb házit kaptunk hétvégére, de hiányzik is az a kevés lecke!

Éjjel meglepően jól aludtam pedig amikor lefeküdtem eléggé izgatott voltam a mai nap miatt de hála Istennek kivételesen aludni is tudtam. Igaz, hogy tizenegyig ami nem szerencsés mivel egy órára a téren kell lennem ahol megbeszéltük Márkkal. Jaj a fene! Rohantam hajat mosni, hogy legyen időm megszárítani. Miközben a hajszárítással szenvedek egy sms-t kapok.

-szia Petra hogy állsz a készülődéssel?

-szia Rita hát nem rég keltem és most hajat szárítok de amúgy jól.

-okés csak ennyit akartam megkérdezni! szia jó szórakozást!!! :) -erre már nem is válaszoltam csak gyorsa felvettem a tegnap kiválasztott dolgokat a hajamat megcsináltam egy szép konytba és felraktam egy kevés szempillaspirált. Lerohantam a konyhába, hogy kérdezzek valamit anyától de senki sem volt otthon csak egy cetlit találtam a konyhaasztalon.

SZIA KICSIM ELMENTÜNK VÁSÁROLNI NEM HISZEM HOGY HAZAÉRNÉNK MIELŐTT ELINDULSZ! PUSZI ANYA!

Értem akkor vásárolnak. Nekem viszont mennem kell. Sokat gondolkoztam hogy, hogy hallgassak-e zenét vagy ne de végül a mellett döntöttem, hogy hallgatok mert így nem tűnök olyan izgatottnak tehát beraktam a fülhallgatót a fülembe és már indultam is Márkhoz a térre.

Mikor odaértem ő már ott volt. Meglátott integetett és elindult felém megölelt és adott két puszit is.

-Szia Petra! Mizujs?

-Szia! Semmi érdekes. Veled?

-Semmi. Mit csináltál tegnap? - nézett felém totál cukin. majdnem leblokkoltam még szerencse, hogy a kérdést a mosoly előtt tette fel mert egyébként nem tudnám mit kérdezett.

-Rita volt nálunk és filmet néztünk - meg kiválasztottuk milyen ruha lenne jó mára mert egyedül nem tudtam annyira izgatott voltam, de ezt neked nem kell tudni.. - Te?

-Semmi különöset Balázséknál voltam aztán átmentünk pár régi általános iskolás haverunkhoz.

-Ja értem.

-Megjöttünk ez az a ház - állt meg egy elég nagy és szép ház elött.

-Szép! - néztem rá

-Köszi! - betessékelt a kapun majd a bejárati ajtón is.  -Szia anya! Megjöttünk! - kiabált be

-Jövök - jött egyből a válasz - Sziasztok! Te biztos Petra vagy én pedig Márk anyukája Gabriella nyugodtan tegezhetsz! - mosolygott kedvesen.

-Köszönöm és hát akkor szia... Gabriella!

-Szia! - azt hittem ennyi lesz de még oda is jött és meg is ölelt. Meglepődtem de azért visszaöleltem. Gabriella válla fölött átnézve láttam, hogy Márk vigyorog sőt már majdnem nevet.

-Na anya engedd már el! - mondta segítőkészen de láttam rajta, hogy alig bírja ki nevetés nélkül. A kis szemét!

- Oké már megyek is sziasztok!

-Na gyere Petra! - Márk megfogta a kezem és az emelet felé húzott. -Ez itt a szobám -  nyitott ki előttem egy szobát. Meglepően tiszta volt de illett hozzá. Az egyik falon egy hatalmas TV volt felszerelve, nagy franciaágy szürke takaróval és párnákkal, de a szekrény nyitva volt és hát ott nem volt olyan rend mint a szoba többi részében ezért szerintem csak azért takarított ki mert jöttem különbem kilencven százalék hogy extra nagy kupi szokott lenni. Amikor meglátta, hogy szekrényt nézem odalépett és becsukta az ajtaját. Aha ahogy gondoltam biztos hogy rendetlenség szokott itt lenni!

-Helyezd magad kényelembe én berakom az egyik filmet amit megbeszéltünk, jó?

-Persze! - Berakta a filmet és elhúzta a függönyét.

-Kényelmesen fekszel? - kérdezte miután ő is lefeküdt mellém az ágyra.

-Igen jó így! - mondtam gyorsan mert kicsit összezavart, hogy itt fekszik mellettem tíz centire. Ezek után teljes csöndben néztük végig mind a két filmet csak akkor beszéltünk mikor anyukája bejött, de szerintem három próbálkozás után feladta azt a hitét, hogy filmnézésen kívül mást is csinálunk.

-Na milyen volt? - kérdeztük egyszerre mindketten a másiktól mert ugye az egyiket én a másikat ő ajánlotta és most kíváncsiak voltunk egymás véleményére.

- Jó volt, bár nem értem neked azok a kedvenc filmjeid amiben egy buta "jó" csaj van a főszereplő srác mellett dísznek? - kérdeztem kicsit kritikusan

-Ne csináld már! Nem is azok a kedvenceim.. - röhögött majd odaugrott mellém és elkezdte az oldalamat bökdösni amitől felvisítottam és visszaböktem neki ezt csináltuk vagy harminc perce mikor sikerült neki leszorítani engem úgy hogy már mozdulni sem tudtam

-Na feladod?- nevetett egészen közelről rám.

-Na jó igen! - nevettem én is halkan és szembefordultam vele kb tíz centire volt az arcunk egymástól. Nevetett de ahogy rám nézett abbahagyta és mondani akart valamit amikor nyílt az ajtó és Balázs lépett be rajta.

-Sziasztok! - mondta kicsit furcsán nézve rám és Márkra. Rögtön kapcsoltam és lelöktem magamról Márkot aki csak nevetett de olyan kínos volt a helyzet, hogy inkább én is nevettem és megigazítottam a ruhámat.

-Szia Balázs! - néztem rá még mindig " nevetve "

-Bocsi Márk csak Petivel jöttünk át egy kicsit, de nem akartunk zavarni! - hagyott engem teljesen figyelmen kívül.

-Nem zavartok nekem úgyis mennem kell! - szóltam reflexszerűen 

-Biztos Petra? - kérdezte Márk

-Igen megyek is! Sziasztok!

-Várj! - fogta meg a karom Balázs - Elkísérlek aztán visszajövök, oké Márk?

-Ja persze! - mosolygott rám Márk - Köszi Petra, hogy átjöttél!

-Szia! - köszöntem neki mert Balázs már húzott is maga után. A lépcsőn összefutottunk egy szőke hajú kék szemű fiúba.

-Öh.. sziasztok! Te ki vagy? - nézett rám

-Ő Petra, ő meg itt Peti. Na gyere Petra!

-Öh.. Sziaa Peti! Örültem! - szóltam vissza a vállam fölött. Balázs egyenesen kirángatott az utcára majd egész úton egy árva szót sem szólt hozzám. Amikor a házunkhoz értünk elköszön, de ennyi.

Én ezt nem értem. Mi van Balázzsal? Á.. miatta fogok megőrülni! Tényleg nem értem! Berontottam a házba, felrohantam a szobámba és levetődtem az ágyra. Reggelig fel se keltem!